Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása

Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása
Szemléltető kép a Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása cikkről
Erzsébet osztrák császárné meggyilkolásának rekonstrukciója.
Elhelyezkedés Genf ( Svájc )
Cél Elisabeth de Wittelsbach
Elérhetőség 46 ° 12 ′ 32 ′ észak, 6 ° 09 ′ 03 ″ kelet
Keltezett 1898. szeptember 10
13  óra  45 ( UTC-1 )
Fegyverek Késfegyver (mész)
Szerzői Luigi Lucheni
Földrajzi elhelyezkedés a térképen: Európa
(Lásd a helyzetet a térképen: Európa) Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása
Földrajzi elhelyezkedés a térképen: Svájc
(Lásd a helyzetet a térképen: Svájc) Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása
Földrajzi elhelyezkedés a térképen: genfi ​​kanton
(Lásd a térképen: Genfi kanton) Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása
Földrajzi elhelyezkedés a térképen: Genf
(Lásd a térképen: Genf) Wittelsbachi Erzsébet meggyilkolása

A merénylet Elisabeth Wittelsbach ismert Sissi , osztrák császárné és magyar királyné került sor elején délután1898. szeptember 10a genfi . Ezt követik el Luigi Lucheni , egy olasz, aki azt állította, hogy tartoznak az anarchista mozgalom .

A gyilkosság napján a 60 éves császárné a Beau-Rivage szállodában szállt meg egy kis lakosztállyal. Körülbelül 13  óra  30 perckor társával, Sztáray Irma de Sztára és Nagymihály Irma grófnéval elhagyta szállodáját, hogy csatlakozzon a genfi hajóhoz , amelyen indulni szándékoznak. Luigi Lucheni megelőzi őket, és Elisabeth felé rohan, akinek meszet üthet a szívébe. Genf fedélzetén figyelte asszonya a császárné aggasztó állapotát. Visszakísérték a Beau-Rivage szállodába, ahol bántalmazása után alig több mint egy órával meghalt.

Halálának híre csodálatot váltott ki egész Európában. Több anarchistának minősített ember letartóztatására került sor, nevezetesen Svájcban és Belgiumban. A Bécs és Trieszt , olasz munkások támadtak, míg a berlini , a rendőri intézkedések vannak erősítve. A Brussels , rágalmazás plakátok bezárva. Állítólagos anarchista parcellák ellen más állami vagy örökösei, mint King Charles I st Portugália Queen Wilhelmina holland és a Prince Victor Emmanuel olasz , megemlítették a sajtó.

A császárné-királynő temetése, egy héttel halála után, számos tisztelgési jelet adott a Gotha tagjainak fontos képviselete és a bécsi lakosság szuverénjének. Meggyilkolása megerősíti azt a mítoszt, miszerint az már életében sütkérezett, és amely a XXI .  Században mindig jelen van .

Történelmi

Kontextus

Fia, Rudolf 1889- ben Mayerlingben bekövetkezett halála óta Erzsébet osztrák császárné a lehető leghamarabb elmenekült a bécsi udvarból, és átutazta Európát, így „vándor császárné” lett . A nyár folyamán a 1898, ő maradt a Bad Ischl , Felső-Ausztria , ahol ő töltött néhány napot férjével, Császár Ferenc József . Ezt követően zárójelben, ő vállalja egy új út egy hónap és fél Németországban , ahol megy kúra Bad Nauheim kezelésére neki vérszegénység , ő ideggyulladás és enyhe szívdilatációt, mielőtt Bajorország . A 60 éves Erzsébet császárné Münchenben tartózkodik . Aztán egy kis lakosztály társaságában Genf felé indul  ; tovább érkezik1898. augusztus 30A Caux közelében, Montreux , ahonnan ő kirándulások. Felkéri a császárt, hogy csatlakozzon hozzá, de ez utóbbi túlságosan el van ragadtatva a politikától és a szeptember második felére tervezett 50 éves uralkodási évfordulójának ünnepeinek előkészítésétől.

péntek 1898. szeptember 9, Elisabeth Cauxból Genfbe megy, ebédelni Julie de Rothschild bárónővel a Château de Pregny-ben . Barátja felajánlotta neki saját jachtját, a Gitana II-t , hogy térjen vissza a Caux melletti Territetbe , de a császárné elutasította az ajánlatot, másnap inkább a Genfi-tó General Navigation Company gőzhajójának kölcsönszerzését részesítette előnyben . Ezért a Beau-Rivage szállodában töltötte az éjszakát azzal a szándékkal, hogy visszatérjen Cauxba, szombatonként a szokásos navigációs vonalon.

A Beau-Rivage szálloda nyilvántartása meghatározza, hogy a császárné és lakosztálya 18 szobát tartott fenn: hármat személyes használatra és valódi kilétére, kettőt Sztáray de Sztára Irma és Nagymihály díszleányára , egyet Eugen magántitkára számára. Kromar, kettő Marie-Thérèse de Harrach grófnőnek és Marie Festetics grófnőnek , az udvarhölgyeknek, egy Auersperg hercegének, nagykamarásnak, kettő Bellegarde grófjának és négy másik az operatőröknek (Mademoiselle de Meissel és Mademoiselle de Hennike), gróf de Kuefstein, Ausztria-Magyarország berni miniszter és M.  Mader, a császári vonat irányítója.

Megérkezett a szálloda a 17  h  30 , a császárné ül egy órát az utazás előtt vele udvarhölgy, néhány süteményeket. Quai du Rhône, vesz egy kis asztalt lányának, Marie-Valérie -nek egy antik kereskedőtől, és magyarul beszél a kereskedőnél, hogy ne ismerjék el. At 21  h  45 , ők vissza. A császárné, aki szeret nyitott ablakokkal aludni, idegesíti az utca zaját és egy olasz énekes hangjait. Hajnali 2  órakor elalszik, és 21  órakor kel .

