Claire de Duras

1840-ben kelt portré. Életrajz

Születés	1777 vagy 1778 Brest
Halál	1828. január 16 szép
Születési név	Claire Louisa Rose Bonne de Coëtnempren de Kersaint
Álnév	Claire Lechat Kersaintből
Állampolgárság	Francia
Tevékenységek	Salonnière , író
Apu	Armand de Kersaint
Házastárs	Amédée-Bretagne-Malo de Durfort (től1797 nál nél 1828)
Gyermekek	FELICIE de Durfort ( d ) Clara de Durfort ( d )

Kiejtés Elsődleges művek

Ourika , Édouard , Olivier vagy a titok

aláírás

Claire Louisa Rose Bonne , Duras hercegnője , született: Coëtnempren de Kersaint le 1777. február 27 A Brest és meghalt 1828. január 16 A Nice , egy francia író legismertebb regényében Ourika megjelent 1823-ban, amely elemzi a faji és nemi egyenlőséget. Ma feminista elődnek tekintik .

Életrajz

Claire de Kersaint fiatalkorában már szülei szalonjának része volt. A forradalom idején , miután apját, Armand de Kersaint ellentengernagyot 1793. december 4-én giljotinálták a Girondinéknál , Martinique- ba indult, ahonnan édesanyja származott, mielőtt emigrált az Egyesült Államokba , majd Svájcba és végül Londonba, ahol 1797-ben feleségül vette Amédée-Bretagne-Malo de Durfort duras herceget .

Visszatérve Franciaországba 1808-ben visszatért, a visszaállítás , hogy Párizsban, ahol Chateaubriand barátság megnyílt irodalmi körökben neki. Emellett Germaine de Staël és Rosalie de Constant , Benjamin unokatestvére barátja is volt . Férjét felveszik XVIII . Lajos udvarába, és a forradalom utáni párizsi nappalijának hírnevével Duras háza a párizsi irodalmi élet egyik központjává válik.

Claire de Duras nem kívánják folytatni a pályafutását irodalom és ez volt vonakodva, hogy engedett a nyomásnak Chateaubriand és névtelenül megjelent, a 1823 , Ourika az egyik a három kisregényeinek megírta volt, amikor visszavonult, hogy a vidék alatt a betegség 1820 körül fertőződött meg, a másik kettő Édouard , 1825-ben íródott, és Olivier ou le Secret , 1822-ben íródott , de csak 1971-ben jelent meg . Sophie , Amélie és Pauline emlékiratai 2011-ben jelentek meg. A Le Moine du Saint-Bernard továbbra sem publikált. Emellett összeállította az 1827-ben megjelent műveiből és kézírásos leveleiből vett XIV. Pensées de Louis . Az általa közzétett három mű csak a plágium lehetőségének megakadályozása érdekében jelent meg .

Irodalom

Claire de Duras összetett és ellentmondásos témákkal foglalkozott, főleg elnyomott és marginalizált karakterekkel, akiket faji vagy társadalmi hátterük megakadályoz a boldogság megélésében. Felfedezte a francia forradalom számos alapelvét, és felvetette a felvilágosodás szellemi vitáit , különös tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlőségre. A tragédia témája közös téma. Mindhárom regényében a két szerelmes kapcsolatának kiteljesedése nem történhet mind külső okok (eredet / állapot), sem belső (személyes titok / homoszexualitás?) Miatt.

Hosszú ideje nem fontos, szentimentális regények szerzőjeként tartják számon, a közelmúltbeli áttekintésekből kiderült, hogy művei az identitás kérdésében a posztmodern elmélet aknái . Valószínű, hogy Claire de Durast nem olvasták jól, mert korát megelőzően az alanyok választása és kezelése csak a közelmúltig volt értékelhető.

