Paul Verlaine

Paul Verlaine Kép az Infoboxban. Paul Verlaine ,
névtelen fénykép. Életrajz
Születés 1844. március 30
Metz
Halál 1896 január 8- án(51-nél)
Párizs
Temetés Batignolles temető (ig)1989)
Becenév Pablo de Herlagnez, Pablo-Maria de Herlañes, Pierre és Paul, szegény Lelian
Álnevek Szegény Lelian, Pablo de Herlagnèz
Állampolgárság Francia
Kiképzés Condorcet középiskola
Tevékenység Író
költő
regényíró
irodalomkritikus
művészetkritikus
A tevékenység időszaka Mivel 1858
Apa Nicolas Verlaine ( d )
Anya Élisa Verlaine ( d )
Közös Mathilde Mauté
Gyermek Georges verlaine
Egyéb információk
Mozgalom Parnasszus
szimbolizmus
Dekadentizmus
Művészi műfaj Lírai költészet ( in )
Az őrizet helye Vouziers ( d ) (1885)
Származtatott melléknevek verlainien
Díjak Költők hercege (1894-1896)
Irattár által őrzött A Yvelines (166J, Ms 3698) tanszéki archívumai
Elsődleges művek
aláírás

Paul Verlaine volt író és költő francia született Metz ( Moselle ) szóló1844. március 30és halt meg Párizsban a1896 január 8-án.

Kipróbálta a versét, és 1866-ban, 22 évesen kiadta első gyűjteményét, a Poèmes saturniens- t . 1870-ben vette feleségül Mathilde Mautét . A párnak lesz gyermeke, Georges Verlaine . Élete a feje tetejére áll, amikor találkozik Arthur Rimbaud in1871. szeptember. Viharos és vándorló szerelmi életük Angliában és Belgiumban az erőszakos jelenethez vezet, ahol Brüsszelben Verlaine revolverlövéssel a csuklóján megsebesül, akit "pokoli férjének" nevez  : megítélve és elítélve, elmegy mellettük. év börtönben, felélesztve gyermekkorának katolicizmusát és verseket írva, amelyek a következő gyűjteményeiben fognak szerepelni: Sagesse (1880), Jadis et Naguère (1884) és Parallel (1889). Kopott az alkohol és a betegség, Verlaine halt meg 51 , a1896 január 8-án, akut tüdőgyulladás . Van eltemetve párizsi temető Batignolles ( 11 th  osztás).

Az átkozott költő archetípusa (egy olyan fogalmat, amelyet maga hamisított ki 1884-ben és 1888-ban írt esszéjében), Verlaine-t a következő generáció mesterként ismerte el. Stílusa - furcsa ritmusokkal játszott zeneiségből és folyékonyságból - és sok versének tonalitása - melankóliát és chiaroscurót társítva - a látszólagos formai egyszerűségen túl mély érzékenységet tár fel, amely bizonyos kortárs művészek, impresszionista festők inspirációjával rezonál. vagy zeneszerzők (például Reynaldo Hahn , Gabriel Fauré és Claude Debussy , akik több versét is megzenésítik).

Életrajz

Gyermekkor

Tizenhárom év házasság után Nicolas-Auguste Verlaine és felesége, Élisa-Stéphanie Dehée 1844. március 30, a rue de la Haute-Pierre 2. szám alatt, Metzben , egy fiának, akit Paul-Marie-nak neveznek hálaadásként Szűz Máriának ezért a késői születésért, Élisának korábban három vetélése volt . Katolikusok, megkeresztelték a Notre-Dame de Metz templomban . Pál marad ennek a viszonylag jómódú kispolgári családnak az egyetlen fia, aki 1836 óta Élisa nevű árva unokatestvérét is neveli.

Apja, Bertrixben (Belgium) született, katonai katona szerezte meg a kapitányi rangot, mielőtt 1851-ben lemondott volna a hadseregről: a Verlaine család Metzből Párizsba indult , először a rue des Petites-Écuries, majd a Batignolles kerületben . Szeretett és meglehetősen szorgalmas gyermek, a Landry intézmény bentlakásos iskolájába került, 32 rue Chaptal , a Landry-ben lévő bentlakó gyermekek pedig a Lycée Condorcet-ben vették részt . Paul Verlaine nehéz tinédzser lesz, és végül 1862-ben megszerzi érettségit .

Felnõttkorba lépés

Fiatal korában próbálta ki magát a verselésben. Valójában 1860-ban a nyugdíj az unalom forrása és a táj változása volt számára. Bachelor, beiratkozott a jogi egyetemre, de abbahagyta tanulmányait, inkább párizsi kávézókban és irodalmi körökben folytatta őket. Baudelaire csodálója, költő akar lenni, és1863. augusztus, egy összefoglaló közzéteszi első versét: Monsieur Prudhomme , a polgári szatirikus portré, amelyet első gyűjteményében vesz fel. Együttműködött az első kortárs Parnasszussal, és 1866-ban 22 évesen publikálta a szaturnuszi verseket, amelyek Baudelaire hatását tükrözik, de a „renderelt szenzációra” orientált személyes zenét is. 1869-ben megjelenik a Festivals című kis kollekció , fantáziák, amelyeket a XVIII .  Századi festők festményei ihlettek . A Louvre épp most mutatta be új helyiségeiben. 1869 és 1872 között rendszeresen találkozott más művészekkel, akik a parnassi mozgalom követői voltak a Les Vilains Bonshommes nevű csoporton belül .

Ugyanebben az időszakban, az apja aggódik a jövője iránt 1864-ben, mint egy alkalmazott egy biztosító társaság, majd néhány hónappal később, a városháza, a 9 -én  kerületi , majd a Városháza Paris . Még mindig a szüleivel él, és apja halála után1865 december, édesanyjával, akivel egész életében szoros és erőszakos kapcsolatot ápol. Paul Verlaine szintén nagyon közel áll kedves unokatestvéréhez, Élisához, egy árvához, akit 1836-ban vettek be, és amelyet Verlaineék neveltek fiukkal: titokban feleségül akarta venni, de 1861-ben egy gazdag vállalkozóhoz ment feleségül (cukorgyárral rendelkezik északon), amely lehetővé teszi Élisa számára, hogy segítsen első gyűjteményének kiadásában ( Poèmes saturniens , 1866). 1867-ben a szüléskor bekövetkezett halála, akibe szerelmes maradt, még egy kicsit felesleges alkoholra váltotta, ami erőszakossá tette: még többször is megpróbálta megölni az anyját. Ez arra ösztönzi, hogy vegye feleségül Mathilde Sophie Marie Mautét (1853-1914), akit egy barát bemutatott neki: békés és szeretetteljes verseket küld neki, amelyeket részben felvesz a La Bonne Chanson-ban , a1870. június 12, de csak a következő évben, a háború és a kommün után került forgalomba. Az esküvőre kerül sor1870. augusztus 11(Paul 26 és Mathilde, 17); gyermeke, Georges született1871. október 30.

