Dunkerki szerződés

Dunkerki szerződés

Szövetségi szerződés és kölcsönös segítségnyújtás Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának Britanniás Felsége és a Francia Köztársaság elnöke között
A szerződés típusa Kétoldalú védelmi szerződés
Aláírás 1947. március 4
Az aláírás helye Aláírták Dunkerque in France által Georges Bidault és Ernest Bevin
Hatálybalépés 1947. szeptember 8
Alkatrészek Franciaország és az Egyesült Királyság
Megszüntetés 50 év
Nyelvek Angol , francia

A Dunkerque Szerződés Alliance és Kölcsönös Segítségnyújtási Franciaország és az Egyesült Királyság -án aláírt 1947. március 4A Dunkerque . -Án lépett hatályba1947. szeptember 8, megerősítő okiratok londoni cseréjével.

A szerződés megkötését irányító célkitűzések az esetleges német agresszióval szembeni védekezés szükségessége, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbá tételének akarata.

Kontextus

A francia-brit Entente Cordiale , a dunkerki szerződés mélyebb újraaktiválása a német expanzionizmus újbóli fellendülésének kockázata ellen irányult. Azonban a szovjet veszély majd a terméket gyorsan, a két ország áthelyezik majd a szélesebb körű szövetség szerint az amerikai gyámság , ami az aláíró a Brüsszeli Szerződés az 1948 , akkor ez az Észak-atlanti Szerződés. A 1949 .

A szerződés megkötésével kapcsolatos első lépéseket a britek 2007 hónapjában kezdeményezték 1946. december. Az Egyesült Királyság Clement Attlee munkásügyi kormánya számára Léon Blum , egy nagy szocialista személyiség francia kormány élére jutása kedvező terepet jelent a két ország közötti szilárd megállapodás megkötésére. "A baloldal megérti a baloldalt" - mondta már 1945- ben Ernest Bevin brit külügyminiszter.

A britek számára ez a Franciaországgal kötött szövetség három célt teljesít: Németország ellenőrzése, az európai biztonsági rendszer létrehozásában való előrelépés és az Egyesült Királyság diplomáciai helyzetének megerősítése a világban. London kiemelt kapcsolatokat kíván fenntartani Washingtonszal; ennek érdekében a britek konzultálnak az amerikaiakkal annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak e szövetségi szerződés megkötéséhez Franciaországgal.

Franciaország kezdeti céljai kicsit mások. Blum által ben küldött levélben1946. decemberaz Attlee-nél a gazdasági szempontokat hangsúlyozzák leginkább. Blum komor képet fest a franciaországi gazdasági helyzetről, és ragaszkodik az ország fellendülésének fékezéséhez, miszerint a szénhiány jelent. A biztonsági aggályok a francia oldalon sem hiányoznak. A Nemzetvédelmi Vezetõség a következõképpen hangsúlyozza a francia katonai helyzet sebezhetõségét: "ha Európában konfliktus törne ki, lefegyvereznénk" . A háborúból fakadó bizonytalan egyensúlyt a diplomáciának meg kell őriznie "a gazdaságunk újjáépítéséhez szükséges időt, az újrafegyverzés és fegyveres erőink újjáépítése első feltételét" . A Quai d'Orsay arra is törekszik, hogy a szerződés alapján végrehajtandó intézkedéseket ne kapcsolja össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa előzetes tanácskozásával .

1947-ben a világ még nem lépett be teljesen a hidegháborúba . Franciaország diplomáciája továbbra is a két nagyhatalom - szinte semleges - egyensúlyi politikáján és a német hatalom újbóli fellendülésének megakadályozásán alapuló rögeszmén alapul. A Szovjetunióval kötött szövetség reményei azonban, amelyek Franciaország és a Szovjetunió közötti szövetségi szerződéshez vezettek ,1944. december, csalódtak. A négy volt szövetséges közötti kapcsolatok megromlása már nem teszi lehetővé a szovjet partner kiváltságos szövetségesnek való tekintését. Mert General de Lattre , Franciaország először keresni szövetségesei a nyugati, még ha az a kívánatos, hogy jó kapcsolatokat a kelet.

Éppen ezért a dunkerki szerződés továbbra is kifejezetten Németországot jelöli meg a fenyegetésként. A szerződés szövege többször megemlíti annak lehetőségét, hogy konzultáljanak "a többi Németországgal kapcsolatos hatáskörrel rendelkező hatalommal" , azaz Németország megszálló hatalmaival, így a Szovjetunióval is.

A tárgyalások január és december között zajlanak 1947. március. Léon Blum és Clement Attlee jó megértése döntő szerepet játszott a szerződés megkötésében. Az indulás Blum és megalakult a Ramadier kormány a1947. január 22ne szakítsa meg a megkezdett lendületet. A megállapodás szövegét a Miniszterek Tanácsa jóváhagyja, Maurice Thorez , a Francia Kommunista Párt vezetője és a kormány tagja nem emel kifogást.

A szerződés alá van írva 1947. március 4A Dunkerque . A megállapodás aláírói Georges Bidault , francia miniszter külügyi és Ernest Bevin , brit államtitkár külügyi . -Án lép hatályba1947. szeptember 8, megerősítő okiratok londoni cseréjével.

Tartalom

A szerződésnek preambuluma és hat cikke van.