Ez a második regénye, melynek célja a sorsát a fiatal fekete lány Ourika, ami az volt, hogy hagyja el a legnagyobb jelet az irodalomtörténet: a fiatal afrikai nő, kivonták a forgalomból a slave piacon a kormányzó Szenegál akik Párizsba hozza, hogy felajánlja egy barátjának. Ourika jó oktatásban részesül, tizenöt éves korában rájön, hogy a bőr színe milyen károkat okoz. Charles szerelme, akibe szerelmes, egy francia nővel kötött házassága után visszavonul a kolostorba, ahol idő előtt meghal. Úgy gondolják, hogy ez a regény a francia irodalomban elsőként vizsgálja a faji viszonyok problémáját és különösen a különböző fajokhoz tartozók szeretetét; ezért a XX . század második felében az irodalmi és tudományos érdeklődés e regény iránt jelentősen megnőtt.

Édouard egy olyan szerelem története is, amelyet a társadalmi viszonyok különbsége lehetetlenné tett. Szerelmes d'Olonne marsall lányába, aki befogadta, Édouard-nak el kellett költöznie, és kedvese halála után megölték az amerikai szabadságharc során .

Időpontjában figyelemre méltó az Olivier ou le Secret című regény is , amely sok vitát vetett fel és csak 1971- ben jelent meg , az impotenciában szenvedő fiatalember sorsának ábrázolása miatt.

Élete során megjelent művek

Ourika , Éditions des femmes, Párizs 1979 - újranyomás. Flammarion, 2010.
Édouard , Mercure de France, Párizs 1983.

Posztumusz publikáció

XIV . Lajos gondolatai, műveiből és kézzel írott leveleiből ( 1827 ).
Olivier ou le Secret , Éditions José Corti, Párizs 1971.
Memoires de Sophie, majd Amélie és Pauline: Romans d ' Émigration, Manucius kiadások, 2011.

Kiadatlan mű

A szent Bernard szerzetes .

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

referenciaforrások eltérnek a születés dátumától: 1777. február 27 .; 1777. március 22 .; 1777. március 23-án vagy 1778. március 22-én.

Hivatkozások

Cikk Claire de Duras -ról a Nemzetközi Társaság a Régi Rendszer Női Kutatásáért honlapján .
Utasítások a data.bnf.fr fájlhoz .
Christiane P. Makward és Madelaine Cottenet-Hage , "Duras, Claire de -, 1777-1828," szentimentális "elnevezésű novellaíró a francia francia irodalmi szótárban: Marie de France-tól Marie NDiaye-ig , KARTHALA Editions,1996, 641 o. ( ISBN 9782865376766 , online olvasás ).
közlemény Claire de Duras az egyetemi dokumentációs rendszer .
„ A keresztség bizonyítvány (részletek 10/67, dokumentumot írt alján a bal oldalon) a keresztelési nyilvántartás 1777 a Saint-Louis plébánia a település Brest (nyilvántartási szám: GG122) ” , a Levéltár a bresti városháza ,1777. február 27(hozzáférés : 2018. október 13. ) - Megjegyzés. A keresztnevet még nem adták meg a keresztelési bizonyítványon. Kersaint de Coetnempren névtelen lányának írták . 1777. február 27-én született és integetett. - Ez az egyetlen Coetnempreni Kersaint, amely megtalálható a Saint-Louis de Brest plébánia évtizedes táblázatában 1759-1791 között .
Feminization Guide .
Georges-François Pottier, " Nők a reflektorfényben: Claire de Duras (1777-1828), író ", a Tudományos Akadémia, a Művészetek és a Belles-Lettres de Touraine emlékei , t. 27,2014, P. 157-181 ( online olvasás )
Odile Métais-Thoreau, ritka nő: A durasi hercegné , Brissac, Petit Pavé,2010, 182 p. , 22 cm ( ISBN 978-2-84712-238-1 ).
Ourikát John Fowles fordította angolra, és vélhetően jelentős befolyással volt Sarah és a francia hadnagy regényére .
Ennek a regénynek a témája lehet a Stendhal- fegyverzet mintája .

