A Protevangelium James , eredetileg című Kisboldogasszony. Jacques Jelenések vagy Jacques evangéliuma olyan apokrif áljel, mint a " Gyermekek evangéliuma ", a II . Század második feléből , Jézus igazságos , Jézus testvére fennhatósága alatt .
Ez a szöveg a legfontosabb az apokrif evangéliumok közül, amely a legnagyobb hatást gyakorolta a teológiára, mint a kereszténység ikonográfiájára .
A mű szokásos címe - Protévangile de Jacques - nem az eredeti címe, amely a kéziratok szerint változik. Ez volt az első által adott tudós William Postel aki kinyomtatta az első latin fordítást Basel a 1552 , mert ez az esemény előtt azokat beszámolt a kanonikus evangéliumok . „Proto-evangélium” segítségével: „amely az elején” vagy „amely közvetlenül megelőző” az evangélium .
Az ősi szöveg forrásait és dokumentumait tekintve legrégebbi írásos feljegyzése (a IV . Századi Papyrus Bodmer 5 ) Mária születésének címét viseli . Jacques kinyilatkoztatása . Azonban a közepén a III th század Origenész azt már említettük, a Kommentár Matthew , a Gospel Jacques .
Ez a munka széles körben elterjedt, ezt csaknem negyven görög kézirat tanúsítja, amely ma is létezik; régisége pedig a kereszténység első évszázadaiban idézett számához hasonlóan arra utal, hogy teológiai értéke - legalábbis írásakor - ugyanolyan jelentős volt, mint annak idején a kanonikussá vált evangéliumoké. az írás. mint más ősi apokrifek.
Jakab protevangélikusa a legrégebbi és legfontosabb az apokrif evangéliumok közül, amely a teológiára és a művészetre gyakorolt legnagyobb hatást mind keleten, mind nyugaton. Témáit gyakran visszhangozzák a keresztény ikonográfia, például József idős emberként való ábrázolása, utalva a 10: 2 fejezet szavaira. A mariológia számára is elengedhetetlen forrás .
A történet megnevezi Mária szüleit - amit a kanonikus szövegek nem tesznek meg - vagy Anne-t és Joachimot . Máriát anyja fogadalma szenteli az Úrnak, majd Józsefet választják ki, aki már öreg, özvegy és fiai vannak, hogy gondozásába vegye a fiatal lányt. A szöveg elmondja, hogyan teherbe esik anélkül, hogy elveszítené szüzességét, és megszüli Jézust . Egy barlangban alakítja ki a születés legendás témáját : a Szent Család Názárettől Betlehemig tartó útja során a terhes Mária leereszkedik a szamárról egy vízpont közelében pihenni, a jelenlegi Bir -el Quadismu faluba (arab név jelentése "pihenőhely"). Nincs ideje elérni Betlehemet, Joseph talál egy barlangot, bemutatja ott Máriát, és fiait (első házasságból) a közelébe teszi. Amikor betlehemi térségben keresett egy zsidó bábát, Jézus csodálatos módon megjelent a barlangban.
A szöveg valójában cáfolja azokat a támadásokat, amelyek annak idején a keresztény hit leértékelését célozták, megerősítve különösen, hogy Jézus József és Mária fia ; ragaszkodik Mária szüzességéhez , amelyet a szülésznő és Salome is megjegyzett volna , még Jézus születése után is.
Mert Simon Claude Mimouni ellentétben azzal, amit gyakran állította, „a szöveg egyáltalán nem Tanulságos történet a népszerű körök” , „ez inkább exegetikai munka módon kétségtelenül a midrási kommentárok , hogy az ember megtalálja bőségesen Júdeai irodalom minden tendencia közül. " Úgy tűnik, hogy a szöveg azt a kettős célt követi, hogy mind a külső, mind a belső konfliktusokra reagáljon az akkori kereszténységre.
Egyrészt a júdeai körök ellentmondásai elleni küzdelemről van szó, amelyek Máriát tisztátalan és házasságtörő nővé teszik, akit a Panther nevű római katona teherbe ejtett: a szerző nemcsak Jézus csodálatos születését, hanem Mária születését is megerősíti magát, gyermekkora óta a Templomba szentelték, és ezentúl a papi hatóságok garantálják tisztaságát.
Másrészt, ez talán még egy válasz a gnosztikus keresztények , Docetes és alkalmazóknak , egy encratizing árnyalatú . Mint ilyen, ugyanazokra a tendenciákra jellemző, amelyek a néhány évtizeddel korábban írt kanonizált beszámolók megírásához vezettek.
Vannak változatai ezt a szöveget görög , szír , kopt , etióp , örmény , grúz , arab , ószláv , ... A szerző, aki bemutatja magát a végén a dokumentum James , Jézus testvére, ismeretlen, és annak összetétele kelt, hogy a második felében a II th század talán Egyiptom vagy Szíria . Az álpigrafikus szempontot az a nyilvánvaló tudatlanság tanúsítja, hogy a nem zsidó szerző Palesztináról és szokásairól rendelkezik. Másrészt a szerző jól ismeri a négy kánoni evangélium beszámolóját .
Alexandria Kelemen és Origenész utal rá, de valószínűleg más változatban - főleg Zakariás (Keresztelő János apja) vértanúságát illetően , a történet végén - a ma ismert szövegből.
A rendelet azt mondja Gelasiusról az ötödik részben - amelyet különösen a VI . Század elején alkottak - az apokrifok listája , de a keleti kereszténység mellett maradt, amely ismeri az ókori görög kéziratok és fordítások számos ősi nyelvét. A szöveget egyes keleti kolostorokban még mindig használják, a Mária születésének ünnepén olvassák.
E fenntartások ellenére, a hatása az ilyen apokrif érződik a liturgia, mint azt a létrehozását a Mária ünnepek, mint például a Kisboldogasszony a bemutatása a templomban , vagy a fogantatás Anne . Jelentős hatással volt a Mária vagy Jézus gyermekkorára vonatkozó ikonográfiára is.
Nyugaton a Jacques-evangélium tartalma az ősi latin nyelvű átszervezésein keresztül is elterjedt - a Pszeudo-Máté ( VI . Század) - középkori akkor - a De Nativitate Mariae ( IX . Század). Néhány szövegrész szerepel a J összeállításban is .
Megállapítják az ortodox tant Jézusnak az Újszövetségben említett „testvéreire” vonatkozóan , akik József első házasságából születtek volna .
A katolikus egyház számára Jézusnak az Újszövetségben említett "testvérei" a vita kihirdetése óta nem vitatottak.1992. október 11A Katekizmus a katolikus egyház , amely kifejti a cikket 500, hogy „ha ez néha kifogásolta, hogy a Szentírás említ testvérek Jézus (vö Mk 3: 31-35; 6, 3, 1 Kor 9, 5; Ga 1, 19), az egyház ezeket a szakaszokat mindig úgy értelmezte, hogy nem jelöli meg Szűz Mária más gyermekeit: Jakab és József, "Jézus testvérei" (Mt 13, 55), Krisztus egyik Mária tanítványának a fia (vö. Mt 27, 56), akit jelentősen "másik Máriának" neveznek (Mt 28, 1). Az Ószövetségből ismert kifejezés szerint Jézus közeli hozzátartozói (vö. Ter 13, 8; 14, 16; 29, 15; stb.). "