A preambulum kimondja, hogy ez a szerződés a Felek azon akaratára reagál, hogy "kölcsönös segítséget nyújtsanak a német agressziós politika minden újbóli meghiúsításához" . Megemlíti azt is, hogy az Egyesült Királyság és Franciaország "nagyon kívánatosnak tartja egy olyan szerződés megkötését a Németországgal szemben eljárni joghatósággal rendelkező hatáskörrel rendelkező hatóságok között, amelynek célja megakadályozni az utóbbinak Németországba való visszatérését. Ez a béke veszélye" . a négy volt szövetséges, Németország megszálló hatalmai. Végül utal Franciaország és a Szovjetunió 1944-es szövetségi szerződésére és az 1942 -es angol-szovjet szerződésre .

1. cikk

Az 1. cikk meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket az Egyesült Királyság és Franciaország megtesz a Németországból származó fenyegetés megszüntetése érdekében az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 107. cikkével összefüggésben . Ez a cikk előzetesen kifejezetten felhatalmazza "a háború eredményeként meghozott vagy engedélyezett intézkedést", amelyet egy "Állam ellen folytatnak , amely a második világháború alatt a Charta egyik aláírójának ellensége volt". .

Az 1. cikk meghatározza azokat az okokat, amelyek fenyegetést jelentenek a két Fél számára annak meghozatalához szükséges megfelelő intézkedések meghozatalára. Arról van szó, hogy "megakadályozzuk Németországot abban, hogy megszegje leszerelési és demilitarizálási kötelezettségeit" , "hogy általában elkerüljük, hogy ez ne váljon ismét a béke veszélyévé", vagy válaszoljunk "egy olyan politika Németország általi elfogadására". agresszió vagy egy német kezdeményezés, amely valószínűleg lehetővé teszi az ilyen politikát ” .

2. cikk

A 2. cikk a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozik, amelyet a két Félnek egymásnak kell nyújtaniuk a Németországgal folytatott ellenségeskedés esetén: "Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikének ismét ellenségeskedést kell folytatnia Németországgal, a másik fél azonnal segítségére fog állni, és minden eszközzel segítséget nyújt a hatalmában, katonai és egyéb . ” A kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségvállalás nem határozza meg a megvalósítandó eszközök fontosságát, a kezes hatalmának feladata, hogy értékelje a katonai erőket és a hatalmában lévő egyéb segítségnyújtási eszközöket.

E cikk megfogalmazása kizárja a britek automatikus beavatkozását kontinentális Európában zajló ellenségeskedés esetén, amely nem Franciaország ellen irányul, és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkének vagy „a Biztonsági Tanács. Mindazonáltal a két fél fenntartja a beavatkozás jogát "a Németországgal kapcsolatban az 1. cikk alkalmazásával közösen elhatározott intézkedés nyomán", amely nagyon széles körben meghatározza a szerződés végrehajtásának lehetséges körét.

3. cikk

A 3. cikk olyan gazdasági jellegű kötelezettségekre vonatkozik, amelyekre a szövetségesek Németországot terhelik a potsdami konferencián elrendelt rendelkezéseknek megfelelően és azok alkalmazásában. Ez a cikk Franciaország kérésére került be, nagyon szívesen, hogy továbbra is profitálhasson a német szén- és acéltermelésből annak gazdasági rekonstrukciója érdekében.

A cikk előírja, hogy a Magas Szerződő Felek konzultálnak egymással "abban az esetben, ha [egyikük] Németországot elmulasztja teljesíteni valamely gazdasági jellegű kötelezettséget" .

4. cikk

A 4. cikk a két fél közötti gazdasági együttműködésről szól nagyon általános értelemben. Várhatóan "állandó konzultációval konzultálnak minden olyan kérdésben, amely befolyásolja gazdasági kapcsolataikat annak érdekében, hogy minden lehetséges intézkedést meghozzanak a jólét növelése és a két ország gazdasági biztonságának biztosítása érdekében" .

5. cikk

Az 5. cikk emlékeztet az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai által a Charta 43. cikke alapján tett kötelezettségvállalásra, hogy hozzájárulnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához azáltal, hogy a fegyveres erőket a Biztonsági Tanács rendelkezésére bocsátják, az ehhez szükséges segítséget és eszközöket.

6. cikk

A 6. cikk előírja, hogy ez a szerződés "a megerősítő okmányok kicserélését követően lép hatályba, és 50 évig marad érvényben" .

Megjegyzések

  1. A jelen szerződés értelmében a négy szövetséges Németország négy megszálló hatalma: az Egyesült Államok, Franciaország, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió.

Források

Hivatkozások

  1. A dunkerki szerződés eredete és hatálya egy új „szívélyes megállapodás” felé? 1990
  2. "  ENSZ-szerződéssorozat  " , az ENSZ-ről ,1947
  3. Dunkerque- szerződés Franciaország és az Egyesült Királyság között (szöveg) 1947
  4. „  Egyesült Nemzetek Alapokmányának - XVII - 106. és 107. cikke  ” , az ENSZ ,1945. június 26
  5. „  Charta az Egyesült Nemzetek - VII - cikkek 39-51  ” , a UN ,1945. június 26

Bibliográfia

Lásd is

Kapcsolódó cikkek

Külső linkek