A kokugaku (kyūjitai: 國學; shinjitai: 国学; "nativista tanulmányok") egy filológiai és filozófiai iskola Japánban az Edo-korszakban jelent meg . A kokugaku tanítványai azon munkálkodnak, hogy a japán oktatást - a kínai, konfuciánus és buddhista szövegek tanulmányozása által dominálva - a japán klasszikusok felé irányítsák.
Ami később kokugakuvá vált, először kogaku ("ókori tanulmányok"), wagaku ("japán tanulmányok") vagy inishie manabi néven ismert , amelyet Motoori Norinaga és iskolája fejlesztett ki . Az iskola erősen támaszkodva a sintóra és az ősi japán irodalomra, elsősorban a japán kultúra és társadalom aranykorát tanulmányozta. Ők A feudális időszak ( XII . Század) és a kultúra egyéb területei előtt az ősi japán költészetet használták fel tisztán japán fogalmak megjelenítésére. E fogalmak egyike a „ mono nincs tudatában ”.
A „ kokugaku ” alkotta megkülönböztetni az iskolában kangaku ( „Kína Studies”) népszerűsítette Hirata Atsutane a XIX th században. Ezt lefordítva „bennszülött tanulmányok” és a képviselők a választ a sinocentrikus elméletek a Neo-konfuciánusok . A kokugaku követői bírálták a konfuciánus gondolkodók elnyomó gondolatait, és megpróbálták helyreállítani a japán kultúrát, mielőtt beáramlottak volna az idegen gondolkodásmódok és magatartásformák.
Ezt követően a kokugaku gondolkodóknak sikerült hatalmat és befolyást szerezniük a japán társadalomban. Gondolkodásuk később befolyásolta a filozófiát és a Sonnō jōi mozgalmat . Különösen ez a filozófia vezetett a Tokugawa összeomlásához 1868-ban és a Meiji helyreállításhoz . De a sintó és az államszocializmus is a mitogaku gondolkodásmódból alakult ki , amely közvetett módon Japán imperialista terjeszkedéséhez vezetett .
Kokugaku hívei szerint az a gondolat, hogy a japán nemzet természetesen tiszta volt, és minden dicsőségét felfedi, amint az idegen (kínai) hatásokat megszüntetik. A "kínai szív" különbözött az "igazi szívtől" vagy a "japán szívtől". Ez az igazi japán szellem csak ezeréves negatív kínai befolyás felszámolásával derül ki.