| Születés |
1935. január 28 London |
|---|---|
| Állampolgárság | angol |
| Kiképzés |
Birmingham University Brown University University College London St Joseph's Academy, Blackheath ( in ) |
| Tevékenységek | Író , forgatókönyvíró , regényíró , dramaturg , irodalomkritikus , irodalomelméleti szakember , tanár |
| Dolgozott valakinek | Kaliforniai Egyetem, Berkeley , Birminghami Egyetem |
|---|---|
| Tagja valaminek | Királyi Irodalmi Társaság |
| Díjak |
Művészetek és levelek parancsnoka A Brit Birodalom Rendjének parancsnoka A Királyi Irodalmi Társaság kísérője |
David Lodge , családi állapot szerint David John Lodge , született 1935. január 28a dél- londoni Brockley- ben brit irodalomtudós és író .
David Lodge egy szerény katolikus vallású családból származik, aki London déli külvárosában, a Brockley kerületben (Lewisham körzet ) élt ; apja és édesanyja egy tánczenekar zenésze és titkára volt.
Gyerekként a második világháború (London bombázásai), majd annak következményei jellemezték. 1951-ben az amerikai hadsereg parancsnokságán dolgozó nagynénje meghívására nyaralni jött Heidelbergbe . Meglepődött, amikor észrevette a helyzet különbségét az Egyesült Királyság között , ahol az adagolás még mindig folyamatban volt, és a kontinens országai, Belgium , Franciaország , sőt Németországot is megszállták.
Szenvedélyes az olvasás iránt, nagyon korán az írás is vonzotta; első publikációja 1950-ben történt: novella iskolája újságjában.
1952-ben lépett be a Londoni Egyetemre ( University College ), ahol 1955-ben szerzett bölcsészdiplomát (BA). Ezután kétéves katonai szolgálatát a Royal Armored Corps-ban töltötte , főként a belső titkárként. a királyi tank ezred a bovingtoni táborban (Dorset), miután elutasította a tartalékos tisztek kiképzését. David Lodge katonás útját Ginger narrátorának , a Barmy-nak (1962), Jonathan Browne-nak hívjuk fel. Az 1957 augusztusában megjelent David Lodge visszatért a londoni egyetemre, ahol 1959-ben bölcsészdiplomát (MA) szerzett disszertációval a brit katolikus regényírókról.
Ebben az időszakban 18 évesen (1953) írta első regényét: „Le Diable, le Monde et la Flesh” ( „kiadatlan, hála Istennek” ). Első, a nagyközönség számára kiadott kiadása 1960-ból származik ( The Picturegoers, "Les spectateurs de cinema", Franciaországban nem jelent meg).
1959-ben feleségül vette Mary Frances Jacobot, aki szintén diplomát szerzett a londoni egyetemen, és 1960-1963-ban két gyermekük született. 1959-1960-ban Londonban dolgozott a British Council angol tanáraként . 1960-ban előadóként elhelyezkedett a Birminghami Egyetemen, ahol az angol szakirodalomban dolgozott ( Ph.D. ).
1963-ban Malcolm Bradbury és egy hallgató, James Duckett részvételével részt vett a Birmingham Repertory Theatre 1963 őszén bemutatott áttekintő show-jának kidolgozásában. Ez egy előadás közben, egy tranzisztor meghallgatását tartalmazó vázlaton volt, amelyet a szobával egyidejűleg megtanul Kennedy meggyilkolásáról , amely szerinte hideget okoz a műsor további részének. Ezen színházi élmény révén felfedezett egy bizonyos komikus tehetséget, amelyet a következő regényében és általában utána is kiaknáz, míg az első kettő meglehetősen komoly és reális volt.
1964-65-ben az Egyesült Államokban tartózkodott a Harkness Commonwealth Fellowship ösztöndíja alapján , amely megkövetelte, hogy a kedvezményezett 12 hónapból legalább 3-at utazzon az Egyesült Államokban a cég által biztosított autóval. 1964 augusztusától 1965 márciusáig a család Providence-ben ( Rhode Island ) tartózkodott; David Lodge amerikai irodalmat tanul a Brown Egyetemen . Aztán útnak indultak San Franciscóba . Ebben az időszakban, tanári kötelezettségektől mentesen, gyorsan megírta harmadik regényét, a British Museum bukását ( A British Museum zuhan ).