Meggyilkolás

A szombat 1898. szeptember 10, reggel Elisabeth azt mondja tiszteletű szobalányának, Sztáray Irmának Sztáráról, hogy 11  órakor be akar menni a városba , meghallgatni egy új hangszerelést . Ezután a hajóval Montreux- ba kell menniük 13  óráig  40 óráig . A két nő élesen 11  órakor hagyja el a szállodát, hogy a Baecker zeneboltba menjen a rue Bonnivard utcán. A császárné kézi hajtású zenei eszközt és 24 orsót vett ott. At 1-  p.m. , akkor térjen vissza a szállodába, ahol Elisabeth iszik a friss tej, míg Irma Sztáray egy gyors ebédet. At 13  h  25 , ő nyoszolyólány Elizabeth tájékoztatták, hogy a hajó elhagyni. Általában sietve a császárné ennek ellenére még néhány percig elidőzik, hogy elmélkedjen Mont Blancon . At 13  h  35 , a két nő ki a Beau Rivage-és a tömeg, hogy ne menjen a gőzös, mert készen áll a vitorla 13  h  40 , már van fokára a csengőt két alkalommal. A császárné megnyugszik, mert a távolból látja, hogy az utasok lassan felszállnak.

Sietve a két nő nem veszi észre a rakparton a tizenkettedik fa mögé kirakott férfi jelenlétét. Luigi Lucheni megelőzi a császárnőt. Amint megérkezik a mólóhoz, a férfi jön vele, gyorsan sétál. A nők félrelépnek, hogy elengedjék. Ezután Lucheni rohan, Elisabeth felé szorított jobb öklét emelve, megnézi, hogy valóban ő-e, és egy 3 hüvelykes aktával a szívéhez szúrja  . Kezdetben azt hitte, hogy ez csak egy egyszerű ütés, Elisabeth elájult, hosszú haja kissé csillapította az esését. Társa és egy kocsis segítségével feláll, míg a kocsis felhívja Mr. Plannert, a Beau-Rivage szálloda portáját. A díszleány, miközben ecseteli a császárné ruháját, megkérdezi tőle, nincs-e fájdalma. A válasz nemleges. A concierge ragaszkodik hozzá, hogy térjen vissza a szállodába, de a császárné nem hajlandó. Azt mondja: „Kíváncsi vagyok, mit akart ez az ember. Lehet, hogy letépem az órámat? » , Miközben a hajó felé tart, hölgyével; körülbelül 120 lépést tesz, mielőtt elérné a kifutót, ahol felmászik. A hajó elé kerülve magyarul kezd beszélni: "Nem vagyok nagyon sápadt? " És hozzátette, hogy a mellkasa nagyon rosszul tette.

A Le Genève hajó fedélzetére érkezve a császárné megkéri hölgyét, hogy támogassa. Új rosszullétnek van kitéve. Sztáray Irma megkérdezi, van-e orvos. Orvos hiányában többen vesznek részt a császárné gondozásában: volt ápolónő, Madame Dardalle, Gabriel Monet, a hajó könyvelője, felesége és egy Teisset nevű francia utas. A hölgy társa vizet kér, mi odaadjuk neki. A császárné automatikusan felvesz egy ecetbe áztatott cukrot, majd kinyitja a szemét és azt mondja: "De mi történt? " Életmentesen esik 13  órára  54 . Asszonya, kioldva a fűzőt, látja, hogy az utas testének ezüst florin méretű vérfoltja van . Azonnal megérti, hogy Elisabethet éppen most gyilkolták meg, és feltárja az áldozat kilétét, megkérve a kapitányt, hogy a lehető leggyorsabban dokkoljon. Roux kapitány ezért fordult a hajójával, míg pilótája evezőket, vitorlás ruhát és bársonypadot használva rögtönzött hordágyat. Visszahozzuk a szállodába, de már késő. A szállodába hívták Mayer és Etienne Golay orvosokat egy pap kíséretében, látva a császárné kétségbeesett állapotát, aki 14  óra  40 perckor halt meg .

A támadás estéig ideiglenesen a császárné testét egy hűtött dupla koporsó koporsójába teszik. A temetés Adam de Berzeviczy tábornok, a szuverén kamarás, különvonattal érkezett jelenlétében, a becsületes hölgy és az elhunyt több szolgája jelenlétében történik. Két apáca vigyáz a testre.

A császár a merényletet követő napon táviratba vette, hogy felhatalmazta a svájci hatóságokat boncolásra . Auguste Reverdin svájci orvos elvégzi az eljárást, amely keskeny, de mély, nyolc és fél centiméteres sebet tár fel. A fegyver behatolt a borda ketrecébe a negyedik borda magasságában, áthaladt a tüdőn és átlyukasztotta a szívet . A boncolási jelentés következtetéseinek elolvasása azt jelzi, hogy a stylet keresztezte a mellkas falát, és a szívburokot és a kamrát keresztül-kasul átlyukasztotta . A vér lassan folyt az e meghosszabbíthatatlan szívburok és a szív közötti térben, és fokozatosan csökkenti a bal kamra ütemének terét, míg fokozatosan csökken az egyes összehúzódások által mozgósított vér mennyisége a nagy és a kis keringéshez, a tamponádnak nevezett mechanizmus . A jelentés a következtetést vonja le: „A halált kétségtelenül az okozta, hogy a szív tömörítésére és működésének felfüggesztésére elegendő vér lépett fel lassan és lassan. "

kedd Szeptember 13, egy Ausztriából érkező különvonat számos udvari személyiséget hoz Genfbe: Marie-Thérèse de Harrach grófnő, a császárné udvarának nagyasszonya, Marie Festetics de Tolna grófnő , a becsületnője, a gróf Franz de Bellegarde kamarás és herceg d '. Auersperg nagykamarás, csatlakozik Wenger ezredes, a Jura-Simplon főellenőre .

