A nyelvtanban a reprezentáció alatt azt a tényt értjük , hogy a beszéd egy elemének (amelyet reprezentatívnak vagy helyettesítőnek vagy helyettesítőnek nevezünk ) bármely más elemet (az úgynevezett ábrázoltat ) jelölünk . Most, attól függően, hogy az ábrázolt a nyelvi területhez tartozik-e vagy sem , kétféle lehetséges ábrázolással fogunk foglalkozni: vagy egy extralingvisztikai elem ábrázolásával, vagy egy nyelvi elem ( szó , kifejezés , tétel , mondat, stb.). A nyelvészek ezután a magasságról beszélnek :
„ A macska alszik. Ő dorombol. "A "macska" és "ő" nyelvi elemek képviselői. A "macska" névleges csoport az extralingvisztikai valóság macskáját jelenti ( a macska, akiről beszélek, a macska, akit láthatok vagy megérinthetem ...), míg az "ő" névmás a "macska" névleges csoportot képviseli, elem nyelvi ezúttal.Ha a képviselő extralingvisztikai elemre hivatkozik, az ábrázolás referenciális jellegű . Ha a képviselő egy nyelvi elemre utal, az ábrázolás szöveges jellegű .A referenciális reprezentáció az extralingvisztikai elemre utaló reprezentációs típus, amelyet referensnek (vagy referenciának ) nevezünk . Ezzel az első típusú ábrázolással teljes mértékben belépünk a „ nyelv referenciális funkciójába ”.
A referens a diskurzus által kijelölt szubsztancia , a valóság, amelyre egy kimondás utal , a dolog, amelyről beszél, a valóság által a nyelv által emelt elem, a mondat által képviselt tárgy , az objektív valóság, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk a beszéd röviden: az adott nyelvi elemhez kapcsolódó extralingvisztikus dimenzió.
Néha azt mondjuk: kontextus vagy akár denotáció , de jobbnak tűnik elkerülni e két kifejezés használatát, amelyeknek más jelentése van a nyelvészetben. A tárház képviselőjeA referenciális (vagy névleges ) képviselő a referens típusát jelölő képviselő típusa, és nem nyelvi jellegű elem. Természetesen a tengelykapcsolók mindig referenciális képviselők, de minden referenciális képviselő nem feltétlenül tengelykapcsoló.
Mondhatjuk, hogy az összes kategória közül a név (vagy tágabb értelemben a névleges csoport ) az a kategória, amely a legalkalmasabb a referens kijelölésére: a név egyik küldetése, és nem utolsósorban a valóság megnevezése (vagy valótlanság) anyag (ne felejtsük el, hogy a neveket egykor úgynevezett substantives ), vagyis az emberek és dolgok, hogy érzékelni tudjuk, vagy elképzelni. A nyelvészek készségesen beszélnek a „név referenciális funkciójának” kapcsán. A hangadó számára olyan kifejezések használata a kérdés, amelyek képesek referenciát elkülöníteni (annak azonosítása érdekében), mások kizárásával.
De azért, hogy a név hatékonyan hozzáférést biztosítson a referenshez, és így képes mutatni az extralingvisztikus valóság felé, hogy egyszóval hatékonyan gyakorolhassa a referenciális képviselő küldetését, hogy a referens egyértelműen azonosuljon, szükséges, hogy a név frissítésre kerüljön , elsősorban a meghatározó tényezők segítségével :
„ A virágok a táblázat illata jó. " A "virágok" és a "táblázat" neveket a meghatározott "the" és "the" cikkek frissítik .Csak két szócsoport nem kell igénybe meghatározó frissíteni kell: vannak, egyrészt, tulajdonnevek hivatkozva egy egyedülálló referenst, másrészt, dátumokat . Ez a két csoport abszolút referenciának számít, vagyis azonosításuk nem függ a kimondás helyzetétől:
- Victor Hugo 1802-ben született. A "Victor Hugo" tulajdonnév a jól ismert költőre, az "1802" pedig az 1802-es évre utal. Ez a két referens egyértelműen meg van határozva a felmondás helyzetétől függetlenül (ebben a példában nem ez).Csak egy név aktualizálásával lehet rögzíteni a referens létezését, és talán az azonosítását is. A név frissítése egy (vagy több) determináns, és ha szükséges, bizonyos számú műhold segítségével történik . A frissítés lehet teljes vagy hiányos.
