Születés |
1503 Párizs |
---|---|
Halál |
1559. szeptember 7 Genf |
Tevékenységek | Nyomdász , kiadó , klasszikus tudós , lexikográfus |
Testvérek | Charles Estienne |
Gyermek | Henrik II Estienne |
Robert Estienne , 1503- ban született Párizsban, és meghalt 1559. szeptember 7A genfi , a lexikográfus és nyomtató francia . François I er nevezte, mielőtt 1539 , royal nyomtató héber és latin, valamint a görög származó 1544 .
Apja, Henri Estienne (az idősebb) halála után néhány évig egy társaságban dolgozott Simon de Colines- szal , aki rá támaszkodott a nyomda felügyeletére. Robert Estienne fia volt-Simon de Colines, nyomtató, harmadik férje anyja Guyonne ViArt halála után Henry I st Estienne, akit Simon partnere volt az első. Henri halála után Robert és Simon először együtt dolgoztak. Ekkor jelentette meg az Újszövetség kiadását , helyesebb és kényelmesebb formátumban mint mindazok, amelyek eddig megjelentek.
E kiadás gyors terjesztése riasztotta a Sorbonne orvosait , akik nehezen látták egy olyan mű másolatainak sokszorosítását, amelyből az új vélemények partizánjai vitték érveik nagy részét; de soha nem találtak még ürügyet sem annak elnyomására. Robert Estienne nem sokkal azután, hogy Perrette Bade , Josse Bade nyomdász lánya vette feleségül . Ő maga tanította gyermekeinek és szolgáinak a latin nyelv elemeit, így Estienne házában nem volt senki, aki ne hallotta és nem beszélte könnyedén ezt a nyelvet.
1526 körül hagyta el a Colines céget, és nyomdát alapított a neve alatt, ugyanabban a körzetben, ahol apja élt. Első munkája a Cicero Oratory Partitions volt , amely a 7. naptári dátumot tartalmazta .1527 március.
Ettől az évtől haláláig semmi sem történt anélkül, hogy a klasszikusok néhány új kiadását kiadta volna, felsőbbrendű az összes előzőre, és többségük érdekes jegyzetekkel és előszavakkal gazdagodott. Azt mondják, hogy az általa kinyomtatott művek helyességében biztosabb legyen, kiállította azok igazolását, jutalmat ígérve azoknak, akik hibákat fedeztek fel bennük.
Először ugyanazokat a karaktereket használta, mint apja és Simon de Colines; de 1552 körül sokkal elegánsabb formába vésette, amelyet először az ugyanebben az évben megjelent szép latin nyelvű kiadásban használt. Estienne semmit sem hanyagolt el, hogy művészetének remekévé tegye; a legnagyobb gondossággal vizsgálta át a szöveget két kéziratban, az egyik Saint-Germain-des-Prés-ből , a másik Saint-Denis-ből , és a legtanultabb teológusokkal is konzultált, akik jóváhagyását adták neki.
A reformáció felé hajolt , ami nehézségeket okozott számára a teológusok részéről , de François I er hosszú ideig védte . Elfogadta a vele szemben támasztott összes feltételt, sőt engedelmeskedett annak, hogy a Sorbonne beleegyezése nélkül ne nyomtasson tovább semmit. Éppen a Thesaurus linguæ latinæ első kiadását hozta napvilágra , amely egy kiváló, kutatásokkal és műveltséggel teli mű, amelyen több évig dolgozott, és amelynek tudósai voltak a barátai és jótevői. A mű megérdemelt sikere nem vakította el tökéletlenségeitől, és minden kiadással olyan változtatásokat és kiegészítéseket hajtott végre, amelyek végül remekművé tették ebben a műfajban.
Estienne-t 1539-ben nevezték ki, a király latin és héber nyomtatóját , és kérésére François I eret vésette Claude Garamond, a rendõrség teljes görög betûi szerint "görög király ". A teológusok azonban féltékenyek a király bizalmára egy olyan ember iránt, akinek érzéseit hitükben gyanították, és keresték az alkalmat, hogy meggyőzzék eretnekségről. Úgy vélték, hogy megtalálták a Biblia új kiadásában, amelyet Estienne 1545-ben adott ki, amely kettős latin változatot és François Vatable feljegyzéseit tartalmazta .
Júda Leo , aki köztudottan Zwingli támogatója volt, e változatok egyikének a szerzője; és azt állították, hogy ha a jegyzetek a Vatable-től származnak, Estienne megrontotta őket. Ez a vád tett nagy a zaj és François I st kénytelen volt leállítani még egyszer az eljárás ellen nyomtatót. Ez a nagy fejedelem meghalt, és Robert Estienne hálájának jelét akarta adni, különös gonddal kinyomtatva ennek a hercegnek a temetési beszédét Pierre Duchâtel . Az előadó elmondta, hogy François I. st átkerült ebből az életből az örök dicsőségbe. Ezt a gondolatot, amely minden ilyen beszédben megtalálható, a Sorbonne felmondta, és azt állította, hogy ez a javaslat ellentétes az egyház tisztítótűzről szóló tanával.