Visszatérni Angliába meglehetősen nehéz: „Elvonási szindrómában szenvedtem, miután egy eufórikus évet töltöttem Amerikában feleségemmel és két gyermekemmel, a Harkness Alapítvány munkatársaként. "
1966-ban azonban megjelentette első akadémiai kritikáját, a Szépirodalom nyelvét, és megvédte tézisét, amelyet a római katolikus regénynek szentelt az Oxfordi Mozgalomtól napjainkig , 1967-ben.
1967 és 1987 között folytatta tudományos karrierjét a Birminghami Egyetemen, 1976-ban az angol irodalom professzora lett, miközben számos más esszét és regényt írt. 1969-ben hat hónapot töltött a docensként a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen , ez egy második fontos amerikai tapasztalat elméleti és kitalált munkájának folytatásához.
1987-ben tiszteletbeli professzor címmel otthagyta az egyetemet, hogy teljes egészében az írásnak szentelje magát, de hallási probléma és Margaret Thatcher politikájának következményei miatt is ; az akkor írt regényben, a Társasjátékban ( Szép munka , 1988), az egyik szereplő azért hagyta el az egyetemet, mert „a kormány már nem játszotta a játékot” , hanem kereskedővé vált.
Nyugdíjazása után elméleti munkáját a nagyközönség felé irányította. 1991-ben a The Independent című újság felkérte, hogy írjon egy oszlopot a regényről vasárnapi mellékletében, átvéve egy James Fenton birtokában lévő Ars poetica költői rovatból. Az oszlopot a Szépirodalom művészetének nevezték el , és miután elkészült, számos módosítás után megjelent ( The Art of Fiction , 1992).
David Lodge-t kinevezték:
Az első megjelent regények a háború utáni Angliát ( The Picturegoers , 1960) idézik fel - ez a téma ráadásul más későbbi regényeket is megjelöl bizonyos szereplők gyermekkori emlékein keresztül ( News from Paradise , 1992; Therapy , 1995) -, a háborús időszakot ( Hors de l'Abri , 1970), az 1950-es évek katonai szolgálatában ( Ginger, te vagy Barmy , 1962).
Egy másik fontos téma a katolikus vallás szerepe a brit társadalomban, különös tekintettel a szexualitással való kapcsolataira ( Sore Games 1980, amelynek eredeti címe kifejezettebb :? Meddig tudsz menni ("Meddig mehetünk?"), News a Mennyből , Terápia .
Számos regénye az 1970-es ábrázolják iróniával a tudományos körökben ( változás a táj , Egy nagyon kicsi a világ , tábla játék ) körül egy fiktív egyetem a Midlands „Rummidge”, az ismétlődő karaktereket, nevezetesen a professzor. Amerikai Morris Zapp, aki "a világ legjobban fizetett bölcsészettanárának" és gazdaságilag szerényebb brit kollégáinak vágyik. Titkos gondolatokkal tér vissza oda, egy másik fiktív egyetemen, de valódi helyen, Gloucesterben található .
Az 1980-as évektől kezdve kibővítette regényeinek hatókörét: a társasági játék vállalati világát , a terápiában a televízió világát , és különféle témákkal foglalkozott, például a Hawaii-szigetek és az idegenforgalom a La Paradise , a süketség és az Alzheimer-kór hírében Vie en Sourdine .
Az 1960-as évek óta jelen van a brit irodalomban, és felszentelt szerzővé vált az 1975-ös Hawthornden Award for Scenery Award megszerzésével , majd 1980-ban a Whitbread Book of the Year díjat 1980-ban Jeux de Malagasy-nak és 1988-ban az Év Vasárnapi Expressz könyve címet . Tábla játékok .
Két első regénye ebben az időszakban jelent meg újra ( Ginger, Barmy vagy , 1962/1982 és a La Chute du British Museum , 1965/1981).
