William S. Merwin
WS Merwin
![Kép az Infoboxban.](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/66/Merwin.jpg)
William S. Merwin
![William S. Merwin aláírása](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e1/WSMerwin.JPG/110px-WSMerwin.JPG)
aláírás
William Stanley Merwin , ismertebb nevén William S. Merwin vagy WS Merwin , született 1927. szeptember 30A New York-i ( New York állam ), és meghalt 2019. március 15A Haiku , egy amerikai költő , az egyik vezetője a megújulás amerikai költészet után a második világháború .
Mintegy ötven vers-, fordítás- és prózamű szerzője. Nem írásjeles, a beszélt nyelvhez közeli, de nagy líraisággal jellemzett versei sok amerikai költőt befolyásoltak. William S. Merwin sokáig megosztotta életét az Egyesült Államok és a franciaországi Causse du Haut- Quercy között, ahol háza volt. Több művét lefordították francia nyelvre. Hawaii-on élt, és több mint 850 fajú pálmaligetet gondozott , a The Merwin Conservancy.
William S. Merwin számos díjat nyert műveivel, köztük a Pulitzer-díjat (1971-ben és 2009-ben), a Tanning-díjat (az Amerikai Költők Akadémiájának egyik legmagasabb díját), a Struga Arany Koronája Fesztivált (2005). és az első Zbigniew-Herbert Nemzetközi Versdíj (2013). 2010-ben Merwint az Egyesült Államok tizenhetedik költőjének ítélték .
Életrajz
WS Merwin Manhattanben (New York) született 1927. szeptember 30. Presbiteri miniszter fia Union City-ben, New Jersey-ben, majd 1936-tól Scranton ipari városában (Pennsylvania) nőtt fel. A rövid nyári vidéki tartózkodás a természet szeretetét keltette benne, amelynek hosszú írói pályafutása alatt soha nem szűnt hangot adni. Stílusának zeneisége sokat köszönhet a gyermekkorában hallott egyházi himnuszoknak. Elmondása szerint ötéves korában írta első szövegeit, az imákat, amelyeket az apjaért írt.
Kiképzés
William S. Merwin román nyelveket és irodalmakat (francia, spanyol és olasz) tanult a Princetoni Egyetemen, ahol Galway Kinnell , a jövő költője és a François Villon fordítója volt az egyik osztálytársa. A modern irodalmat felfedezte RP Blackmur kritikus és John Berryman költõ vezetésével, és úgy döntött, hogy a költészetnek szenteli magát. Ezra Pound , akit akkor meglátogatott, azt tanácsolta neki, hogy tanulja meg a szakmát a múlt nagy lírai mestereinek fordításával, különös tekintettel a trubadúr költőkre.
Európában
1949-ben William S. Merwin első feleségével, Dorothy Ferry-vel Európába utazott. Ő ott oktatóként dolgozott Maria Antonia de Braganza hercegnő és a Mallorca-ban (Spanyolország) letelepedett angol költő Robert Graves fiának gyermekeinél .
Válása után Londonba költözött, és új párjával, Dido Milroy-val kereste a kenyeret a rádióműsorok fordításával és írásával. Franciaország délnyugati részén tett kirándulás során1954. július, egy félig romos házat vett egy faluban, kilátással a Dordogne-ra . Az ezt követő években sokszor ott maradt, és munkájának fontos részét írta bele abba, amelyet később „életem másik pólusának” fog nevezni.
Vissza az Egyesült Államokba - pacifizmus és buddhizmus
Első gyűjteménye, A maszk Janusnak , 1952-ben jelent meg a tekintélyes Yale sorozat fiatalabb költőknél , WH Auden szerkesztésében. 1956-ban Merwin visszatért az Egyesült Államokba, és Cambridge-ben (Massachusetts) telepedett le, mint a Rezidencia dramaturgja a Költői Színházban. De hamarosan úgy döntött, hogy feladja a drámai írást, és a lírának szenteli magát.
Az amerikai vietnami politikával szemben elfoglalt álláspontjai az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején jelentős ismertséget szereztek az Egyesült Államokban, 1971-ben a The Ladrier Carrier című gyűjteményéért Pulitzer-díjat kapott . Ezután a New York Review of Books- ban megjelent nyilvános levélben bejelentette , hogy az 1000 dolláros díjat a háborúellenes ügynek ajánlja fel. WH Auden ugyanezen folyóirat hasábjain rámutatott neki, hogy a díjátadó bíráknak nincs összefüggésük az amerikai politikával.