Estienne hamar rájött, hogy nem számíthat arra a védelemre, amelyet addig az új királynál élvezett; és miután néhány évig harcolt ellenfeleivel, végül elhatározta , hogy családjával Genfbe vonul . 1552 elején érkezett oda. Ott nyíltan magáévá tette a kálvinizmust . Testvérének, Charles Estienne- nek kellett átvállalnia a családi nyomda irányítását.
Ugyanebben az évben nyomott ott, Conrad Badiusszal , sógorával, az Újszövetség francia nyelven. Ezután létrehozott egy magánnyomdát, amelyből számos jó mű jelent meg, 1556-ban genfi polgárt fogadták és ebben a városban halt meg.1559. szeptember 7.
Nevét a párizsi Estienne Superior School of Arts and Graphic Industries kapta, amelynek szakterülete a grafika és a nyomtatás.
Théodore de Bèze , Jean Dorat és Sainte-Marthe nagyon megdicsérte. Jacques-Auguste de Thou hozza őt fenti Alde Manuce és Johannes Frobenius , és hozzáteszi, hogy”Franciaország és a keresztény világ tartozik neki több elismerést, mint a legnagyobb kapitányok, és hogy ő többet tett halhatatlanná uralkodása François I er mint a legfinomabb tetteit ez a herceg ” .
Ennek a nyomtatónak a jele egy olajfa, amelynek több ága leválik, a következő szavakkal: Noli altum sapere , amelyhez néha hozzáadják a sed time szavakat . Ez egy idézet a levele a Szent Pál a rómaiaknak (11:20): „Ne hagyj magad büszkeség, hanem féljen!” (Ford L. Segond). Azokat a műveket, amelyeket a király görög nyomdájaként publikált, lándzsával jelölték, amelyek körül kígyó és olajág van összefonva. Alulról olvashatjuk Homérosz ezen sorát : Bασιλεῖ τ'ἀγαθῷ ϰρατερῷ τ'αἰχμητῇ, amelyet ezekkel a szavakkal tudunk átadni: "A jó királynak és a vitéz katonának". » Charles Estienne , Adrien Turnèbe , Guillaume Morel , Jean Bien- né ( Bene natus ) és mindazok, akiknek engedélyük volt a király görög karaktereinek használatára, elfogadták ezt az emblémát.
Azok a művek, amelyeket Genfben publikált, nem ennek a városnak a nevét viselik, hanem csak az olajfát, ezeken a szavak alján Oliva Roberti Stephani .
Még akkor is, ha a bibliai szöveg "versekre" bontása nem Robert Estienne találmánya (például a Veteris et Novi Testamenti nova translatio , a Biblia latin változata a héberből az Ószövetséghez és a görög az Újszövetséghez) A dominikánus, Sante Pagnini 1527-ben Lyonban megjelent végrendelete már tartalmaz számozott versekre osztást is), azonban ezt a megosztást az 1553-as Újszövetség kiadásában avatja be (a Pagnininél jóval rövidebb versekkel). ami érvényesült.
Estienne-t azzal vádolták, hogy a királyi nyomdából a görög karaktereket Genfbe vitte, de a tény nem bizonyított. Az e karakterek megolvasztására használt kockákat valóban megtalálták Genfben, de a kapcsolatuk minden körülménye úgy tűnik, hogy Robert Estienne családjának tulajdonába kerültek; hogyan és milyen minőségben? Ez nem magyarázható. A francia papság, miután úgy döntött, hogy a görög atyák műveit újranyomtatja, petíciót nyújtott be a királyhoz, amelyben azt kérte tőle, hogy igényelje a Genfi halál meghaló görög karaktereket, amelyeket François I er parancsára vésett . Erre a kérésre a tanács határozata érkezett, a következő napon:1619. március 27, kijelentve, hogy az említett mátrixokat 5000 font áron váltják be , amelyet vagy a genfi seigneurynak, vagy Robert Estienne örököseinek kell fizetni.
Látható, hogy sem a keresetlevélben, sem az ítéletben nem az illegálisan eltávolított tárgyak követeléséről van szó, hanem a korábban elidegenített hatások visszavásárlásáról.
A sajtóiból kiadott gyönyörű kiadások között megkülönböztethetjük:
Azon előszavak és feljegyzések mellett, amelyekkel Robert Estienne több művet is feldíszített, a következők szerzője:
Robert Estienne új kommentárokat kívánt kiadni a Bibliáról , és ehhez a munkához összefogott Augustin Marlorattal , a híres teológussal; még az volt a terve, hogy a tezauruszának tervén megadta a görög nyelv szótárát . De ezt a megtiszteltetést fiának, II. Henriknek tartották fenn , akinek az összes anyagot átadta erre a célra. Robert Estienne-nek több gyermeke született; de csak azok, amelyek érdemesek arra, hogy idézett Henri II , Robert II , François II és egy lány akit Catherine, feleségül Jacquelin, királyi közjegyző Párizsban.