ISO 639-2

Az ISO 639-2 az ISO 639 szabvány része .

Az ISO 639-2 (1998) "A nyelvek nevének ábrázolására szolgáló kódok - 2. rész: Alfa-3 kód" az egyes nyelvek vagy nyelvcsoportok kódjait tartalmazza.

A legtöbb kód azonos értelemben szerepel az ISO 639-3 vagy az ISO 639-5 szabványokban .

A szabvány célja

Az ISO 639-2 az ISO 639-1 mellett meghatározza a nyelvcsoportokat (arab, kecsua, kínai stb.) Jelölő kódokat, valamint speciális kódokat:

mis azonosított nyelvhez használják, de amely nem rendelkezik vagy még nem rendelkezik alfa-2 vagy alfa-3 kódokkal (ezt a kódot gyakran kiegészítik a használt szkript és a földrajzi hely kódolásával, vagy a nyelvi változatok nem kódolják);
mul többnyelvű tartalom kodifikálása, azaz amikor nem lehet külön elemeit felcímkézni és ezek különböző nyelveket használnak, és a nyelvek listája nem határozható meg a teljes tartalom egészére nézve;
und minden ismeretlen vagy nem teljesen azonosítható nyelv kodifikálása;
zxx kódolni bármilyen nyelvi tartalom hiányát, vagy egy adott nyelvnek vagy nyelvcsoportnak tulajdonítható (pl. a Hold fényképe, háttérzene stb.);
és végül qaaa qtztérben 520 egyéb kódokat fenntartva, balra magáncélú ki a szabványosítás területén.

Néhány nyelvet (összesen 23 nyelvet) az ISO 639-2 szabvány két különböző kóddal kódol: „terminológia” (szimbólum T) és „bibliográfiai” (szimbólum B).

Például a német esetében:

gera bibliográfiai kódhoz (bizonyos országokban a szabványos bibliográfiai információcsere- és osztályozási rendszerekkel való történelmi kompatibilitás miatt)
deua terminológiai kódhoz (minden más esetben használható, ideértve az IETF nyelvkód RFC 5646 / BCP 47 műszaki szabvány szerinti használatát is ).

Hasonlóképpen, a francia esetében :

Az ISO 639-3 szabvány három karakteres latin kódokat használ . Ez a kodifikáció elméleti lehetőséget kínál 26 3 = 17 576 különböző nyelv kódolására .

A hárombetűs kódokat az ISO 639-3 és az ISO 639-5 szabványokhoz is használják .