A hebraizmus poliszém kifejezés. Eleinte a héber használatának, tulajdonságainak vagy jellemzőinek azonosítására használják, de egymást követő kiterjesztésként a héberekre , sőt a zsidókra , tanukra , nemzeti ideológiájukra vagy kultúrájukra kell alkalmazni.
A héber sok, a szemita nyelvekre jellemző idiómát tartalmaz, amelyeket nehéz más nyelvekre lefordítani. Egyes kultúrák ennek ellenére eredetileg héberül írt szövegekre hivatkoznak , ezeket az idiómákat meg kell adni a javasolt fordításokban.
Az író, David Bivin példaként a be'arba enayim-et említi , szó szerint "négy szemben", vagyis egy harmadik személy beavatkozása vagy jelenléte nélkül; vagy lo duplim vèlo ya'ar , szó szerint "sem medve, sem erdő", vagyis valami teljesen rossz.
A hebraizmus kifejezést más nyelvű héber nyelvű lexikális kölcsönzéseknél is használják, például a "szentjánoskenyér" szót.
Bizonyos kifejezések, különösen a bibliai kifejezések , amelyek a héber Bibliából származnak, közismert példák a héberből való kölcsönzésre, például "merev nyakkal" vagy "folyik a tej és a méz".
Az egyszerű etimológia mellett a hébert, mind a szentírást, mind a beszélt szót, különféle nyelvi elemek jelölik megkülönböztetve szemita gyökerüket. Ezek a hebraizmusok a következők: szórend, kiasmus használata , összetett elöljárók , képletek, amelyekben a főnevet más név, nem pedig melléknév jellemzi ("a harag istene") stb. Ebben az esetben gyakran szemitizmusokról beszélünk .
Egyes írók, mint Michael Marlowe, ezeket a kifejezéseket arra használják, hogy azzal érveljenek, hogy az Újszövetség héberül és nem görögül íródott.
Ilyen hebraizmusok találhatók a Mormon könyvében is .
A héber szót a hébereknek tulajdonított tulajdonság , jellem, természet, gondolkodásmód vagy vallási rendszer leírására is használják . Ebben az értelemben áll Matthew Arnold (1869) a hebraizmussal és a hellenizmussal szemben. Feldman válasza Arnoldra megerősíti ezt a felhasználást.