Jurijaka

Yuriwaka ( Yuriwaka Daijin (百合若大臣 ) Vagy miniszter Yuriwaka ) a címzetes hős egy japán bosszú történet. Yuriwaka, aki híres hatalmas vas nyíl íj , a győztes általában ellen mongol erőket, de elhagyott egy szigeten a Beppu egyik beosztottja, aki legyőzi a kormány. A Jurijaka (Midori-maru) sólyom levelet küld feleségének, amikor egy sintó szentélyben imádkozik., és isteni beavatkozással Jurijaka visszatér tartományába. Titokban tartja személyazonosságát, amíg meg nem találja a megfelelő pillanatot, hogy íjjával és nyíljával bizonyítsa tehetségét, és bosszút álljon az árulón.

A mesét olykor az Ulysses görög eposz japán értelmezésének tekintették . Számos kommentelő azonban elutasította ezt a hipotézist, mivel nem talált meggyőző magyarázatot arra, hogy miként közvetíthették a történetet Japánban. A közös magyarázat az, hogy a keresztény misszionáriusok elhozták a történetet Japánba. A legrégebbi ismert utalás a hős és a sólyom nevével együtt 1514-ből származik.

A Tale Yuriwaka (vagy Yuriwaka miniszter ) füzetek formájában létezik a tánc kōwakamai színpadra állításához a Muromachi-korszak vége óta ( XVI .  Század vagy még korábban); később jōruri bábelőadásokhoz és kabuki színházhoz alakították át . A történetet mesemondás formájában is átadták Japán-szerte, amelynek hagyománya különösen erős a déli Ōita prefektúrában , ahol a történet játszódik. Variációkat az Oki-szigetek helyi papnői is elmondanak .

Szövegek

Régóta gondolták, hogy erre a mesére a leghamarabb utalás szerepel Yamashina Tokitsugu  (ja) (( Tokitsugu kyō ki  (ja) ) naplójában, a1551. február 10, ahol azt mondják, hogy ezen a napon a hiraganai „Jurijvakának” mondták Kiotóban. Azt azonban észrevették, hogy az Ungyoku wakashō  (ja) (1514) részben található egy "Jurikusa-waka daijin, egy szigeten elhagyott, és a sólyom Midori-maru stb." Szöveg. ".

A mű legrégebbi kézirata a Daigashira Sahei Gyűjtemény kōwakamai tánc librettója , amely a Muromachi-korszak végére datálódik . Ez a szöveg egyszerűen Daijin ("miniszter") címet viseli , és a hős nevét különbözőképpen hívják: Yurikusa-waka (百合草 若 ) , Yurikusa vagy Yuriwaka (ゆ り わ か ) . (ezekhez a nevekhez hozzáadva a „-daijin” tiszteletbeli miniszteri utótagot).

Van egy Noh Yuriwaka-kusa darab is, amely szintén Muromachi végéről datálódott , és itt is a főszereplőt felváltva Jurijwaka-kusának vagy Jurijvakának nevezik.

Később Yuriwaka Daijin példányai megjelennek fametszetek könyvében, a Kōwaka táncok ismert szövegeiben ( 「舞 の 本」 」 , May no hon ) , A XVI .  Századtól a XVII .  Század elejéig. Ezen szövegek egy részét a modern kiadók újranyomtatták, például a Keichō 14 (1609) és a Kan'ei- korszak ( 1620-1640 körül ) szövegét .

Vannak Yuriwaka Daijin történetek „  prédikációs balladákban  (ja)  ” vagy „prédikáció-bábelőadásokban” (説 経 操 り, sekkyō-kuri ) Is , amelyeket Higurashi Kodayū (日暮小 太 夫 ) Nevű művésznek tulajdonítottak . Ezek dátumot Kanbun 2 (1662).

Kontextus

Bár Jurijaka történetének kōwakamai táncos változata Saga császár uralkodása alatt játszódik le , és említést tesz egy mongol invázióról, amely állítólag 816-ban történt, a történelmileg jól megalapozott japán mongol inváziók sokkal később, a XIII .  század.

összefoglaló

Yuriwaka mese alábbi összefoglalója a kōwakamai szövegekre vonatkozik .

