Az írott sajtó története Algériában

A történelem az írott sajtó Algériában foglalkozik a szülés, majd a fejlesztés időszaki kiadványok közé Algériában 1830 óta (közzététele L'Estafette d'Alger ) mostanáig.

Gyarmati időszak

A gyarmati időszak alatt Algériában 180 francia, 90 arab vagy kétnyelvű sajtócím jelent meg . E címek többségének élettartama korlátozott.

Az írott sajtó születése

Az írott sajtó körülbelül ugyanabban az időben, 1820-1840- ben született a Maghreb- országokban . Az első újságokat az európaiak adják ki saját nyelvükön:

Az első Algériában megjelent cím a L'Estafette d'Alger . Ennek az újságnak két számát nyomtatták ki a francia csapatok a Sidi Fredjnél történt leszállás során  : aJúnius 25 és a 1830. július 5.

Tól 1832. január 27Louis-André Pichon báró ( az államtanácsosa és a telep polgári ügyintézője ) létrehozta a Le Moniteur algérient jogi és jogi publikációkhoz (törvények, rendeletek, beszédek, körlevelek, az új francia hatalom vagy a Regency rendeletei ). A gyakoriság nagyjából hetente történik. Meg között 2 és 6 oldal , egy kis része az arab.

Francia nyelvű sajtó

Az algériai megfigyelő sokáig az egyetlen újság volt, amelyet a gyarmati hatóságok engedélyeztek1839. július 12. Ezen a napon új francia újság jelent meg arab címmel: Al-Akhbar (Les Nouvelles). Az újságnak kicsi volt az indigenofil tendenciája, és nem kérdőjelezte meg a gyarmatosítást. Először tűnik el a1897. szeptember 30 és a 1902. november 30, és határozottan a 1934. február 10.

Aztán a regionális sajtón van a sor. Először 1844-ben vannak az orani L'Echo d' Oran hetilapok , majd a Seybouse to Bone ( Annaba ) és a Philippeville Courier Philippeville ( Skikda ).

1846-ban Franciaország megkezdte a súlyos cenzúrarendszer alkalmazását Algériában.

A 1848. szeptember 15a gyarmati hatóságok újság kiadását kezdik két kiadásban. Az arab kiadás neve Almoubachir المُبَشِّرْ - The Messenger). Ez a 3 e  arab nyelven megjelent újság a világon, miután Al Tanbih (التنبيه - Vigyázat) 1800 - ban és Al-Waqai al-Misriyyah (الوقائع المصرية - Az Egyiptomi Közlöny) 1828-ban jelent meg Egyiptomban. A francia kiadás címe Le Mobacher , a címe arabul. Kéthavonta folyóirat az ideológiai propagandáról. Automatikusan elküldték az összes algériai muszlim tisztviselőnek. Mivel a szerkesztőség munkatársai algériai újságírók voltak, joggal beszélhetünk a Le Mobacher című újságról, mint "az algériai újságírói iskola első példájáról". 1928-ban halt meg.

A XX . Század elején Algériának tucatnyi kormányzati és független újságja van: The Dispatch East (megjelent 1883-ban), Algériai Dispatch (megjelent 1885-ben), L'Echo d'Alger (megjelent 1892-ben), Algeria (megjelent 1893-ban) , La Vigie , Le Petit Algérien , Le Petit Colon , Al-Akhbar , Le Radical , Le Moniteur , L'Union , Les Nouvelles ... Mindezek az újságok franciául szólnak a franciák számára. Ezen újságok teljes példányszáma nem haladja meg a 200 000 példányt, mert az olvasók szívesebben olvasnak és kommentálják a Franciaországból behozott újságokat.

A sajtó arabul

Az arab újságok kiadása nehéz, mert az algériaiak többsége írástudatlan, és nem engedheti meg magának az újságokat. Ezenkívül a gyarmati jogszabályok nagyon megnehezítették az arab nyelvű újságok kiadását.