Szerdán, 14 órakor reggel 8  órakor a holttestet felemelik. A Beau-Rivage szállodától a Genève-Cornavin állomásig a koporsót négy caparison ló húzza nagy és csendes tömeg tekintete alatt. Az állomáson a Szövetségi Tanács és az Államtanács végső tisztelettel adózik a szuverénnek. Reggel 9  órakor a halottas vonat Bécsbe indul. Keresztezi Svájcot, majd nem sokkal dél után Feldkirchnél lép be osztrák területre . Amint a temetési konvoj elhalad, a harangok folyamatosan csengenek a Liechtensteini Hercegség egész területén .

Hazatelepítés és temetés Bécsben

csütörtök 1898. szeptember 15A temetési vonat Innsbrucknál áll meg 7  óráig  22 óráig . Este, 22  órakor a császárné maradványai megérkeznek Bécsbe, amelynek utcáit tele vannak emberek. A lakosság péntek napján utoljára tiszteleg az elhunyt előtt1898. szeptember 16meditációban a császárnéval, aki egy fém koporsóban pihen a Hofburg templomban . Amikor a templom ajtaja 18  órakor becsukódik , emberek ezrei várják még a sorukat. Nyolc ember elájult a hőségtől. Este a Gyűrű általában elhagyatott, nagyon élénk. Különböző társadalmi rétegekből álló emberek tömege van jelen. At 11-  p.m. , különvonat hozza Elizabeth testét vissza a császári palota.

A temetésre szombaton, 17-én kerül sor, és hatalmas beáramlást idéz elő a Saint-Michel-templomban rendezett szertartások és a Habsburgok nekropoliszában, a kapucinus kriptában történő temetkezés előtt. A temetési menet impozáns: a temetési szekeret nyolc ló húzza meg, és a koporsó eltűnik a koszorúk és a virágfüzérek alatt. A külföldi vendégek körében szerepel mint német császár William II király George I st Szász , a nagyherceg Alexis Oroszország , régenshercegnek Luitpold bajor király Carol I st román király Alexander I er Szerbia , Prince Albert belga Prince Victor Emmanuel olasz , a Diadochus Konstantin görög , Duke Alfred I st a Szász-Coburg és Gotha , a trónörökös Danilo Montenegró , az örökös nagyherceg Guillaume -Ernest Szász-Weimar-Eisenach , a Örökös nagyherceg Adolphe -Frédéric Mecklenburg-Strelitz a Örökös nagyherceg Frederick Baden , Prince William of Hohenzollern-Sigmaringen , a nagyherceg Péter II Oldenburg , a Sovereign Prince Ferdinand Bulgária , a Duke of Alençon Ferdinand d'Orléans és a herceg Cumberland Hannoveri Ernest-Auguste .

Luigi Lucheni profilja

A 25 éves Luigi Lucheni kezdetben meg akarta ölni Philippe-t, az orleans-i herceget, aki Franciaország trónját állította, de utóbbi megváltoztatta terveit és nem volt jelen Genfben, a merénylő "tartalék áldozatot választott." És egy másik arisztokratához fordult. . Egy személyiség meggyilkolásával szerette volna megismertetni magát, mert boldogtalan múltú kőműves lévén bosszút akart állni árva gyermekkorán.

Miután elkövette bűncselekményét, Lucheni elmenekül a rue des Alpes mellett, és be akar lépni a hatalmas des Alpes térre, ahol könnyen elrejtőzhetett volna. Azonban gyorsan elfogta két kocsis, Victor Vuillemin és Louis Chamartin, akik a rakparton állomásoztak és látták a támadást. Átadták foglyukat, aki ellenállás nélkül követte őket, és azt mondták: "Jól megérintettem, biztosan meghalt!" » , Egy csónakos nevű Albert Fiaux és csendőr Kaiser, aki elvitte a Pâquis rendőrségre .

Kihallgatása során "világosan és nagy tudatossággal fejezi ki magát" . Kijelenti, hogy amikor a dossziét, amellyel bűncselekményt követett el, a lausanne-i Place de la Riponne- ban lévő régi szerszámkereskedő standjáról megvásárolta , még nem gondolta, hogy csúcsfigurát üssön, de egy toll. A genfi ​​kanton területén eljárva Lucheni a genfi ​​bíróságok szerint nem adható ki és nem végezhető ki. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése vár rá.

Luigi Luchenit bíróság elé állították, életfogytiglani börtönre ítélték , majd Genfben börtönbe zárták, ahol 1910-ben börtöncellájában akasztva találták, miután egy őr ellopta emlékeit. Cím A XIX .  Század végén elhagyott gyermek története, saját elmondása szerint , emlékiratai először a rá vonatkozó "abszurd elméletek" cáfolását célozták. A jól ismert Cesare Lombroso , az Olasz Bűnügyi Antropológiai Iskola alapítója személyesen vizsgálta Luchenit, akit "egy született bűnöző kiváló példányaként" ír le . Utódai, mindegyik a maga módján, idegenek, kriminalisták vagy emberbarátok követték példájukat. „Sissi gyilkosát azonban nem lehet felismerni sem ezeken a portrékon, sem egy„ meggyőződött anarchistán ”, amelyet ő maga komponált. Késő, a Svájcban száműzött olasz körökkel való kapcsolattartás miatt anarchizmusa csak felszínen van. Ha gyűlöli az igazságtalanságot és az egyházat, Lucheni szereti a hadsereget, hisz a tekintélyben, és egykor börtönőrnek gondolt. A tárgyalás részegsége után bűncselekménye érthetetlenné vált számára ” .

