A nyelvi kód egy szimbolikus megállapodás egy nyelv vagy regionális változatosság vagy nyelvkészlet azonosítására egy kódban meghatározott azonosító segítségével anélkül, hogy magát a kijelölt nyelvet meg kellene neveznie (mivel a nyelv megnevezése nyelvenként változik). másik és gyakran nem egyedi).
A leggyakrabban használt kódok:
Például a franciához társított kód "fr" az ISO 639-1-ben és az IETF BCP 47, "fra" az ISO 639-2-ben (azonosító terminológiai vagy technikai használatra) és az ISO 639-3, "fre" az ISO 639-ben. -2 (azonosító bibliográfiai használatra, ritkábban ritka).
Az ISO 639 szabvány harmadik részének közzététele előtt a SIL International meghatározta a teljesebb SIL kódot (hagyományosan 3 nagy latin betűvel) az Ethnologue.com nyelvű enciklopédiájához . SIL International most a felelős hatóság a nyilvántartásba, hogy a standard ISO 639-3 és mivel a 16 th kiadása A Ethnologue , ő bélelt elhagyott ősi kodifikációs elfogadása helyett ISO 639-3. A régi SIL-kódok egy része különbözött, különösen azoknál a nyelveknél, amelyeket már az ISO 639 szabvány második része kodifikált (például a franciát ott „FRN” kódolással látták el). Ez a kód már elavult, ezért már nem használható (ellentmond az ISO szabványnak). Munkájának régi kiadásaiban azonban megtalálható.
Történelmi okokból az Európai Unió továbbra is használja kiadványaiban (nyomtatott formában, vagy adatbázisaiban és az interneten) az ISO 639-2-től kissé eltérő nyelvek bibliográfiai kódolását (amelyek betűje nem jelentős), és amelyet a görög kódol az azonosítóval GR, például az országgal (és nem ELaz ISO 639-2 szerint). Az Európai Közösségek valóban országkódok alapján alapozták okmány-osztályozásukat. Az országonkénti megkülönböztetés ma már nem alkalmazható, mert manapság a dokumentum minden nyelvi változata tartalmazza a tagországokra vonatkozó összes rendelkezést. A kódot megtartották, hogy ne kelljen nagy mennyiségű, jogszabályi vagy szabályozási szinten hitelesített dokumentumot módosítani és újra kiadni.