A Rimbaud-zűrzavar, majd visszatérés a hitbe (1872-1875)

Paul Verlaine élete azonban bonyolultabbá vált a párizsi kommün zűrös időszakában, amelyet az ülő nemzetőrséghez csatlakozó fiatal költő támogatott , ahol minden második este ügyeletes volt egy csendes környéken. Elmenekült Párizsból, hogy elkerülje a versailles-i elnyomást, és az adminisztrációt lecsukták. Az életét anélkül, horizont válik viharos ülése után a szeptemberi 1871-ben az Arthur Rimbaud akivel élni fog konfliktusos romantikus kapcsolat, amíg 1873-ban tönkreteszi az ő házassága Mathilde akivel üt után kapok részeg abszint . Mathilde különválást kér, és a Szajnai Polgári Bíróság ítéletével sikereket ér el1874. május 12 (a válást a következő napon fogják kimondani: 1885. február 9-én : a visszaállító Naquet-törvény származik1884. július 27), Paul Verlaine szaggatottan él Arthur Rimbaud-val: botrányos a kapcsolatuk, Rimbaud erőszakos fellángolása pedig felfordulást okoz a Cercle des poètes zutiques-ban, ahol Verlaine bemutatta, és végül "szegény Lelian" (Paul Verlaine anagramma), ahogy ő maga hívja, a „pokoli férj” -vel Londonba indul1872. július, a felesége végleg szakított vele. Victor Hugo a hír hallatán sajnálja magát: „Paul Verlaine szörnyű története. Szegény fiatal nő! Szegény kisgyerek! És ő maga is sajnálandó! "

A Romances sans paroles kollekciót tápláló hónapokig tartó angliai és belga vándorélet során a Romances sans paroles követi egymást a különválás és a találkozás után Rimbaud-val, és megpróbál visszatérni családjához, ahol az anyja nem hagyja el. A Rimbaud-epizód vitával zárul 1873. július 10Brüsszelben, a zsebrevolver segítségével Paul Verlaine Lefaucheux-t lövi le , aki attól tartva, hogy szeretője távolodik, felszínesen megsebesíti a bal csuklóján: ugyanazon a napon egy előzetes letartóztatási központban fogva tartják, gesztusával vádolják és megbélyegzik homoszexualitása miatt. Úgy ítélték két év börtönbüntetésre on1873. augusztus 8, még akkor is, ha Rimbaud visszavonta panaszát, a pederasty súlyosbító elem. A büntetést a fellebbezéssel megerősítik1873. augusztus 27 Verlaine-t pedig a brüsszeli börtönben zárják.

A Mons-i börtönben, ahova áthelyezték1873. október, Verlaine - Benoît Labre életének hatására  - újra felfedezi a katolikus hitet, és verseket ír, amelyek legutóbbi Sagesse (1880), Jadis et Naguère (1884), Parallalement (1889) és Invectives (1896) gyűjteményeiben , majd a posztumusz művek . A készítmény börtönben harminckét versek (naiv és tudományos költészet színezetű romantikus lírai, ez idézi identitását válság), ki ezekben gyűjteményt származik kézirat társkereső 1873-1875 című sejtesen lépett a múzeum levelek és kéziratok 2004 óta, és azóta nemzeti kincsnek minősülnek2005. január 20.

Kiadva 1875. január 16 A jó viselkedésért járó büntetés csaknem egy évvel csökkentésével Verlaine hiába próbál megbékélni Mathilde-val, aki végül megkapja a válást és gyermeke felügyeletét 1885 május. Két és fél napot töltött Rimbaud -val Stuttgartban, "megtagadva az istenét": ez volt az utolsó találkozásuk, és Rimbaud átadta Verlaine-nek az Illuminations szövegét, amelyet Verlaine 1886-ban publikált.

Lucien Létinois - átmeneti megnyugvás (1877-1883)

Ban ben 1875. március, Verlaine Londonba költözött görög , latin , francia és rajz szakos tanárként . Nyaralását édesanyjával tölti. Megismerkedett Germain Nouveau-val , Rimbaud egykori barátjával, majd különböző angol városokban tanított.

Ben tért vissza Franciaországba 1877. június. Elején az októberi tanév, ő vette fel egy poszt tutor az irodalom , történelem , földrajz és angol , a College Notre-Dame de Rethel , fuss a jezsuiták . Mély szeretettel fogadja egyik 17 éves diákját , Lucien Létinois-t , a gazdapár fia. De1878. augusztus, szerződését nem újítják meg a menedzsment megtakarításainak ürügyén. Szeptemberben Paul és Lucien Angliába indul, ahol külön-külön tanítanak a különböző városokban. Verlaine csatlakozik Lucienhez Londonban . Kapcsolatuk jellege továbbra is sejtések tárgya. Az Amour gyűjtemény Lucien Létinois című szakaszának VIII . Darabja ( ó, a szokatlan homály ) úgy tűnik, hogy testi köteléket jelöl, amelyet egyes életrajzírók tagadnak. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Paul Verlaine ragaszkodása Lucien Létinoishoz őszinte és megosztott volt. Verlaine beszámol Lucienről, akinek szelídségét szereti és csodálja a jelenlétet, csalódott apai szeretetét. Úgy tűnik, hogy Rimiennél engedelmesebb és figyelmesebb Lucien jó kegyelemmel elfogadta a költő védő érzéseit.

Visszatérnek Franciaországba, és Lucien szüleihez mennek Coulommes-et-Marqueny-ba , Malval nevű helyre . Ban ben1880 március, Juniville- ben telepedtek le , az Ardennes megye déli részén . Anyja pénzéből Verlaine megveszi a de la petite Paroisse néven ismert farmot , amelyet Lucien apja nevére jegyzett be (válás közepette attól tart, hogy felesége el fogja foglalni a farmot). De a rosszul irányított vállalkozás gyorsan összeomlik. Ban ben1882. január, Verlaine-nek veszteséggel kell újra értékesítenie az ingatlant. Paul visszatér Párizsba. Lucien és szülei Ivry-sur-Seine-ben telepednek le .

az 1883. április 7, Lucien hirtelen tífuszban halt meg a pitiéi kórházban . Még csak 23 éves . Mélyen elkeseredett „örökbefogadott fia” elvesztése miatt Verlaine 25 verset szentelt neki , az Amour (1888) gyűjtemény végén elhelyezve .

A hanyatlás

1882-ben Párizsba tért vissza, Verlaine hiába próbált visszatérni az adminisztrációhoz. Újra kapcsolatba lép az irodalmi körökkel. 1884-ben megjelent egy figyelemre méltó tanulmányában Les Poètes területével szemben maudits és a gyűjtemény Jadis et naguère , amely összehozta a versek egy évtizeddel korábban, és megkoronázta a híres Költői Art közzétett felülvizsgálat 1882-ben, amely azt állította, egy művészeti „anélkül, hogy bármi benne aki mérlegel vagy aki pózol ”. Ezután mesterként és elődjeként ismerték el azokat a költők, akik a szimbolizmus vagy a dekadentizmus hívei voltak . 1884-ben megjelent À rebours című regényében J.-K. Huysmans kiemelkedő helyet foglal el számára a Des Esseintes-i irodalmi Pantheonban. 1887-től híre még az irodalmi körökön is túlmutatott: a fiatal zeneszerző, Reynaldo Hahn Alphonse Daudet nappalijában , a költő előtt énekelte első dallamciklusát, a Szürke dalokat , amely a szerző hét versét tartalmazta. 1894-ben fizikai elhanyagolása és a nevéhez fűződő megbélyegzés ellenére "Költők Hercegének" nevezték ki.

Ő az alkoholizmus következtében ismételt támadások az erőszak. Vouziers- ben van bezárva ,Április 13 nak nek 1885. május 13, amiért még egyszer megpróbálta megfojtani az anyját, akivel még mindig együtt él (a lány tovább fog halni 1886. január 21). Hosszú elvesztése miatt életének vége szinte egy csavargóé, kísérteties kávézókban és kórházakban van, és "nyomorúságos" szerelmekre van kárhoztatva. Ritka állami vagy magán támogatással támogat néhány konferenciát. Alig gyártott használt szövegeken kívül erotikus , sőt pornográf költeményeket . Szenvedő cukorbetegség , fekélyek és szifilisz , halt meg akut tüdőgyulladás on1896 január 8-ánAt 51 , a 39, rue Descartes , a V -én  negyed Párizs.

Temetése tovább zajlik 1896 január 10-éna Saint-Étienne-du-Mont templomban . Van eltemetve a temető Batignolles Párizsban, a 20 th  osztály, egy olyan területen, amely jelenleg alatt található körgyűrű . 1989-ben a sírjában került át a 11 th  Division, az első sorban a központi körforgalomban.