Ifjúság

Yuriwaka után született az akkori gyermektelen apa Kinmitsu (公満 ) , A miniszter a bal császár Saga, imádkozott Kannon , az istennő kegyét Hatsuse- (no) -tera (瀬寺 ) A tartomány Yamato ( a Hase templom ). Jurijaka tizenhét éves korában jobboldali miniszter lesz , és feleségül veszi Akitoki nagy tanácsos lányát.

Csata a mongolokkal

Egy orákulum után Jurijvakát tábornokká nevezik ki, hogy szembenézzen a Mukurival ("mongolokkal"), akik flottájukat a japán déli Hakata-öbölbe telepítették . Ő élesítve egy vas íj nyolc Shaku öt(körülbelül 8,5 láb ), és a 363 nyilak . Megkapja a kormányzóság a tartomány Tsukushi , miközben a felesége, hogy tartózkodjon a szomszédos tartomány Bungo .

A mongolokat a kamikaze ("isteni szelek") taszítják . Jurijaka hajóflottával üldözi őket, végül három év után tengeri csata zajlik Chikura-ga-okiban  (ja) ("a Chikura nyílt tengere"), valahol Japán és Kína vagy Dél-Korea között. .

A mongol oldalon egy tábornok varázslatos leheletet köp és ködöt okoz, de a japán istenségek eloszlatják. Ezenkívül a buddhista feliratok nyilakká és kardokká válnak, és megtámadják a mongolokat. Jurijaka hevesen harcol, szinte az összes nyilát lő a csatában. Akkor szerzi meg a győzelmet, amikor a négy nagy mongol tábornok megadja magát.

Árulás és bosszú

Jurijaka a "Genkai-ga-shima" szigeten akar pihenni (amely lehet vagy nem a Genkai sziget), és mély álomba merül, amely három napig tart, mint amikor egy ilyen hős kifejti erejét. Szélsőséges. Beosztottjai, a Beppu testvérek élnek az alkalommal, hogy Jurijkát halottnak nyilvánítsák, és őt elhagyják a szigeten. Beppu Tarôt, a testvérek közül a legidõsebbet Tsukushi kormányzóvá léptetik elõ.

Beppu Tarô szerencsés elõrelépéseket tesz Jurijaka feleségéhez, de hû marad hozzá és úgy dönt, hogy öngyilkos lesz, ha férje nem tér vissza; elkezd hagyatékot hagyni olyan személyes tárgyakra , mint a biwa és koto , és szabadon engedni az állatokat, köztük a Midori-maru nevű sólymot. A sólyom eléri azt a szigetet, ahol gazdája van, és visszahozza Yurikwaka levelét, amelyet vérével tölgyfa leveleken írtak . Megtudva, hogy férje életben van, betölti a sólymot tintapálcával és tintakővel, de a megmért madár leesik, és teste megtalálható a tengerben.

A nő az Usa Hachiman-gū szentélyben imádkozik férje visszatérése miatt, és kívánsága teljesül. Egy halast és hajóját a szél tolja a Iki tartomány bejáratától , Yuriwakát megtalálja a "Genkai-ga-shima" oldalon, és visszahozza Japánba. Yuriwaka érkezik Fukuoka , de annyira koszos és kimerült, hogy senki nem ismeri őt. Beppu szeszélye alapján úgy dönt, hogy alkalmazza ezt a furcsa egyént, és egy Kadowaki nevű öregemberre bízza.

Ugyanakkor Beppu úgy dönt, hogy kivégzi Yuriwaka feleségét, mivel az nem reagál az előlegekre. Kadowaki feláldozza a lányát, és megmenti. A kōwakamai tánc változatában egy névtelen lányt fojtanak el aま ん な う が 池( Mannōga-ike ) Medencében .

Az újévi íjászat alkalmával az Usa-kegyhelyen Yuriwakának (ma Koke-maru-nak hívják) el kell kísérnie Bepput asszisztensként, hogy átadja neki a nyilakat. Jurijaka nevet az összes versenyzőn, és megparancsolják neki, hogy ő maga lőjön nyílvesszőt. Jurijaka ezt követően bizonyítja, hogy képes használni a vas nyíl íjat, ami végleges bizonyíték arra, hogy ő Jurijaka. A Ōtomo klán emberei és Matsura csapata lehajol. Beppu Tarô megadja magát, de nem bocsátják meg neki, és szörnyû halálra van ítélve, fejének fokozatos fűrészelésével 7 napig. Jurijaka jutalmazza a halászot, aki megmentette Iki és Tsushima tartományokkal , és Tsukushi tartományban kinevezi ültetvényeinek ( shōen ) Kadowaki kormányzóját ( mandokoro ) . Jurijaka maga utazik a fővárosba, és általános lesz.

