A Partant pour la Syria egy francia dal, amelynek zenéjét Hortense de Beauharnais-nak és Alexandre de Laborde szavainak tulajdonítják 1807 körül. Ez volt anem hivatalos francia nemzeti himnusz, amelyet a legtöbb második ünnepségen a második birodalom alatt játszottak.
A dal ihlette egyiptomi kampány az Általános Bonaparte a 1798 . Lovagi kompozíció , amely összehasonlítja a tábornokot egy keresztes hadjárat lovagjával az első birodalomra jellemző stílusban . A királynő Hortense mondja emlékirataiban ő komponálta a zenét, miközben élő Malmaison . Zenetudós Arthur Pougin megtámadott tulajdonították királynő Hortense tulajdonítottak dallamát Louis Drouet fuvolaművész és professzor a Bíróság Holland 1806-1810, de a legújabb kutatások azt mutatják, hogy az elmélet az motiválta, az ellenségeskedés a Második Birodalom.
Népszerűségére építve az énekhangokat számos hangszerhez számos zeneszerző rendezte .
Laborde verse eredetileg Le Beau Dunois volt, és a keresztes Dunois rendkívüli történetét mesélte el. Imádkozik a Szűz Mária , mielőtt elhagyja a szíriai adni neki a lehetőséget, hogy a szeretet a legszebb nők és önmaga lenni a legbátrabb lovag. Imáira válaszolnak, és visszatérve megkapja a gyönyörű Isabelle kezét. Az értékek itt a szeretet és a becsület értékei.
A dal népszerű volt az első birodalomban, Hortense de Beauharnais száműzetése során és a restaurálás során a bonapartisták körében . A Második Birodalom , Partant pour la Szíria volt a hivatalos himnuszt , míg a La Marseillaise betiltották vége felé a birodalom. Napóleon III bukásával a dalok népszerűsége csökkent. Ez végeztük távozása a bukott császár Wilhelmshöhe száműzetésben, hogy Angliában az 1871 . Ma is a francia katonai zene repertoárjának egyik eleme .
A dallamot Camille Saint-Saëns veszi át , a Fossils du Carnaval des Animaux ( 1886 ) című tételben . Több ismert dallamot fon össze, amelyek "fűrészekké" váltak: Au Clair de la lune , Una Voce poco fa , saját Danse Macabre . hanem a második birodalom idején oly szétszórt napóleoni levegő is.
Az első két verset Goreot (1834) idézi Honore de Balzac regényében , mint a Múzeum alkalmazottjának poénja Poiret úrnak és M lle Michonneau támogatása .
Az úszó város (1871) regényben Jules Verne megemlíti: Menjünk Szíriába, mint francia himnusz. Egy este végén a tervek szerint " Isten mentsd meg a királynőt " játsszák .
- De néhány amerikai könyörgött V. Pálnak, hogy játssza le nekik Franciaország nemzeti dalát. Azonnal engedelmes honfitársam megkezdte az elkerülhetetlen távozást Szíriába . Energikus panaszok északiak csoportjától, akik hallani akarták a La Marseillaise-t . És anélkül, hogy megkérdezték volna, az engedelmes zongorista leereszkedéssel, amely a politikai meggyőződésnél több zenei lehetőséget jelentett, erőteljesen támadta Rouget de Lisle dalát . "