Marcus Zuerius van Boxhorn

Marcus Zuërius van Boxhorn

A Leideni Egyetem különleges gyűjteményei. Életrajz

Születés	1612. augusztus 25 , 1612. augusztus 28 vagy 1612. szeptember 25 Berg-op-Zoom
Halál	1653. október 3 Leyden
Kiképzés	Leideni Egyetem
Tevékenységek	Nyelvész , professzor , egyetemi tanár

Egyéb információk

Dolgozott valakinek	Leideni Egyetem , University of Leiden (1632-1633) , University of Leiden (mivel 1633. augusztus 8 ) , University of Leiden (mivel 1640. május 9 ) , Leideni Egyetem ( 1648. június 8 - 1653. október 3 )
Fő	Daniel Heinsius

Marcus Zuerius van Boxhorn (vagy Marcus Zuerius Boxhornius ), latinul flamand nevével Marc Zuer van Boxhorn , született1612. augusztus 281602 helyett a Berg-op-Zoomnál és meghalt1653. október 3A Leiden , egy holland politikus és nyelvész .

Boxhorn elsőként gyanakszik egy ősi közös nyelv ( indoeurópai ) létezésére a holland , görög , latin , perzsa , germán , szláv , kelta és balti nyelvekkel ; ősnyelv, amelyet "szkíta" névvel keresztelt meg.

Életrajz

Pierre Bayle szerint „csodagyerek” , Boxhorn a szerzők szerint 1602-ben vagy 1612-ben született. Egy lelkész fia és unokája volt. Anyai ágon, a Boxhorns, amelyek Brüsszel származási és a Lineage Brüsszel , Pastor Henri Boxhorn, anyai nagyapja a mi tudós fia Melchior Boxhorn és a brüsszeli születésű Gudule Labus. Ez az 1550-ben Brüsszelben született Henri Boxhorn, előbb katolikus pap, majd átment az evangélikus reformációhoz, majd az 1602 és 1625 között Brédában idézett református, Leydenben halt meg , valószínűleg 1631-ben; vette menedéket ott a két unokája után elfogása Breda által Spinola , a1625. június

Heinsius védelme alatt a leideni egyetem beszédtanának utódja volt . Ha úgy tűnik, hogy híre nagyszerű volt, a svéd Christine "jelentős munkát" kínált volna neki, azonban kritikákkal és konfliktusokkal szembesült, végül nem hagyott olyan ragyogó emléket, mint mestere, Heinsiusé. Pályafutása kétségkívül szenvedett a publikálási sietségtől. Így az Auguste History kiadását súlyosan bírálták, valamint Suetoniushoz fűzött megjegyzéseit vagy a római kérdéseket (1637). Az altdorfi akadémikusok egy csoportja kemény kritikát fogalmazott meg Boxhorn ellen. Ez utóbbi a kollégájával, Claude Saumaise-szal folytatott veszekedés során is elveszett Leydenben, ellentétük nem nyelvi kérdésekkel, hanem akadémiai klánvitákkal és nézeteltérésekkel volt összefüggésben a kölcsön és az uzsora társadalmi helyének kérdésében, Boxhorn hagyományos szigorúsága ellenezte a Saumaise liberálisabb meggyőződése

Szkíta tézis

Az 1630-as évektől Boxhorn az európai nyelvek közötti kapcsolatok iránt érdeklődött. A perzsa és a flamand közötti hasonlóság felfedezése óta, amelyet Juste Lipse népszerűsített 1602-ben, a Leideni Egyetem fontos elméleti központ lett a nyelvek rokonságáról és eredetéről. Boxhorn így közzétesz egy hosszú tudományos levelet, amelynek címe Quinte Curce által rögzített perzsa szavak és rokonságuk germán kifejezésekkel . 1645-ben, a zeelandi partvidéken, Dombourgban fedezték fel a Nehalennia szentélyéből származó kelta-germán istennő római sztéláját , amely úgy tűnik, hogy kiváltotta Boxhorn hipotézisét. Ezt a nevet valóban több európai nyelv közös gyökerével igyekezett értelmezni, és levonta belőle a közös eredet hipotézisét, amelyet egy flamand levélben tárt fel, amelynek felvilágosítása Nehalennia istennőről eddig ismeretlen volt , címzettje: Amélie de Solms-Braunfels . Ez a levél kérdéseket vetett fel egy rövid névtelen füzetben, amelynek címe : Sieur Marc Zuer van Boxhorn . Válaszul Boxhorn 1647-ben kifejlesztette tézisét a Válasz című esszében . Ez a kutatás része volt az emberiség anyanyelvére irányuló törekvésnek, amely Bábel mítosza által fémjelzett törekvés. A héber nyelvű, a reneszánszig terjedő nyelv keletkezésének gondolata azonban válságba került, és más modellek jelentek meg, amelyek időnként megkérdőjelezték az egyetlen eredet gondolatát. A XVII . Század elején sok tudós kereste a nyelvek közötti megfelelést. A germán nyelvészek nyelvcsaládjuk eredetiségét vetették fel, amely az árja és szemita közötti elképzelés első különbségének alapja. Ezen túlmenően, a 1600-as években, François Ravlenghien néven Raphelengius , rámutatott a hasonlóságok között fennálló egyes flamand szavak és perzsa szavak, a felfedezés népszerűvé Juste Lipse . Boxhorn szisztematikusabb (lexikális és morfológiai) és szélesebb körű demonstrációt hozott ezekre az intuíciókra. Az eredeti nyelvet, amelyet ezekből az összehasonlításokból el tudott képzelni, „szkíta” -nak nevezték el , az eurázsiai puszták nomád népeinek szkíták , Herodotosz által leírt neve után .

