A standard mandarin van beszélt kínai hivatalos használják Kínában a Kínai Köztársaság (Tajvan) , Malajziában és Szingapúrban . A standard mandarin, mint a beszélt kínai nyelv szabványosított története viszonylag új keletű.
Az ókortól kezdve a kínai nyelv mindig sokféle nyelvjárást mutatott be; a nyelvi nyilvántartások kibővültek, rangos nyelv a népszerű nyelvjárásokra. Konfuciusz például beszélt yǎyán (雅言), vagy a „ megértés elegáns ” több, mint egy regionális népszerű beszélt. A Han-dinasztia idején általában a Tōngyǔ-t (通語) vagy " közös nyelvet " beszélték . A rímes szótárak , amelyeket a déli és északi dinasztiák óta írtak , egy vagy több kiejtési szabványról is beszámolnak az ókorban. Ezeket a szokásos beszédeket azonban valószínűleg kevéssé ismerték az eliten kívül, és másképp oktatták őket. Ezeken a szeragliókon belül is a kiejtések valószínűleg nagyon különbözőek voltak, mivel a kínai összes nyelvjárás egyesítő tényezője a klasszikus kínai volt , amely írásbeli szabvány volt fonetikus hivatkozások nélkül, nem pedig szóbeli szabvány.
A Ming-dinasztia ( 1368 - 1644 ) és a Qing-dinasztia ( 1644 - 1912 ) a Guānhuà (官話) vagy a "hivatalos beszélt" kifejezést kezdte használni az osztályban beszélt nyelvre utalva . Úgy tűnik, hogy ezen időszak első részében a Standard Spoken a Nanking-dialektuson alapult , de a pekingi dialektus egyre fontosabb szerepet vállalt. A XVII -én században , a Birodalom már létrehozott akadémiák helyes kiejtés (正音書院, Zhengyin Shuyuan), hogy megpróbálják létrehozni a különböző helyeken a kiejtést felelnie a pekingi szabványnak. Ez a kísérlet azonban kevés sikerrel járt. A XIX . Század végén a császárnak mindig nehézségei voltak megérteni néhány miniszterét, akik képtelenek vagy nem voltak hajlandók elfogadni a szokásos kiejtést. Azonban a 1909 , a Qing-dinasztia leépítésre elfogadta a nyelvjárás pekingi mint guóyǔ (国语/國語), vagy a „ nemzeti nyelv ”;
A Kínai Köztársaság 1912-es megalapítása után a nemzeti nyelv népszerűsítésére tett kísérletek sikeresebbek voltak. Először egy nemzeti nyelvbe próbáltak beilleszteni különböző nyelvjárásokból származó elemeket, a pekingi nyelvjárásokon kívül. De túl összetettnek bizonyult, és ezt a kísérletet 1924- ben felhagyták . A pekingi nyelvjárás ismét a nemzeti nyelv kiejtésének fő inspirációs forrása lett, a Qing-dinasztia idején megszerzett presztízs továbbra is elsőbbséget élvez számára. Más nyelvjárások elemei csak kivételként voltak jelen.
A Kínai Népköztársaság 1949-ben létrehozott kormánya folytatta a nemzeti nyelv népszerűsítését. A 1955 , a guóyǔ átkeresztelték pǔtōnghuà (普通話), vagy a "közös nyelvet". (Ezt a névváltozást a Kínai Köztársaság nem ismerte el , mivel Tajvanon és néhány közeli kis szigeten jött létre .) Azóta a szárazföldi Kínában és Tajvanon alkalmazott szabványok kissé eltérnek egymástól, bár a legtöbb továbbra is általános.
Hongkong és Makaó visszafoglalása után a "Putonghua" kifejezést használták a Kínai Népköztársaság ezen különleges közigazgatási régióiban . A hanyu pinyin rendszert pedig ma már széles körben használják Putonghua tanítására.