1976-ban Merwin Hawaiira költözött, hogy tanulmányozza a buddhizmust Robert Aiken amerikai zen mesternél . Ott vette feleségül harmadik feleségét, Paula Schwartzot 1983-ban, és elkötelezte magát egy völgy felújításáért Maui szigetének északi partján és egy nagy pálmaliget telepítésében . A buddhizmus gyakorlata és Merwin ökológiai elkötelezettsége inspirálta a természeti világ számos idézetét az Iránytű virág (1977), a Kinyitva a kezét (1983), Az eső a fákban (1988) gyűjteményeiben , valamint regényversében. Hawaii történetét és legendáit felölelve, A hajtogatható sziklák (1998).
A legújabb kollekcióiban, a Present Company (2007) és a Sirius árnyéka (2008), amelyek második Pulitzer-díját elnyerték, felvette néhány fiatalkori témáját, és új, nyugodt és intenzív pillantást vetett a szenvedélyekre. életének.
Ban ben 2010. június, a Kongresszusi Könyvtár Merwint az Egyesült Államok "Költő díjazottjának" nevezte el, ezt a megtiszteltetést olyan jeles elődök kapták meg, mint William Carlos Williams , Robert Lowell , Robert Frost , Robert Penn Warren és Joseph Brodsky .
William S. Merwin és Franciaország
William S. Merwin sok és hosszú tartózkodást töltött Franciaországban, főleg Quercy-ben . 1964-65-ben Lyonban élt, ahol a Roger Planchoni Théâtre de la Cité-hez csatolták . De mindenekelőtt a táj és a lakosság a Causse de Gramat a tétel , hogy a jelölt munkáját, különösen prózájában történet az elveszett felvidéki (amelyek egy része megjelent a Fanlac kiadásban 2010-ben a cím alatt Az utolsó termése Merle ) és a Vixen című versgyűjtemény ( La Renarde , Fanlac, 2004). A finom műértő a francia irodalom, Merwin fordítani angolra verseit Jean Follain , La Chanson de Roland , a mondások a La Rochefoucauld , Turcaret és Crispin riválisa gazdája a Lesage és Les Fausses titkokat de Marivaux .
Idézetek
- „A világ utolsó napján fát szeretnék ültetni. "(" A világ utolsó napján fát szeretnék ültetni. ")
- - Mondd el, mit látsz eltűnni, és én megmondom, ki vagy. "(" Mondd el, mit látsz eltűnni, és én megmondom, ki vagy. ")
- „A költészet az, ami megkérdőjelezi ezt az előttünk felmerülő jelenlétet, ezt a beszélő jelenlétet, de tény, hogy minden, ami eszünkbe jut ebben a jelenségvilágban, hiány. Ez a múlt és a jövő is. Kevés dolog van jelen. Őket ismerjük fel. A magunk közötti beszélgetés képessége mind a múltból származik, a múlt pedig hiányzásból áll. A körülöttünk lévő világ iránti érzésünk tehetetlenség érzése, hogy megérintjük, megragadjuk, kifejezzük. Ez a hiány. A jelenlét elkerülhetetlen, ugyanakkor nem tudjuk kifejezni, megragadni. És mégsem menekülhetünk előle. "
- „A költészet egy olyan módszer, amellyel először lehet szemügyre venni a világot. "(" A költészet a világ első megtekintésének módja. ")
- - Most minden uram meghalt, kivéve a csendet. "(" Most minden tanárom halott, kivéve a csendet. ")
Irodalmi díjak és megkülönböztetések
- 1952: Yale Younger Poets-díj egy maszkért Janusnak
- 1956: Rockefeller Alapítvány ösztöndíja
- 1957: Amerikai Művészeti Akadémia és Levelek Ösztöndíj
- 1964–65: Ford Foundation Grant
- 1969: PEN Translation Prize for Selected Translations 1948–1968
- 1969: Rockefeller Alapítvány ösztöndíja
- 1971: Pulitzer-díjat Költészet hordozója létrák
- 1973: Amercan Poets Akadémia ösztöndíj