Korában a szokásos erkölcsös szakadásban Paul Verlaine az átkozott költő emblematikus alakjaként jelenik meg Arthur Rimbaud mellett, akit szakításuk ellenére ismert.

Paul Verlaine munkája

Paul Verlaine mindenekelőtt költő: műve kevesebb mint tíz rövid gyűjteményt kínál, amelyek 1866 és 1890 között jelentek meg, de a versek többnyire 1880 előtt, vagyis 22 és 35 év között készültek . A későbbi szövegek nagyon egyenetlenek és gyakran táplálkozási jellegűek.

Prózai szövegei késői és mindenekelőtt önéletrajzi jellegűek ( Les Mémoires d'un veuf , 1886, Mes Hôpitaux , 1891, Mes Prisons 1893). A Les Poètes mauditsról szóló esszéje (1884) azonban remek helyet foglal el a benne található felfedezések számára: Tristan Corbière , Arthur Rimbaud és Stéphane Mallarmé , valamint az 1888-ban megjelent második kiadásban Marceline Desbordes-Valmore , Villiers de L ' Isle-Adam és Szegény Lelian (Paul Verlaine anagramma).

Paul Verlaine költői pályafutása a Poèmes saturniens de 1866, egy 25 versből álló rövid gyűjtemény, amely kevés visszhanggal találkozik, de Verlaine sajátos hangú költőként hirdeti magát, finoman játszik páros és páratlan métereken, törött ritmusokkal és rövid formákkal, beleértve a szonett. A Szaturnusz sötét égisze alá helyezve melankolikus hangnemet művel, amely bizonyos verseket elengedhetetlenné tesz a lírai költészetben ("  Ismerős álmom  ", "Naplemente napjai", "Szentimentális séta", "  Őszi dal  "). Az 1869-es Fêtes galantes , amely 22 gyors, kevés és rövid versszakból álló versből áll, első pillantásra fantáziagyűjteményként jelenik meg Watteau stílusában, amelyben Verlaine megsokszorozza a prozódia játékát, de a kudarc és a hiúság érzése a kis márki és a kolumbiaiak szerelmi játékai fokozatosan színesítik a gyűjteményt, egészen az utolsó versig, a híres „Szentimentális kollokviumig”, ahol „A régi magányos és dermedt parkban […] / Hope elmenekült, legyőzve, a fekete ég felé . "

A La Bonne Chanson 1872-ben jelent meg, de a kiadás 1870-ben készült el. Ezek 21 vőlegényének, Mathilde-nak szentelt versek, amelyek 1869 telén és 1870 tavaszán íródtak, és amelyek egy „zseniális dal”, meglehetősen konvencionális és valószínűleg kis cuki. Idézzünk példaként egy versszakot a XIX. Versből: "Így lesz tiszta nyári napon: / A nagy nap, örömöm bűntársa, / Akarat, szatén és selyem között, / Szebb még kedves szépséged" .

Ugyanez nem igaz azokra a versekre, amelyeket Arthur Rimbaud Paul Verlaine életében hozott zűrzavar éveiben írtak : ezek egy részét Romances sans paroles , egy 21 rövid versből álló rövid gyűjtemény alkotja, amely 1874-ben jelent meg, miközben börtönben Belgiumban. Megjelenik egy új érintés, dinamikusabb, pillanatfelvételekből táplálkoznak, amelyeket szerető emlékek és benyomások táplálnak a "széltalpas férfival" vándorló élet során Belgiumban és Angliában ("Mit érez? / Zab sípol. / Egy bokor pofonok / A járókelő szeme. - Charleroi). Az olyan feliratok, mint az "  Ariettes oubliées" vagy az "  Aquarelles  ", könnyű dallamokra utalnak ("Sír a szívemben / Amint esik a városon", "Ariettes oubliées", III) és "c hoses views", Verlaine impresszionistaként jegyzi meg festő a hangulatok és a tájak közötti megfelelés: "A fák árnyéka a ködös folyóban / Meghal, mint a füst, / A levegőben tartózkodva, a valódi ágak között, / Panaszolja a teknősöket. / Mennyit, ó, utazó, ez a sápadt táj / Te maga sápadtnak látszol / És milyen szomorúan sírtál a magas levelekben / Megfulladt reményeid! » Szavak nélküli románcok ,« Elfelejtett arietek », IX.

A Bölcsesség (1880) nagyobb számban tartalmaz teljesebb verseket (47), és más utat mutat. Verlaine visszatekint a fájdalmas útjára, mielőtt megmutatja misztikus átalakulását, amikor újra felfedezi a katolikus hitet("Istenem, szeretettel bántottál", II, 1) anélkül, hogy eltűnne az életfájdalma ("Nem tudom, miért / Keserű elmém / Egy aggódó és őrült szárny repül a tenger felett. "A Wisdom , III, 7, amely az 5, 9 és 13 szótag páratlan verseit és a refrén funkcióját társítja) nagy szuggesztív erővel (" És a levegő őszi sóhajnak tűnik, / Mivel enyhe ez a monoton este / Ahol lassú tájat kényeztetnek ”.

Az 1884- ből származó Jadis et Naguère ( 42 darab ) meglehetősen eltérő gyűjtemény, amely lényegében több mint tíz évvel korábban írt verseket tartalmaz. Magában foglalja a híres „költői művészetet”, amely Verlaine választásainak első verséből hirdeti: „A zene mindenek felett / És ezért inkább a furcsa / Homályosabb és jobban oldódik a levegőben, / Nincs benne semmi, aki mérlegel vagy aki pózol ”. Van még a "Languor" vers és híres első sorai: "Én vagyok a birodalom a dekadencia végén / Ki figyeli a nagy fehér barbárok elmúlását / Indolens akrosztikák komponálásával, / Arany stílusban, ahol a nap nyüzsgése táncok ”, amelyeket a dekadentisták alapítóként ismertek el.

A magabiztosság, a zeneiség és a sugallat költője, Verlaine-t szemrehányás érte egy boldogtalan ember melankóliája iránti önelégültsége miatt ( szegény Lelian szerinte róla beszélt, életemet vesztette, ezt fejezi be párhuzamosan ( tiszteletteljesen beszélve , én) és annak dekadens nyűgje, és kritizálhatnánk "nyájasságát". De ez a hang, amelyet megtartunk a suttogásnak, a költői megújulás egyik fontos formája a XIX .  század utolsó harmadában, és nagy befolyása a szimbolistákon keresztül, mint Jean Moréas és a dekadentisták , és a költőnek sok olyan örököse lesz, mint Guillaume Apollinaire, aki Michel Décaudin szerint "kezet nyújt Verlaine-nek", mielőtt megnyílik más modernitások előtt. 

Munkák listája

Hangfájl
Mandolin
Poème Mandoline des Fêtes galantes Claude Debussy zenéjére 1882-ben, Nellie Melba előadásában 1913-ban.
Nehéz ezeket az adathordozókat használni?

A Complete Works of Paul Verlaine közzétett Bibliothèque de la Pléiade irányítása alatt Jacques Borel , tagjai Complete Költői művei (1938, majd 1962-ben, egy kötetben), és a teljes prózai művei (1972, egy kötetben) alkotják a kiadás referenciapontja a verlaine-i korpusz, amelyet itt követtek, hogy összeállítsák Verlaine műveinek teljes listáját.