Nemzeti és nemzetközi reakciók

A Havas ügynökség volt az első, amely küldetés útján, a merénylet délutánján közölte feltételes formában a híreket, de a genfi ​​európai újságok tudósítói szinte azonnal megerősítették a támadást. A híradástól számított néhány órán belül a császár részvételi táviratokat kapott a világ uralkodóitól és államfőitől, beleértve Japánt , Perut , Chilét , Uruguayt és Zanzibárt .

Bécs

Amikor a hír eljutott Bécsbe, a miniszterek a Tanácsban üléseztek. Agenor Maria Gołuchowski gróf , osztrák-magyar külügyminiszter azonnal Schönbrunnba megy, ahol Ferenc József császár található . Már megtanulta, 16  h  30 , az új gróf Eduard von Paar , segédje, s sírva fakadt. Az első titkosított távirat szövegében, amelyet François-Josephnek küldött a császárné asszonya, megemlítette, hogy Elizabeth megsebesült. A császár eleinte azt hitte, hogy felesége megölte a saját életét, mire Paar grófhoz küldött második küldemény megerősítette a merényletet. A császár Gołuchowskival Bécsbe utazott, ahol testvére, Louis-Victor főherceg csatlakozott hozzá .

Amint a hír hallatszott, a lakosság mély együttérzését fejezte ki a császár iránt, aki uralkodásának 50 éve jubileuma keretében felfüggesztette a színházi előadásokat. A gyász általános. Kivételesen a kereskedelemügyi miniszter engedélyezi a bécsi újságok vasárnapi megjelenését az esemény ismertetése érdekében. Az olasz munkavállalók bécsi beáramlását a lakosság egy része meghiúsítja, aki kijelenti: „Az olaszok nem elégednek meg azzal, hogy elveszik a kenyerünket, még mindig megölik császárnénkat. " A gyász jelei fokozódnak a városban, zászlók, fekete rekeszek, az önkormányzati épületeken lebegő félárbocok és mások. Az osztrák kormány felkéri a többi hatalmat, hogy csatlakozzanak hozzá, hogy a svájci kormánynak jegyzetet küldjön, amelyben felkéri a menedékjogának fokozott óvatossággal való megadására, különös tekintettel az olasz forradalmárokra. Ugyanebben a szellemben a bécsi hatóságok úgy döntenek, hogy "nemzetközi konferenciát hívnak össze [...] Európa anarchia elleni uniójának megszervezésére" .

Genf

A szövetségi kormány, amelyet hivatalosan értesítettek a császárné küszöbön álló svájci érkezéséről, rendszeresen tájékoztatta azoknak a kantonoknak a kormányait, amelyeknek a területén tartózkodnia kell, hogy rendes rendőri intézkedések meghozataláért felelősek. A császárné Genfbe menésének tervét azonban teljesen figyelmen kívül hagyta a kormány, amely képtelen volt beavatkozni, a császárné inkognitóban "Hohenems grófnője" néven utazott. Ugyanakkor vita alakult ki a császárné védelmének hiányáról. Ez utóbbi, miután elrendelte az általa kellemetlennek tartott megfigyelés eltávolítását,  Virieux úr , Vaud kanton rendőrfőnöke eleget tett az ügynökök visszavonásával a merénylet előtti napon. A császárné elbocsátotta kíséretének jelentős részét is, elősegítve Lucheni bűncselekményét, akit eltántoríthattak attól, hogy rendőrök vagy a birodalmi kíséret tagjai jelenlétében cselekedjenek. Végül a sajtó sajtóközleménye a szálloda személyzetének némi megfontolatlanságának tulajdonított szombat délelőtti genfi ​​jelenlétéről tudott meghatározó lenni. Egy diszkrétebb és rövidebb vita felveti a császárné számára nyújtott ellátás minőségének kérdését.

Az egész Svájcban kialakult szenzáció mély volt. A lakosság egyszerre volt meghatott és felháborodott. Az összes újság kiegészítéseket tesz közzé, amelyek kifejezik a bűncselekmény okozta borzalmat. A1898. szeptember 12, a genfi ​​hatóságok kérésére népszerű tüntetésekre kerül sor a Beau-Rivage szálloda előtt. A tisztelgés előkészületének hiánya rendetlenséget generál, amelyet a külföldi sajtó kedvezőtlenül bírál. ASzeptember 14, Lachenal szövetségi tanácsos az Államtanácsba ment , amelynek ülését részben a test felemelésével kapcsolatos legújabb rendelkezéseknek szentelték. Előző nap több "anarchista" letartóztatásra került sor Lausanne-ban.

Budapest

A magyar újságok különösen csodálatot mutatnak a császárné iránt, aki annyira szerette Magyarországot, és aláhúzza a császár hősi bátorságát. A budapesti újságok felhívást intéznek a lakossághoz, hogy előfizetéssel emlékművet állítsanak a császárné tiszteletére. Egy magyar tudósító ezt írja: „Az a tőr, amely Erzsébet királyné császárné szívét átszúrta, megsebesítette a magyar nemzet szívét is. Az osztrák elnyomás idején, 1857 és 1866 között a magyaroknak a bécsi udvarban nem volt más támogatásuk, mint az osztrák császárné ” . Ferenc József császár megérti a Budapesten kifejezett szomorúságot: „Igen, tudnak sírni. Nem tudják, melyik barátjukat veszítették el a királynőjükben ” .

