A tudós és a politikus

A tudós és a politikus Kép az Infoboxban.
Eredeti cím (de)  Politik als Beruf
Nyelv német
Szerző Max Weber
Kedves Nem kitalált irodalom
Tantárgy Politika
Kiadási dátum 1919

A Le Savant et le Politique a német szociológus, Max Weber két szövegének francia nyelvre történő fordítása, amely 1917-ben és 1919-ben a müncheni egyetemen tartott előadásokból származik, a Wissenschaft als Beruf és a Politik als Beruf .

Julien Freund általi lefordítása és publikálása 1959-ben, amelyet Raymond Aron hosszú előszava előz meg , sokat tett a szerző francia fogadásáért.

Leírás

A két német nyelvű eredeti szöveg :

Lehetővé teszik az axiológiai semlegesség fogalmának bevezetését , amely megkérdőjelezi a társadalomtudományi kutató objektumhoz való viszonyát .

A tudós hivatása és hivatása

A német kapitalizmus térnyerése kiterjed a tudományos világra is. Így a tudós elszakad a termelési eszközeitől és a bizonytalanság egyik formájába esik. A tudós inspirációból meríti kutatásait, amely összehasonlítható lenne a művész megérzésével. De "nem akkor tavaszol, amikor szeretnénk, hanem csak akkor, amikor akarja" . Az ihletet nem lehet ellenőrizni, de mégis szükség van arra, hogy képezzük magunkat ismerni, "gondolkodni megállás nélkül a munkaasztalunk előtt" .

A tudósok közötti kapcsolatok nem hasonlíthatók a művészi világéval. Nem mondhatjuk, hogy az egyik remekmű felülmúlja a másikat, mert nézőpont kérdése. Ezzel szemben a tudós felülmúlja egy másik kutatását, miközben tudja, hogy előbb-utóbb egy másik újra felülmúlja. "Bármely befejezett tudományos munkának nincs más jelentése, mint új kérdések felvetése, ezt felül kell követni" .

A tudomány terén Weber rendkívül progresszív hozzáállást tanúsít. Elmagyarázza, hogyan találja furcsának a bizalmatlanságot a természettel szemben. A munkamegosztás azt jelenti, hogy a tudományt anélkül használjuk fel, hogy megértenénk. Nem tudom megmagyarázni, hogyan működik egy villamos, de a fontos nincs meg, az a fontos, hogy támaszkodhassunk a villamosra. "Az intellektualizáció és az egyre növekvő ésszerűsítés tehát semmiképpen sem jelenti az életkörülmények növekvő általános ismeretét" . Ez azt mutatja, hogy bármelyik pillanatban meg tudtuk érteni a világot, ha akartuk. Ez a világ elkeseredésének híres gondolata.

Különbséget tesz a tudós és a politikus között abban, hogy a politikus állást foglal, míg a tudós a politikai struktúrákat elemzi. Számára a tanárnak nem kell politikát játszania, nem kell használnia a tekintélyét. "Valahányszor a tudomány embere meghozza saját értékítéletét, már nincs teljes megértése a tényeknek . "

„Korunk sorsa, amelyet a racionalizálás, az intellektualizáció és mindenekelőtt a világ iránti elcsüggedés jellemez, arra késztette az embereket, hogy a legmagasztosabb legfelsőbb értékeket száműzzék a közéletből. Vagy a misztikus élet transzcendens birodalmában, vagy az elszigetelt egyének közötti közvetlen és kölcsönös kapcsolatok testvériségében találtak menedéket ” .

A politikus hivatása és hivatása

A politika számára "annak a politikai csoportosulásnak az iránya, amelyet államnak nevezünk, vagy az a befolyás, amelyet erre az irányra gyakorol" . Ezt a politikai csoportot, az Államot a törvényes erőszak monopóliuma jellemzi, ezért ez az erőszakhoz való jog egyedüli forrása (így az állam önvédelmi jogot biztosít). Az állam tehát egy intézményi uralom viszonyából áll. A legitimitásnak három alapja van:

Weber a politika folytatásának két módját különbözteti meg: vannak hivatásos politikusok, akik a politikából élnek, és a hétköznapi emberek, akik nem anyagi és erkölcsi szempontból sem élnek belőle. A politikának kétféle módját különbözteti meg, vagy a politikától való élethez (mint bármely szakma), vagy a politikának való éléshez (ez teszi életének céljává). Ez a megkülönböztetés ezért pénzügyi kritériumokon alapul. "A politikusnak normális körülmények között gazdaságilag függetlennek kell lennie attól a jövedelemtől, amelyet a politikai tevékenység nyújthat neki" . Ez plutokráciát vált ki.

Weber számára a politikából való megélés azt is jelenti, hogy újságírónak kell lenni, az államigazgatásban, például a szövetkezetekben dolgozni. "A politikai párt tisztviselője megosztja az újságíróval a visszaminősítettek számát . "

"Minden partizánharc tehát nemcsak az objektív célokért folytatott küzdelem, hanem mindenekelőtt a munkahelyek elosztásának ellenőrzése is . " Olyannyira, hogy a politika néha elveszíti értelmét a szerző szerint. Ezért szükséges egy személytelen kritériumokon alapuló, személytelen bürokrácia-rendszer kialakítása (ez Weber gondolatának egyik alapja). Meg kell különböztetni a karriertisztviselőket is, akiknek párt nélkül kell adminisztrálniuk, és a politikai köztisztviselőket.

A politikai pártok éltetik a demokratikus életet, de ezek figyelemre méltó személyek ellenőrzése alatt állnak, akik karizmájuk nevében vezetik a pártot. Ez a párt lelkének elvesztését és "támogatói közötti szellemi proletarizálódást" követi .

A politika hivatása azon a vágyon alapszik, hogy képesek legyünk egy olyan kaszthoz tartozni, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy mások fölé emelkedjen. Három tulajdonság alkot politikust, szenvedély (vagyis szenvedélyes elkötelezettség egy ügy iránt), felelősségtudat és pillantás. A szenvedély nem elég, "fejjel csinálunk politikát, és nem a test többi részével vagy a lélekkel" . Ezért szükséges ez a felelősségérzet.

Weber a politika két etikáját különbözteti meg  : a meggyőződés etikáját és a felelősség etikáját. Akik a meggyőződés etikája szerint cselekszenek, az értékeiknek megfelelően cselekszenek, míg akik a felelősség etikája szerint cselekszenek, az eszközök és a keresett célok optimális egyezésére alapozzák döntéseiket. Ez az utolsó etika tehát a cselekvés következményeire adott válasz elfogadása.

Hivatkozások

  1. Michael Gemperle, "  Az hogy egy francia klasszikus: a helyzet a" Weber "  " , a Revue d'Histoire des Sciences Humaines 2008/1 (n ° 18), oldalak 159-177 ,2008. április 15(elérhető : 2021. január 31. )

Lásd is

Belső linkek

Külső linkek