Budapest M2-es metró | ||
Alstom Metropolis a Széll Kálmán téren | ||
Hálózat | Budapest metró | |
---|---|---|
Végállomás |
Örs vezér tere ↔ Déli pályaudvar |
|
Kommunák szolgáltak | 1 | |
Történelem | ||
Nyítás | 1970 | |
Legutóbbi kiterjesztés | 1972 | |
Operátor | BKK | |
Infrastruktúra | ||
Vezetés (rendszer) | Sofőr | |
Művelet | ||
Megállási pontok | 11. | |
Hossz | 10,3 km | |
Működés napja | L , Ma , Me , J , V , S , D | |
Kapcsolódó sorok | ||
Az M2-es budapesti metró ( magyarul : Budapesti M2-es metróvonal ) a budapesti fővárosi hálózat négy vonalának egyike . 1970-ben állították üzembe és 1972-ben fejezték be.
A növekvő városi közlekedési forgalommal és a villamoshálózat telítettségével szembesülve a Városi Tanács és a Közlekedési Minisztérium 1949-ben úgy döntött, hogy előkészítési munkákat végez egy kelet-nyugati metróvonalhoz, amely összeköti a két budai és pesti kerületet egymástól a Duna mellett. Ennek a vonalnak az építése 1950-ben kezdődött az 1954-re tervezett nyitás céljából. A vonalnak meg kellett felelnie a szovjet metrók ugyanazon pazar normáinak, 5,5 m átmérőjű alagutakkal. Mindhárom alagútállomás átmérője 8,5 m, a peronok hossza 120 m. Az állomáson alkalmazott gyorsulási és lassulási gradiensek lehetővé tették a vonal átlagos 64 m-es mélységben történő megépítését anélkül, hogy az állomások túlságosan megközelíthetetlenek lennének.
1953-ban azonban a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat az építőiparra irányították, és a munkát leállították. Amikor a munka befejeződött, több mint 3 km alagút készült el, a Stadion és a Deák Ferenc között futó alagutak 70% -a, valamint az alagút állomásainak több mint 50% -a nyolc munkaállomáson kezdődött. Az élelmiszer-raktárként szolgáló alagutakban csak karbantartási cikkeket és alagútvédő pajzsokat tartottak .
Amikor a munka tíz évvel később folytatódott 1963. november, a választott befejezési szint gazdaságosabb és praktikusabb volt, bizonyos alagútszakaszoknál vasbeton (acél helyett) alkalmazását. A betonalagutak belső átmérője 5 m-re csökken.
Az első szakasz a felszín alatt van 1 km-re, egy téglalap alakú vasbeton alagútban (fedett árok) sekélyen, 1,2 km hosszan, amely magában foglalja a Stadion állomást. A fennmaradó 7,8 km és 8 állomás egy mély alagútban található. Az átlagos mélység 20-25 m. 2 km-re a Baross térig és egy kicsit azon túl a talajt sok vizet tartalmazó homok- és agyagrétegek alkotják, az alagutakat pedig pajzs építette légnyomás alatt. A Place Baross állomás 30 m mélyen található.
A metró általános kialakítását szovjet befolyás jellemzi. Például a mozgólépcsők és a járművek orosz eredetűek. Az állomások és környezetük kialakítása azonban magyar tervezésű, funkcionálisabb.
A budapesti metró második vonalát, a 10,5 km-es, 11 állomást két szakaszban nyitották meg, az első 5,5 km-t a Feher utcától a Deák Ferenk térig , vagyis 7 állomást,1970. április 2, a másik 5 km-re a Deák Ferenk tértől a déli pályaudvarig, azaz 4 állomásig, 1972-ben.
A 2-es vonalat szakaszokban újították fel 2003 és 2007 között.
Az M2-es vonalat először az 1968 és 1972 között épített Ev széria szovjet gyártású 5 járművének 20 vonatával üzemeltették, amelyekhez hozzáadtak 19 vonatot 5 azonos, 1975 és 1979 között épített Ev3 gyártási sorozat járművéből, majd 6 járműből 31 vonatot. az 1980 és 1991 között épített 81-717 / 714 sorozat, és 1998-ban végül további 10 jármű volt. Az 1968–1972-es járműveket 2013-ban selejtezték. Az 1975–1979, valamint az 1981–1991 és az 1998 járműveket áthelyezték Ezen vonatok egy részét leselejtezték, de 2016 és 2018 között 222 járművet teljesen felújított a Metrowagonmash vállalat, amely jelenleg 37 járműből áll, 6 járműből.
Az M2-es vonal 2012 óta működik, 2008 és 2012 között épített 5 Alstom Metropolis típusú jármű 22 vonatával, elsősorban a lengyelországi Chorzówban .