A babiloni Talmudot (a kényelem kedvéért alább Talmud) a zsidó szóbeli hagyományok összegének tekintik, amelyeket Izrael és Babilon országának akadémiáiban a VI . Századig fejlesztettek ki. A zsidó-arámi nyelven íródott , saját szerkezete és szókincse van.
A Talmud követi a megvitatott Misna szerkezetét. Ezért hat rendre oszlik ( shisha sedarim , rövidítve Sha "s), amelyek mindegyike többé-kevésbé tág területet ölel fel : mezőgazdasági törvények ( Zeraïm " magok "), rögzített idők ( Moëd " fix idő "), a nőkre vonatkozó törvények ( Nashim "Nők"), a károkra vonatkozó törvények ( Neziqin "Károk"), a szentség törvényei ( Kodashim "[Szent edények és alapanyagok]") és a rituális tisztaság törvényei ( Taharot "Tisztaság").
Ezek a rendek változó számú traktátust, a massekhtot tartalmaznak - a Misna traktátusait azonban mindannyian nem kommentáltuk a babiloni Talmudban, mint a Zeraïm rendet, amelynek csak az első traktátusa, Berakhot jelenik meg a Talmudban. Babilon.
Minden tömeggyakorlónak változó számú fejezete van, amelyek változó számú cikket tartalmaznak, mishnayot néven . Minden héberül megfogalmazott misna mellé tartozik a Gemara , amely főleg zsidó-arámi nyelven íródott, beleértve a héber idézeteket, valamint a szomszédos civilizációktól kölcsönzött kifejezéseket (görög, perzsa, arab stb.). A gemara lehet néhány soros, vagy több oldalt is kitölthet - ezután gondolategységekre, a suguiyotokra oszlik , amelyek maguk is foglalkozhatnak egy vagy több témával ( ʿinyanim ).
A babiloni Talmud jelenlegi kiadásai a Vilna kiadás mintáját követik, amely maga is Daniel Bombergh mintáját vette fel. Ez kezdi a Talmud 2. oldalának számozását (a fogadás a zsidókra jellemző alfanumerikus jelölés szerint) a címoldal után, és megvilágítja a szerződés kezdetét (pl. Meʾeimataï a Berakhot-szerződésben). Mindegyik oldal két fólióból áll, az alef és a bet, amelyeket pont (.) És kettőspont (:) jelöl, hogy ne tévessze össze az oldalak számát, amely szintén héber betűkkel jelenik meg (a 27a. Oldalt tehát kaf zayin néven jegyezzük meg. , és nevezték kaf zayin alef-nek).
A szöveg rövid időközönként van elválasztva, és hagyományosan nincs vokalizálva (egyes nyomtatók a xx . Század végén vokalizált változatot nyújtanak, amely szerepel a számok online webhelyein). A szöveg, amely a mishnayot-t és guemarot-jukat tartalmazza , négyzet alakú nyomtatott karakterekkel jelenik meg az oldal közepén; Salamon ben Isaac (Rashi) és a Tossafisták (Tosefot) klasszikus kommentárjai veszik körül, és úgynevezett Rashi karakterekkel vannak kinyomtatva. Néhány értekezés tartalmazza Hananel ben Houshiel (Rabbenou Hananel), Nissim ben Jacob Kairouan (Nissim Gaon) vagy Mainz Gershom (Rabbenou Guershom) régebbi kommentárjait is. A külső margók Yoël Sirkis (Hagahot HaBa "h) vagy Eliyahou de Vilna (Hagahot HaGr" a) korrekciós javaslatait, valamint a törvénykönyvek különféle bibliográfiai eszközeit tartalmazzák: az Eyn Mishpat és a Ner Mitzva hivatkoznak a törvény kódjaira. Maimonides, Jacob ben Asher vagy Joseph Caro törvénye, akik a folio talmudi szakaszait tárgyalják, az Arany Tóra az ott idézett bibliai szakaszokra utal, a Masoretto HaSha pedig nem a Talmud magát, valamint a Tosefot és más művek, mint például a Mekhiltaot. Végül a Guilyon Hasha „s magában foglalja a jegyzetek és megjegyzések a szerző a Masoret Hasha” s mind a szöveget, és észrevételeit, valamint a jegyzeteket marginális.
A megvitatott tanulságokat és véleményeket a következő eszközökkel értékelik: