Taarof vagy ta'ârof ( perzsa : تعارف , Ta'arof ) egyik formája iráni jóvoltából . Ez a meghatározás szerint „fajta üdvözlő, dicséret, ajánlat” a Dehkhoda szótárban .
A tanulmányok Taarof eredetét a taqîya elvéhez vezetik a síita iszlámban.
Ez a kifejezés számos társadalmi magatartást ölel fel , kezdve az illemtan tiszteletben tartó férfitól, aki ajtót nyit a nő előtt, egészen az ajtó előtt felsorakozó embercsoportig, akik egymást kérik, hogy menjenek először.
A taarof a vendéglátás szabályait is szabályozza: a vendéglátó köteles felajánlani vendégének mindent, amire vágyhat ("Befarmaid" vagy utánad , otthon érezd magad ), és maga a vendég köteles megtagadni. Ezt a rituálét többször meg lehet ismételni, mielőtt a vendéglátó és a vendég végül megbékélne azzal, hogy az ajánlat és az elutasítás valós-e vagy csak udvarias. Az egyik beszélgetőpartner akkor közbeléphet, ha egy „Ta'ârôf nakon! " (" Ne csinálj taarofot ").
Hasonlóképpen, egy taxis azt mondhatja az út végén, hogy "nem tartozik nekem semmivel" anélkül, hogy ez valódi ajánlat lenne. Ezután tanácsos ragaszkodni a verseny árának megfizetéséhez. Általában elvárás, hogy a kereskedő előtt két vagy három Taarof fordulóban megállapodjanak egy kereskedővel.
Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktusok keretein belül a Taarof a két ország közötti kulturális értetlenség egyik nagy alapját képezi, az amerikaiak közvetlenebbek és pragmatikusabbak a kapcsolataikban, különösen szakmai kapcsolatban. Kian Tajbakhsh társadalomtudományi kutató azt állítja, hogy Nyugaton a nyelv 80% -a denotatív , Iránban a nyelv 80% -a konnotatív . Azt is állítja, hogy ez a kulturális vonás nehezíti az iráni politikusok beszédeinek hitelességét.
Egyesek Taarofot elviselhetetlen társadalmi képmutatásként érzékelik, mivel az érzelmek összetétele dominál az őszinteség felett. Taarof művészete tehát az, hogy a címkét a lehető legfinomabban alkalmazza, hogy valóban sikerül hízelgnie beszélgetőtársának. William Beeman, a közel-keleti antropológia professzora a taarofot "az udvariasság és a dicséret perzsa nyelvének " nevezi .
Az a tény, hogy a Taarof-címkét kihasználják, hogy szándékosan részesüljenek a buzgalmakból, az iráni társadalomban azonban nagyon rosszallják, ezért kerülendő. A túl sok Taarof a hízelgést is képmutatóvá teszi, ezért rosszul fogadja.
Van még egy "taarof amad nayamad dareh" kifejezés ( valaki hinhet a taarofjában és elfogadja ), amely hangsúlyozza azt a tényt, hogy a taarofot leggyakrabban nem ítélik el elfogadni. Egy másik kifejezés: "ze taarof kam kon va bar bar mablagh afza" ( megnyugtatja Taarofot és minőséget ad ) illusztrálja a Taarofban résztvevő felesleges beszédet.