Feliratok

A Jurijaka legendája Japán-szerte ismert, nagy népszerűségnek örvend Kyushu-szigeten, különösen a Ōita prefektúrában .

Oita legendája

A legenda, amelyet Richard Dorson folklorista antológiában fordított angolra, hasonló a fentiekhez.

Oita változata szerint Jurijaka Kinmitsu, a baloldal miniszterének a fia. Bátor fiatalember lett, akit mindenki ismer az íjban való jártasságáról. A vas íj fiatalkorától fogva birtokában van. Feleségül vette egy Kasuga-hime nevű hercegnőt, és kinevezték Bungo tartomány kokushijává (kormányzójává) .

Jurijaka megparancsolja a mongolok (vagy a mugugik ) nagy seregének szétoszlatására , és Tsu- sima -sziget közelében tengeri csatában győzi le őket . A győzelem után beosztottja, Beppu Tarô elárulja, és elhagyja a Genkai-szigeten. Beppu Tarô visszatér Japánba, és hamis jelentést tesz arról, hogy Jurijaka betegségben halt meg; megkapja a megüresedett Bungo kormányzói posztját.

A Kasuga-hime-ot Beppu Tarô támogatja, de nem hisz Jurijaka halálában, és a mancsához csatolt levéllel kiszabadítja a Midori-maru sólymot. A sólyom eléri a Genkai-szigetet, Yuriwaka pedig a vérébe írt választ küld. Kasugahime íróanyagokat köt a sólyom mancsához, de a madár a tengerbe esik, holttestét pedig a Jurijaka-szigeten mossák fel.

Jurijaka egy vihar által elrabolt halászhajón tér vissza, és Bungóba visszatérve eltitkolja személyazonosságát, Koke-maru-nak hívja magát, és Beppu Tarô szolgálatába áll. Az újévi íjászünnepségen Jurijaka kigúnyolja Beppu-t, és a hírhedt vas íj segítségével bizonyítja kilétét és saját készségét. Jurijaka nyíllal megöli az árulót, Beppu Tarót, és így megbosszulja. Újra összeáll a feleségével, és folytatja a kormányzói posztot.

A lányt, aki feláldozta magát Jurijaka feleségének helyével, Oita hagyománya szerint Manju-hime-nak (万寿 姫) hívják, ő pedig a portás lánya, egy öregember. Fuldoklása a Makomo-no-ike (菰 の 池) nevű tóban történt, és a hős ott állította fel a Manju-ji  (ja) templomot . Hasonlóképpen, a Midori-maru sólyom tiszteletére a Jaka-ji templomot emelte Takao-yama  (ja) -ra .

Iki-szigeti gyakorlatok

A Iki-szigeten talált legendát több mese együttesének tekintik.

Itt Miko , sámáni papnők, helyi nevén Ichijo , végre egy rituális, hogy magában foglalja a forgalomba egy íj egy sekély doboz, az úgynevezett Jurij (盒), míg szavalt a Yuriwaka sekkyo .

Szerint a Yuriwaka sekkyo szöveg által közzétett Shinobu Orikuchi , Yuriwaka volt Momotaro (vagy valaki ezzel a névvel), aki később vezetett csapatok, hogy legyőzze az oni (ogrék).

Ebben a változatban apja Sumiyaki Kogorō (Kogorō, a szénmester), eredetileg Usukiból származik , más néven Mana no chōja  (ja) (万 の 長者). Nagyon gazdag, de gyermektelen és veszít a versenyből Asahi no chōja-val, aki nem olyan gazdag, mint ő, de sok gyermeke van. Ezután imádkozik Kannon éjjel és nappal , mivel sikeresen Yuriwaka születik. Jurijaka daijin feleségül veszi Teruhi-hime tábornok (輝 日 姫) lányát, elmegy Keimanba (芥 満), egy országba, amelyet Akudoku-ō (悪 毒王) uralkodik, és amely azonosítható Akuro -ō  (ja) -val , hogy leigázza a Oogres. A Shikibu-dayū testvérek elárulják, és a kis Keiman-szigeten hagyják el, de sikerül bosszút állnia.

