A Drogman az a kifejezés, amelyet keleten tolmácsra utalnak. Ez a XII . És XX . Századközött használt szómind a közel-keleti kapcsolatokért felelős európaiak tolmácsait, mind az oszmán közigazgatás szolgálatában álló, gyakran görög származásútolmácsokat jelentette. Több osztály volt, mindig fordítási funkciókat vállaltak, de néha küldetésvezető, tárgyaló, közvetítő is volt. A szót azonban már nem használják.
A szó az arab ترجمان , tourdjoumân azaz fordító szóból származik , amely szintén francia "truchement" -et adott, és szintén a Tordjman vezetéknév eredete . A tourdjoumân etimológiája visszanyúlhat a targumannum ("tolmács") szóhoz, amely az Krk . II . Évezred elején a Kültepe / Kanesh ( Kayseri ) akkád ékírásos táblákban található . A hettita tarkummai- ("bejelenti, lefordítja") igéből ered . A gyökér értelmében „tolmács” is létezik kartvèle ( grúz különösen), a tardjimin formájában , valamint az örmény , a tarkman formában : nem zárható ki ezért, hogy ez egy wanderwort melynek eredete is ugyanúgy hogy antiszemita , mint indo európai , hurri sőt Kartvele, vagyis az egyik nyelvi családok korábban jelen keleti partján a Fekete-tenger környékén a van-tó (lásd Urartut ).
Ennek a funkciónak történelmi eredete a keresztes hadjáratokban és a palesztinai latin államok szükségleteiben rejlik.
A nyugati hatalmak szolgálatában kísérték diplomatákat és kereskedőket a keletiekkel való kapcsolataikban. A nagykövetségen vagy a konzulátusokon tartózkodtak .
Konstantinápoly bizonyos családjai monopolizálták a dragomanák állásait a fővárosban és a Levant mérlegében. Valódi dinasztiák fiatalok nyelvén , drogmans és diplomaták alakultak, mint például Chabert , Amico , Crutta , Dantan, Deval , Fleurat , Fonton , Fornetti , Pisani , Roboly , Salvago , Tarsia , Testa , Timoni vagy Wiet .
A francia konzuli rendszerben a Keleten alkalmazott Drogman-növendékek közül a király nevezte ki őket. A Drogman tanulókat a külügyminiszter rendeletével nevezték ki, és a Nyelviskolai Fiatalok Iskolája tanulói közül választották ki . Ezek a Levantben alkalmazott Drogman hallgatók és a Párizsban tanított nyelvű fiatalok nem haladták meg a 12 főt .
1626-ban a francia kapucinusok ismét kezdeményezték a velencei köztársaság kezdeményezését, amely velencei fiatalokat küldött tanulni Konstantinápolyba, a Giovanni di lingua , és Konstantinápolyban létrehozott egy iskolát, amely francia, török, latin, olasz és vulgár görög nyelvet tanított. Ennek az iskolának köszönhetően megalakult a Franciaország szolgálatában álló dragománok első magja. 1669-ben Jean-Baptiste Colbert Konstantinápolyban létrehozta a drogmanok iskoláját , a nyelv fiataljainak iskoláját . A XVIII . Században arra kértük a hallgatókat, hogy fordítsanak le francia nyelvű szövegeket a Király Könyvtár számára.
A francia forradalom előtt a dragoman funkcióját ritkán bízták meg a franciákra. Ez a rendszer, amely Franciaország diplomáciai érdekeit a zsoldosokra bízta, a forradalom alatt diplomáciai titkok elárulásához vezetett.
Ezeket a tisztviselőket gyakran a phanariot közösségből toborozták .
A hivatalos felelős török diplomáciai kapcsolatok a konstantinápolyi volt az úgynevezett „dragomán az az ajtó ” vagy „Grand dragomán” vagy „dragomán a Divan”. A funkciót 1669-ben hozták létre annak érdekében, hogy az addig használt különféle fordítókat egyetlen tolmács helyettesítse, aki így kiváltságos pozíciót töltött be a kormány és a nyugati hatalmak közötti közvetítőként. Az első Nagy Dragomán Panaghiotis Nikoussios volt .
Az inkumbens az oszmán flotta tengernagyának, a fővárosi pasa munkatársa volt , akinek az Égei-tenger szigeteinek többségének a bevételeit tulajdonították. Ezért közvetítő szerepet játszott a kapitány pasa és a flotta (nagyrészt görögökből áll), de utóbbi és állampolgárai között is, és kezelhette az adók kivetését. A flottától (például a szigetek irányításától) függő adminisztratív pozíciók és az ehhez a kiváltságos helyzethez kapcsolódó nyereség továbbértékesítése nagyon jövedelmezővé tette a hivatalt.
A dunai fejedelemségek , Christian de vazallusa a törökök , ez iroda lett a dragomán , egyet jelent a nagykövet , alárendelve a Spatar vezetője, a fejedelmi őr, nyert a görög σπαθάριος - spatharios , bizánci császári praetoriánus .
Amerika és Afrika gyarmatosítása során tolmácsokat hívtak meg, akik közvetítőként szolgáltak az őslakos népekkel. Az európai kereskedőknek expedícióik során kialakult a szokásuk, hogy fiatal tengerészeket hagynak az afrikai és az amerikai partvidék népei között, hogy nyelveket tanulhassanak. A franciák közvetítőkhöz folyamodtak Floridában, nevezetesen François de La Caille és Pierre Gambie társaságában . Északabbra, a New Franciaország , Étienne Brûlé , Nicolas Perrot és Nicolas Marsolet ezt a szerepet.