Rouennais (nyelv)

A Rouen (amelyet néha Rouen-trágyának vagy purinnak neveznek, amelyet lakói a XIX . Században adtak ) a normann nyelv azon változatossága, amelyet a város nyomornegyedei lakói egyszer Rouen-nek beszéltek . Ez a nyelv, amelynek nyelvi jellemzői nagyon hasonlítanak Brayonhoz és Cauchois-hoz , de a franciához is, az 1960-as évektől fokozatosan ritkult , de fennmaradt a kortárs roueni beszédben , valamint a még mindig jól ismerő roueni lakosok emlékezetében. már nem spontánul beszél a mindennapi életben, de felidézi, amikor humoros módon „helyi” és „rusztikus” beszédet keltsen. Ezt az emléket megkönnyíti Norman Rouen és a francia közelsége, mivel ez az Oïl két nyelve. Ezen túlmenően a roueni normannok sok szót, kifejezésfordulatot, variációkat adtak az igék ragozásában, sőt a francia nyelvű akcentusát is, amelyet ma a roueniak beszélnek, olyan mértékben, hogy a felszíni frankizáció figyelemre méltó módon integrálta és megőrizte Rouen nagy részét. .

A Rouen meglehetősen gazdag irodalmat adott, beleértve a The Muse Normande férgek burleszkjét a XVII . És XVIII . Században.

Nyelvtan

Cikkek

A határozott cikk Rouenben a következő:

a határozatlan cikk a következő:

A bemutató cikk a következő:

Rouenben, akárcsak a franciában, a latinból örökölt bináris akcentus felelős az e hangzó e kiejtésének váltakozásáért.

Morfológia és szintaxis

Szójegyzék

Irodalom

David Ferrand volt az, aki 1625-től 1653-ig verseket publikált purin nyelven. Ezeket a verseket 1655-ben vették fel a Muse Normande általános leltárában. Louis Petit 1658-ban kiadta a La Muse normande című gyűjteményt. A XVII. Század vége felé Rouenben jelent meg a La Farce des Quiolards.

A tizennyolcadik század első felében két caux-i paraszt levele, folyékony trágya Rouenben az akkori ügyekről. Az 1773-as államcsíny purin bírálta XV. Lajos minisztereit.

Bibliográfia

Lásd is