Berlin

A merénylet híre a német rendőrség megerősödéséhez vezetett. Eberhard von der Recke von der Horst porosz belügyminiszter körlevelet küld a városok bíráinak, hogy felszólítsák őket ügynökeik számának növelésére. Mindenekelőtt azt javasolja, hogy a nagy munkásosztály agglomerációk biztosítsák a rendőrség megfelelőségét. Miután részvétértáviratot küldött, II . Wilhelm német császár gyászot rendel el. Másutt Németországban, Spandauban a sajtó súlyos zavarokat észlelt, amelyek 14-én történtek a német és az olasz falazók között. A rendőrségnek közbelépnie kell, hogy kísérje az olasz munkásokat, és megvédje őket német kollégáik támadásaitól. Egy berlini tudósító megerősíti, hogy "a támadás után a rendőrségre eljuttatott súlyos parancsok nyomán [...] minden idegen nemzetiségű gyanús személyt kiutasítanak Berlinből" .

A Belga Függetlenség berlini tudósítója ezt írja: „A genfi ​​bűncselekménynek fájdalmas hatása volt Berlinben. Erzsébet császárné német vérű hercegnő volt, a berlini és a bécsi bíróság beszámolói mindig is nagyon barátságosak voltak [...]. A császár személyesen megy Bécsbe, hogy részvétét fejezze ki szövetségesének és barátjának, François-Josephnek [...]. Berlinben a minisztériumok és a nyilvános emlékek hivatalos gyászolása mellett számos különleges esemény történt. Sok ház kreppkötésben viselte az osztrák színeket [...]. A bűncselekmény következtében szóba került az anarchisták elleni nemzetközi megállapodás. Bár ez a felháborodás érzése jogos az érzett érzelmek hatására, óvakodnunk kell ettől az ab irato-ra javasolt megtorló intézkedéstől . Így vonják be a konzervatív levelek [...] a szocialistákat az üldözendő szektába [...]. Szeretnénk kihasználni az általános érzelmeket [...], hogy többféle hatású törvényt kovácsoljunk, amelynek általános szabadságát utólagosan meg kell szenvedni [...]. A törvénynek továbbra is ragaszkodnia kell szigorú céljához, és nem szabad szabadságellenes fegyverré válnia a reakciós miniszterek kezében ” .

Párizs

A francia kormány a híreket a genfi ​​francia főkonzul küldeményével ismeri meg. Néhány órával a jogvesztés után a küldemények követik egymást a gyilkos témájában; egyesek szerint ha olasz, akkor az anarchista Lucheni Párizsban született. A köztársasági elnök, Félix Faure ezután elküldi főtitkárát, hogy átadja részvétét az osztrák nagykövetségnek, és táviratot küld Ausztria császárának. Henri Brisson , a Tanács elnöke és Théophile Delcassé külügyminiszter is táviratot küld Bécsbe. A francia sajtó egyöntetűen hibáztatja a genfi ​​támadást: Le Figaro úgy véli, hogy az osztrák-magyar birodalom éppen most veszítette el legjobb és legboldogtalanabb szuverénjét, míg a L'Écho de Paris emlékeztet arra, hogy Luchenit távollétében halálra ítélték az olaszországi bajok után. .

Franciaországban a genfi ​​támadás Sadi Carnot meggyilkolására emlékeztet, amelyet egy másik fiatal olasz anarchista, Sante Geronimo Caserio követett el , szintén 1894- ben Lyonban pengés fegyverrel. Mint a Carnot elleni támadás után, a genfi ​​terrorista utáni négy napban 1898-as támadás, visszaélések történtek a francia olasz közösség ellen . Az olasz állampolgárok házait, üzleteit és üzleteit felgyújtják, kifosztják és az olaszokat megtámadják.

Róma

Luigi Pelloux , az Olasz Minisztertanács elnöke elrendeli, hogy kreppel kötött zászlót emeljenek félárbocra az összes középületre. A Királyi Haditengerészet hajói gyászzászlót is kitűznek. A miniszterek és a helyettes államtitkárok elhozzák kártyájukat az osztrák-magyar nagykövetségre. Rómában a rendőrség többször letartóztatta a "szocialistákat és anarchistákat", köztük az Avanti két szerkesztőjét is . . Olaszország más területein, a szocialista újság Il Lavoratore Comasco, amelyet közzé Milan egy cikket Edmondo De Amicis című „Hogyan válik valaki egy anarchista” lefoglalt a hatóságok. Másrészt a Minisztertanács elnöke körlevelet intéz a prefektusokhoz az „anarchisták felügyeletével” kapcsolatban.

Az Ausztriában és főleg Triesztben , majd az osztrák területen többször megtámadott olasz munkavállalók ellen Costantino Nigra bécsi olasz nagykövet „ismét felhívja Gołuchowski gróf figyelmét az olaszok elleni új támadások veszélyére Triesztben és más helyeken” . Az Il Caffaro újság azt kéri, hogy Olaszország tiszteletére az osztrák kormány legyen határozott, mert a maga részéről úgy véli, hogy „túl sokáig üldözték az olasz elemet a világon [...]. Megpróbáljuk csillapítani a felháborodást ” . Olaszországban a sajtó az információk tagadása előtt azt állítja, hogy Victor-Emmanuel koronaherceg támadásnak volt kitéve, amikor Bécsbe érkezett, hogy részt vegyen a császárné temetésén.

Vatikán

XIII . Leó pápa , aki az újságokból értesült a hírről, és csak másnap reggelre kapott hivatalos megerősítést, Bécsnek kifejezte "mélységes csalódottságát Genf minősíthetetlen bűncselekménye miatt" . A pápa bejelenti az ünnepség ünnepélyes tömeg szentelt a nyugalmát a lélek a császárné a templom, a Santa Maria in Traspontina a Rione Borgo onSzeptember 19.

