A görög mitológia , istenek vére (a görög ἰχώρ / ikhṓr ) a vér az istenek , amely különbözik a halandók. Ez, az eredetileg egy jón orvosi kifejezés , amely kijelöli a serosity , szemben a vér ( αἷμα / haima ) és genny ( πὐον / púon ). A Plato , Arisztotelész és a hippokratészi szerzők , a kifejezés nyirok- vagy vér szérum . 19 -én és 20- án század szótárak határozza meg, mint: véres, bűzös genny folyik egy fertőzött seb vagy fekély.
A szó Homéroszban csak kétszer található meg . Az első említés az Iliász V. dalának 339–342. Versében jelenik meg , amikor Aphroditét megsebesíti Diomédész :
| " Πρυμνὸν ὕπερ θέναρος · ῥέε δ᾽ ἄμβροτον αἷμα θεοῖο ἰχώρ , οἷός πέρ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν · |
"A csuklóból fakad az istennő halhatatlan vére, Az Ichor , ahogy a folyásban áldott istenek láthatják: |
Megtaláljuk a 416. versben, amikor Aphrodite belépett Olümposzba, és édesanyja, Dione "két kezével megtörli az ichort" (ἀμφοτέρῃσιν ἀπ᾽ ἰχῶ χειρὸς ὀμόργνυ). Az eposz másutt előfordul, hogy egy isten - Ares - megsérül, de az ichort nem említik: a költő ismét a "halhatatlan vér" ( ἄμϐροτον αἷμα / ámbroton haĩma ) kifejezést használja, amelyet a 339. versben már használt Aphroditéra. Most a „ βρότος ” egy vér szerinti homéroszi szó, különös tekintettel arra, ami egy sebből árad; a halhatatlan vér tehát szintén "vértelen" vér.
A 341-342. Vers tömören meghatározza az istenek és a halandók közötti különbséget. Ezeknek az a sajátosságuk, hogy "Demeter búzájával etetik", vagyis kenyeret esznek - olyan ételt, amely meghatározza őket a múltkori hősökkel vagy a szörnyekkel kapcsolatban. Életciklusuk hasonló az általuk elfogyasztott növényekhez: „mint a levelek, néha [pompával] élnek, és megeszik a felszántott föld gyümölcseit, / néha a semmibe esnek. A halandók olyanok is, akiknek a vér az ereiben: így idején alászállás pokolba , Ulysses kell legyen a halott ital vért, hogy így visszanyerje az életüket, és beszélni. Mivel az istenek nem esznek kenyeret vagy bort, nincs vérük és nem halandók.
Belső valószínűség okán a Homer több modern kiadója interpolációként elvetette a 341-342 verseket . Ebben az esetben a kiegészítés egy olyan vallási mozgalom munkája lenne, mint az orfizmus , ahol az ételek receptjeinek döntő szerepe van: a kenyértől és a bortól való tartózkodás lehetővé teszi a vér helyettesítését ichorral, és ezért közelebb kerülhet az isteniséghez. Más szerzők számára éppen ellenkezőleg, a 341–342. Vers teljes mértékben beépül Homérosz teológiai felfogásaiba. Otthon valójában az istenek nem esznek áldozati húst, mint a közel-keleti hagyományokban: csak megelégszenek a sült hús aromájával és az égett zsír illatával. Igazi táplálékuk a nektár és a parlagfű , amelyek megakadályozzák az öregedést.
Ennek az ichor-felfogásnak nincs valójában visszhangja a későbbi irodalomban, ahol a nektár és a parlagfű közvetlenül felelős a halhatatlanságért. Csak értelmezés nehéz átmenet a Agamemnon az Aiszkhülosz tűnik, hogy kapcsolatban áll a homéroszi hagyományt: „A régi seb még nem gyógyult, már fut az új Istenek vére ”, mondja Klütaimnésztra az átkot a Atreus . Az "Ichor" itt egyszerűen a vérre vagy a belső tályogból eredőre utalhat, de a szót szándékosan választhatták volna, hogy megkülönböztessék Zeusz utódai, az atridák királyi vérét a többi ember vérétől .