A nagyközönség körében elismert hírnevét a televízió világában való jelenléte is igazolja az 1980-as és 1990-es években. Két regényét adaptálták ott, valamint egy színdarabot. Charles Dickens adaptálta Martin Chuzzlewit-t , és részt vett egy dokumentumfilmben egy egyetemi nyelvészeti kollokviumról Glasgow-ban : Nagy szavak - kis világok .
Regényeit az 1960-as évektől kezdve papírkötésben adta ki a Pan and Panther Books, a Penguin Books az 1980-as évektől, a Vintage Publishing ( Random House group ) 2011 óta.
TV referenciákCsak meg Franciaországban elején a 1990-es évek, köszönhetően a Rivages kiadásban , amely megjelent annak két regény 1990-ben: Board game (1988) és megváltoztatása dekoráció (1975) és két másik 1991-ben: Un tout petit világ ( 1984) és a British Museum bukása (1965).
Azóta szinte az összes szépirodalmát lefordították; új műveit meglehetősen gyorsan lefordították, most a Payot et Rivages , a Rivages utódja jelentette meg.
Az elméleti munkák franciaországi publikálása valamivel később kezdődött, az In 2003 Reflection (2002); ezen a területen a korábbi művek kiadatlanok maradtak Franciaországban, kivéve a L'Art de la fiction-t ( The Art of Fiction , 1992).
Más országokKönyveit rendszeresen több más nyelvre lefordítják, köztük francia, német, spanyol, olasz, japán, portugál, orosz, cseh, török nyelvre.
Két fiktív névvel rendelkező hely ismétlődik David Lodge munkájában: a "Rummidge" város és a "Brickley" londoni kerület.
RummidgeEz a város a Tájképváltás , Egy apró világ , Társasjáték , Hírek a mennyből és a Terápia részben jelenik meg . Ez egy város Midlands-ben ( La Vie en sourdine- ben az akció egy Midlands-i városban is zajlik, de nincs elnevezve), korábban nagyon ipari, a 20. század végén válságban volt . A News from Heaven című cikkben Rummidge a következőképpen írható le: „Nagyszerű ipari város az ország közepén. Nagyon szürke, nagyon piszkos, mindenekelőtt nagyon csúnya. Ugyanolyan különbözik Hawaiitól, mint bármely más hely a földön ... Rummidge-ben nincs semmi romantikus. "
Rummidget általában Birmingham- avatárként azonosítják .
BrickleyEz a körzet a Nouvelles du paradis-ban és a La Vie en sourdine-ben jelenik meg ; ez egy környék London déli külvárosában, ahol a főszereplő gyermekkori otthona található, és ahol az apja még mindig él. A terápiában a főszereplő szintén London déli külvárosából származik, de a területet nem nevezik meg.
A Brickley valószínűleg Brockley irodalmi neve, David Lodge gyermekkori környezete.
Elbeszélési technikákA The Art of Fiction (1992), David Lodge tanulmányok, példák segítségével általában vett angol nyelvű irodalom, a különböző stilisztikai (ismétlés variáció nyelvi szintek, stb), vagy a narratív (variáció szempontból) folyamatokat., Defamiliarization, stb.).
Ő maga nyilvánvalóan különféle narratív folyamatokat használ a legtöbb regényében: például a Nouvelles du paradis-ban (1991) az elbeszélés leggyakrabban harmadik személyben történik, olyan karakter szempontjából, aki nem az, nem mindig a fő karakter; de vannak első személyben elbeszélések is (napló és önéletrajzi történet, levél); ünnepi levelek (képeslapok, e-mailek ...), különféle dokumentumok, elméleti írások a turizmusról. A Therapy (1995) című művében nagyrészt egy napló, amelyet a főszereplő vezet, de tartalmazza az önéletrajzi beszámolót, valamint olyan szövegeket, amelyeket egyesek a főszereplőről írtak, de végül úgy tűnik, hogy ő a szerző .
Szintén gyakorolja az intertextualitást , nevezetesen A British Museum bukása című filmben, amelyet James Joyce az Ulysses- hez köt , valamint az Un tout petit monde-t , amely a Kerekasztal lovagjainak ciklusához kapcsolódik .