Brüsszel

A belga sajtó egyöntetűen elítéli a támadást. II. Lipót unokaöccsét, a leendő Albert királyt Bécsbe küldi, hogy képviselje a temetésen. Albert herceg ezt írta húgának, Henriette-nek : „A császár nagyon kedves volt és elszigetelve fogadott minket. Az ünnepség nagyon rövid és nagyon egyszerű volt. " Temetést tartanak a császárné lelkének megnyugvására1898. szeptember 17az osztrák nagykövetség gondozásával a Saint-Jacques-sur-Coudenberg templomban, ahol a király két képviselője jelen van: John d'Oultremont, az udvar nagy marsallja és Maximilien Strauch tábornok .

A genfi ​​támadást követő napokban több „anarchistát” tartóztattak le Brüsszelben. A fővárosban virulens anarchista plakátokat ragasztottak sok házra, különösen az arisztokratikus körzetekbe. E röpiratok egyik szövegét a sajtó idézi: "Nagyot futtatva ... Ausztria császárnőjét megölték [ sic ]! A ... -ot éppen egy aktával szúrta meg egy anarchista lázadó. Ki a következő? Ez nem utolsó, itt még vannak hímek! a verseny Ravachol , Henry , Caserio , Angiolillo stb még nem haltak” . A bemutatók közül kettő leáll: francia állampolgárok, akik állandó lakóhely nélkül tartózkodnak Brüsszelben. Kicsit később, a nap folyamánSzeptember 15-én, egy újabb letartóztatásra kerül sor a brüsszeli Gare du Nord-n, ahol egy hosszú késsel felfegyverzett személy egy fegyverrel hadonászott, miközben az anarchizmus dicsőségére, Caserio és Émile Henry megjegyzéseket mondott.

Ez a számos letartóztatás a belga Függetlenség újság néhány megjegyzését váltotta ki  : „a förtelmes genfi ​​támadás felforralta az összes reakciós agyat . Csodálatra méltó találékonysággal négy napja dolgoznak azon, hogy felfedezzék az anarchisták bűncselekményeinek megakadályozásának hatékony eszközét. Ez egy olyan jelenség, amelyet láttunk megtörténni minden alkalommal, amikor ilyen jellegű támadás történt. [...] Az anarchista nem bűnöző, mielőtt bűncselekményt követett volna el, és nem látja, hogy milyen gyakorlati vagy erkölcsi eszközökkel lehetne előre látni, hogy ilyen vagy olyan egyén támadást követ el. [...] Igazságosság mindenkinek, joga és szabadsága mindenkihez, ez a legbiztosabb garancia az anarchiával szemben ” .

Amszterdam

A genfi ​​támadás utáni napon az európai újságok azt állítják, hogy Wilhelmina királynő támadás kísérlete volt Eijsdenben , nem messze a belga-holland határtól . A Hollandia közelében található belga városokra különös figyelmet fordít az igazságügyi rendőrség, akik anarchisták portréival felszerelve figyelik az utazókat. Ezt az információt másnap a sajtó tagadta, amely megerősítette, hogy nem történt támadás a fiatal szuverén ellen.

Athén

A görög lakosság, amely gyakori görögországi tartózkodásának köszönhetően ismeri az elhunytat , "leírhatatlan rémület érzését" fejezi ki , miközben a sajtó emlékeztet arra, hogy a meggyilkolt szuverén csodálatosan beszélt és írt a nyelvükön. A diadoch görög Konstantint Bécsbe küldik, hogy részt vegyen a temetésen.

Madrid

Az El Imparcial és az El Liberal újságok dicsérik a császárnét, az összes sajtó pedig "mély sajnálatát fejezi ki egy ilyen augusztusi ember bűncselekménye és halála miatt" . Eugenio Montero Ríos , a szenátus elnöke a palotába megy, hogy a szenátus nevében részvétét fejezze ki az osztrák Marie-Christine-nek , a Spanyol Királyság kormányzójának és az osztrák császár unokatestvérének. A genfi ​​támadás egy évvel azután következik, amely halálát követelte1897. augusztus 8, Antonio Cánovas del Castillo-nak , a Minisztertanács hivatalban lévő elnökének , akit egy fiatal olasz anarchista, Michele Angiolillo meggyilkolt .

Lisszabon

Egy feltételezett anarchista telek a király ellen, portugál Charles I er , aki él Lisszabonban , említi a nemzetközi sajtóban, ami súlyos rendőri intézkedések a kíséret az uralkodó.

London

Viktória királynő közleménye kifejezi "a borzalmas bűncselekmény hírére érzett szomorúságot" . Vőjét, Christian schleswig-holsteini herceget küldte képviselni a bécsi temetésen. Második fia, a Duke Alfred I st a Szász-Coburg és Gotha , is küldött a temetésre, de szuverén a hercegségben Szász-Coburg és Gotha .

Szent PETERBOURG

Az orosz újságok "mély rémületüket fejezik ki Genf förtelmes bűncselekménye miatt" . Cár Nicholas II küld egy táviratot a részvét az osztrák császár az elszállítás előtt nagybátyja, nagyherceg Alexy Alekszandrovics Oroszország , ki képviseli a Russian Imperial Household a temetésen, Bécsbe .

Washington

William McKinley elnök részvét táviratot küld Bécsnek.

