Magánhangzók (szonett)

Magánhangzók Kép az Infoboxban. A vers autogram kézirata, Rimbaud múzeum , Charleville-Mézières . Általános Információk
Cím Magánhangzók
Szerző Arthur Rimbaud
Szülőföld Franciaország
Kiadvány Lutetia
Keltezett 1883. október 5
Típusok Szonett , költészet

A magánhangzók egy szonettet a alexandrinusok által Arthur Rimbaud , írt 1871 vagy kora 1872 és közzétett kizárólag 1883. október 5a Lutèce folyóiratban . Rimbaud egyik leghíresebb verse.

Történelmi

A szonettnek legalább két régi, kézzel írott változata létezik: az elsőt Rimbaud készítette és Émile Blémont kapta  ; a második Verlaine példánya . Különbségük elsősorban az írásjelekben rejlik .

Verlaine volt az, aki kiadta a szonettet a 5. nál nél 1883. október 12a Lutèce folyóiratból .

Szonett

Az alábbi két szöveg az 1895-es Vanier-kiadás (a bal oldalon) és a Le Livre de Poche- kiadás (jobb oldalon) modern változatát reprodukálja .


Egy fekete, E fehér, én piros, U zöld, ó kék, magánhangzók,
 egy nap mondom a látens születésed.
 Ragyogó legyek szőrös, fekete fűzője,
 amely kegyetlenül bombáz, bűzlik,

árnyék-öböl; E, gőzök és sátrak
 kedvessége, büszke gleccserek, fehér királyok, ernyők borzongása
 I, bíbor, vérköpés, gyönyörű ajkak nevetése
 dühében vagy bűnbánatos részegségében;

U, ciklusok, a virid tengerek isteni rezgései, az állatokkal beült péksütemények
 békéje, a ráncok békéje.
 Ez az alkímia nyomul a nagy tudós homlokokra;

Ó, legfelsőbb Bugle tele furcsa
 csatárokkal, Világok és Angyalok által keresztezett csendekkel:
 - Ó, a szemének omega, ibolya sugara!

   


Fekete, E fehér, én piros, U zöld, ó kék: magánhangzók,
 egy nap azt mondom, látens születése:
 A, fekete szőrös fűző izzó legyek,
 amelyek kegyetlen bűzök körül bombáznak

, árnyék öblök; E, gőzök és sátrak
 kedvessége, büszke gleccserek, fehér királyok, ernyők borzongása;
 Én, bíborvért köpök vért, gyönyörű ajkakkal nevetek
 Haragban vagy bűnbánó részegségben;

U, ciklusok, a virid tengerek isteni rezgései, állatokkal beült péksütemények
 békéje, a ráncok békéje
 Az alkímia nyomul a nagy fáradságos homlokokra ;

Ó, legfelsőbb Bugle, tele furcsa
 csatárokkal, Világok és Angyalok által keresztezett csendekkel:
 - Ó, a szemének omega, ibolya sugara!

Néhány apró elválasztási különbség mellett a  bal oldali " bombent " ige  jobb oldalon " bombinentálissá  " vált  , az első versszak utolsó sorának elején .

Értelmezések és elemzések

Ez a vers kétségtelenül a Le Cœur supplicié-vel Rimbaud által a legtöbbet kommentált. Számos kutató, tanár és más tudós, például Ernest Gaubert , Henri Héraut, Henri de Bouillane de Lacoste és Pierre Izambard , Robert Faurisson , Claude Lévi-Strauss , Jean-Jacques Lefrère , Michel Esnault különféle elméleteket dolgozott ki a forrásokról. jelentése.

Különösen a következő értelmezéseket terjesztik elő:

E tekintetben azt láttuk, hogy ezek a költők, látnokok ( Cabanerrel , a kezdeti felbujtóval és másokkal, mint a szimbolisták ) mért írásukkal előkészítik azt, ami később a multimédiában virágozni fog , amelyet a XX .  Században gyakoroltak. Ugyanaz a programszerű orientáció, mint ami kiberkultúrát eredményez (folyamatosan frissül, ezáltal időben létrejön a levelezés).

Robert Faurisson

Szerint Robert Faurisson , a középiskolai tanár Vichy a korai 1960-as években , ez egy erotikus vers . Ez az értelmezés vitát vált ki, amely több nemzeti médiát is életbe léptet, köztük a Le Monde-t és számos akadémikust, köztük René Étiemble-t . Ez alkalomból került Faurisson először a nagyközönség figyelmébe.

Claude Lévi-Strauss

Claude Lévi-Strauss a szonettet nem az első sorban megfogalmazott magánhangzók és színek közvetlen kapcsolatával magyarázza , hanem két ellentét, egyrészt a magánhangzók közötti, másrészt a színek közötti analógiával.

Míg az „/ a /” fonéma általában a vörös színt idézi , Rimbaud a provokációhoz hasonlóan a feketéhez társítja . Valójában az "  A  " (a legtelítettebb fonéma) szemben áll az "  E  " -vel ( e némítás ), a fekete pedig a fehérrel .