Sok névmás a referenciális képviselő szerepét is betölti.
Személyes névmásA személyes adattár reprezentatív névmásnak rendelkeznie kell az első személy ( megszólító ) vagy a második ( címzett ) értékével . Ez egy tengelykapcsoló :
" I „m beszélek neked . Te beszélsz nekem . Akkor beszélj vele. Beszél velem . Róluk beszélünk. Beszélnek te . " De mi van azzal az esettel, amikor a személyes névmás deiktikus? A "furcsa" mondatban, az utcán gyanúsnak tűnő egyénről szólva, "ő" nagyon is referenciális képviselő lehet, amennyiben "ő" a való világba tartozó vagy nyelven kívüli egyénre mutat. Ez azonban deiktikus, nem váltó. Birtokos névmásA referenciát képviselő birtokos névmásnak rendelkeznie kell az első személy (hangoztató) vagy a második (címzett) értékével. Ez is váltó:
- Ha a porszívója elromlott, kölcsönadhatom az enyémet . " Az "enyém" birtokos névmás az "aspirátor" szó szöveges képviselője, és a hangzó ("I") referatív képviselője is.Más névmásokEzek elsősorban a hely és az idő határozói :
„Ma azért maradok benne, mert esik az eső. / Aznap bent maradt , mert esett az eső. " A „bent” határozószó csak az első példában referenciális képviselő.- Hamarosan elmegyek nyaralni. / Hamarosan szabadságra készül. " Az "hamarosan" időhatározó csak referenciális képviselő, csak az első példában.Van egy sor referenciaképviselő is, amelyek gyakran változatlanok, például: "et cetera" (rövidítve "stb."), "Et tutti quanti", "et patati, et patata", "és a többi", "és az összes hoopla ”,„ bazár ”,„ dolog ”,„ dolog ”,„ dolog ”stb. :
- Mi ez a dolog ? Machin mesélt nekem a feleségéről, az életéről, a munkájáról stb. "A szöveges ábrázolás egyfajta ábrázolás, amely egy nyelvi elemre utal. A képviselők ezután tartozik a ko-szöveg (a másik szó a megnyilatkozás ).
A szöveges ábrázolás célja kettős. Ez az első és legfontosabb kérdése pénzt takaríthatunk meg (mint az ellipszis ) által ismétlések elkerülése, hanem nagyon sok esetben a kétértelműség elkerülése azonosítására vonatkozó a referens (ek). :
- A szomszédom egy kis fehér kutyát fogadott be. Ez egész éjjel ugatott. " A "ez" demonstratív névmás a "kis fehér kutya" főnévi kifejezés szöveges képviselője. A szöveges ábrázolás nélkül a kijelentés a következő lenne: "A szomszédom örökbe fogadott egy kis fehér kutyát". A kis fehér kutya egész éjjel ugatott. Ez akkor kétértelműséget generálna : egyetlen vagy két különálló kis fehér kutya?Néha, különösen a hagyományos nyelvtanban, a szöveges képviselőt egyszerűen képviselőnek hívják .Az anaphora (vagy anaforikus képviselő ) egy szöveges képviselő, amely a képviseltetése után lép. Ez az első eset a leggyakoribb.
A szó a retorika alakját is jelöli (vö. Anaphora ). Példa: "Ezt a könyvet elolvastam". Ebben a megállapításban az anaforikus az előlapon kibocsátott kifejezésekben talál hivatkozást: "Ez a könyv". ElőzményAz előzmény az anafórát megelőző szöveges ábrázolás.
A hagyományos nyelvtanban az előzmény szót csak a relatív névmás képviselte . Jelentése ma általában kiterjed az összes szöveges ábrázolásra.- Örökbe fogadtam egy kis kutyát. Ő nagyon ragaszkodó. " A "he" személyes névmás anafora, amely a "kis kutya" főnévi kifejezést jelenti (előzménye).KataforaA katafora (vagy kataforikus képviselő ) egy szöveges képviselő, amely megelőzi és közli a képviseletét. A szöveges ábrázolásnak ez a második formája, a várakozás általi ábrázolás ritkább.
A szó a retorika alakját is jelöli (vö. Cataphor ). példa: "Ismerem őt, ezt a nőt". KövetkezetesEnnek következménye a katafora utáni szöveges ábrázolás.