Sissi mítosza

Több mint egy évszázaddal halála után Erzsébet császárné alakja életben marad. Jean des Cars , egyik életrajzírója megerősíti, hogy „  Lucheni megölt egy személyiséget, de mítoszt adott életre. Elizabeth halálával még nagyobb lett. Ehhez a példaértékű szappanoperához hozzáadta az utolsó részt ” . Ami a svájci történészt és esszéistát, Jean-Jacques Langendorfot illeti , párhuzamot teremt két mítosz között: a Titanic és az osztrák Erzsébet meggyilkolása között, mert mindkettő előrevetíti a világ végét, hozzátéve, hogy a Sisis mítosz életében a megtapasztalt tragédiák, és különösen egyetlen fia, Rudolph halála miatt Mayerlingben . Langendorf azt állítja, hogy „brutálisan akart meghalni. Lucheni pengéje, öntudatlanul felhívta . Bruno Bettelheim , a pszichoanalitikus úgy véli, hogy "halálának nem volt több értelme, mint élete" .

Erzsébet mítosza könnyen megfogalmazódik a moziban, különösen az Ernst Marischka által rendezett trilógia révén , aki már 1932 és 1936 között készített operetteket Sissi körül, valamint filmjeivel, amelyekben Romy Schneider színésznő játszotta a főszerepet a Sissi (1955) filmekben. ), Sissi császárné (1956) és Sissi a sorsával szemben (1957). Szerint David Lelait-Helo , életrajzírója Romy Schneider, Marischka jósolja, hogy a színésznő: „Lesz, hogy a fiatal lányok Európa álom” . A rendező enyhítette az osztrák császárné mítoszát azzal, hogy megfeledkezett instabilitásáról, túlzásairól és meggyilkolásáról, hogy csak a bajor növényzetben nevelkedett és egy hercegbe szerető tizenéves lány képe bájos maradjon. A színésznő anélkül, hogy tudna róla, az osztrák-magyar mítosz hordozására készül, egyúttal a dicsőséges múltjukról még mindig álmodozó emberek reményeivel. A saga sikere óriási, minden várakozáson felül. A film bevétele nagyobb, mint az Elfújta a szél . 1973-ban, a film Ludwig által Luchino Visconti , Elizabeth ismét főszerepben Romy Schneider. A halál a császárné Ausztria idézi meg a film szinte metaforikus módon: a forgatókönyvíró Enrico Medioli magyarázza megtartva, hogy „Visconti megvilágítja számunkra, hogy mi lesz a sorsa az egyes karakterek, akinek életét meghosszabbítja beyond- túl a Ludwig . Tehát itt van Elisabeth, meggyilkolva, leple borítja, mint a genfi ​​fotón: csak egy kép ” . Julien Sellier, Romy Schneider másik életrajzírója odáig megy, hogy felidézi a "Sissimania" -t, amely Franciaországba jutott, tizenötmillió nézőt vonzva a mozikba. 2004-ben a francia TV-film Sissi, a lázadó császárné , Rendezte : Jean-Daniel Verhaeghe , és Arielle Dombasle a címszerepben, meséli Sissi legutóbbi három nappal azelőtt, hogy merényletet.

