A színházi műfaj az irodalom egyik típusát jelöli, és lehetővé teszi a műsorok stílus szerinti osztályozását és az irodalmi mozgalomhoz való tartozásukat . A párbeszéd elvén alapszik, a szereplők szereplésével a közvetlen kommunikáció helyzetében.
Nyilvántartások | A karakterek eredete | Idő | A szabadság gyakorlása | A szoba hangja | Kifejlet | Nézői reakciók | Példa |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Tragédia | Magas nemesség | Történelmi, ősi vagy bibliai | Végzet | Feszült | Szomorú | Kár, de csodálat | Rómeó és Júlia , Phaedrus a Racine |
Tragikomédia | Nemesség vagy felső középosztály | (második felében XVI th - XVII th század) | Esély, szabadság | Feszült | Boldog | Együttérzés | Le Cid of Corneille |
Intrika vígjáték | Nemesség, burzsoázia | Kortárs, mint a szerző | Egyéni akadályok | Elrabolva vagy megfeszítve | Boldog | Együttérzés | Scapin trükkjei A de Molière |
A modor komédiája | Burzsoázia | Kortárs, mint a szerző | A vállalat súlya | Boldog, néha feszült | Boldog | A csúfoltak gúnyolódása | Turcaret de Lesage |
Karaktervígjáték | Burzsoázia | Kortárs, mint a szerző | A karakter ölelése | Boldog, néha feszült | Boldog | A csúfoltak gúnyolódása | A Misanthrope által Molière |
Szatíra | Emberek | Középkorú | Könnyű akadályok | Gesztus komikus | Boldog | Nevetni | Pathelin mester bohózata (kb. 1457) |
1636-ban az Académie Française kodifikálta, a Corneille Le Cid első előadásai után. Ez a konvenció az elfogadhatóság elvén alapszik, amely szerint a játéknak a lehető legnagyobb mértékben a valós cselekvést kell utánoznia.