Boxhorn művében azonban nem sok utókor volt. A témával kapcsolatos alapvető művei hollandul jelentek meg, ezért nem terjedtek el a lehető legszélesebb körben Európában, és erős patriotizmus jellemezte őket is. Sietség és gondatlanság is jelöli ezeket a műveket, például Értekezés a görögöket, rómaiakat és németeket egyesítő szimfóniáról, valamint nyelveikről (1650), amelyet a svéd Christine számára írt királyi nyelvtan mellékleteként jelent meg . Johan Matthiae. Boxhorn, aki remek értekezést képzelt el a szkíta származásról, akkor több évig beteg ember volt, rendkívül legyengült. 1653-ban halt meg, és egy évvel később Georges Horn, az egyik tanítványa kiadta a gall eredetű könyvét .

Munkáinak hibái és befejezetlen jellege, Boxhorn fizikai gyengesége későbbi éveiben, képtelen kijönni kollégájával, Claude Saumaise-szal, aki a görög, a német és a perzsa, a hallgatói gyenge hírnevét is igyekezett összehasonlítani, mint sokan olyan tényezők, amelyek megmagyarázzák Boxhorn hipotéziseinek valódi utókorának hiányát, az általuk tapasztalt gyenge visszhangot. Ha hipotézisei nem voltak teljesen újak, akkor szisztematikus vizsgálatát is félreértették: "nyelv hamisításával" vádolták. Az indoeurópai nyelvek összehasonlító jellege csak Gaston-Laurent Cœurdoux és húsz évvel később William Jones felfedezéseivel kezdhette el igazán a történelmét .

Művek

Theatrum sive Hollandiae comitatus et urbium nova descriptio , 1632.
Quaestiones romanae , 1637. (= „római kérdések”, fentebb )
Historia obsidionis Bredanae, et rerum anni M.DC.XXXVII gestarum , 1640, 176 p.
Chronijck van Zeelandt, eertijdts beschreven door d'heer Johan Reygersbergen, nu verbetert, ende vermeerdert , 2 köt., Middelburg, 1644, vol. 1: 471 p., Vol. 2: 620 o.
Nederlantsche historie. Eerste boeck, behelsende de eerste veranderingen in de godsdienst ende leere, neffen de herde vervolgingen daer over ontstaen in de Nederlanden, voor ende tot de tijden toe van keizer Karel de Viifde , Leiden, 1644, 214 p.
Bediedinge van de tot noch toe onbekende afgodinne Nehalennia over de dusent ende meer jaren onder het sandt begraven, dan onlancx ontdeckt op many strandt van Walcheren in Zeelandt , Leyden, Willem Christiaens vander Boxe, 1647, 32 o. (= "Pontosítások ...", fentebb )
Antwoord van Marcus Zuerius van Boxhorn, gegeven op de Vraaghen, szegély voorgestelt over de Bediedinge van de afgodinne Nehalennia, onlancx uytghegeven, a welcke de ghemeine herkomste van der Griecken, Romeinen Ende Duytschen Tidenale UYT den Scythdeenche vanhudenche Ockvidelijdelijdelijdelijdeen grondelijck ontdekt Ende verklaert worden , Leyden , Willem Christiaens vander Boxe, 1647, 112 o. (= "Válasz", fentebb )
De Graecorum, Romanorum et Germanorum linguis earumque symphonia dissertatio , Leyden, ex officina Guilielmi Christiani, 1650. (= „Dissertation sur ...”, fent )
Historia universalis sacra et profana, Christo nato ad annum usque MDCL , Leiden, 1651, 1072 p.
Originum Gallicarum liber. In quo veteris et nobilissimae Gallorum gentis eredete, antikvitái, mores, lingua és többek között eruuntur és illustrantur. Cui accedit antiquae linguae Britannicae lexikon Britannico-Latinum, cum adiectis et insertis eiusdem authoris Adagiis Britannicis sapientiae veterum Druidum reliquiis et aliis antiquitatis Britannicae Gallicaeque nonnullis monumentis , 2 évf ., Amszterdam, vol. 1: 116 p., Vol. 2: 120 p. (= "A gall eredet könyve", fentebb )
Epistolae et poemata , Amszterdam, ex. C. Commelini, 1662.
Epistola de persicis Curtio memoratis vocabulis eorumque cum germanicis cognatione, praefatione, notis et additamentis instructa a Jo. Henr. von Seelen , William Burton, Λείψανα veteris linguae persicae, quae apud priscos scriptores graecos et latinos reperiri potuerunt , Lubecae, apud P. Boeckmannium, 1720. sz.