Költői művek

Gyűjtemények versben Erotikus gyűjtemények

Verlaine három engedelmes művet tett közzé "köpeny alatt" a cenzúra megkerülése érdekében  :

Nem gyűjtött művek
  • Első versek (1858-1866): A halál [fragmensének utánzata Les Petites Vieilles által Baudelaire], crepitus , utánozták Catullus , utánozták Cicero , Aspiration , Fadaises , Les Dieux , Charles Le Fou (fragmens), Des Morts , To Don Quijote , Október egyik este , Torquato Tasso , Pont-Audemer apollója , Vers dorés .
  • Együttműködésben művek (1867-1869): Ki akar Wonderland, értékelje az év 1867? Együttműködésben Francois Coppe (megjelent a cserebogár által vezetett Eugene Vermersch , 7 -én  év n o  1,1868. január 2-án); Vaucochard et Fils I er , opéra-bouffe egy felvonásban (töredékek), Lucien Viottival együttműködve, Emmanuel Chabrier zenéje (1869 körül).
  • Kortárs versek a szaturnuszi versekből és a Fêtes galantes-ból (1866–1869): „D'ailleurs en ce temps léthargique” (quatrain), L'Enterrement , Chanson du pal (töredékek), A varrógép és a sárkány (1868)) , L'Ami de la nature (1868), vers, hogy a dallam La Femme à barbe (1868), Sur le Calvaire , Le monstre , Au pas de díjat , születésem nagyon naiv (1869).
  • Függelék La Bonne Chansonhoz (1869-1870): Régi „jó dalok”  : Végső kívánság , Az iskoláslány , egy naiv szó tőle .
  • Hozzászólás a L'Album zutique-hoz (kb. 1871-1872): À Madame *** , Sur un poète moderne , Vieux Coppées („Souvenir d'une gyermekkor ...”; „A sous-chef hiányzik ...”; „Nagyon gyakran megvető … ”), Bouillons-Duval ,„ Felajánlás Jézus Krisztusnak … ”
  • Kortárs versek La Bonne Chansontól és Romances sans paroles (1870-1873): Les Renards (1870), Retour de Nápoly (1871), 1871- es mészárlások után (1871?), Le Bon Disciple (1872. május), "Éljen a mi nagy Monarquônk" (quatrain, 1873. május 18).
  • Sagesse (1873-1878) sejtes és kortárs verseinek maradéka : ΙΗΣΟΥΣ ΧΡΙΣΤΟΣ ΘΕΟΥ ΥΙΟΣ ΣΩΣ (1873), Farkasokkal kell üvöltenie! (Pablo de Herlañes fedőnévvel írt dal, Edmond Lepelletier énekli a Théâtre des Folies-Hainaut-ban); „A rák megette a szívemet” ( Vieux Coppées , 1873. nyár); Jules Claretie-ről (1874); „Mondd, hogy nincs”, „ Bajod elvarázsolására”, „ Gátoljuk a patakokat” ( Vieux Coppées , 1874); Egyéb Vieux Coppées  : "A tiszta abszint elragadtatása " (1875. augusztus 24), „A piszkos fenevad! "(1875-1876 tél)," Nem baj önmagadat látni "(1876)," lemondok a Sátánról "," N. DE D.! " Semmit sem utaztam ”(1876 vége),„ Ó, a francba is, nekem a „jobban tetszik” (1877); A Rimbaud (London, 1876?), La Tentation de Saint-Antoine (1878).
  • Kortárs versek Párhuzamosból (1889): 17… -ban ( 1889. január 15), Chambéry és Aix (1889) között írva: „Ez egy gazdagság, amit cipelünk” (quatrain), „Masszíroztam, mint egy fiatal férfit” (quatrain), Sur Raoul Ponchon (1889), Írva a  Wilhelm Meister  " ( 1889. november 21).
  • Különböző versek (1890-1896): Directoire rajongó : "Két szeme a te szemeidnek" (1890. július), To Eugène Carrière (1890. november 7-én), Kézzel írott dedikáció Vanier-nek (1891), Mademoiselle Sarah-nak , Rotterdam (1892. november), Le Rouge , À Asszonyom *** , "Nincs több nővér", "J'fus un beau enfant bleu", kettő között költő vagyok , Triolets (1893?), Le Charme du Friday Saint  : "La Cathédrale is csodálatra méltóan szürke ”(Párizs, 1893. március 30) és a "március őrült napja" ( 1893. március 31), Utazás (1 st May 1893-ban), Tavaszi nyomtatás (1 st May 1893-ban), Félárnyék (1893 június), Ex Imo ( 1893. augusztus 8, Broussais kórház ), a Ph… -hoz , a feleségemhez ( 1893. augusztus 26, Broussais) Cordialités  : „Ebben a Paris], ahol az egyik szomszéd, és olyan messze van”, „Két párizsi kolibri, két pletyka”, egy párt , így az emberek temették el a Pantheon , „The Goldless keresztje Panthéon” ( 1893), A Monsieur és Madame Tarle ( 1893. szeptember 7, Broussais), A féltékenység ellen ( 1893. szeptember 7, Broussais): "A féltékenység sokrétű", "Emellett a féltékenység hülyeség", "Bah! bizalom vagy féltékenység! „” És miért ez a szeretet, amely több, mint egy bolond csodálkozik”, félelmek ( 1893. szeptember, Broussais), látogatások ( 1893. október), Nyugdíj ( 1893. október), Párizs , Mademoiselle Marthe-nak ( 1893. november 5, Broussais), Conquistador (London, 1893. november), Emlékezés 1893. november 19( Dieppe - Newhaven ), Paul Verlaine előadása a Barnad's Inn-ben (London, 1893. november 21- én), Oxford ( 1893. november), Átkelés ( Dover - Calais , 1893. december), A frissítő helyiségben (november vagy 2006)1893. december ?), Bergerades , kiábrándulás , Kórház , Lamento , Toast ( 1894. január 30 - án), Ferocious ( 1894. február 10- én), Tristia , Meloria , Optima , húsvét , Nagyboldogasszony , ima , Fernand Crance-ig ( 1894. szeptember 7), A "Cent" szalon poszteréhez ( 1894. szeptember 20), Madame Marie M-nek… (1 st November 1894-ben), Meghitt jegyzetek könyvére írva ( 1894. december 7- én, Bichat kórház ), mindenesetre ( 1894. december 27- én, Bichat), újévre , hitbeli cselekedet , Célimène-nek ( 1895. február 11 - én), Eért ... („Ó, örökké nő”), Eért … („Szeretem a mosolyodat”), Eért… („Micsoda igazságtalan és őrült harag”), Eugenie-nek  : „Ó, te, csak jó mindezek a nők ”,„ De annyira kedvesnek kell lenned velem ”, Epilógus a„ személyes ”költészet búcsújaként ( 1895. március), Ægri Somnia ( 1895. március 16), Születésnap ( 1895. március 30), Tanács ( 1895. május 4), Ördögi mese kezdete ( 1895 május ?), Kórházi emlékek  : „Az élet tényleg olyan hülye”, „Különben is, a kórház egészséges”, Időszakok , Városi helyszínek , Clochi-clocha , szeptemberben ( 1895. szeptember) Kapott ( Mardi Gras 1895), Distics: "  Bloy , Tailhade és Jean Moréas  ", "Ezek a hamis kopasz férfi, aki a legszebb triók", "  Richepin , Péladan és Catulle Mendès  " Qui est beau , Impromptu , madonna Rosa , Halott! ( 1895 december); Éljen a Roy! ( 1895. október 29); Arthur Symons versei Verlaine fordításában: Előhang a "londoni éjszakákhoz", a nagykövetekhez, ima Padovai Szent Antalhoz , Llangollen völgyében .
  • Posztumusz könyv (1893-1894).
  • Elfelejtett művek (1926-1929).
Elhagyott vagy hiányos gyűjtemények
  • A  legyőzött: a párizsi kommün „legyőzöttjeinek” hősiességét felmagasztaló gyűjtemény .
  • Cellular  : versgyűjtemény, amint címe is mutatja, börtönben, között1873. október és 1875. január. Ezt a gyűjteményt Jean-Luc Steinmetz rekonstruálta és publikálta 1992-ben a Le Castor Astral-nál, majd Olivier Bivort 2003-ban a Le Livre de Poche-nál (az eredeti kéziraton 2010-ben módosított kiadás), majd Pierre Brunel 2013-ban a Gallimard-nál (kiadás) beleértve a párizsi Levelek és Kéziratok Múzeumában őrzött eredeti kézirat faxát is). 2020-ban a gyűjtemény spanyol nyelven jelenik meg - Pedro José Vizoso fordításában, Celulariamente: Poemas y cartas de la cárcel címmel  - tanulmánymal és jegyzetekkel (a kiadás tartalmazza Verlaine börtönleveleit és a francia nyelvű szöveget is). eredeti kézirat).
  • Varia  : 1893 körül tervezett gyűjtemény, valószínűleg étel, amely 57 versből áll, amelyek mindegyike megtalálható a különféle versekben .