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Cars 1983 , p.  415.
  2. of Cars 1983 , p.  441.
  3. Yelmarc Roulet, "  Zarándokutak Svájcba (4): A sirály utolsó kiáltása  ", Le Temps ,2012. július 18( online olvasás ).
  4. Schiel 1980 , p.  212.
  5. Cars 1983 , p.  443-444.
  6. Cars 1983 , p.  445.
  7. Cars 1983 , p.  446-447.
  8. Kelemen 1992 , p.  14.
  9. Cars 1983 , p.  447.
  10. Cars 1983 , p.  448.
  11. Schiel 1980 , p.  213.
  12. De Burgh 1899 , p.  311.
  13. "  A dráma története  ", L'Independence Belge , n o  256.,1898. szeptember 13, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  14. De Burgh 1899 , p.  317.
  15. Kelemen 1992 , p.  18.
  16. De Burgh 1899 , p.  310.
  17. "  A palackozás  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  18. "  Boncolás  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  19. "  Ausztria császárnőjének meggyilkolása  ", Journal de Genève , n o  241,1898. szeptember 14, P.  3 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  20. of Cars 1983 , p.  458.
  21. "  Boncolás  ", Le Vingtième Siècle , n o  261,1898. szeptember 18, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  22. "  Az anarchistákkal szemben  ", L'Indépendance Belge , n o  261,1898. szeptember 18, P.  4 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  23. "  Ausztria meggyilkolt császárnője  ", Le Vingtième Siècle , n o  261,1898. szeptember 18, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  24. "  A császárné temetése  ", Le Vingtième Siècle , n o  262,1898. szeptember 19, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  25. "  Ausztria császárnőjének temetése  ", Journal de Bruxelles , n o  261,1898. szeptember 18, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).
  26. "  Ausztria-Magyarország  ", L'Independence Belge , n o  261,1898. szeptember 18, P.  4 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  27. "  Az osztrák császárné meggyilkolása  ", L'Indépendance Belge , n o  255,1898. szeptember 12, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  28. "  A támadásról  ", Journal de Bruxelles , n o  259,1898. szeptember 16, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  29. Kalifa 1998 .
  30. "  A császárné meggyilkolása  ", L'Independence Belge , n o  259,1898. szeptember 16, P.  4 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  31. Cars 1983 , p.  453.
  32. "  A Hofburgnál  ", L'Independence Belge , n o  255,1898. szeptember 12, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  33. "  A Bécs  ," a huszadik század , n o  255,1898. szeptember 12, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  34. "  A menedékjog Svájcban  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  35. "  Nemzetközi intézkedések az anarchistákkal szemben  ", a XX. Század , n o  259.,1898. szeptember 16, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 28-án ).
  36. De Burgh 1899 , p.  307.
  37. of Cars 1983 , p.  456.
  38. "  A hétfői tüntetésről  ", Journal de Genève , n o  243,1898. szeptember 16, P.  2-3 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  39. "  Svájcban - a letartóztatások  ", Le Soir , n o  257,1898. szeptember 14, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 27 - én ).
  40. "  Ausztria császárnőjének meggyilkolása  ", L'Independance Belge , n o  256.,1898. szeptember 13, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  41. "  A császárné meggyilkolása  ", L'Independence Belge , n o  259,1898. szeptember 16, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  42. "  Ausztria-Magyarország  ", L'Independence Belge , n o  260,1898. szeptember 17, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  43. „  A riasztás berlini  ,” a huszadik század , n o  255,1898. szeptember 12, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  44. "  Nyomtatás Berlinben  ", L'Independence Belge , n o  255,1898. szeptember 12, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  45. "  Túl sok az olaszokkal szemben  ", L'Independence Belge , n o  258,1898. szeptember 15, P.  4 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  46. „  Levél Németországból  ”, L'Independence Belge , n o  261,1898. szeptember 18, P.  4 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).
  47. "  Egy olasz anarchista Genfben meggyilkolt osztrák császárné  ", Le Gaulois , n o  6125,1898. szeptember 11, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 26-án ).
  48. "  anarchista támadás  ", Journal de Bruxelles , n o  254,1898. szeptember 11, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  49. "  Franciaországban  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 12, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  50. "  A támadások ellen irányuló uralkodó 50 éve  ", Journal de Bruxelles , n o  255,1898. szeptember 12, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  51. Michelle Zancarini-Fournel , Küzdelmek és álmok: Franciaország népszerű története 1685-től napjainkig , Párizs, La Découverte ,2016, 995  p. ( ISBN  978-2-35522-088-3 , nyilatkozat BNF n o  FRBNF45182978 ) , CHAP.  10. („Parasztok, munkások vagyunk”), p.  416.
  52. "  Róma  ", a huszadik században , n o  255,1898. szeptember 12, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  53. „  Új letartóztatások Olaszországban  ,” a huszadik század , n o  259,1898. szeptember 16, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 28-án ).
  54. "  A bajok következményei  ", Le Vingtième Siècle , n o  261,1898. szeptember 18, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  55. "  A nápolyi herceg elleni támadást megtagadták  ", Journal de Bruxelles , n o  261,1898. szeptember 18, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  56. "  Svájcban - a letartóztatások  ", Le Soir , n o  256.,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).
  57. "  A pápa részvét  ", Le Vingtième Siècle , n o  256.,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  58. "  Olaszország  ", Le Figaro , n o  257,1898. szeptember 14, P.  1 ( olvasható online , elérhető 1 -jén december 2020 ).
  59. Thielemans 1982 , p.  255.
  60. "  Temetkezési szolgáltatás  ", Journal de Bruxelles , n o  261,1898. szeptember 18, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  61. "  Az anarchisták Brüsszelben  ", Journal de Bruxelles , n o  259,1898. szeptember 16, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  62. "  anarchisták Brüsszel  ," a huszadik század , n o  259,1898. szeptember 16, P.  3 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 28-án ).
  63. "  Politikai áttekintés  ", L'Independence belge , n o  259,1898. szeptember 16, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 28-án ).
  64. "  A támadás Wilhelmina királynő ellen  ", La Meuse , n o  240,1898. szeptember 14, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).
  65. "  Görögországban  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  66. "  Nyomtatás Spanyolországban  ", Le Vingtième Siècle , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  67. "  A Cortes felé  ", L'Independence Belge , n o  259,1898. szeptember 16, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).
  68. (IT) Francesco Tamburini, "  Michele Angiolillo El„assassinio de Cánovas del Castillo  " , Spagna Contemporanea , n o  9,1996, P.  101-130 ( ISSN  1121-7480 , online olvasás , konzultáció időpontja : 2020. december 12. ).
  69. "  Állítólagos anarchista cselekmény a király ellen  ", Journal de Bruxelles , n o  266,1898. szeptember 23, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 29 - én ).
  70. „  A benyomást Londonban  ,” a huszadik század , n o  255,1898. szeptember 13, P.  1 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  71. "  Oroszországban  ," a huszadik század , n o  255,1898. szeptember 13, P.  2 ( online olvasás , konzultáció 2020. november 25 - én ).
  72. Cars 1983 , p.  461.
  73. Isabelle Cerboneschi "  Sissi, fekete hattyú az ő temetőben  ", a Le Temps ,1998. augusztus 19( online olvasás , konzultáció 2020. november 27 - én ).
  74. David Lelait-Helo ( pref.  Alain Delon), Romy , Paris, Éditions SW Télémaque,2017, 288  p. ( ISBN  978-2-7533-0339-3 , online olvasás ).
  75. Laurence Schifano, Luchino Visconti: A szenvedély tüzei , Párizs, Flammarion , koll.  "Champs Contre-Champs  ",1989, 524  p. ( ISBN  978-2-08-081512-5 ) , p.  420.
  76. Alain Sanzio és Paul-Louis Thirard, Luchino Visconti filmrendező , Párizs, Ramsay , koll.  "Mozi zseb",1986, 173  p. ( ISBN  978-2-85956-527-5 ) , p.  128.
  77. Julien Sellier, Romy Schneider: Egy csillag élete, tragikus vége , mihamarabb,2013( ISBN  978-2-35932-683-3 , online olvasás ).
  78. (in) Sissi császárné lázadó az Internet Movie Database .
  79. Dominique Delpiroux, "  Arielle Dombasle, a másik Sissi  ", a La Dépêche du Midi ,2004. március 8( online olvasás , konzultáció 2020. november 30 - án ).

Lásd is

Bibliográfia

A cikk írásához használt dokumentum : a cikk forrásaként használt dokumentum.

Kapcsolódó cikkek