Néhány grammatikusok beszélhetünk utáni precedens sőt előzménye , mint a adjekció.„Amikor az találkoztak Pierre tűnt nekem illik. " Az "l" személyes névmás a "Peter" tulajdonnév katafora, ez utóbbi következménye.„Ha egy lásd kérsz Christophe s' ő mehet haza este. " Az "a" személyes névmás a "Christophe" tulajdonnév katafora; a "he" személyes névmás ugyanazon tulajdonnév anafora. A képviselt, azaz a "Christophe" tulajdonnév a "the" személyes névmás és az előzményes "he" személyes névmás következménye.Ha egy név vagy főnévi mondat szövegképes, akkor szükségszerűen teljes frissítést igényel . Ezért határoztuk , vagy egy határozott névelő , vagy egy demonstratív melléknév , vagy egy birtokos melléknév , amelynek az értéke a harmadik személy. Sőt, szinte mindig anaphora .
Amikor ennek a névleges anafórának az előzménye is főnév vagy főnévi mondat, ennek elérésére több módszer áll a hangadó rendelkezésére .
Annak ellenére, hogy az etimológia , a szöveges képviselő névmás nem feltétlenül életbe egy főnév . Valójában helyettesíthet egy másik névmást, egy minősítő melléknevet , egy igét , egy kifejezést , egy mondatot stb. :
„Minden, amit azt mondta nekem, hogy már tudta. " A "a" személyes névmás a "mindazt, amit nekem mondtál" kifejezést jelent. Harmadik személy személyes névmásaA harmadik személy személyes névmása (és amelynek értéke harmadik személy, vagyis nem alkot tengelykapcsolót ) általában szöveges képviselő.
A harmadik személy birtokos névmása (és harmadik személy értékű, azaz nem tengelykapcsoló ) általában szöveges képviselő:
„Kölcsönvettem az autómat Charlesnak: az övé lebomlott. " Az "övé" birtokos névmás kettős anafórát alkot , mivel két előzményre utal , a "Charles" -ra és az "car" -ra (= "Charles-autó").- Tehát Nathalie, kölcsönkapjuk a húga játékait, de nem akarjuk kölcsönadni az övét ? " Az "övé" birtokos névmás, bár harmadik személyben van, nem tekinthető anafórának (a birtokos szempontjából), mert ennek a birtokosnak van egy második személyi értéke (= "... nem akarsz kölcsönadni a tiéd ? ”). Ez a birtokos névmás azonban anafórának tekinthető, de csak a birtokolt tárgy szempontjából (az előzmény a "játékok"). Más névmásokFőleg az "ott" helyhatározó . Ebben az esetben nem utalhat helyre:
- A Corbières-ben vásároltak egy juhászkastélyt. Ott biztosan csendesek lesznek. " Az "Ott" helyhatározónak előzménye van "egy juhfészek a Corbières-ben" (ez valóban egy hely)."Azt mondod, hogy szívesebben jön más körülmények között. Mit jelent az, hogy ? " Az "ott" helyhatározóval az előzmény "más körülmények között jön" (már nem helyről, hanem eszméről van szó).A szöveges ábrázolásban, amikor a képviselt ( az eset előzménye vagy következménye ) maga is utal referensre (amely nem szisztematikus), a képviselőre (adott esetben a katafóra vagy az anafórára )) " utal ", de közvetett módon" ugyanarra a referensre ", egyfajta rikošettben . A két referens, a képviselő és a képviselt képviselője (a nyelvészek ekkor magról beszélnek ) azonosak vagy különbözőek lehetnek:
„Ha jön vissza, és még pihent, leírom az egészet neked.” " A "mikor" előzmény nem utal egyetlen referensre sem; ezért az anaphora sem „ezt”.- Örökbe fogadtam egy kis kutyát. Ő nagyon ragaszkodó. " Az előzmény: „egy kis kutya” utal egy referensre [a kis kutyára, akit örökbe fogadtam]; ezért az „He” anaphora ugyanarra a referensre utal.- Ezek a sütemények finomnak tűnnek: megennék egyet . " Az „ezek a sütemények” előzmény egy referensre utal (az általam bemutatott süteményekre); az „anaphora” egy olyan referensre utal, amely részben eltér az előzményétől [torta azok közül, amelyekről beszélünk].„Kölcsönvettem az autómat Charlesnak: az övé lebomlott. " Az "autóm" előzmény a hangszóró autójára vonatkozik; az „övé” anaphora Charles autójára utal (ez valóban autó, de nem ugyanaz).