Kínában és Tajvanon egyaránt elterjedt a Standard Mandarin oktatási eszközként történő használata az oktatási rendszerben és a médiában. Ennek eredményeként Kínai szárazföldön és Tajvanon ma már sok ember beszél. Hongkongban azonban történeti és nyelvi okok miatt a formális oktatás és a beszélt nyelv nyelve továbbra is standard kantoni , annak ellenére, hogy a standard mandarin növekvő befolyással bír.
Történelmileg és franciául beszélve a "mandarin" (官話) kifejezés arra a nyelvre utal, amelyet a XIX . Században a felsőbb osztályú Peking , a tisztviselők és a fővárosban vagy a tartományban tartott tisztek birodalmi rendszere beszélt .
Ez a történelmi mandarin nyelvet elég közel volt ahhoz, hogy a mandarin szabványos modern (普通话/普通話/國語), de van néhány különbség. A mandarin sok udvarias kifejezést és alázatos szót használt, amelyek használata manapság gyakorlatilag megszűnt a mindennapi beszélgetésekben a Standard Mandarin nyelven, ilyen jiàn (賤"szerényem"), guì (貴"tisztelt"), bì (敝"szerény" ) stb.
A történelmi mandarin nyelvtana gyakorlatilag megegyezett a kortárs mandarin nyelvével, némi különbség volt a nyelvtani szavak megválasztásában vagy a szavak helyzetében a mondatban. Ennek a történelmi mandarinnak a szókincse is lényegében megegyezett a standard mandarinéval, bár egyes szavak eltűntek, mások pedig új felhasználásoknak tűntek fel.
Összehasonlításképpen az alábbiakban négy párbeszéd található a Történelmi mandarin nyelven, és ezek megfelelője a Kortárs mandarin nyelven. Ezek hiteles párbeszédek származó Iránytű a mandarin nyelvet (官話指南), megjelent egy könyv a japán követség Pekingben 1880 és lefordítva több európai nyelven.
Ezeket a párbeszédeket egyszerűsített kínai karakterkészlettel írják , amelyet a hagyományos kínai karakterek követnek .
történelmi mandarin verzió (官 話 / 官 话)
A- 您 贵姓？ / 你 貴姓？ (Mi a vezetékneved?)
B- 鄙 姓吴。 / 鄙 姓吳。 (A vezetéknevem Wu)
A- 请教 台甫？ / 請教 台甫？ (Kérjük, mondja meg az udvariassági nevét )
B- 草字 资 静。 / 草字 資 靜。 (Az udvariasságom neve Zijing)
A- 贵 昆仲 几位？ / 貴 昆仲 幾位？ (Hány testvéred van?)
B- 我们 弟兄 三个。 / 我們 弟兄 三個。 (Három testvérünk van)
A- 贵 处 是 哪一 省？ / 貴 處 是 那一 省？ (Melyik tartományból származik?)
B- 敝 处 河南省 子。 / 敝 處 河南省 子。 (a tartomány fővárosából vagyok Henan)
A- 府上 在 城里 住 吗? / 府上 在 城裏 住 嗎? (Az otthona a városban van?)
B- 是, 在 城里 住 / 是, 在 城裏 住. (Igen, itt lakom a város)
Normál mandarin változat (
普通话) A- 您 贵姓？
B- 我 姓吴
A- 请问 您 的 字号 是 什么？ （Ez a kérdés már nem érvényes, az udvariassági neveket már nem használják)
B--字 资 静。
A- 你 有 几个 兄弟
B- 我 有 两个 兄弟
A- 你 家 在 哪个 省？
B- 我 家 在 河南省 的 省会。
A- 你 家 在 子里 吗？
B- 是 的 ， 我 家 在 子里。
Párbeszéd egy kínai (A) és egy külföldi (B) között, akik látszólag kínai dél-kínai Xiamenben tanultak .
Történelmi mandarin változat (官 話)
A- 你 懂得 中国 话 吗？ (Érted kínaiul?)
B- 略 会 一点儿。 那 厦门 的 话 别处 不甚 懂。 (Kicsit értem. De a hsziamen nyelvjárás máshol nehezen érthető.)