A próza működik

Szépirodalmi művek
  • Özvegy emlékei (1886).
  • Louise Leclercq (novellagyűjtemény, többek között: "Louise Leclercq", "Le Poteau", "Madame Aubin" és "Pierre Duchatelet" -1886).
  • Ilyen történetek (1888-1890).
  • Az Obszesszor (1893).
  • Oktatási történet (1895).
Önéletrajzi művek
  • A Goutte (1885?).
  • Gyerekek (1889-1891): Gyerekek  ; Ilyen történetek. Gyerekek  ; [Jeanne Tresportz]; Gyerekek  ; Gyerekek [Mômes-monokliák] .
  • Kórházaim (1891).
  • Emléktárgyak (1891): Emlékeim a községről  ; Emlékek Théodore de Banville-ről  ; Kórházi emléktárgyak  ; A szomszédság. Az elmúlt évek emlékei.
  • Nyereség (1891).
  • Az ördög (1891).
  • A kórház krónikája. L'Ennui, là (1892).
  • Messin emlékei (1892).
  • Börtönök (1893).
  • Tizenöt nap Hollandiában. Levelek egy barátjának (1893) Philippe Zilcken szerző portréjával .
  • Tizenegy nap Belgiumban (1893).
  • Túra Londonban (1894).
  • Belgium vázlata .
  • Vallomások (1895).
  • Belgium vázlata (1895).
  • [A kórház utolsó krónikái] (1895).
  • Keresztény gyermekkor ( posztumusz ).
  • [Ennek töredéke sikerült megtalálni a dátumot, és ahol Verlaine ötvenkét éves korában beszél haláláról] (posztumusz).
  • Az anyaegér (posztumusz).
  • A becsület Bigarrures (posztumusz).
Kritikus művek n o  241, november. 1885-ben , Leconte de Lisle - n o  243, d. 1885 , François Coppée - n o  244, 1885 , elkészült 1894 , Paul Verlaine - n o  258, Villiers de l'Isle-Adam - n o  265, Armand Silvestre - n o  274, Edmond de Goncourt - n o  280, Jean Richepin - n o  282, Jules Barbey d'Aurevilly - n o  284, Sully-Prudhomme - n o  287, Léon Dierx - n o  296, Stéphane Mallarmé - n o  303, Maurice Rollinat - n o  318, körül Nov. 1888-ban , Arthur Rimbaud - n o  320, február 1888 , Léon Vanier - n o  332, August 1888 , Anatole Baju - n o  335 október 1888 , Charles Cros - n o  338, november. 1888 , René Ghil - n o  346, Anatole France - n o  385 Louis- Xavier de Ricard - n °  396, Albert Mérat - n °  398, André Lemoyne - n °  399, 1892 , Georges Lafenestre - n °  400, 1892 , Raoul Ponchon - n °  401, Gabriel Vicaire - n °  405, 1892 , José - Maria de Heredia - n o  406, André Theuriet - n o  424, 1893 , Francis Poictevin - (nem publikált) A. Cazals - (nem publikált) Maurice Bouchor . Vitatott művek és útleírások
  • A bolondok (1867).
  • A visszahívás cikkei (1869).
  • Voyage en France par un Français (1880): nagyon összetett mű, ellentmondásos terjedelmű, többek között a francia nyelv hármas védelmének, a nemzet eszméjének és az abból fakadó erényeknek.
  • Óváros (1889): a priori befejezetlen szöveg, amelyet Arrasnak szenteltek . Verlaine valóban Arrasban maradt, hogy meglátogassa édesanyját. Szülei 1831-ben házasok voltak, anyja egy szomszéd faluból, Fampoux- ból származott . Férje halála után az özvegy visszatér Arras-ba, a zsákutcába, ahol a fia rendszeresen meglátogatja, és még a párizsi kommün után is ott menedéket keres . Verlaine ott ír, a Sanpeur kávézót, a Place du Théâtre-t veszi. Arras-t a Vieille Ville szövegben írja le , míg a Saint-Géry templomban lévő feszület inspirálja a Le Crucifix című vers megírására . Egy emléktábla tiszteleg előtte a rue d'Amiens 55. szám alatt, a zsákutcában a holtponttal, amely elé egy történelmi táblát is felállítanak.
  • A Ardennek (1882-1883).

Verlaine kortársainak ítélve

Victor Hugo gratulál Verlaine-nak Poèmes saturniens-jéhez , amely szemlélteti azt, amit „az igazi költészet fiatal hajnalának” nevez . »  » 1868-ban meghívta Verlaine-t otthonába, és az 1869-ben megjelent Fêtes Galantes alkalmából így írt neki : «Milyen kényes és ötletes dolgok ebben a csinos kis könyvben! "

Leconte de Lisle azonnal felismeri a szaturnuszi Versek a munka „egy igazi költő [előadó] nagyon ügyes, és hamarosan mestere kifejezés. "

Mallarmé írta neki, hogy a vonalak a Poemes saturniens voltak „kovácsolt a szűz és új fém” , és hogy tanult egy bizonyos számú fejből. Sőt, Mallarmé segít nyugdíjat szerezni Verlaine számára, és beszédet mond a sírján.

Anatole France a "gazdagság a jövőre nézve" [a] tudomány és eredetiség ígéretét is felfedezte a szaturnuszi versekben . "

Théodore de Banville biztosítja róla, hogy Poèmes saturniens-je , amelyet egymás után tízszer olvasott el, biztosítja őt „a kortárs költők között az egyik legszilárdabb és legjobb hely. "

Maurice Barrès beszédet olvasott Verlaine temetésén, és a Le Figaro egyik cikkében utóbbi munkáját "a szabadság földjeként" mutatta be az ő nemzedéke számára az Akadémia sikereit és elismerését megvető emberek számára.

Huysmans fejezi À rebours minden csodálatot érez a költő, akinek eredeti tehetség tartózkodott az ő páratlan elsajátítását mutatókat, és mindenekelőtt, hogy képes a „expressz homályos és finom titkokat, halkan, félhomály [...] hangulatos vers amelyen Villon lágy és hideg akcentusa áthaladt . "

Léon Bloy először meglehetősen komolyan viszonyult Verlaine-hoz, majd úgy fejlődött, hogy "valóban a legmagasabb kortárs költőt" , "a sárba fulladó angyalt " lássa, és költészetére úgy emlékezett, hogy "l" egyik gyönyörű meglepetése az élet ” , de nem értékelte a Mes Prisons-t , az 1893-ban kelt emlékgyűjteményt -„ részeg irodalom ”, amely felkiáltásra késztette: „ Szegény nagy Verlaine! "

Másrészt, Barbey d'Aurevilly fűrészt csak neki „puritán Baudelaire” , kevésbé tehetséges, aki felhívta része ihletet a Victor Hugo és Alfred de Musset .

