K. Szonáta 379.
F- dúr -![]() ![]() |
Az F- dúr Sonata K. 379 ( F 325 / L 73) az olasz Domenico Scarlatti billentyűs zeneszerző műve .
K. Szonáta 379, F- dúr, egyszerűen Menuett és lassabb ütemben üt, mint a szonáták többsége párban a második helyen végzett. Minden forrás az előző szonátához kapcsolódik . Lassúsága ellentmondani látszik az anapeste különösen kísérteties ritmusával , amelynek a retrográd forma (hosszú-rövid-rövid) is megjelenik.
Ennek a szonátának a komolytalanságát a Scarlatti által feltalált és a kéziratban con dedo szólónak jegyzett rövid, növekvő glissandi mérlegek hangsúlyozzák . Ezután csak a XIX . Századtól találjuk őket . A táncból fakadó hagyományos étlapformát , amely négy ütemű cellákban halad előre, nem tartják tiszteletben. Ezt a tulajdonságot erősíti a Münster és a Bécsi kéziratok „ Minué stravagante ” elnevezése . A második részben, az F- dúrban a glissando csak akkor hajtható végre, ha a si természetes. A bitonális hatás, tekintettel a sebességre, csak látható.
A fő kézirat a velencei VIII . Kötet (1754) 22. száma , Maria Barbarára másolva ; a többi: Parma X 22 , Münster V 1a és Bécs A 1a .
Parma X 22.
Második oldal (Parma).
K. 379 szonátát védi a zongora, nevezetesen Fou Ts'ong (1984, Collins-Meridian), Carlo Grante (2013, Music & Arts, 4. köt .) És Artem Yasynskyy (2016, Naxos , 20. évf .); a csembalón Scott Ross (1985, Erato ), Richard Lester (2003, Nimbus , 3. köt .). Fortepianón: Pieter-Jan Belder ( Brilliant Classics , 9. évf .) És Martin Souter Cristofori 1720 hangszerén (2014, A zene ajándéka).
: a cikk forrásaként használt dokumentum.