Prouhet-Tarry-Escott probléma

A matematika , különösen a számelmélet és a kombinatorika , a probléma Prouhet-Tarry-Escott , hogy megtaláljuk az egyes integer , két és az egész minden, mint például:

minden egyes a akár egy adott egész szám . Ha és ellenőrizni ezeket a feltételeket, írunk .

Minimális megoldást keresünk egy adott fokozatra . Ezt a még mindig nyitott problémát Eugène Prouhet nevezte el , aki 1851-ben tanulmányozta, valamint Gaston Tarry és Edward Brind Escott , akik az 1910-es évek elején fontolóra vették.

A legnagyobb értéke , amelyekre tudjuk a megoldást IS . Megfelelő megoldást adnak a következő halmazok:

Példa

A meghatározás egész száma a fok , az egész pedig a méret . Könnyű belátni, hogy bármilyen megoldás esetén van . Ezért minimális méretű megoldást keresünk.

Méret és fokozat szempontjából mindkét készlet

és

megoldást jelentenek a problémára, mivel:

.

Ideális megoldás az a megoldás, amelynek mérete megegyezik a +1 fokkal, ezért a fenti megoldás ideális.

Történelem

1851-ben, Eugène Prouhet okozott általánosabb elosztásának problémája az egész számok x 1-től n- m a n osztályok, úgy, hogy az összeget a hatásköre k -ths az egész számok az egyes osztályok azonos, a k = 0, 1 , ... az eljárás azt javasolja, összegek a számozási az osztályok 0 és n - 1, elbontására minden egész x - 1 számának bázis N , összefoglalva a számjegyek, hogy kiszámítja a fennmaradó R ezen összeg modulo n és hozzárendelése az x egész szám az r osztályig .

Abban az esetben, ha n = 2, akkor az x egész elhelyezése a 0 vagy 1 index két osztályának egyikében attól függően történik, hogy a Prouhet-Thue-Morse szekvencia x- edik tagja 0 vagy 1. Például az első 8 egész számok vannak elosztva: 1, 4, 6, 7 egyrészt, és a 2, 3, 5, 8 másrészt, és az összeget a hatásköre k -edik az egész számok a két osztály k = 2- ig egybeesik .

Leonard Eugene Dickson egy fejezetet szentel az ő története Számelmélet , hogy „  készletei egészek egyenlő összegű erőkkel  ” , és felsorolja a nem kevesebb, mint 70 cikket erről a témáról. Edward Maitland Wright történelmi cikkében megjegyzi, hogy Prouhet cikkét csak 1948-ban fedezték fel újra.

A legújabb fejleményeket Peter Borwein és társszerzői írják le ; lásd még Filaseta és Markovich cikkét. Kétdimenziós változatot tanulmányozott Alpers és Tijdeman (2007) .

Tulajdonságok és eredmények

Ideális és szimmetrikus megoldások

Ideális és szimmetrikus megoldások ismeretesek a fokozatokhoz , kivéve  :

Ez az utolsó megoldás másokkal együtt Borwein et al. (2003) . Nem ismert ideális megoldás .

Algebrai megfogalmazás

Van egy algebrai módszer a probléma megfogalmazására:

Javaslat  -  A következő feltételek egyenértékűek:

Megjegyzések és hivatkozások

(en) Ez a cikk részben vagy egészben a „  Prouhet - Tarry - Escott probléma  ” című angol Wikipedia cikkből származik ( lásd a szerzők felsorolását ) .

Megjegyzések

  1. Borwein (2002) , p.  85
  2. Nuutti Kuosa , Jean-Charles Meyrignac és Chen Shuwen által 1999-ben adott megoldást lásd The Prouhet-Tarry-Escott probléma .
  3. ME Prouhet, Emlékirat a számok hatalmának néhány kapcsolatáról , CR Acad. Sci. Párizs, I. sorozat, vol. 33., 1851, p.  225 .
  4. (in) Leonard Eugene Dickson , History of the Theory of Numbers  (hu) [ részletek kiadásban ], repülés. 2, 1919, kb. XXIV . O.  705-716 .
  5. Wright (1959)
  6. Borwein és Ingalls (1944)
  7. Borwein (2002)
  8. Borwein, Lisonĕk és Percival 2003
  9. (in) Michael Filaseta és Maria Markovich , Newton poligonok és a Prouhet-Tarry-Escott probléma  " , Journal of Number Theory , vol.  174, 2017, P.  384–400 ( DOI  10.1016 / j.jnt.2016.10.009 ).
  10. Borwein (2002) és The Prouhet-Tarry-Escott probléma .
  11. Lásd Borwein és Ingalls (1944) hivatkozásokat.

Hivatkozások

Lásd is

Kapcsolódó cikkek

Külső linkek

<img src="https://fr.wikipedia.org/wiki/Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1" alt="" title="" width="1" height="1" style="border: none; position: absolute;">