Verlaine temetésének napján François Coppée beszédet mond: "Köszöntsük tisztelettel egy igazi költő sírját, hajoljunk meg egy gyermek koporsója előtt" , ami Alphonse Daudet-t mondja, akinek szavait Edmond számolt be nekünk. de Goncourt  : „Gyerek! […] Egy férfi, aki leszúrta szeretőit, akik vadállati priapizmus rohamában, földre dobott ruháival mezítelenül rohangálni kezdtek egy ardenneki pásztor után…

Edmond de Goncourt véleményét e sorokban foglalhatjuk össze Vitriol folyóiratából  : "Átok ezen Verlaine, ez a részeg, ez a pederast, ez a gyilkos, ez a gyáva időnként keresztezik a pokol félelmeit, amelyek bugyiban bosszantják, átok ezen a nagy perverzen, aki tehetsége folytán az írástudó fiatalságban minden rossz étvágyat, minden természetellenes ízt, mindazokat, amelyek undor és borzalom, iskolává tették! "  "

Ikonográfia

Kortárs és posztumusz portrék

Antonio de La Gandara Robert de Montesquiou kérésére több vázlatot készített Verlaine portréjáról, amelyek közül néhány Párizsban, a BnF-nél és a Nantes-i Musée des Beaux-arts-nál tekinthető meg .

Kéziratok

  • Dátum vagy mesék1895. március 10és az Invectives gyűjteményben jelent meg 1896-ban. A kézirat 1896-ban jelent meg a La Plume -ban . Az Anecdote alternatív címet viseli .

  • [ Csalódás ], amelyet 1913 - ban tett közzé a Biblio-szonettek , ez a szonett lenne az utolsó, amelyet Verlaine írt halála előtt. A La Plume -ban 1896-ban megjelent kézirat .

Rajzok

  • Rimbaud portréja Verlaine-tól.

  • Verlaine rajza.
    Este Verlaine-ban, az Impasse Royer-Collard bútorozott szállodájában 1889 - ben , amely 1896-ban jelent meg La Plume -ban.

  • Rimbaud portréja Verlaine-tól.
    A Les voyages forme la jeunesse , amely 1897-ben jelent meg a La Revue blanche- ban.

  • Rimbaud portréja Verlaine-tól.
    A zene tompítja a dolgokat , amelyek 1897-ben jelentek meg a La Revue blanche- ban.

  • Leconte de Lisle karikatúrája Verlaine-tól.

Bibliográfia

Főbb modern kiadások

  • Komplett költői művek , Y.-G. által kidolgozott és jegyzetekkel ellátott szöveg. Le Dantec, Bibliothèque de la Pléiade , Gallimard , 1938; befejezte és bemutatta Jacques Borel , 1962.
  • Teljes prózai művek, Jacques Borel, Gallimard, Bibliothèque de la Pléiade, 1972 által összeállított, bemutatott és jegyzetekkel ellátott művek .
  • Jacques Borel és Samuel Silvestre de Sacy , 2. kötet, Párizs, Le Club Du Meilleur Livre, 1959 teljes művei , időrendi bemutatás kéziratokból, eredeti szövegekből és változatokból .
  • Költői művek , kronológiával létrehozott szövegek, bevezetések, jegyzetek, változatok megválasztása és bibliográfia, Jacques Robichez, Garnier , 1969.
  • Verlaine és családja, újra felfedezett órák  : publikálatlan versek és dokumentumok, André Vial, Nizet, 1975.
  • Paul Verlaine, Irodalmi falaink  ; Michael Pakenham által talált, bemutatott és jegyzetekkel ellátott szövegek, Párizs, l'Échoppe, 1997.
  • Szavak nélküli románcok , majd Cellular  ; szerk. Olivier Bivort, Livre de poche , 2002 által összeállított, jegyzetekkel ellátott és ismertetett áttekintés .
  • Paul Verlaine, Levelezési générale: I, 1857-1885 , Michael Pakenham által összeállított, bemutatott és jegyzetekkel ellátott , Párizs, Fayard , 2005.
  • Paul Verlaine, Hombres / Chair Manuscrits , kritikai kiadás, előkészítette Pierre-Marc de Biasi, Deborah Boltz és Seth Widden, Párizs, Textuel, koll. „L'Or du Temps”, 2009.
  • Paul Verlaine-Arthur Rimbaud, az Un concert d'enfers. Vies et poésies , Solenn Dupas, Yann Frémy és Henri Scepi, Gallimard által összeállított és bemutatott kiadás. „  Quarto  ”, 2017, 1856  p. + 135 dokumentum.

Tanulmányok

Illusztrált kiadások

  • Az északi költők  : Verlaine utolsó előadása 1894-ben, két évvel halála előtt Le Procope-nak, amelyet elveszettnek hittek, és amelynek szövegét 2018-ban találta meg Patrice Locmant , aki létrehozta a kiadást (Gallimard, coll.  „Blanche”, 2019), egy megtalált vers, két kiadatlan levél és különféle ikonográfiai dokumentumok kíséretében (Verlaine portrék a Procope-ban F.-A. Cazals, Auguste Bachi…).

Verlaine-nak szentelt folyóiratok

  • Revue Verlaine , Párizs, Classiques Garnier, rend. Arnaud Bernadet, Bertrand Degott és Solenn Dupas, 18 szám (éves áttekintés).
  • L'Actualité Verlaine , Metz, Les Amis de Verlaine, rend. Bérangère Thomas, 11 szám (éves áttekintés).

Tributes

Zenélés

Klasszikus zene
  • Charles Bordes  : Szomorú tájak ( naplemente napjai, őszi dal, A pásztor órája, szentimentális séta ), ó szomorú, szomorú volt a lelkem és a lép (1886); Green (1887); Epithalamus (1888); A kürt hangja az erdő felé gyászol (1888, rev. 1896); A jó dal (1889); Táncoljunk a jigre (1890); Zöld táj (1894); Régi dallamon (1895); Reggeli séta (1896); A foglyok fordulója (1899); Ó, sajnos sok halottom (1903).
  • Claude Debussy  : Fantoches , En sourdine , Mandolin , Clair de lune (1882); Pantomim (1883); Elfelejtett Ariettes (1885-1887, rev. 1903); Három dallam (1891) és Fêtes galantes (1892).
  • Gabriel Fauré  : Holdfény (1887); Börtön (1896).
  • Reynaldo Hahn  : A hihetetlen, egy börtönből; Szürke dalok ( Chanson, Both, L'allée est sans fin, En mute, L'Heure exquise, Landscape Sad és La Bonne Chanson , 1893); Börtönből (1896).
  • André Caplet , Zöld (1902)
  • Camille Saint-Saëns  : A szél a síkságon ( 1913 )
  • Igor Stravinsky, A fehér hold és egy nagy fekete alvás, 2 vers 9. opus baritonhoz és zongorához (hangszerelés 1951-ben)
  • Arthur Honegger  : Egy nagy fekete alvás (1944).
  • Julien Joubert  : Elfelejtett arériák (1997); Akvarellek (2011).
  • Sylvio Lazzari  : Két vers (1901); Éjszakai effektus , szimfónia Paul Verlaine (1904) után.
  • Darius Milhaud  : Traversée vegyeskarnak (1961).
  • Charles Tournemire , Sagesse („Istenem mondta nekem…”, 1908).
  • Edgard Varèse  : Nagyszerű fekete alvás (1906).
  • Philippe Jaroussky  : Zöld (2015).
Francia dal
  • Salvatore Adamo  : Szegény Verlaine (1968).
  • Julos Beaucarne  : Gyakran látom ezt a furcsa és átható álmot ( Ismerős álmom ); Íme gyümölcsök, virágok ( zöld ) és Hát nem az album 20 éves 40 éves (1997).
  • Georges Brassens  : Kolumbiai a Je me fait tout petit albumon (1956); L'Enterrement de Verlaine , Paul Fort verse a 45 fordulat / perc Hommage à Paul Fort-on (1961).
  • Benoît Dayrat: Green a Cantiques païens albumon (1999).
  • Léo Ferré ( 24 vers ):
    • Hallgasd az édes dalt , Csodálatosan korcsolyázott , Ismerős álmom , Lenyugvó napok , Remény ragyog, mint egy szalma az istállóban , Költői művészet , Boarders , Lélek, emlékszel? , Chanson d'automne , Green , Je vous voir encor ( Madarak az éjszakában ), Ó szomorú, szomorú volt a lelkem , Clair de lune és Sérénade a Verlaine and Rimbaud (1964) albumon .
    • Szentimentális kollokvium és Ha nem halsz meg a karjaim között az albumon Nem vagyunk komolyak tizenhét éves korunkban (1986).
    • Ő sír a szívem , Az erkélyen , fiam halott , Marco , A végeláthatatlan , Cauchemar , Nocturne parisien és párizsi vázlat a posztumusz album maudits sont-Elles! (2004).
  • Danièle Gilbert  : Szentimentális kollokvium és a szívemben sír a Danse avec les mots (1992) albumon .
  • Allain Leprest  : Szegény Lélian a Amikor elolvad a jég című albumon (2008).
  • Vadim Piankov  : Őszi dal és A jó dal a Vadim Piankov albumon koncerten (1996).
  • François Porché  : Verlaine, amilyen volt (1933).
  • Laurent Pierquin: Paul Verlaine: Ingyenes művek , 10 vers a dalra állított ingyenes művek gyűjteményéből, Skill And Style (2009).
  • Charles Trenet  : Verlaine (1941); borítója Jacques Higelin a Higelin enchante Trenet albumon (2005).
  • Jean-Marc Versini: 19 vers a Paul Verlaine albumon , amelyet Jean-Marc Versini (2008) énekelt .
  • Serge Gainsbourg  : Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, hogy a kívülről 1973-ban megjelent Seen albumra megyek . Hivatkozás a Chanson d'automne-ra bizonyos sorokban, amelyek átrendeződtek.