- 1979: Bollingeni Versdíj
- 1990: Maurice angol költői díj
- 1993: Költészeti barnító díj
- 1999: Verstanácsadó a Kongresszusi Könyvtárban
- 2005: Országos könyvdíj a migrációért: Új és válogatott versek
- 2004: A macedóniai Struga fesztivál aranykoronája
- 2004: Lannan életműdíj
- 2009: Pulitzer-díj a Szíriusz árnyékáért
- 2010: költő-díjas az Egyesült Államokból
- 2013: Zbigniew-Herbert Nemzetközi Versdíj
Művek
Művek elérhetőek francia nyelven
-
Versek Alain Delahaye fordításában, Revue Argile-III, 1974, Maeght Editeur, Párizs, pp. 100-111
-
Exil en Hiver ( télen eltörlés ), La carcasse ( The Hulk ), Comme si j'attendais ça ( Bár vártam volna erre ), Envoi d'Agrippa d'Aubigné ( d'Agrippa d'Aubigné követ ), Szövegválasztás a létrák hordozójának gyűjteményéből , Raymond Farina fordításában , Európa 700-701, Párizs, 1987
-
Csúszda de Neige ( havazás ), Petit Cheval ( Little Horse ), Les Hálózati ( The Hands ), L'Appel sous le krém ( The Calling alatt Breath ), rokonság ( Kin ), a választott szövegek a fuvarozó a létrák , lefordítva által Raymond Farina , Arpa , n ° 37, Clermont-Ferrand 1988
-
La Renarde ( The Vixen ), fordította: Luc de Goustine , kétnyelvű francia-angol kiadás, Éditions Fanlac , 2004
-
Les Fleurs de May de Ventadour ( A Ventadorn Mays ), Luc de Goustine fordítása , Éditions Fanlac, 2006
-
Írások befejezetlen kíséret belátása szerint ( Írások befejezetlen kísérethez ), Christopher Wall-Romana fordítása, Cheyne , 2007
-
Prófécia ( Prófécia ), Le Nom de l'Air ( A levegő neve ), Chez Moi dans la Toundra ( Otthoni Toundra ) , Ailes ( Szárnyak ), Tranzit ( Tranzit ) , szövegválasztás A tanulók gyűjteményéből , fordította: Raymond Farina , Diérèse 46. szám, Ozoir-La-Ferrière, 2009.
-
Merle utolsó szüretje ( fekete madár nyara ), fordította: Luc de Goustine, Éditions Fanlac, 2010
-
A kő Hajó ( The Stone Hajó ), fordította John Markert és Pascal Riou Konferencia n o 22-23
-
A hegyi tükörnél. Voyages au Mont Athos ( Hegy tükrei . A Föld vége ) fordította Jean Markert és Pascal Riou, Recours au Poème: Poésies et mondes poétiques , nemzetközi online költészeti áttekintés, 2012
-
L'Appel du Causse (a Causse szövegeinek válogatása Alain Gnaedig és Luc de Goustine fordításában, előadó: Michael Taylor ), Éditions Fanlac, 2013
-
L'Ombre de Sirius ( Szíriusz árnyéka ), fordította: Luc de Goustine, kétnyelvű francia-angol kiadás, Michael Taylor feljegyzései, Éditions Fanlac, 2016
Működik angolul
Felé
-
Maszk Janusnak , Yale University Press, 1952 E
-
A táncoló medvék , Yale University Press, 1954
-
Zöld állatokkal , Knopf, 1956
-
Részeg a kemencében , Macmillan, 1960
-
A mozgó cél , Atheneum, 1963
-
A tetvek , Atheneum, 1967, és Rupert Hart-Davis, 1969
-
A létra hordozója , Atheneum, 1970
-
Írások befejezetlen kísérethez , Athenum, 1973
-
Az első négy verseskönyv ( Maszk Janusnak , A táncoló medvék , Zöld állatokkal , A részegek a kemencében ), Copper Canyon Press, 2000
-
Iránytű virág , Atheneum, 1977
-
Tollak a dombról , Windhover Press, 1978
-
A szigetek megtalálása , North Point Press, 1982
-
Kinyitva a kezet , Atheneum, 1983
-
Az eső a fákban , Knopf, 1988
-
Válogatott versek , Atheneum, 1988 (széles szövegválaszték William Merwin első tíz gyűjteményéből)
-
Utazások , Knopf, 1993
-
