K. Szonáta 379.

K. Szonáta 379. F- dúr - , Menuett , 100  mes. ⋅ K.378 ← K. 379 → K.380 ⋅ L.72 ← L. 73 → L.74 ⋅ P.106 ← 107. o . → P.108 ⋅ F.324 ← F. 325 → F.326 - ⋅ VIII 21 ← Velence VIII 22 → VIII 23 ⋅ X 21 ← Parma X 22 → X 23 ⋅ V 1 ← Münster V 1a → V 2 ⋅ 56 ← Cary 57 → 58

Az F- dúr Sonata K. 379 ( F 325 / L 73) az olasz Domenico Scarlatti billentyűs zeneszerző műve .

Bemutatás

K. Szonáta 379, F- dúr, egyszerűen Menuett és lassabb ütemben üt
, mint a szonáták többsége párban a második helyen végzett. Minden forrás az előző szonátához kapcsolódik . Lassúsága ellentmondani látszik az anapeste különösen kísérteties ritmusával , amelynek a retrográd forma (hosszú-rövid-rövid) is megjelenik.

Ennek a szonátának a komolytalanságát a Scarlatti által feltalált és a kéziratban con dedo szólónak jegyzett rövid, növekvő glissandi mérlegek hangsúlyozzák . Ezután csak a XIX .  Századtól találjuk őket . A táncból fakadó hagyományos étlapformát , amely négy ütemű cellákban halad előre, nem tartják tiszteletben. Ezt a tulajdonságot erősíti a Münster és a Bécsi kéziratok „  Minué stravagante  ” elnevezése . A második részben, az F- dúrban a glissando csak akkor hajtható végre, ha a si természetes. A bitonális hatás, tekintettel a sebességre, csak látható.

A kották átmenetileg le vannak tiltva. Az F- dúr szonáta első szekciója, K. 379, írta Domenico Scarlatti.

A fő kézirat a velencei VIII . Kötet (1754) 22. száma , Maria Barbarára másolva  ; a többi: Parma X 22 , Münster V 1a és Bécs A 1a .

• Parma X 22.

• Második oldal (Parma).

Tolmácsok

K. 379 szonátát védi a zongora, nevezetesen Fou Ts'ong (1984, Collins-Meridian), Carlo Grante (2013, Music & Arts, 4. köt .) És Artem Yasynskyy (2016, Naxos , 20. évf .); a csembalón Scott Ross (1985, Erato ), Richard Lester (2003, Nimbus , 3. köt .). Fortepianón: Pieter-Jan Belder ( Brilliant Classics , 9. évf .) És Martin Souter Cristofori 1720 hangszerén (2014, A zene ajándéka).

Megjegyzések és hivatkozások

1. Grante 2016 , p.  14.
2. Chambure 1985 , p.  216.
3. Sutcliffe 2008 , p.  87.
4. Sutcliffe 2008 , p.  88.
5. Sutcliffe 2008 , p.  88, 182.
6. Kirkpatrick 1982 , p.  470.
7. Victor Tribot Laspière , "  A Château d'Assas-nál, Scott Ross és Scarlatti nyomában  " , a France Musique-on ,2018. július 17(hozzáférés : 2019. szeptember 18. )

Források

 : a cikk forrásaként használt dokumentum.

• Ralph Kirkpatrick (  angolból Dennis Collins fordításában ), Domenico Scarlatti , Párizs, Lattès , koll.  "Zene és zenészek",1982( 1 st  ed. 1953 (a) ), 493  p. ( ISBN  978-2-7096-0118-4 , OCLC  954.954.205 , nyilatkozat BNF n o  FRBNF34689181 ). 
•  Alain de Chambure , „  Domenico Scarlatti  : teljes szonáták - Scott Ross  ”,  Erato  2564-62092-2, 1985  ( OCLC 891183737 ) .
• (en) W. Dean Sutcliffe, Domenico Scarlatti és a XVIII. századi zenei stílus billentyűs szonátái , Cambridge / New York, Cambridge University Press ,2008, xi-400  p. ( ISBN  978-0-521-07122-2 , OCLC  1005658462 ). 
• (en)  Carlo Grante , „Domenico Scarlatti, komplett billentyűs szonáták (4. évf.)”,  1. o.  14. , Music & Arts CD-1293, 2016  ( OCLC 1020680576 ) .

Külső linkek

• Hatósági nyilvántartások  :
  • Virtuális nemzetközi hatósági akták
  • Francia Nemzeti Könyvtár ( adatok )
  • Gemeinsame Normdatei
• Zenével kapcsolatos források  :
  • (en)  Nemzetközi Zenei Kotta Könyvtár Projekt
  • (en)  AllMusic
  • (in)  MusicBrainz (művek)