Az első, részben arab nyelvű újságokat francia emberek adták ki. Az első újság Al Mountakhib (المنتخب - A Kiválasztott) alakult, Constantine on1882. április 23írta a francia Paul Étienne Mauras. 1883-ban halt meg. Al Nassih (النصيح - A jó tanácsos) hetilap1899 októberAlgírban a francia Gosselin. Eltűnik tovább1902. május 23(ami hosszú élettartam rekord). A többi, részben arab nyelven megjelent újság: Al-Maghrib (المغرب - Le Maghreb) 1903 - ban, Al- Ihya (الإحياء - La Renaissance) 1907 - ben, Al-Djaza'ir (الجزائر - Algéria) 1908-ban, rendezte: Omar Racim .

Az első újság szerint algériaiak az Al Hakk (الحق - Az igazság) adták 1893-ben a francia nyelven írt, egy arab oldalt n o  16. Eltűnt 1894-ben, de úgy tűnik, 1895-ben a cím alatt Lightyear , és változik a n o  11 Az algériai csata .

-Ban alapított Kawkab Ifriqiya (كوكب إفريقية - Afrika Csillaga)1907. májusaz első algériai újság. Ezután nevét Al Kawkab al Djazairi-ra (الكوكب الجزائري - Az algériai bolygó) változtatta, és 1914-ben meghalt.

1909-ben az algériai Sadek Denden az Annaba (Bone) L'Islam című hetilapban jelent meg, mérsékelt és asszimilációs tendenciával, őshonosok elleni kóddal, francia nyelvű hetilapban, amely a fiatal algériai mozgalom legbefolyásosabb újságjává vált . Tól n o  100, 1912-ben, az újság költözött Algír és eltűnik1914. december( N o  206). -Tól arab nyelvű kiegészítést tettek közzé1912. július 26 nál nél 1912. október 4( 26 kérdés ).

Más újságok jelentek meg ebben az időszakban:

A nemzettudat megszületése

Látható, hogy abban az időben, a XX .  Század elején az algériai sajtó területe nagyon dinamikus. A politikai helyzet elsősorban mérsékelt vagy asszimilációs. 1914 és 1920 között, főként az első világháború miatt , az újságok többsége eltűnt, ugyanakkor az algériai szellemi elitben megszületett a nemzeti tudat, ami politikai helyzetének radikalizálódását eredményezte.

De láthatjuk, hogy Algériában nem volt arab napilap. Csak egy tapasztalat volt: a النجاح ( Al-Nadjah - Le Succès) csak néhány hónapja jelent meg 1930-ban. A törökkedvelő és iszlámbarát egyiptomi és tunéziai újságok továbbra is titokban terjednek Algériában. Befolyásolják az algériai arab nyelvű újságok születését, mint például az El Farouk (الفاروق - "Le Justicier") című hetilap.1913. február 28 és a 1921. március 26, Dhou El Fikar (ذو الفقار vagy Zulfikar a neve a kard Imam Ali , itt használt allegorikus értelemben a szétválasztás jó és rossz között, és jó és rossz között) által közzétett, Omar Racim között1913. október 5 és a 1914. június 28.

A gyarmati hatóság az első világháború mentségével hivatalos információkat ír elő az újságokban, és 1915-ben kihasználja Algéria összes "muszlim" sajtójának betiltását. Az algériai újságok a cenzúra megkerülése és betiltása miatt folyamatosan változtatni kényszerülnek a nevüket ( ebben az időszakban 50 cím volt).

Francia sajtómonopólium

Az első világháború után a francia sajtó monopóliummal rendelkezett Algériában. A független gyarmati sajtóból négy fő cím született : La Dépêche algérienne , L'Echo d'Alger , L'Algérie , La Presse libre, valamint a partizánsajtó címei: La Flamme ( Francia Szociális Párt ), Oran Matin ( francia Néppárt ), a republikánus Oran és a republikánus algírok ( népfront ), társadalmi harc ( francia kommunista párt ).

A Lutte sociale (alapítva 1907-ben) volt a legfontosabb baloldali újság. Először az SFIO hivatalos szerve volt, és 1921-ben a Tours- i kongresszus után a Kommunista Internacionálé algériai káptalanának hivatalos szerve lett . Tól től1932. szeptembermindegyik számban arab nyelven publikál egy oldalt, de egy évvel később betiltják. Ben jelenik meg1934. április, majd az Algériai Kommunista Párt hivatalos szervévé válik. 1936-ban megváltoztatta a nevét: La Lutte sociale - Al Kifah Al-Ijtima'i (الكفاح الاجتماعي). 1939-től titokban megjelent, majd eltűnt. Egyéb baloldali újságok: Holnap , Al-Kazirna (A laktanya), Al-Alam al-Ahmar (aki többször változtatja a nevét): al-Bayraq al-Ahmar , majd Al-Liwa al-Ahmar, majd Al-Rayat al- Hamra (ezek mind a "Vörös zászlót" jelentik).