Függelékek

Bibliográfia

Agénor Bardoux, La Duchesse de Duras , Párizs, C. Lévy, 1898.
Chantal Bertrand-Jennings, „A nők helyzete és társadalmi impotencia: Duras hercegnőjének regényei”, Romantisme , 1989, n o 18 (63), p. 39-50 .
Chantal Bertrand-Jennings, „Egy évszázadról a másikra: Claire de Duras regényei”, Jaignes, Chasse au Snark, 2001 ( ISBN 2914015089 ) .
Chantal Bertrand Jennings, "Férfi / nő: becsületkódex Olivierben vagy Claire de Duras titka", Férfi / nő: a XIX . Század a nemek próbája , Toronto, a Tanulmányok Központja XIX . Századi Joseph Sablé, 1999, o. 89-104 .
Chantal Bertrand-Jennings, „problematikája Egy, női alany a patriarchális rendszer: Ourika által Mme de Duras”, tizenkilencedik századi francia tanulmány , 1994, őszi-téli 1995 n o 23 (1-2), p. 42-58 .
Chantal Bertrand Jennings, "Egy új hős: Island of Claire de Duras" francia felülvizsgálata , 1995. február n o 68 (3), p. 445-56 .
Michèle Bissière, „Összefogás és széthúzás az apával Ourika és Édouardban , Claire de Duras”, XIX. Századi francia tanulmányok , 1995 tavasz-nyár; 23. (3-4), o. 316-23 .
(en) Michelle Chilcoat, „Civilitás, házasság és lehetetlen francia állampolgár: Ourikától Zouzouig és Tam Tam hercegig”, Colby Quarterly , 2001. június, n o 37 (2), p. 125-44 .
(en) Michelle Chilcoat, „Elzárás, a családi intézmény és Claire de Duras Ourika esete ”, Esprit Créateur , 1998. ősz, n o 38 (3), p. 6-16 .
(en) Grant Crichfield: „Madame de Duras három regénye: Ourika, Edouard és Olivier. », Párizs, Mouton, 1975.
(en) Marylee Susan Crofts, Duras „Ourika”: Faj és nem a szövegben és a kontextusban , Wisconsini Egyetem, Madison Ph.D. értekezés, 1992. december, 53 (6): 1937A.
Juliette Decreus, „Madame la Duchesse de Duras”, Sainte-Beuve és a női szerzők kritikája , Párizs, Boivin, 1949.
Thérèse De Raedt „Ourika: L'Inspiration de Mme de Duras” Dalhousie francia tanulmány , Winter 2005 n o 73 o. 19-33 .
Thérèse De Raedt, „Ourika fekete-fehérben: afrikai nő Franciaországban”, a kaliforniai egyetem tézisei, Davis, 2000.
(hu) Thérèse De Raedt „Ourika Fekete és fehér: szöveges és vizuális Interplay” Nők a francia tanulmány , 2004, n o 12 o. 45-69 .
(en) Damon DiMauro, „Ourika, avagy Galatea visszatér kővé”, XIX. századi francia tanulmányok , 2000. tavasz-nyár, n o 28 (3-4), p. 187–211 .
(en) Alison Finch, "A végérzék Stendhal vörösben és feketeban", Az olvasás művészete , szerk. Philip Ford, Gillian Jondorf, Cambridge, Cambridge French Colloquia, 1998, p. 125-34 .
(en) Gillian Gill, „Rosalie de Constant és Claire de Duras: Egy levélbeli Barátság”, a svájci-francia Studies / Études Romandes , 1981 novemberében n o 2 (2), p. 91-117 .
(en) Doris Y. Kadish, Françoise Massardier-Kenney és munkatársai, A rabszolgaság fordítása: nem és faj a francia női írásban, 1783-1823 , Kent, Kent State University Press, 1994.
(en) Doris Y. Kadish, „Ourika három változata: összehasonlítás”, A rabszolgaság fordítása: Nem és faj a francia női írásban, 1783-1823 , szerk. Françoise Massardier-Kenney , prefektus. Albrecht Neubert, Gregory M. Shreve, Kent, Kent State UP, 1994, xiv, p. 217-28 .