A sólyommal kapcsolatos hagyományok

A Midori-maru sólymot a Genkai-szigeten található Kodaka szentélyben imádják.

Helyi hagyomány szerint Yuriwaka a Gotō- szigetektől délkeletre, a Danjo-guntō- szigetcsoportban található Meshimán hagyták el . Azt mondják, hogy a Ōdai Myōjin szentély (鷹 大 神 神) a midori-maru sólyom tiszteletére épült ott.

Egy másik változat ( Echigo noshi ) szerint a Midori-maru sólyom (翠 丸 ) Egy Seirō -i Takao Kannon-ji közelében lévő erdőben élt ( Niigata prefektúra ), és a Seirō-hegyen található Kannon Hall megalapításának mítosza ( másolta 1608-ban) elmagyarázza, hogy az épületet tiszteletére alapították.

Odüsszea

Cuboucsi Sójó azt mondta, hogy az Odyssey of Homer továbbították Japánba, és igazított lesz japán történelem Yuriwaka ( Waseda bungaku , 1906).

Az Odüsszeusz és Jurijaka nevek hasonlósága, valamint az időmegtakarító feleségek témája az udvarlók elhárítása érdekében ( Penelope ezt szövéssel teszi).

Tsubouchi, noha elismerte, hogy nem biztos abban, hogy ki adhatta tovább az eposzt, arra az ötletre jutott, hogy Sakai vagy Yamaguchi révén juthatott Japánba . Ezek a helyek a portugál misszionáriusokhoz kapcsolódnak, és Tsubouchi felveti az első japán portugál ( Nanban-jin ) közvetítésének hipotézisét . Shinmura Izuru ( Nanbanki ) szintén határozottan védi ezt az elméletet.

Ellenzék az Odüsszeia-elmélettel

Tsuda Sōkichi, Kunio Yanagita , Takano Tatsuyuki és Tetsurō Watsuji bírálta ezt az elméletet. Fő érvük az, hogy az ilyen típusú mesék széles körben elterjedtek az egész világon, és a hasonlóságok véletlenszerűek lehetnek. Ezenkívül Japánban gazdag őslakos hagyománya van a hasonló meséknek, amelyek elmesélik a harcos hősök meséit, mint Yoshitsune és Minamoto Yorimitsu , valamint az otthonaiktól elszakított hősökről szóló meséket, amelyeknek számos megpróbáltatásnak vetettek alá, és végül győztesen tértek haza. Ezenkívül Yuriwaka már 1551-ben bemutatásra került, mindössze 7 évvel azután, hogy a portugálok megérkeztek Japánba, és a Tanegashima puskát bemutatták, ami Kanesaki Takeo  (ja) szerint nem elegendő a történet felszívódásához és adaptálásához .

Támogatás

A Tsubouchi hipotézis hívei között van Shinmura, EL Hibbard, a Dōshisha Egyetem professzora és James. T. Araki. Araki azzal érvelt, hogy bár Yuriwaka 1551-ben került bemutatásra, lehetséges, hogy François Xavier előadója , Juan Fernandez 1550 körül adta át a mesét. Imoto Eiichi  (ja) (2004) és Matsumura Kazuo  (ja) (2016) szintén védte a párhuzamot . Kiemelik azt a tényt, hogy Odüsszeusznak és Jurijvakának a cselekmény minden szakaszában közös dolgok vannak, ellentétben más hasonló mesékkel.

Egyéb értelmezések

Araki és más tudósok arra a tényre támaszkodnak, hogy Yurikawa legkorábbi említése 1551-ből származik. Azóta azonban felismerték, hogy az Ungyoku waka shō (雲 玉 和 歌 抄) korábbi, ami megnehezíti a továbbítás a portugálok részéről. Ha azonban elfogadjuk Tsubouchi és Niimura Nanban-jin definícióját, amely magában foglalja az Ázsiában élő muszlimokat is, akkor ez az elmélet továbbra is életképes, amire Minakata Kumagusu rámutatott.

Inoue Shōichi  (ja) elutasítja Tsubouchi elméletét, és a történetet az őskorban az egész Euráziában elterjedtnek tartja. Jurijaka hasonlít Alpamysh (Közép-Ázsia) eposzára , amely eljuthatott Japánba. Jurijaka és a Kōga Saburō legenda ázsiai utat követhetett, ahogyan Ōbayashi Taryō és más tudósok sejtették .

