Az európai szemeszter (vagy európai szemeszter gazdaságpolitikai koordináció) egy olyan rendszer koordináló gazdasági és költségvetési politikák a tagállamok az Európai Unió , amely része a közös gazdasági kormányzás az EU és célja, hogy szinkronizálja a nemzeti költségvetési, növekedési hatékonyságuk maximalizálása érdekében.
Az európai szemeszter elve 2010-ben , a 2008-ban kezdődött gazdasági világválság közepette és az európai államadósság-válság előestéjén került előterjesztésre . Ez a két nemzetközi esemény különféle módon érintette az EU-t és az egyes tagállamokat, és bebizonyította, hogy integráltabb és jobban összehangolt gazdasági és költségvetési irányításra van szükség, különös tekintettel a keynesi típusú ösztönző politikákra és a költségvetési egyensúly problémáira gazdasági recesszió .
Az EU-tagállamok gazdaságpolitikája 2010-ig nem vette figyelembe egymást; ezért szükségesnek tartották naptáruk szinkronizálását a nemzeti politikák költségvetési, növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek szaporítása és összehangolása érdekében, figyelembe véve az uniós szinten kitűzött célokat. Ennek a folyamatnak a jogalapja a gazdasági kormányzásról szóló törvénycsomag: a „ hatos csomag ” ; azaz hat jogalkotási aktus (öt rendelet és egy irányelv), amelyek megreformálták a Stabilitási és Növekedési Paktumot . Az európai szemeszter első ciklusára 2011-ben került sor.
Az európai hatóságok fő célja a mélyebb és integráltabb Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) felé való elmozdulás , amely képes jobban ellenállni a nemzetközi gazdasági sokkoknak, és hosszú távon virágzó gazdaságot fejleszteni (az Európa 2020 stratégiában meghatározott célok ) és a lehető legjobb ellenőrzést gyakorolhatja valamennyi tagállam államháztartása felett.
Az Európai Tanács által kitűzött célok a következők:
Az európai szemeszter a tagállamok gazdasági és költségvetési politikájának koordinációs három tengelye köré épül fel:
Az Európai Bizottság ajánlásokat dolgoz ki minden tagállam számára annak érdekében, hogy iránymutatásokat adjon a nemzeti kormányoknak és parlamenteknek.
A Bizottság májusban adja ki ezeket az ajánlásokat, miután befejezte a tagállami cselekvési programok, azaz a nemzeti reformprogramok és a stabilitási vagy konvergenciaprogramok értékelését.
A korrekciós ágban progresszív pénzügyi szankciókat vezettek be, főként az euróövezet tagállamai vonatkozásában , amelyek a GDP legfeljebb 0,5% -át képviselhetik és automatikusan alkalmazhatók, kivéve, ha a Tanács fordított minősített többségi szavazással ellenzi őket. A túlzott hiány esetén követendő eljárás akkor indítható el, ha az adósságráta meghaladja a GDP 60% -ának határát (amelyet a konvergencia kritériumok határoznak meg ), vagy ha nem csökken "kielégítő ütemben" .
November N-1 |
Éves növekedési felmérés: az EU általános gazdasági prioritásai a következő évre. Jelzés a riasztási mechanizmusról: meghatározza azokat a tagállamokat, amelyek veszélyeztetettek a gazdasági és / vagy költségvetési egyensúlyhiány fennállása miatt. |
február | Az éves növekedési felmérés vitája az Európai Parlament különféle tanácsainál. A téli gazdasági előrejelzések Bizottság általi közzététele. |
március | Az Európai Tanács elfogadja az EU gazdasági prioritásait az N-1-ben található éves növekedési felmérés alapján. |
április | A tagállamok bemutatják stabilitási vagy konvergencia programjaikat és nemzeti reformprogramjaikat, amelyeknek meg kell felelniük az éves növekedési felmérésnek. A tagállamok előző évi költségvetési adatainak Eurostat általi ellenőrzése . |
Lehet | A Bizottság ajánlásai országonként az EU számára meghatározott prioritások, valamint a reformprogramok és a nemzeti költségvetési tervek alapján. A Bizottság közzéteszi a tavaszi gazdasági előrejelzéseket. |
június | Az Európai Tanács jóváhagyja az országspecifikus ajánlásokat, amelyekről aztán a Tanácsban vita folyik az érintett uniós miniszterek (foglalkoztatás, gazdaság és pénzügy, versenyképesség) között. |
július | Az európai pénzügyminiszterek által az ECOFIN tanáccsal közösen elfogadott ajánlásokat . |
Az Európai Bizottság feladata, hogy ajánlásokat tegyen minden év májusában; ezek által jóváhagyott az Európai Tanács júniusban elfogadta a Tanács az EU júliusban. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek ajánlások és nem kötelezettségek. Más szavakkal, csak az eredmény számít, és nem az elérésének eszközei.
A Bizottság ajánlásai kapcsolódnak a tagállamok által az év elején benyújtott nemzeti reformprogramokhoz (az államháztartás állapota, a nyugdíjrendszer reformja, az oktatás és az innováció kérdései, a munkahelyteremtés és a munkanélküliség elleni küzdelem stb. ) valamint a Bizottság jövőképéről az összes tagállam gazdaságpolitikájának prioritásairól. Ezeket a Tanács tanácsokkal kíséri, különös tekintettel az EU egészének stabilitására és a gazdasági és társadalmi helyzet konvergenciájára 28; az ECOFIN tanács látja el ezt a feladatot.
A Bizottság éves növekedési felmérést készít, amely figyelembe veszi a különböző területeken elért előrehaladást az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel (foglalkoztatás, oktatás, társadalmi befogadás, innováció, éghajlat és energiafogyasztás) szemben. Ezt a felülvizsgálatot három európai szintű jelentés kíséri (makrogazdasági, foglalkoztatási helyzet és az egységes piac integrációja).
A nehéz helyzetben lévő államokra vonatkozó részletes áttekintések lehetővé teszik az egyensúlyhiányok jellegének és mértékének meghatározását; a Bizottság ezután ajánlásokat tehet a Tanácsnak és az érintett tagállamoknak azok orvoslására. Túlzott egyensúlyhiány esetén a Bizottság ajánlást tehet a Tanácsnak annak érdekében, hogy az érintett ország helyzetének és makroökonómiai egyensúlytalanságainak figyelembevételével különleges támogatást és nyomon követést kapjon; a hatos csomag korrekciós ágának célja annak biztosítása, hogy az uniós országok korrekciós intézkedéseket fogadjanak el, ha nemzeti költségvetési hiányuk vagy államadósságuk szintje meghaladja az EUSZ- ben előírt referenciaértékeket , nevezetesen a GDP 3% -át, illetve 60% -át.
2016-ban nincsenek ajánlások Görögország számára, amelynek gazdaságpolitikája egy adott makrogazdasági kiigazítási programhoz kapcsolódó pénzügyi támogatás tárgyát képezi.