Hivatkozások

Megjegyzések

Pierre Bayle , Történelmi és kritikai szótár , művészet. "Zuerius"
Henri Plard, La Correspondance de Marcus Zuerius Boxhornius , 1985, p. 212-213 . A Henri Plard által megadott genealógiai adatok azonban nem felelnek meg a José Anne de Molina által közzétett genealógiának , Brüsszel nemzetségeibe írt családok genealógiája , t. 1 , p. 300 : A Goedele Labus először Jan van Bossuyt, 1569-ben pedig Marten Boxhorenset vette feleségül.
Droixhe, Souvenirs de Babel , p. 58 .
Marcus Zuerius van Boxhorn, Historiae augustae scriptorum latinorum minorum pars prima [-quarta et ultima] ... M. Boxhorn Zuerius recensuit et animadversionibus illustravit .
Droixhe, Souvenirs de Babel , p. 59 .
Névtelen, Vraagen voorghestelt ende opghedraaghen aan de Heer Marcus Zuerius van Boxhorn át Bediedinge ... Leiden, Willem vander Boxing Christiaens, 1647.
Elmore D, Az istenek etimológiája: gall mitológia, régészet és nyelvészet a klasszikus korban , Genf, Droz, 2002, p. 160-62.
Elmore D, "Az európai nyelv változásának és rokonai fogalma a XVII . És XVIII . Században" háztartás [1]
Maurice Olender , Az ég nyelvei. Árják és szemiták; un couple providential , Párizs, 1989.
Droixhe, Souvenirs de Babel , p. 61 .
Gaston-Laurent Cœurdoux, „Mémoire” [címzett levél Abbé Barthélémy, kelt 1767], a Mémoires de irodalomban de [...] l'Académie Royale des Fényfelíratok et szépirodalmi , n o 49, Paris, Anquetil Duperron, 1784- 93. o. 647-67 .

Bibliográfia

Chr. Gottl. Jöcher, Allgemeines Gelehrten-Lexikon , Lipcse, 1650, I, oszlop 1314-1316.
Jacobus Baselius, Epistolae et poemata , Frankfurt és Lipcse, 1679.
Van der Aa, Biographisch Woordenboek der Nederlanden , I, p. 345-346 . (Amint Henri Plard rámutat : „Van der Aa kijavítja, amit szerinte más életrajzírók hibájának számít, és Boxhornt 1602-ben hozza világra, nem 1612-ben, apja pedig 1604-ben halt meg. De valójában Jacques Zuerius lelkész meghalt 1618-ban, és nincs ok a hagyományos 1612-es dátum elhagyására. "
Nieuw Nederlandsch Biografisch Woordenboek , VI, Sijthof, Leyden, 1924, col. 178-180.
Daniel Droixhe, Nyelvészet és a történelem hívása (1600–1800): Racionalizmus és pozitivista forradalmak , Genf, Droz, 1978, pp. 93-99.
Daniel Droixhe, „Boxhorn rossz hírneve. Fejezet az akadémiai nyelvészetben ”, Speculum historiographiae linguisticae: Kurzbeiträge der IV. Internationalen Konferenz zur Geschichte der Sprachwissenschaften (ICHoLS IV), Trier, 1987. 24-27. , Szerk .: Klaus D. Dutz, Munster, Nodus, 1989, pp. 359-84.
Daniel Droixhe, Souvenirs de Babel: A nyelvtörténet rekonstrukciója a reneszánsztól a felvilágosodásig , Brüsszel, ARLLFB , 2007.
Henri Plard, „Marcus Zuerius Boxhornius levelezése”, az Erasmus és a humanista episztolográfia levelezése , Brüsszel, 1985, p. 205-218 .