Ez a cikk a kínai mitológia eredetével foglalkozik; a későbbi elemeket lásd: Kategória: Kínai mitológia
A kínai mitológiát a Han-dinasztia idejéből származó szövegek felfedezése révén ismerték . A legfontosabb forrás a Shanhaijing „Hegyek és tengerek könyve”. Alig 2000 évnél fiatalabbak, ezek az írások legújabbnak tekinthetők. Ezenkívül olyan tudósok írták őket, akik néha filozófiai nézeteiknek megfelelően értelmezték a mitológiát . Így bizonyos isteneket fontos erényes vagy gonosz uralkodókká alakítottak át, akiknek uralkodása egy nagyon ősi időkben történt. Az ókori Kínában nem voltak olyan írók, akik a szóbeli hagyományokból kialakult mítoszok átírásának szentelték magukat (például Homérosz vagy Ovidius a görög mitológiához). Így sok olyan változat létezik, amelyek általános tartalma hasonló, de ahol a részletekben jelentős különbségek vannak.
A Távol-Keleten és Óceániában egy kozmológiai dualizmus élt, amely ellentétes két elvvel, egyrészt a fény, a nap és a tűz, másrészt a sötétség, a hold és a víz között. Az első elvet általában egy madár képviselte. Kínában varjú volt. A napmadár a Shang-dinasztia egyik kiemelt témája , az első kínai dinasztia, amelynek létezését a régészet tanúsítja. A második elvet kígyó vagy vízi állat képviselte. Shun édesanyja , Kína egyik mitikus uralkodója, a Kígyó klánból, apja pedig a Madárklánból származott. Sún tehát a két elv egyesüléséből született. Ez a mítosz szemlélteti az ókori kínai társadalom totemizmusát is, amely szerint minden klánnak volt egy állati őse, valamint az egzogámia , amely megkövetelte, hogy a házastársak különböző klánokból származzanak.
Xie volt a Shang őse, édesanyja pedig Jiandi volt. Egy nap elment nővéreivel fürdeni a Homályos-domb folyójában. Fekete madár (fecske vagy varjú) haladt el azzal, hogy tarka tojást tartott a csőrében. Csalódott. Jiandi elvette és a szájába tette, de véletlenül lenyelte. Ennek eredményeként fogant Xie. Ez a két kozmikus elv egyesülésének sajátos formája, mivel ez a mítosz egyrészt a vizet és a sötétséget, másrészt a madarat foglalja magában.
A nap tartózkodott egy fa, az úgynevezett Fusang vagy Kongsang. Reggel felállt arról a fáról is, hogy lefeküdjön egy másik nyugati fára. Régen tíz nap volt. Egy nap mindannyian egyszerre keltek fel, tűrhetetlen hőt okozva a férfiaknak. Yao kilencet lőtt le nyilakkal, így csak egy maradt. A legtöbb szöveg szerint Yao arra kérte Yi íjászt, hogy vágja le a napokat ahelyett, hogy saját maga csinálná.