| Születés |
1945. szeptember 25 Bouctouche |
|---|---|
| Halál |
2005. május 30(59 éves) Moncton |
| Állampolgárság | kanadai |
| Kiképzés | Monctoni Egyetem |
| Tevékenységek | Költő , dramaturg |
Gérald Leblanc acádiai költő , született 1945. szeptember 25A Bouctouche a New Brunswick ( Kanada ), meghalt 2005. május 30A Moncton, ahol élt, mivel tanulmányait 1971 .
Gérald Leblanc született 1945. szeptember 25Bouctouche-ban, New Brunswick délkeleti részén. 14 éves korában követte családját Saint-Jeanig , így a középiskolát a St. Malachy angol iskolában végezte. Miután néhány apró munkát végzett, 1971- ben belépett az Université de Moncton francia nyelvű intézménybe. Kicsit több mint egy év után felhagyott tanulmányaival. Beilleszkedett azonban a város kulturális környezetébe, amelynek kántora lett. Gérald Leblanc mélyen akadiai és észak-amerikai, különféle utakon kíméletlenül kutatja akád identitásának gyökereit. Költői munkájának minősége és bősége a modern acadi költészet legfontosabb szerzői közé sorolja.
Az Emma magazin egyetlen kiadása 1976-ban publikált néhány versét , ami némi hírnevet szerzett neki. Ő volt az 1755-ös csoport fő dalszövegírója is , majd népszerűségének csúcsán, és olyan slágerekkel tartozunk neki, mint a Le Monde We Know , a Rue Dufferin , a Le Monde a Bien Changed , a Je chante pour toi és a Kouchibouguac . A Les Matins habitables dal szövegét Marie-Jo Thério azonos nevű albumán is írja .
Nagyon elkötelezett az irodalom iránt, minden fronton azon dolgozik, hogy ösztönözze és megismertesse az acadi kultúra „jelenlegi hangjait”. Emellett Claude Beausoleil mellett az acadi költészet antológiájának a szerzője. Az 1755-ös acadiai zenei csoport szövegírója . Részt vett az alapító Éditions Perce-Neige in 1981 . Az 1991 -ben tagja volt a csapatnak, amely újraindította a kiadó, amely elállt kiadói három évig. Ettől a pillanattól kezdve a kiadó irodalmi igazgatója lett, ezt a tisztséget 2005 márciusáig töltötte be .
Első versgyűjteményét, a Comme un otage du daily -t 1981- ben fejezte be . Halkan felveszi az ország jelölését. Általában normatív nyelven, de a Chiac elemeivel megalapozza jövőbeli munkásságát: Monctoni Akádia , szerelem, barátság, acadiai írók, barátai és zene. A Géographie de la nuit rouge (1984) erejével, tárgyával és precizitásával felforgatja az acadi irodalmat. A szerző a Transitory Places (1986) ünnepli a szeretet abszolútumát, és megragadja az alkalmat, hogy érvényesítse homoszexualitását .
Az Extreme Frontier összegyűjti 1972- től 1988- ig terjedő szövegeit , beleértve az Emma ismertetőben megjelent szövegeket is . Ezt követően további öt gyűjtemény jelent meg. Les Matins habitables (1991) ötvözi az írást a szeretettel és a Complaintes du Continent (1993) vállalja az ország keresését, amely véleménye szerint belsejévé vált. Éloge du chiac (1995) összes aggodalmát összefogja. Ez a dicséret nem a chiaknak szól, hanem az ország iránti törekvés kitartásáért és kitartásáért. Írása bensőségesebbé és introspektívebbé válik a Nem tudom a végét (1999) és a Le Plus clair du temps (2001) c.
A 1993 , a Művészetek Branch a kormány New Brunswick oda neki a Prix Pascal-Poirier testének a munka. Írói munkája mellett gyakran meghívást kap olvasmányokra és előadásokra az acadi költészetről Quebecben, Kanadában, az Egyesült Államokban és Európában.
Gérald Leblanc rákban hal meg 2005. május 30. A Poèmes new-yorkais gyűjtemény posztumusz jelent meg 2006-ban. Imádta ezt a várost, és a gyűjtemény olyan témákat vesz fel, amelyek kedvesek számára, nevezetesen a szerelem és a zene.
Éloizes (Moncton); Emma (Moncton); Reflektor (Moncton); Le Journal (Moncton); Vallium (Moncton); Ven'd'est (Petit Rocher); Városi ajkak (Montreal); Le Devoir (Montreal); Torkolat (Montreal); Le Sabord (Trois-Rivières); Liberty (Montreal); Ellipszis (Sherbrooke); Összekötő (Ontario); Parallelogram (Toronto); Beavatkozás hangosan (Franciaország); Kék jegyzetfüzet (Franciaország); Dzsungel (Franciaország); Európa (Franciaország); Havonta 25 (Belgium); Szöveges (Mexikó); stb.
Szövegeit angolra, spanyolra, olaszra, kínaira, csehre és szlovákra fordították.
Költőként és előadóként több országba is meghívták: Kanadába ( többek között Vancouverbe , Winnipegbe , Torontóba , Montrealba és Halifaxba ); az Egyesült Államokban ( New York , Providence és New Orleans ); A France ( Párizs , La Rochelle , Caen , Grenoble , Lyon , Poitiers ); A Belgium ( Brüsszel , Namur , Liège ); A Kongói Köztársaság ( Kinshasa ); A Mexico ( Mexikó város ); a Cseh Köztársaságban ( Prága ); A Szlovákiában ( Pozsony ); A Svájc ( Delémont ) ...