A- 中国 话 本 难懂 ， 各处 有 的 乡 谈 ， 就是 官 话 通行。 (a kínait természetesen nehéz megérteni, minden régiónak megvan a saját nyelvjárása. A mandarin azonban mindenhol létezik.)
B- 我 听见 人 说 官 话 还 分 南北 音 哪。 (hallom, hogy a mandarin kiejtése északon és délen nem azonos.)
A- 官 话 南北 腔调 儿 不同 ， 字音 也 差不多。 (A mandarin kiejtése északon és délen eltér, de a kiejtés megközelítőleg ugyanaz.)
Normál mandarin változat (
普通话) A- 你 懂 中国 话 吗？
B- 我 懂 一点 ， 但是 厦门 的 话 对 外地人 来说 很难。。
A- 中国 话 本来 就很 难懂 ， 每个 地方 都有 自己 的方言 ， 不过 普通话 到处 都 可以 用。
B- 我 听说 北方
和 南方 的 普通话 发音不 一样。A-北方
和 南方 的 口音 不同 ， 不过 汉字 的 发音 还是 基本 相同 的。
Történelmi mandarin változat (官 話)
A- 这个 猫 怎么 总 不 管闲事？ ！！ (Miért nem ez a macska végzi a dolgát? !!)
B- 满地 的 耗子 它 也不 拿！ (Mindenhol vannak patkányok, és nem fogja el őket!)
A- 明儿 个 不用 喂它 就好 了。 (Holnap már nem szabad etetni, jobb lesz.)
B- 这 耗子 真 闹得 凶 ， 吵得 睡不着 觉。 (Ezek a patkányok annyi zajt okoznak. Lehetetlen aludni.)
A- 东西 也 咬 了 个 稀烂。 这 可 怎么 好？！ (És ők is széttépik a dolgokat. Hogy lehetünk ennek boldogok?!)
Standard mandarin változat (普通话)
A- 这个 猫 怎么 吃饱 不 做事？
B- 到处 都是 老鼠 ， 它 也不 抓。
A- 明天 我们 不 给 它 吃。。
B- 那些 老鼠 吵得 好 厉害 ， 连 觉 都 睡 不好。
A-把 东西 都 咬碎 了 ， 这 可 怎么 办？
Történelmi mandarin változat (官 話)
A- 老弟 是 解 家里 来 吗？ (Fiatalember,
hazajönsz ?)
B- 喳 ， 是 解 家里 来。 (Igen Uram, otthonról jövök.)
A - Why 这 几天 我 没见 你 呀？ 是 干什么 来 着？ (Miért! Az elmúlt napokban nem láttalak. Mit csináltál?)
B- 我 是 出外 打 围 去 了。 vadászni.)
A- 是 同 谁 去 的？ (kivel mentél?)
B- 是 同 着 我们 一个 街坊 去 的。 (az egyik szomszédommal jártam.)
A- 是 上 哪儿 打 围去 了？ (Hol jártál vadászni?)
B- 上 东山 打 围 去 了。 (A keleti hegyekben.)
A- 多咱 回来 的？ (Mikor jöttél vissza?)
B- 昨儿 晚上 回来 的。 (Tegnap este.)
A- 打 了 些 个 什么 野 牲口 来？ (Milyen vadat lőttél?)
B- 打 了 些 个 野鸡 、 野猫 ， 还 打了个 野猪。 (Fácánokat, vad macskákat lőttünk, és egy vaddisznó is.)
Normál mandarin verzió (普通话)
A- 年轻人 ， 你 从 家里 出来 的？
B- 是 的 ， 我 从 家里 来。
A- 好些 天 没 见到 了 了 ， 你 去 了？？
B- 我 出 子 打猎 去 了。
A- 和 谁 去 的？
B- 我 和 一个 邻 一起 去。
A- 你们 到哪 里去 了？
B- 到 东山 去。
A- 你们 什么 时候 回来 的？
B-昨天 傍晚
。
A- -打 些 什么？
B- 打 了 些 野鸡 ， 野猫 ， 还有 一个 野猪。