Jacques Higelin a Sol En Si (1995) kollektív albumának Egyetlen az egyik című dalában utal Chanson d'automne-ra  : "Az ősz hegedűinek hosszú zokogása / Letét a lelkemben / A dal olyan monoton / Fájdalom".

Dzsessz Rock / Pop
  • John Greaves  : Verlaine (2008).
  • Peste noire  : Soleils couchants - Verlaine a Ballade cuntre lo Anemi francor (2009) albumon .
Különféle
  • Ghédalia Tazartès  : Őszi dal a Voyage àombre albumon (1997); Nő és macska a mini CD-n 5 Rimbaud 1 Verlaine (2006).
  • Patrice Pertuit: Szoba n o  43: A fehér hold , rész n o  51: Suns naplementét .

Mutatja

Kiállítások

Múzeumok

A Juniville ( Ardennek ), az egykori Auberge du Lion d'Or frekventált Verlaine és Létinois 1880-1882 házak a Verlaine múzeumban .

A Metz , a Moselle, a szülőhelye Paul Verlaine (2 rue Haute-Pierre), mely lett a háza író és irodalmi örökségüket, és mivel 2020-jelölt Maison des Illustres .

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Álnév, amikor a Les Amies 1867- ben megjelent . Pablo de Herlagnez az első kiadás álneve, míg Pablo-Maria de Herlañes a második.
  2. Pseudonym aláírásához használt kritikus szövegeket a saját munkájára, mint a Les Hommes Ma , n o  244, (1885, elkészült 1894-ben), Paul Verlaine .
  3. "  Metz 1844 Született, 3. szakasz: Act n o  571 st április 1844 » , Lásd 16-17.
  4. "  Paris Ve 1896 Elhunyt: törvény n ° 67. január 9, 1896  " , a archives.paris.fr (konzultálni július 24, 2020 ) , megtekintéséhez 10.
  5. Az apa akkor 46 éves volt , az anya 35; utóbbi sokáig a családi kandallón tartotta a vetélései magzatát tartalmazó edényeket. Vö. Michel Malherbe, Euphonie des „Romances sans paroles”, Paul Verlaine , Rodopi, 1994, p.  187 .
  6. David Caviglioli, "  Szodómia, alkohol és hat lövéses revolver  " , a Le Nouvel Obs ,2012. november 13.
  7. Gilles Vannier, Paul Verlaine vagy a művészet gyermekkora , szerk. Champ Wallon, 1993, p.  147. és azt követő.
  8. Paul Verlaine
  9. Pierre Petitfils , Verlaine, életrajz , Julliard kiadások, 1981, 21. oldal.
  10. Korábban Gustave Courbet-nek tulajdonították a vásznat (vö. Sothebys.com ).
  11. Levél Stéphane Mallarméhez, 1866. november 22-én.
  12. Gilles Vannier, op. cit. , P.  149 .
  13. Denis Saint-Amand, "  François Coppée vagy választható ellenségek  ", KÖRNYEZETEK "Varia",2009. május 26( online olvasás ).
  14. Ernest Delahaye , Paul Verlaine életrajza , 1917 .
  15. 1926. szeptember 2-án hunyt el - BnF források .
  16. Verlaine életrajza: "Verlaine és Rimbaud: a találkozó" a bibliolettres.com oldalon.
  17. Mathilde Mauté , Életem emlékei, Champ Vallon, 1992, 141. o
  18. Archives Paris, , Witness to History a párizsi archívumban: portrék és dokumentumok , Paris, Paris Archives,2011, 113  p. ( ISBN  978-2-86075-014-1 és 2860750142 , OCLC  869803786 , online olvasható )
  19. "  Verlaine, Paul mappa a di - papíron - Sotheby's pf1203lot677sten  " a sothebys.com oldalon (hozzáférés : 2016. március 4. ) .
  20. Victor Hugo, 1870-1885 , Párizs, Gallimard, folio,1972, 529  p. ( ISBN  2-07-036141-1 ) , p. 288.
  21. Bernard Bousmanne és René Guitton : "Gyere vissza, gyere vissza kedves barátom": Rimbaud-Verlaine, a brüsszeli ügy , Párizs / Brüsszel, Calmann-Lévy ,2006, 169  o. ( ISBN  2-7021-3721-0 ) , p.  169.
  22. Post Scriptum Cellular írta Paul Verlaine a levelek és kéziratok múzeumának helyén.
  23. levele Paul Verlaine Edmond Lepelletier a november 14, 1877.
  24. "  Lucien Létinois | Vu du Mont  ” , a vudumont.com oldalon (hozzáférés : 2016. június 26. ) .
  25. A levelet a hála az ő munkája a neki címzett atya Léon Denis, az intézmény vezetője.
  26. Mint például Antoine Adam (aki számára Verlaine Lucien rövid kalandját idézi fel egy korábban Bostonban megismert fiatal lánnyal ) és Edmond Lepelletier.
  27. Felesége felügyeletet szerzett fiuk, Georges felett .
  28. Lásd Edmond Lepelletier.
  29. A fogadó, amely a költő lakóhelyével szemben található, ma egy Verlaine-múzeum .
  30. Gilles Vannier, op. cit. , P.  154-155 .
  31. Értesítés a párizsi Carnavalet múzeum példányáról .
  32. Reynaldo Hahn életrajza a musicologie.org oldalon.
  33. Gilles Vannier, op. cit. , P.  154-157 .
  34. Paul Verlaine a memo.fr oldalon.
  35. Verlaine életrajza: "Élet Rimbaud nélkül" a bibliolettres.com oldalon.
  36. "  Verlaine, halála, sírja  " a tombes-celebrites.com oldalon.
  37. "A szaturnuszi költeményeket díszítő mindenféle merészség a sajtóban sok gúny tárgya lesz". Olivier Bivort, „  A szaturnuszi versek önkritikája  ”, Fabula , 2007. december 29.
  38. "Ezek a sorok sok más mellett tehát bizonyos hajlandóságról tanúskodnak egy melankólia iránt, amely viszont érzéki és álomszerűen misztikus", uo.
  39. „A finomság és az ügyesség csodája, remegve az unalmas és burkolt érzékenység mellett, ez a gyűjtemény ritka költői sikert arat. » Georges Zayed,«  A Fêtes galantes hagyománya és Verlain lírája  », Cahiers de la Association Internationale des études françaises, vol. 43 n o  1 1991 o.  281–299 .
  40. "Az elkészült nyomtatás 1870. június 12-től származik". Louis Aguettant, Verlaine , szerk. du Cerf, 1978, p.  57 .
  41. "Verlaine sokat vesztett költői energiájából". Gilles Vannier, op. cit. , P.  60 .