(in) Doris Y. Kadish, "Női történetek átírása: Ourika és a francia hadnagy asszony", South Atlantic Review , 1997. tavasz, n o 62 (2), p. 74-87 .
(en) Roger Little, „Újabb ismeretlen idézet Césaire-ben: Ourika visszhangjai” francia tanulmányi közlemény: negyedéves kiegészítés , 1992. nyár, n o 43, p. 13-16 .
(en) Roger Little: „Condé, Brontë, Duras, Beyala: intertextualitás vagy plágium? », French Studies Bulletin: Quarterly Supplement , 1999. ősz, n o 72, p. 13-15 .
Roger Little, „Ourika neve és eredete”, Revue d'Histoire Littéraire de la France , 1998. július – augusztus, n o 98 (4), p. 633-37 .
Lisa McNee, „Ourika a családban: kollektív emlékezet és másság”, francia próza 2000-ben , Éd. Michael Bishop, Elson Christopher, Amszterdam, Hollandia, Rodopi, 2002, p. 225-32 .
Gabriel Pailhès, La Duchesse de Duras és Châteaubriand , Párizs, Perrin, 1910.
Anjali Prabhu, „Két néger Párizsban: a másik hangja”, RLA: Romance Languages Annual , 1995, n o 7, p. 133-37 .
(en) David O'Connell, „Ourika: fekete arc, fehér maszk”, Francia Szemle , 1974. tavasz; (Spec. 6. kiadás), p. 47-56 .
(en) Annabelle M. Rea: „La Filleule: A-politikai homok? », George Sand évszázada , szerk. David A. Powell, Shira Malkin, Amszterdam, Rodopi, 1998, p. 45-54 .
(a) SA Rhodes, "forrásai Fromentin a Dominique" PMLA: Közlemények a Modern Language Association of America , szeptemberben 1930 n o 45 (3), p. 939-49 .
(en) Sylvie Romanowski, Idegenek szemével: Fiktív külföldiek Franciaország régi rendszerében , West Lafayette, Purdue UP, 2005 ( ISBN 978-1-55753-406-4 ) .
(IT) Ivanna Rosi, „Il gioco del doppio senso nei romanzi di-né Duras”, Rivista di Letterature Moderne e Comparate , Apr.-1987-ben, n o 40 (2), o. 139-159 .
(en) Linda Marie Rouillard, „A fekete Galatea: Claire de Duras's Ourika”, XIX. századi francia tanulmányok , 2004. tavasz-nyár, n o 32 (3-4), p. 207–22 .
Charles Augustin Sainte-Beuve , Női portrék , Párizs, Garnier frères 1881.
Marie-Ange Somdah, „Ourika vagy ellentétes univerzum hősnő”, LitteRealite , őszi-téli 1996 N o 8 (2), o. 53-63 .
(in) Eileen Warburton, "Hamu, hamu, mindannyian leesünk: Ourika, Hamupipőke és a francia hadnagy asszony", Huszadik századi irodalom: Tudós és kritikai folyóirat , 1996 tavasz, n o 42 (1), p. 165-86 .
(en) Kari Weil, „Romantikus száműzetés és az azonosulás melankóliája”, különbségek: A Journal of Feminist Cultural Studies , 1995. nyár, n o 7. (2), p. 111-126 .
(en) Renee Winegarten, „Nő és politika: Madame de Duras”, New Criterion , 2000. november, n o 19 (3), p. 21-28 .
(en) Barbara R. Woshinsky, „Tombeau de Phaedra : elnyomás, Vallomás és Métissage Racine és Claire de Duras”, Dalhousie francia tanulmány , 1999 telén, n o 49, p. 167-81 .
( fr ) Carolyn M. Fay: „Milyen köteléket köthetünk tehát közöttünk?”: Claire de Duras és Rosalie de Constant episztoláris barátsága, Women in French Studies , 1999, n o 7, p. 79-87 .
Madame de Duras ( pref. Marc Fumaroli , post-Marie-Bénédicte Diethelm) ,, Gallimard, koll. "Folio classique" ( n o 4559), 2007, 416 o. ( ISBN 9782070309887 )