Ami a témákat illeti, a David Lodge regényei nem korlátozódnak a "germánpratin szellemi" stílusú mikrokozmoszra, hanem nyitottak a jelenlegi világra és annak problémáira. Társadalmi szinten általában a középosztály, sőt a felső középosztály kereteibe helyezi magát, de a munka világának problémái nem hiányoznak: különösen a társasjátékban és a "Saját első munkahely ”( A férfi, aki már nem akart felkelni) c.
Főbb témákEzek az életrajzi témájú művek irodalmi stílusúak, és nem történetírás (kritikai apparátus hiánya, a felmondási módok sokfélesége, a képzelet erőfeszítése a dokumentáció nélküli elemekre).
A cím jelentése: "Foil de Garotte, tu es maboul", és egy olyan dalra utal (amelyet a könyv elején idézünk), amelyre ez a sor rímel: Soha nem lépsz be a hadseregbe .
A regényben Michael Ginger Brady karakterére mutat rá , aki lázadozik, elhagyatott, belép az IRA-ba és végül öt évet tölt börtönben, mivel a főszereplő, Jonathan Browne (David Lodge kettős) alkalmazkodik egy olyan környezethez, amelyet csak gyűlöl. annyi. A harmadik fontos szereplő egy fiatal nő, Pauline, Michael első barátja, de aztán közelebb kerül Jonathanhoz.
A regény visszamenőleg épül fel: a prológ és az epilógus 1962-ből származik; Jonathan néhány évvel korábban idézi fel nemzeti szolgálatának történetét. Ez a történet maga épül fel a jelenben (1957) a megjelenése előtti utolsó napok körül, a múltban (1955) pedig az érkezésének és az osztályperiódusnak a visszaemlékezésével.
1955-ben Jonathan éppen megszerezte diplomáját a Letters with a First (nagyon jó említéssel); azt kérte, hogy küldjék be az Oktatási Testületbe , de a páncélzat alá eső Catterick táborba kerül. Ott megtalálja az ír származású katolikus Michael Bradyt, aki nem bocsátotta ki az engedélyt, és aki általában nem konformista magatartást tanúsít. Szimpatizálnak Percy Higgins ex-szemináriussal, aki teljesen alkalmatlan a katonai életre. Az osztály ideje alatt Jonathan és Michael kezdetben a potenciális tiszt kategóriába kerül , de mindketten együtt lemondanak tartalékos tisztekké válásról. Szabadság alatt Michael bemutatja Pauline-t Jonathannak, valamint néhány nyilvánvalóan republikánus ír barátot. Egy gyakorlat során Percy Higgins véletlenül megöli önmagát, de ez konfliktust vált ki Michael és az altiszt között. Michael végül egy éjszakai műszak alatt komolyan bántalmazza; majd ítélete előtt megszökik a börtönből.
Az iskola végén Jonathan titkárként tanult és kiküldték a nyugat-angliai Badmore táborba. Sikerül meglehetősen kényelmes helyzetet kialakítania magának, és tizedesindítóvá válik ; a levelek alatt rendszeresen látja Pauline-t, aki menyasszonyává válik. Szabadulása előtti hétfő este ügyeletes. A táborban IRA (fegyverlopás) műveletet hajtanak végre, amelyet sikerül lefóliázni. Másnap, az ezredessel való kilépési interjú során megtudja, hogy Michael az IRA egyik fogságba esett embere volt.
A hadsereg elhagyása után a tervek szerint távozik Pauline-nal Mallorcán. De ahelyett, hogy élvezné a szabadságát, az idejét az elmúlt két év történetének megírásával tölti. Röviddel ezután Pauline bejelenti, hogy terhes. Házasságot kötnek, és a középiskolai posztot tölti be, ahol Michael börtönben van. Rendszeresen látogatja és részt vesz a fogvatartottak oktatási segítségnyújtásában. A regény akkor ér véget, amikor Michael szabadon áll; Jonathan amúgy is a környéken marad, ahelyett, hogy az eredetileg tervezett módon visszatérne Londonba.