  42. "Ha Verlaine-nek ízelítője van a jól kidolgozott versekhez és a megtanult formákhoz, akkor túl nagy értéket tulajdonít a lélek homályos benyomásainak és árnyalatainak, az érzés múlandóságának és a dallam varázsának, hogy valaha is dogmatlanságot teremtsen. " Jean-Michel Maulpoix", egy kis járókelő? », La Poésie mindennek ellenére , Mercure de France, 1996 ( online kivonat ).
  43. "A  bölcsesség nem választható el attól a metamorfózistól, amelyet Verlaine 1874 júniusában élt át, amikor átkerült a börtönbe, ahová elvitték, mert Brüsszelben lelőtték Rimbaud-t" . Oliver Bivort, kérjük, helyezze be , A zsebkönyv.
  44. "A kürt hangja gyászol az erdő felé", III, 9.
  45. "Sokak módjára", II.
  46. különösen Charles Maurras egy cikket a The Pen n o  163 1 st február 1896: „Az Verlaine, egy csomó fiatal töltötte be ezt a szerepet hasznos és jövedelmező és rossz hajók, roncsok lettek hasznos. Jelölik azt az utat, amelyet nem fogunk követni ” . Langueurról hozzáteszi  : „Ahogy ebben a ritka szonettben van, az [illendőség] tökéletes elismerést nyújt a költő gyengeségének, tehetetlenségének, csüggedésének és titkos dekadenciájának. Gyenge szintaxis, rendezetlen prozódia, lágyabb gondolatok, nehézség nélkül egyetértek. Most, a művészetben kevésbé, mint máshol, az elismert hibák kijavításra kerülnek. A csúnyaság és a rossz tudatossága közepes, ha nem kíséri határozott késztetés a szépség felé. » Charles Maurras, Paul Verlaine: Költészetének korszakai. Negyedik korszak (1874-1890) .
  47. Jean-Pierre Richard , „Fadeur de Verlaine”, Tizenegy tanulmány a modern költészetről , Seuil, 1964.
  48. "A Fêtes galantes szerzője új távlatok előtt nyitotta meg a nyilvánosság érzékenységét" . Gilles Vannier, op. cit. , P.  7 .
  49. „Apollinaire nem a provokációk költője, hanem egy dal költője; Nerval és Verlaine nyomán, amelyeknek ő a közvetlen örököse ” . Jean Jacques Lévêque, A harsogó húszas évek (1918-1939): A modern művészet diadala , szerk. ACR, 1992, p.  12 .
  50. Párhuzamos figyelmeztetés a teljes költői művekben , a szöveget Y.-G. Le Dantec, Bibliothèque de la Pléiade , Gallimard , 1938, kiegészítette és bemutatta Jacques Borel , 1972, p.  472 .
  51. "Időrend", uo. , P.  XLII .
  52. Párhuzamos értesítés , uo. , P.  475 .
  53. Claire Lenoir de Villiers de l'Isle-Adam novellának epigráfusként megjelent, a Revue des Lettres et des Arts -ban 1867. október 13-án megjelent novellában.
  54. Sonnet azért írta alá a "J.-M. de Heredia" szót, mert José-Maria de Heredia stílusában készült . Vö. A szerző levele Émile Blémonthoz 1871. július 13-án, amelybe a vers beillesztésre került.
  55. (es + fr) Paul Verlaine ( ford.  Pedro José Vizoso ), Celulariamente: Poemas y cartas de la cárcel , Grand Island, Nebraska, Arkadia,2020, 256  p. ( ISBN  9781732839465 )
  56. Értesítés a különféle versekről , teljes költői művek , op. cit. , P.  1329 .
  57. Benoît Abert, "  " Pierre Duchatelet "vagy a szakítás művészete  ", L'Actualité Verlaine , Metz, Les Amis de Verlaine, vol.  12 "" Költő az 1870-es háborúban "",2021. június, pp. 4-7
  58. Lásd ezt a képet, és olvassa el a Flanders-Holland, a flamand és a holland irodalomról szóló tanulmányt online.
  59. Megjelent "A környék típusai: anya Souris" címmel, L'Étudiant , 58. sz., 1893. június 17–24., Idézi Pierre Moulinier, A modern diák születése (XIX. Század) , Belin, 2002, o. 313
  60. Paul Verlaine , Az északi költők: konferencia és egy vers; két kiadatlan levél követte ,2019( ISBN  978-2-07-283753-1 és 2-07-283753-7 , OCLC  1101280310 , olvasható online )
  61. Benoît Abert: "  Nyelv (ek), nemzet (ek) és erény (ek): ellentmondások Verlaine prózájának  " hideg patriotizmusa "körül , nacionalizmus az irodalomban (II):" a francia nyelv zsenialitása "(1870- 1940) , Brüsszel, Peter Lang , vol.  99 "A nacionalizmus az irodalomban (II): a" francia nyelv géniusza "",2020 november, pp. 59–70 ( DOI  https://doi.org/10.3726/b16950 , online olvasás )
  62. Regisztráció szükségesBenoît Abert, "  Verlaine és Arras: egy" északi "óváros erényei  , észak , vol.  N ° 73, n o  1,2019, P.  105 ( ISSN  0755-7884 és 2606-619X , DOI  10.3917 / nord.073.0105 , online olvasás Fizetett hozzáférés , konzultáció 2021. február 23-án )
  63. "" Anyám országában ... ": Paul Verlaine en Artois nyomában" , amis-verlaine.net, 2019. november 16.
  64. "Előtte-utána: a Place du Théâtre, Arrasban" , lavoixdunord.fr, 2016. július 30.
  65. Paul Verlaine (Yves-Alain Favre), Paul Verlaine , Párizs, Robert Laffont , teljes költői művei ,1992, 939  p. ( ISBN  978-2-221-05441-3 ) , p. LXXII - XCIII.
  66. JK Huysmans, A rebours , Párizs, Gallimard, folio,1977, 448  p. ( ISBN  2-07-036898-X ) , p. 314-315.
  67. Léon Bloy (Pierre Glaudes), Journal I , Párizs, Robert Laffont, Books,1999, 829  p. ( ISBN  2-221-07067-4 ) , p. 59, 93.
  68. Léon Bloy (Pierre Glaudes), Journal II , Párizs, Robert Laffont, Books,1999o. 877  p. ( ISBN  978-2-221-09097-8 ) , p. 110.
  69. Edmond de Goncourt, Journal III, 1887-1896 , Párizs, Robert Laffont ,1989, 1466  p. ( ISBN  2-221-06436-4 ) , p. 843, 1221.
  70. Hívószám: n o  2 - D270097.
  71. Solenn Dupas , A második Verlaine poétikája: a folytonosság és a megújulás közötti megzavarás művészete , Classiques Garnier,2010( ISBN  978-2-8124-0189-3 és 2-8124-0189-3 , OCLC  683411828 , online olvasás )
  72. Verlaine sejt n o  252 helyén Mons 2015-ig.
  73. Verlaine Múzeum honlapja és gyakorlati információk a musee-verlaine.fr oldalon .

Lásd is

Kapcsolódó cikkek

Külső linkek