Kiemeltük Jurijaka története, Hachiman kultusza és a birodalmi dinasztikus hagyomány felépítése közötti sok összefüggést is .

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. Őt Yurikusawaka-nak (?) (百合草 若 ) Hívják. A Daigashira Sahei gyűjtemény szövegében, amelyet a legrégibbnek tartanak.
  2. Az íj és nyíl kikent sellő olajjal .

Hivatkozások

  1. James T. Araki , „ 百合 草 若 の 物語 の 由来 ” [„Yurikusa-waka történetének eredete”], Kokusai nihon bungaku kenkyū shūkai kaigiroku , vol.  6,1983, P.  203–216 ( online olvasás ).
  2. (ja) Kazuo Tokuda (徳 田 和 夫), Inudera engi emaki no seiritusu - fu & honkoku 犬 寺 縁 起 絵 巻 』の 付 - 付 ・ 翻 刻 [Az" Inudera Engi-Emaki kialakításáról és gyártásáról] , Bulletin of Gakushuin Női College , n o  1, 1999, pp.  50-51 .
  3. James T. Araki , „  Jurijaka és Ulysses. A homéroszi eposzok az Ouchi Yoshitaka udvarában  ”, Monumenta Nipponica , t .  33, n o  1,1978, P.  1–36 ( JSTOR  2384253 ).
  4. (ja) Ken () Sasano , " 幸 若 舞曲 集 序文 (Kōwaka bukyoku shū: jobun)  " , Kōwaka zenei táncok gyűjteménye: előszó , Dai-ichi Shobō,1943( online olvasás ).
  5. (ja) Ken Sasano (笹 野 堅), „ 大臣 (大頭 左 兵衛 本) (Kōwaka bukyoku shū: jobun)  ” , Kōwaka bukyoku shū: honbun , Dai-ichi Shobō, 1943b, p.  51–72 ( online olvasás ).
  6. Sasano 1943 , p.  297–305.
  7. (in) KB Gardner , "  Illustrated Manuscripts from Japan  " , The British Museum Quarterly , vol.  23, n o  4,1961, P.  98.
  8. James T. Araki , A középkori japán ballada-dráma , University of California Press ,1964, 75–76  . ( online olvasás ).
  9. Sasano 1943 .
  10. (ja) Shigeru Araki (荒木 繁), Hiroshi Ikeda (池田 廣 司) és Kichizō Yamamoto (山 本 吉 左右), Yuriwaka Daijin (百合 若 大臣) , Kōwakamai 1, Tōyō Bunko 355, Heibonsha, 1979.
  11. (ja) Yoshiko Asahara (麻原 子 子) és Yasuo Kitahara (北 原 保 雄), Yuriwaka Daijin , Iwanami shoten, coll.  "Shin Nihon koten bungaku taikei 59 / Mai no hon",1994( online olvasás ).
  12. (ja) Shigeru Yokoyama (横山 重), „ ゆ り わ か 大 じ ん ” [„27 Yuriwaka Daijin”], Sekkyōbushi seihonshū n o  2 , Kadokawa Shoten ,1968, P.  211–226 ( online olvasás ).
  13. (in) Esther Lowell Hibbard , "  Az ok, Ulysses japán irodalom  " , The Journal of American Folklore , Vol.  59, n o  233,1946, P.  221–246 ( JSTOR  536247 ).
  14. (in) Klaus Antoni , "  Momotaro (Az őszibarack fiú) és Japán szelleme: a mese működéséről a korai Showa-kor japán nacionalizmusában  " , Asian Folklore Studies , vol.  50,1991, P.  155–188 ( online olvasás ).
  15. (ja) Takashi Tomiku (富 来 隆), " 別 府 太郎 ・ 次郎 お よ び 草 の「 塚 」(Beppu Tarō, Jirō oyobi kusa no 'tsuka')  " , Beppu shidan , Beppu shidankai, n o  11,1997, P.  13–32 ( online olvasás ).
  16. (ja) "  27 Yuriwaka Daijin  ", Sekkyōbushi seihonshū No. 2 , Kadokawa Shoten ,1968, P.  211–226 ( online olvasás ).
  17. Tomoko Koida (恋田知子), „ お伽草子『まんじゆのまへ』試論(Otogizōshi manju nem mae shiron)  ”, Journal of Arts and Letters (Geibun KENKYU) , Keio Egyetem , köt.  78,2000, P.  29 ( online olvasás ).