Ennek a regénynek meglehetősen markáns politikai dimenziója van, az IRA felidézése révén (abban az időben, amikor viszonylag inaktív volt), és különösen a hadseregen belüli hierarchikus kapcsolatok révén. Másrészt eléggé megragadja a békeidőben végzett katonai szolgálat tapasztalatait annak, aki nem vonzza a katonaságot.
Ez egy hat novella gyűjteménye, amelyeket az 1960-as és 1980-as évek között írtak. Bevezetésében David Lodge néhány információt közöl írásuk körülményeivel és okaival kapcsolatban.
"Komor éghajlat alatt" (megjelent 1987-ben)1955 körül két angol diákpár szexuális felszabadulásra törekedett egy ibizai tartózkodás alatt . Ez a tartózkodás majdnem a két pár szakításával végződik, de végül két házasság lesz.
"Az első munkahelyem" (megjelent 1980-ban)1952 körül, mielőtt a londoni egyetemre lépett, az elbeszélő (egy közgazdász kutatóvá vált kisiparos fia) újságos eladóként dolgozott a Waterloo állomáson . Két kollégája van, akik állandó alkalmazottak. Elkezdik a bestseller versenyt játszani, amelyet az elbeszélő nyer; A munka végén a főnök melegen gratulál neki, az értékesítés nagymértékben nőtt, és figyelmezteti a két kollégát, hogy meg kell tartaniuk az eladások szintjét, amelyet elérték ebben a hónapban. Felismerve játékának következményeit, az elbeszélő úgy dönt, hogy soha nem megy be a vállalati világba, hanem akadémiai karriert fog elérni.
"L'Hôtel des Paires et de l'Impair" (1985 körül írva)A The Boobs Hotel angol cím a szavak játékán alapul, a mellek mind a melleket (a párokat), mind a hibákat (a páratlanokat) idézik.
Egy provence-i szállodában egy angol írót lenyűgöz a szokásos félmeztelen szokás az uszoda körül. Ugyanakkor ír egy történetet, amelyben elképzeli a kapcsolatokat az emberek között, akik egy szállodában tartózkodnak, ahol a nőknek a mellük félmeztelen az úszómedence körül. Egy napon erős széllökés fújja el az általa írt oldalak halmát.
"Az az ember, aki nem akart felkelni" (írta 1966-ban)Egy férfi úgy dönt, hogy egy nap nem kel fel. Néhány hétig így él, majd hervadni kezd. Egy nap kiesik az ágyból, de amikor segítséget hív, senki sem válaszol. - Aztán rájött, milyen lesz az örökkévalóság számára. ". David Lodge ezt a beszámolót a furcsa irodalom kivételes eseteként mutatja be számára.
"A fösvény" (a BBC-nek írták az 1970-es években)1945-ben nehéz volt tűzijáték rakétákat találni a Guy Fawkes Night-ra (november 5.). Timothy Youngnak (az Out of the Vault hőse ) és két barátjának sikerül megszereznie. A két barát nem áll ellen a kísértésnek, hogy felhasználja őket a tervezett időpont előtt; november 4-én egy rendőr jön Timothy otthonába, mert a rakéták egy repülésből származnak, és kénytelen visszaadni az övét.
"Pastorale" (a BBC-nek íródott 1990 körül)Az elbeszélő, egy fiatal katolikus, elmondja, hogy 1950 körül részben csábító céllal írt, majd rendezett egy betlehemet egyházközsége karácsonyi ünnepére. A cím abból származik, amit a Beethoven-i Pasztorális Szimfónia egy darabjához használt . Ezt a témát a Therapy (1995) jelentős módosításokkal veszi fel .
David Lodge néhány önéletrajzi jelzést ad néhány regényének mellékleteiben, különösen:
Maurice Couturier angol nyelvről lefordított "A megfelelő időben született" című könyv (Elég jó idő a születésre, emlékiratok, 1935-1975, eredeti nyelven 2015-ben jelent meg 2015-ben), az első kötet David Lodge emlékirataiból.
David Lodge maga kritikus műveiben tárgyalja munkájának szempontjait, többek között:
Az alábbi művek kölcsönözhetők könyvtárak között.