A holding társaság vagy esernyő cég a svájci , vagy más néven a holding társaság a Kanadában és Belgiumban , egy cég , melynek szerepe az, hogy összekapcsolják gazdaságok különböző cégek, és biztosítja az egység irányítását.
A részesedés létrehozása lehetővé teszi a többségi részvényesek számára, hogy növeljék erejüket a kezelt ügyekben. Pénzügyi részesedéseken keresztül a holding a közös érdekű társaságokat irányítja és ellenőrzi. Gyakran minősül „konszolidáló vállalatnak”, amennyiben elégedett, ha mérlegében bemutatja befektetéseinek különböző könyvelési tételeit .
Általában a holding társaság anyavállalat . Ez lehetővé teszi, hogy egy személy vagy egy csoport ember, hogy saját ( hold angolul) és / vagy vezérlő számos nemzeti és nemzetközi vállalatok, anélkül, hogy úgy tűnik, mint a vezetője a „lánya” cégek.
A holdingtársaság ellenőrzési akciókat is végezhet, segítheti a nemrégiben létrehozott vállalatok indítását, kezelheti a szabadalmakat, a beruházásokat és a finanszírozást.
A holdingtársaságok egyik nagy érdeke, hogy számos részesedést és mégis viszonylag fontos ellenőrzést gyakorolhassanak csökkentett tőkéből , ennek köszönhetően más holdingtársaságok birtoklása. Valójában elegendő, ha egy vállalat 50% + 1 részesedését birtokoljuk annak ellenőrzéséhez.
Például egy olyan holding társaság 50% -ának birtoklásával, amely maga birtokolja a társaságok tőkéjének 50% -át, mi irányítjuk őket, miközben a valóságban csak tőkéjük negyedét birtokoljuk. Az ellenőrzéshez szükséges tőke ezen része így felére csökkenthető, ha egy holdingszintet hozzáadnak. Ebben az esetben természetesen olyan partnereket kell találni, akik vállalják, hogy csak a fennmaradó kisebbségeket tartják fogva. A holding társaság általában a fennmaradó 50% - 1 részvényre vesz fel hitelt a banki szervezetektől.
Ha a holding a leányvállalat részesedéseinek többségével rendelkezik, akkor a csoport egyetlen holdingjának vezérigazgatója hierarchikusan a holding leányvállalatainak vezérigazgatói felett áll .
Kétféle holdingtársaság létezik:
A holdingtársaságok leányvállalataik tevékenységi körére szakosodhatnak : ezután besorolhatjuk a holdingtársaságokat:
A holdingtársaság a legtöbb európai országban részesül a kedvező adózásból. Valójában mentesülhet a forrásadó alól egy olyan társaság osztalékárama esetén, amelyben bizonyos számú részesedéssel rendelkezik („anya-lánya” adóegyezmény), hogy mentességet élvezhessen a tőkenyereség után. részesedései, valamint egyéb (európai országonként eltérő) mentességek. A jövedelemadó alól mentesség azonban a holdingtársaságok általában nem tartoznak a lakóhelyük szerinti ország által megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződések hatálya alá. Miután az Európai Bizottság 1929-es „holding” rendszerét állami támogatásnak tekintette, Luxemburg, korábban a holdingtársaságok fontos lakóhelye volt, azóta hatályon kívül helyezte a holdingtársaságok alapszabályát.1 st január 2011. Luxemburg lecserélte ezt a holding-rendszert a pénzügyi részvételi társaságra, a soparfi-ra , olyan törvényre , amely lehetővé teszi a leányvállalatok osztalékának adóztatás nélküli átadását az anyavállalathoz a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodások keretében (több mint negyven ország). A társaság anyavállalatnak minősül, ha egy másik, akkor lányának nevezett társaság több mint 10% -ával rendelkezik, és vállalja, hogy a pénzügyi év időtartamára, azaz 1 évre megtartja részvételét. Ez a rendszer teljesen mentes a leányvállalat eladása esetén a tőkenyereség adóztatása alól. Vannak még kedvezőbb rendszerek, például a kockázati tőkebefektetési társaságok (SICAR) vagy a luxemburgi ingatlanvállalatok (SIL), amelyek a Nagyhercegségen kívüli tevékenységük miatt teljes mértékben mentesek az adó alól Luxemburgban. A 2002. évi ítéletet követően a luxemburgi közigazgatási bíróság ítélkezési gyakorlata úgy ítéli meg, hogy a luxemburgi adóhatóság nem adóztatja meg a luxemburgi jog alapján bejegyzett és társasági adó hatálya alá tartozó tőketársaság által Franciaországban realizált ingatlanjövedelmet. A törvény finom értelmezéséből következik, hogy az 1958-as francia – luxemburgi kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás következtében a luxemburgi áruk kereskedői teljesen mentesek az adó alól a franciaországi tevékenységük miatt, mind a tőkenyereség, mind a bérleti díjak tekintetében.