Az Ördög-tó | |
Az első kiadás címlapja. | |
Szerző | George Sand |
---|---|
Ország | Franciaország |
Kedves | Regény |
Szerkesztő | Desessart |
A kiadás helye | Párizs |
Kiadási dátum | 1846 |
Oldalszám | 2 köt. (308., 310. o.) |
La Mare au diable egy újszerű által George Sand közzé 1846 . Az első kiadás a párizsi Desessart 1846. Általában csatolt sor úgynevezett „vidéki” regényei George Sand, La Mare au Diable egy rövid regényt, amely leírja egy szerelmi történet a paraszti társadalomban Berry , amely ő ad szándékosan részben idealizált jövőkép, bár ez is egy pontos leírása néhány aspektusát, mint aparaszti házasság tárgyát képező annak függeléke. Az Ördög-tómegjelenésekor azonnal sikeres volt, és a szerző egyik legismertebb regénye maradt. A regény számos adaptáción esett át a színház, a film és a televízió számára.
Magát a fikciót egy "Közlemény" keretezi, ahol a szerző elmagyarázza a La Mare au Diable írásának motivációját, és egy "Függelék", ahol Germain házasságának megidézése valójában ürügy Berry hagyományainak rögzítésére. A jelenlegi kiadásokban a La Mare au diable három részből áll.
George Sand leír egy metszet, amely része a sorozat Simulacres et historied arcok de la mort által ifjabb Hans Holbein , amely alá tartozik a műfaj a tánc a halál . A metszeten látható egy szántó, aki szántóföldön dolgozik, az ekéje fölé hajolva; A halál vár rá, ami feltételezheti, hogy a parasztok élete csak remény nélküli szenvedéssorozat. George Sand elmagyarázza szomorúságát és elégedetlenségét a paraszti élet ilyen komor víziójával, és ez a metszet késztette arra, hogy megpróbálja a paraszti élet újabb leírását, amely teret enged a reménységnek.
Maurice atya azt tanácsolja mostohafia, Germain, 28 éves özvegyasszony számára, hogy házasodjon össze újra a szomszéd falu özvegyével. Találkozás közben Germain eltéved egy erdőben, és éjszakára pihenőhelyet talál, az „Ördög-tavat” fiával, kis Pierre-jével és Marie-val, egy kedves, 16 éves kislánnyal. aki pásztorlányként dolgozik. Beleszeret a fiatal juhászlányba, aki kora miatt elutasítja. Reggel fiát a pásztorlányra bízza, és elmegy, hogy találkozzon az özvegyasszonnyal La Fourche faluban, de nem értékeli, hogy már van három másik udvarlója, akiknek reményeit hiába szórakoztatja. Visszatérve fiát keresni, megtudja, hogy a juhásznő sietve távozott. Megtalálja és megvédi a gazdától, akinek előrelépéseit el kellett kerülnie. A faluban épségben visszafordulva több hónapig nem mertek beszélni egymással, míg Germain, az anyósa nyomására, találkozott Marie-val, aki bevallotta neki a szerelmét.
A függelék egy beszámolót tartalmaz Germain Máriával kötött házasságáról. George Sand részletesen leírja azokat a különféle szokásokat, amelyek az ő korában Berryben a parasztok közötti házasságokat kísérték.
A regény kezdődik kommentár allegória által ifjabb Hans Holbein , metszet ábrázolja a halál és a szántóvető , ez a nyomtatott része egy sor úgynevezett Les Simulachres de la mort . Berry vidéki környezetében játszódik, paraszti karakterek között. George Sand igyekszik irodalmi méltóságot adni a nyersnek tartott karaktereknek. Nagy erkölcsi magasságot mutatnak, és komplex pszichológiájuk van, a fiatalabb Holbein metszeteihez kapcsolódóan .
A La Mare au diable úgy van összeállítva, mint egy kezdő történet , ez egy edzőregény. Germain megtapasztalja egy felnőtt férfi akaratának gyakorlását. A regény elejétől kezdve kiteljesedését a tisztítási munka kíséri dalának szinte varázslatos erejével, a történet folytatása a gyakorlat magyarázatává válik.
George Sand soha nem szűnik meg megmutatni és demonstrálni a paraszti karakterek intelligenciáját és finomságait, testükben és elméjükben. Például, aki ismeri korának legnagyobb zenészeit (Liszt, Chopin ...), megerősíti, hogy a paraszti zene megéri, sőt meghaladja a városi zenét. Ebben a regényben ezt a zenei rostot hozza be az elején (a szántó énekével, hogy munkáját felnagyítsa) és a végén (az esküvői lakomán a kollektív intelligencia támogatása).
George Sand a paraszti alakok iránti megbecsülését mutatja, hogy regényében legalább egy igazi szereplő létezik: Françoise Meillant, amelyet a III. Fejezet függeléke idéz. Ez a nő húsz évig George Sand szolgálatában állt. A Szűz nevelése című festményen Delacroix modellje volt Saint-Anne számára . Rajta keresztül a Meillant családnak mutatja be csodálatát és tiszteletét George Sand, mint a Berry parasztcsalád képviselője.
A tó és a békák, a regény központi pontjai, a valóságban találhatók. A regény írásakor a tó sokkal nagyobb volt, és mocsárral társult; egy sikátor vágta ketté 1851-ben, az akkori tulajdonos akarata szerint. George Sand sokszor írásaiban a tó szélén rekedt, eltűnt emberekről beszél a éjszaka folyamán a semmi közepén, a félelemről és a dimenzióról, amelyet a békák dala akkor fedez fel. Saját gyermekkorának emléke, egy La Brande-ben elkövetett baleset Châteauroux és Nohant között, amelynek traumáját emlékeiben, a Histoire de ma vie-ben (George Sand) meséli el . Ez nem csupán anekdota, hanem maga az író munkafolyamata, aki a természet erőteljes rezonanciájú elemeit aktív és motoros folyamatokká alakítja. Így George Sand saját gyermekkora a regény kitalált karakterének, Germainnek az akaratába való beavatás szívét alkotja.
A regény a romantika esztétikájához hű leírást tartalmaz : kapcsolat a természettel , finom fantázia , a zene fontossága …
A kézirat a La Mare au diable tartjuk a National Library of France . George Sand Frédéric Chopin családjára bízta. 1931-ben August Zaleski akkori lengyel külügyminiszter adományozta Aristide Briandnak , aki letétbe helyezte a Nemzeti Könyvtárban.
A La Mare au diable fő része, utasítások nélkül, eredetileg sorozatként jelent meg a Le Courrier français- ban1846. február. A fő részt mindössze nyolc fejezetre osztották. A függelék, amelyet akkor La Noce de Campagne- nak hívtak , március végén vagy április elején jelent meg. A nyomdák kérésére a fő rész fejezeteinek száma tizenhétre növekszik, és ebben a formában ismeri a mű első kiadását, rajta a " Frédérique Chopin barátomnak " dedikációt .
George Sand 1851-ben írta a bevezető közleményt a Hetzel illusztrált kiadásához. Ezt az értesítést azóta a mű minden kiadásában fenntartják.
A lápban.
Esti ima.
Kis Marie.
Függelék.