A második négy verseskönyv ( A mozgó cél , a tetvek , a létrák hordozója , írások befejezetlen kíséretig ), Copper Canyon Press, 1993
-
A Vixen , Knopf, 1996
-
Virág és kéz: Versek 1977–1988 , Copper Canyon Press, 1997 (verseket gyűjt össze az Iránytű virágból , a kezet nyitva és a tollakat a dombról )
-
A hajtogatható sziklák: elbeszélés , Knopf, 1998
-
A River Sound , Knopf, 1999
-
A tanuló , Knopf, 2001
-
Migráció: Új és válogatott versek , Copper Canyon Press, 2005 (válogatott versek 1952-től 2004-ig)
-
Jelenlegi vállalat , Copper Canyon Press, 2005
-
A Szíriusz árnyéka (Copper Canyon Press, 2008)
-
A Hold reggel előtt (Copper Canyon Press, 2014)
Próza
-
A bányász halvány gyermekei , Atheneum, 1970
-
Házak és utazók , Atheneum, 1977 (78 "kitaláció" a bányászok halvány gyermekeinek erejében )
-
Keret nélküli eredetik , Atheneum, 1982 (Önéletrajzi esszék a költő családi emlékeiről. Tartalmazza a "Hotel" -et, Margie néninek szentelt szöveget és örökségét.)
-
Az emlékezet régiói: Gyűjtetlen próza 1949–82 , University of Illinois Press, 1987. Különösen ide tartozik a „A kövek emléke ”, 1957 körül írva, két önéletrajzi szöveget csoportosítva, az egyiket a Deux-Sèvres-i Parthenay közelében található román templom romjai ihlették. , a másik az Elveszett Felvidék később "Foie Gras" -já váló első változata .
-
Az elveszett felvidék: Délnyugat-francia történetek , Henry Holt, 1992, valamint a Shoemaker & Hoard, 2005. Két hosszú novellát, a "Foie Gras" és a "Shepherds" -t, valamint a Feketerigó nyara című regényt ( Merle utolsó aratása) hozza össze. ).
-
Ventaysorn Mays , National Geographic, 2002
-
A Föld vége: Esszék , Cipész és Hoard, 2004. Különösen "A kőhajót" és egy esszét tartalmaz a La Pérouse navigátorról .
-
Summer Doorways: A Memoir , Shoemaker & Hoard, 2005
-
A mesék könyve , Copper Canyon Press, 2007. A bányászok halvány gyermekei , házai és utazói cikkekben megjelent szövegekből áll .
Fordítások
-
Purgatorio de Dante , Knopf, 2000
- en) Antonio Porchia , Voices , New York, Copper Canyon Press,2003, 129 p. ( ISBN 978-1-55659-189-1 )
-
Transparence of the World által Jean Follain , Copper Canyon Press, 2003
-
Gawain és a zöld lovag, új versfordítás , Knopf, 2005
- en) Muso Soseki ( japán fordítás : WS Merwin & Soiku Shigematsu; bevezető: WS Merwin), Sun at Midnight: Versek és levelek , Port Townsend (WA), Copper Canyon Press,2013( 1 st ed. 1989), 200 p. ( ISBN 978-1-55659-439-7 )
Megjegyzések és hivatkozások
-
"William S. Merwin amerikai költő és frankofil meghalt" Livres Hebdo 2019.03.18 . Https://www.livreshebdo.fr/article/le-poete-americain-et-francophile-william-s-merwin-est- halott
-
Profil az Amazon.com-on.
-
Taylor, Michael , „William S. Merwin és az elveszett ok” Merwin, WS és Taylor, Michael, L'Appel du Causse , Éditions Fanlac , 2013.
-
Kennicott, Philip ( 1 st július 2010), " WS Merwin, Hawaii-alapú költő fog szolgálni 17. US-díjas ," The Washington Post .
-
Cohen, Patricia (2010. június 30.), " WS Merwint költő díjasnak nevezik ", The New York Times
-
Merwin, WS, A Ventadour májusi virágai , trad. Luc de Goustine , Fanlac Publishing , 2006, pp. 15–16.
-
Smith, Dinitia (1995. február 19.), " Saját költő ", The New York Times .
-
A Rita Dove és Louise Glück.
Függelékek
Bibliográfia
Külső linkek