Az algériai nacionalista sajtó születése

A háborúk közötti években Algériában megkezdődött a különbségtétel az arab-muszlim sajtó és a francia sajtó között, valamint 1930-ban megszületett az algériai nacionalista sajtó a megszállás századik évfordulójának ünnepeire reagálva. Apránként ez a nacionalista sajtó egyre inkább elterjedt az algériai őslakos sajtóban. Ezután több sajtócím létrejöttét számoljuk 2 irányzatban: messalisták és reformisták.

A nacionalista mesés sajtó

Az első algériai nacionalista pártot, a L ' Étoile nord-africaine-t (ENA), 1926-ban Messali Hadj alapította . ENA kampányok Algéria függetlenségéért. Ban ben1930. október, kiadja az El Ouma ( arabul  : الأمة ) "észak-afrikai bennszülöttek védelmét szolgáló szervet", az első algériai nacionalista újságot Algéria francia megszállásának századik évfordulója alkalmából rendezett reakciókra adott válaszként.

Ezután további címeket tettek közzé: Az algériai parlament on1937. március 11(a PPA hivatalos szerve), Al-Chaab ( arabul  : الشعب ) in1937 augusztusstb.

A reformista nacionalista sajtó

A reformista nacionalista sajtó az algériai és a maghrebi értelmiség munkájának, valamint a gazdag mozabita sejkok pénzügyi támogatásának köszönhetően alakult ki. Rengeteg cím jelent meg, de a legtöbb alig néhány hónapos.

Az iszlám és a Le Rachidi egyesíti a1919. március 7a L'Ikdam (francia kiadás) és a الإقدام / Al Ikdam (arab kiadás,1920. szeptember), elnöke: Hamoud Hadj Ammar és Sadek Denden. A két kiadás kétnyelvű kiadássá válik, amelyet Káled emír ( Abdelkader emír unokája ) szerkesztett. A szerkesztőségi vonal az iszlámért és az asszimilációért, valamint a Franciaországgal való társulási politikáért folytatott harc. Emír Khaledet 1923-ban száműzték, és az újságot a mérsékelt havi Attakaddoum [Le Progrès] váltotta fel, amelynek címe "A francia-muszlim egység republikánus orgánuma", amely 1931-ben eltűnt.

Abdelhamid Ben Badis és az általa 1931-ben alapított algériai muszlim Ulemas Szövetség számos címet tesz közzé: المنتقد / al Muntaqid [A kritikus] (július -1925. október), الشهاب / Al Chihab [A meteor] (1925. november-1939 augusztus), الإصلاح / Al Islah [a reform] (1927-1930, majd 1939-1941) Tayeb el-Oqbi vezetésével, az Ulemas nagy alakja ...

A második világháború alatt

A függetlenség óta

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Manduchi 1990 , p.  224.
  2. Nyilván a Le Moniteur algérient ugyanarra a sajtóra nyomtatták, mint a L'Estafette d'Alger-t (Clifford Edmund Bosworth, Encyclopédie de l'Islam , Fasicule 111, Brill Archive, 788. o.).
  3. Manduchi 1990 , p.  225.
  4. Charles-Robert Ageron, " Betekintés a muszlim politikai sajtóba  a francia Algériában  ", Cahiers de l 'Institut d'histoire de la Presse et de L'Opinion , n o  V,1966, P.  39.
  5. Manduchi 1990 , p.  226.
  6. Manduchi 1990 , p.  227.
  7. Manduchi 1990 , p.  228.
  8. Manduchi 1990 , p.  229.
  9. Manduchi 1990 , p.  230.
  10. Manduchi 1990 , p.  232.
  11. Manduchi 1990 , p.  231.
  12. Manduchi 1990 , p.  230-231.
  13. Charles-Robert Ageron, Francia Algériától Algéria Algériáig, Bouchène,2005, P.  352.

Függelékek

Bibliográfia

Külső linkek