  18. (ja) Chan Hoe Kim (金 賛 會) " 伝 承 説話 か ら み ると 韓国 の か か わ り- 百合 若 説話 を 中心 に - (densho setsuwa kara miru Nihon Kankoku No. kakawari - Yuriwaka setsuwa jaj Chushin nor)  " [" Japán és (Dél) Korea viszonya a hagyományos setuwa mesékből nézve - a Jurijaka mesével a középpontban "], Polyglossia , vol.  5,2002, P.  69–83 ( online olvasás ).
  19. (in) Richard M. Dorson , Folk Legends of Japan , Charles E. Tuttle Company ,1966, 154–156  p. ( online előadás ).
  20. (ja) Shinobu Orikuchi (折 口信 夫), „ 壱 岐 民間 伝 承 採訪 記 3 (Iki minkan denshō saihō-ki 3)  ” , Minzokugaku , vol.  1, N o  5,1929, P.  354–358.
  21. Irie 2008 , p.  27–28, Sekkyo tehát 2. nem .
  22. (ja) Shōichi Inoue (井上 章 一), Nanban gensō 一 Yurishīzu densetsu - Azuchijō [„dél-európai fantázia 一 az Ulysses-legenda és az Azuchi kastély”], Bungeishunjū,1998( ISBN  978-4-16-354340-6 ).
  23. (ja) Kazuo Matsumura (松 村 一 男) " 異界 の 島 へ の 航海 神話 とし て「 御 曹 司 島 渡 」(Ikai no shima e no Kokai shinwa Onzōshi shimawatari megdobására)  " , A Wakō Egyetem Képviseleti Tanulmányi Karának Értesítője , vol.  16,2016, P.  107–126 ( online olvasás ).
  24. (ja) Hironori Sakai (坂 井 弘 紀), „ 中央 ユ ー ラ シ ア と 日本の 民 話· 伝 承 の 比較 研究 の た めに(Chūō yūrashia Nihonhoz no tame ni)  " , A Wakō Egyetem Reprezentativitástudományi Karának Értesítője , vol.  16,2016, P.  41–60 ( online olvasás ).
  25. (in) Donald Keene ,日本 文学 の 歴 史. 古代 中 世 篇, 第 6 巻 (Nihon bungaku No. rekishi: Kodai Chusei tyúk, n o  6) , Chūōkōron-sha ,1995, 10, 344  p. ( online előadás ).
  26. (in) Graham Seal és Kim Kennedy Fehér Folk hősök és hősnők a világ körül , 2 e  kiadás (2016), p.  191-192 .
  27. (en) TA Squires, Kôwaka-Mai olvasása középkori mítoszként: történetminták, hagyományos referencia és előadás a késő középkori Japánban , Ohio Állami Egyetem , 2001, doktori értekezés, p.  356-441 .
  28. (ja) Eiichi Imoto (井本英一), „ 蛙神事の源流(1) (Kawazu Shinji nincs genryū  (1)) ” [ „Hagyományos Cult BÉKÁK (1)”], A Szent András Egyetem lapjában Christian tanulmányok (桃山学院大学キリスト教論集) , n o  40,2004, P.  109–137 ( online olvasás ).
  29. (ja) Kanesaki Takeo,木馬 と 石牛(Mokuba to sekigyū), Hōsei Egyetem , 1982, p.  211–226 .
  30. (ja) Kumagusu Minakata,西 暦 九 世紀 の 支那 に 載 せ た る シ ン ダ レ ラ 物語 (Seireki kyūseiki no shinasho ni nosetaru shindarera monogatari) , Oka Shoin, 71–73  . ( online olvasás ).
  31. „  Alpamis: közép-ázsiai Identity orosz uralom alatt  ”, az amerikai etnológus , vol.  21, n o  4,1989. október, P.  1121–1122 ( ISSN  0094-0496 , online olvasás , hozzáférés : 2020. június 5. ).
  32. (in) Saida Khalmirzaeva , "  Yuriwaka: A lehetséges út az átviteli története  " , Annals of Dimitrie Cantemir Keresztény Egyetem , vol.  16, n o  1,2016, P.  230–250 ( online olvasás [PDF] ).

Lásd is

Kapcsolódó cikkek

Bibliográfia