Az „ I  ” piros  színe, egy felettébb kromatikus szín, akkor szemben áll az azt megelőző achromatikus fekete-fehérrel. A zöld „  U  ” a  piros „ I ” -et követi  , „  a piros / zöld kromatikus ellentét maximálisan olyan, mint a fekete / fehér akromatikus ellenzék, amelynek sikerül  ”. Fonetikai szempontból azonban az " I  " -vel szemben a legerősebb ellenállás a  " vagy  " hang,  és nem az "  U  ": Rimbaud úgy döntött volna, hogy az " I  " -et szembeállítja  az "  U  " -val, francia híján a " vagy  " hangra jellemző magánhangzóval  .

Ekkor megmarad egy magánhangzó, az "  O  ", de két szín, kék és sárga . Alatt a kék az „  O  ”, megjelenik a második terzinát a sárga a Clairons , mint a piros d ' brillantes volt megalapozó  fekete »  A « az első négysoros  : a »  O  « tartalmazza a kék / sárga ellenzék , ellenzéki analóg a piros és a zöldével. Az utolsó sorban a kéket, amely a vörös után a legtelítettebb szín, elsötétíti azzal, hogy összekeveri a pirossal, ezzel utalva  a szonett elején lévő fekete „  A ” -ra.

Jean-Jacques Lefrere

Jean-Jacques Lefrère rámutat, hogy az ilyen és olyan színt meghatározó melléknév soha nem tartalmazza azt a magánhangzót, amely állítólag felidézi. A magánhangzók megjelenítési sorrendje: A ... E ... I ... U ... O ... megfordítja az utolsó kettőt, hogy O-ra fejeződjön , az omega pedig tiszteletben tartja a versben az alfa és az omega progresszióját. .

Utókor

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. A vers egy példányát Paul Verlaine kivégezte volna 1871 szeptemberében
  2. autogramot változata Rimbaud kezét tartjuk a Rimbaud Museum in Charleville-Mézières .
  3. „  Bombouillard  ” Úgy tűnik, hogy egy elírás vagy szerkesztői korrekció a Nóniusz kiadás miatt Rimbaud kézírásos szöveg nem tartalmazza a neologizmus „  bombinent  ” felvesszük a Le Livre de Poche kiadás .
  4. Részlet a levelezésből  : „A természet egy templom, ahol az élő oszlopok
    néha zavaros szavakat engednek ki;
    Az ember szimbólumok erdein halad át
    , akik ismerős szemmel figyelik őt.
    Mint a hosszú visszhangok, amelyek messziről olvadnak össze
    Sötét és mély egységben a
    hatalmas, mint az éjszaka és a tisztaság, a
    parfümök, a színek és a hangok reagálnak egymásra . »
    (A Les Fleurs du Mal gyűjteményből származik )

Hivatkozások

  1. Megjegyzések a "Voyelles" című versből, Poésie / Gallimard kiadás
  2. Megjegyzés: Rimbaud, Works , Bordas, Garnier klasszikusok, 1991.
  3. "  Versek: Voyelles  " , a mag4.net-en (megtekintve 2015. augusztus 18-án )
  4. André Guyaux , „  Voyelles d'Arthur Rimbaud, comma et point- sema  ” , a larevuedesressources.org oldalon (hozzáférés : 2015. augusztus 18. ) .
  5. Ernest Gaubert , "  Arthur Rimbaud magánhangzó- szonettjének új magyarázata  " , a gallica .bnf.fr címen , Mercure de France ,1904. november(megtekintés : 2015. augusztus 18. ) ,p.  551-553
  6. Henri de Bouillane de Lacoste és Pierre Izambard , „  Notes et Documents littéraires. Rimbaud magánhangzóinak szonettjén  ” , a gallica.bnf.fr] oldalon , Mercure de France ,1 st január 1935(megtekintés : 2015. augusztus 18. ) ,p.  180-189
  7. Michel Esnault, "  Rimbaud: Voyelles (1871)  " , a rimbaudexplain.free.fr oldalon ,2013. augusztus 24.
  8. Charles Baudelaire, "  Levelezések  "
  9. Cabaner valószínűsítő kezdeményezője ennek a költői "algoritmusnak" a magánhangzók alapján ... olvasható online
  10. Az információ és a teremtés új technológiái
  11. Pl .: az ARThur szoftver  ; MEGY
  12. Példa: http://www.mag4.net/Rimbaud/poesies/textes-inedits.html
  13. Memorial 1991 & 2004
  14. Florent Brayard, "  Hogyan jött az ötlet M. Rassinierre  ", Fayard, 1996, 422–428.
  15. [videó] "  POESIA 2:" Robert Faurisson & Arthur Rimbaud "- A magánhangzók magyarázata  " , Mérée Drante Robert Faurissonnal készített interjúja A-t-on lu Rimbaud? , a Dailymotion- on ,2016. január 24(megtekintve 2016. április 3-án )
  16. Claude Lévi-Strauss, „  Figyelem az olvasás hallgatását  ” (vö. Fent)
  17. Guillaume Meurice , Cosme , Arthaud-Flammarion, 2018. ( ISBN  978-2081425620 )
  18. "Guillaume Meurice és a magánhangzó-zsonglőr" , L'Express .fr , 2018. március 10.

Lásd is

Bibliográfia

Kapcsolódó cikk

Külső linkek