föníciai

Föníciai ( Dabarsim Kanaʿanīm )
דברים כנענים
Időszak X edik  század  ie. BC - V th  században
Kihalás V th  században
Lányok nyelvei punikus , neopunikus
Vidék Fönícia (ma Libanon ), Tunézia , Ibériai-félsziget , Algéria , Marokkó , Málta , Szicília , a Földközi-tenger többi föníciai gyarmata
Írás Föníciai ábécé
Besorolás családonként

A fönícia egy halott nyelv , amelyet eredetileg Libanon partján beszéltek, ezt az országot akkor " Kánaán földjének  ", valamint föníciai és arab nyelvnek nevezték  , héberül és arámul , görögül és latinul a "  Fönícia  " , és „fel” a régi egyiptomi . A föníciai nyelv a kánaáni alcsoport szemita nyelve , amely csoport héberül származik . Föníciai nyelvet beszéltek Libanonban , Szíria partjai mentén , Izrael jelenlegi államának északi részén , valamint Ciprus szigetének egy részén (ahol görög határos volt ), és mint rangos nyelvet, bizonyos Anatólia régiói . A föníciai gyarmatosítás által sújtott területeken is beszéltek  : a Földközi-tenger délnyugati partjai mentén , nevezetesen a mai Tunézia , Marokkó és Algéria , valamint Málta , Szicília nyugati része , Szardínia , Korzika és Herkules oszlopai .

A föníciait a föníciai ábécé segítségével írták . A föníciait csak néhány rövid felirat, vallási vagy közigazgatási jelentőségű sztereotip képletek, valamint görög vagy latin szerzők ritka glosszái ismerik  ; Azok a latin szerzők, mint például Salluste , a pun nyelvben összeállított könyvekre utalnak , de egyik sem jött le rólunk, csak fordításban (pl. A karthágói Magon értekezésében ) vagy idézetben (pl. Plautus komédiáiban ). Az 1694- ben Máltán felfedezett Melqart Cippes kétnyelvű görög-pun feliratot tartalmaz: vizsgálata lehetővé tette Barthélemy apát tudós számára a karthágói ábécé megfejtését és helyreállítását. Az etruszkok és a föníciaiak csoportja közötti kereskedelmi szerződés 1964-es felfedezése tovább gazdagította e nyelv ismereteinket.

Írás

A föníciai állítólag saját ábécé volt, de ez mássalhangzó ábécé volt , amelyet a protosinaita ábécé ihletett  ; ő maga volt a görög ábécé , tehát a latin ábécé eredete . A Földközi-tenger nyugati részén a pun írás eredeti formájú betűket és végül is kurzívabb írást fejlesztett ki; A III edik  században  ie. Kr . E. Alatt fokozatosan egyes magánhangzók, különösen a döntők megjelölése kísérte aleph vagy néha ayin karaktert . A második pun háború idején még egy második kurzív írás is elterjedt, hogy megszülessen az úgynevezett "új-pun" írás, amely a szövegekben a hagyományosabb írással együtt él, és mindenképpen szükség van rá. Karthágó pusztulása ( Kr . e . 146 ). A neopunic pedig a matres lectionis segítségével szisztematikusabban kezdte jelezni a magánhangzók értékét, mint más írásrendszerek, és különböző betűkkel különböztette meg a magánhangzókat egymástól ( vö. Infra ). Végül több késői bejegyzés található El-Hofra (Constantine régió), nyúlik vissza, a I st  század  ie. AD , átvezeti a pun a görög ábécé, és néhány feliratai Tripoli -i, III E és IV E  században , latin ábécét használó

A föníciai írásmóddal ellentétben a többi későbbi abjaddal ( arámi , bibliai héber és arab ), még a hosszú magánhangzókat sem tüntették fel , tekintet nélkül a szöveg eredetére. A karthágóiak végül bizonyos mássalhangzókkal ( masters lectionis ) jelzik az első időszakot, amely Kr. E. III .  Században  kezdődik . AD , elkezdtünk jelenlétét jelzik a magánhangzó az utolsó egy jel " , és még a jelet egy y jelenlétében hosszú utolsó [i] . Ezután az újpun feliratok periódusában (Karthágó bukása után) a rendszer elkezdte egyértelműbben megkülönböztetni a magánhangzókat, jelölve w- t [u] -ra , y- t [i] -re , ʼ- t [e] -re és [ o] , ʿ az [a] esetében , végül h és ḥ az [a] magánhangzó jelölésének változataiként . Ezeket az elõször csak idegen szavak átírására használt jelöléseket késõbb több föníciai szóra is kiterjesztették. A szakirodalom az ebben az időszakban is tanúsítja, hogy a használatát mássalhangzók jelölésére magánhangzók, amely folyamat korábban vezetett az alkalmazkodás a föníciai ábécé görög és latin, nevezetesen h az [e] és " az [a] . Végül a punokat latin betűkkel írták, a magánhangzók megjelölésével: ezek a késői feliratok, a görög ábécé néhány átírásához kapcsolódva, a fő forrásaink a föníciai vokalizáció rekonstruálásának.

Fonológia

Mássalhangzó

A föníciai írásmód (vö. Föníciai ábécé ) megkülönbözteti a mássalhangzókat, amelyeket a következőképpen írnak át:

Ajak Alveoláris Palatális Veláris Uvuláris Garat Globális
egyszerű hangsúlyos
Orr m / m / n / n /
okkluzív süket p / p / t / t / T / T / k / k / q / q / ʼ / ʔ /
zöngés b / b / d / d / g / ɡ /
Frikátumok süket s / s / S / S / š / ʃ / ḥ / ħ / h / h /
zöngés z / z / `/ ʕ /
gurult r / r /
félhangzók l / l / y / d / w / w /

A megállapodás nem egyhangú a szivárgó protoszemita eredeti értékéről , következésképpen egyenértékű föníciaiakról sem: ha több akadémikus úgy véli, hogy š hang [s] , s hang [ts] , z a hang [dz] és s a hang [ts'] , mások ragaszkodnak a hagyományos értelmezése [ʃ] , [s] , [Z] és [s] alapuló átiratok más ábécét.

A fonetikus rendszer, amely kiemelkedik ebből a abjad a termék több fázisból asszimiláció. Közötti időben a proto-sémi dialektusok a Northwest, és hogy a Kananeusok, * s és * t beolvadt * s , * D és * Z be * z , és * t , * s és a * S egyesült * S . Utána, kánaáni föníciai, a síp * s és * s beolvadt * s , * H és * H beolvadt H , végül * ' és a * g beolvadt * ' . Ezek a későbbi fejlemények megtalálhatók a bibliai héberben is.

Másrészről a šin és a samech fúziójának lehetősége (a klasszikus föníciai vagy a késő pun nyelvben) - a föníciai írásmódban két nagyon eltérő jelzés - továbbra is ellentmondásos. A pun nyelvben úgy tűnik, hogy a gégék és a garatok teljesen eltűntek, és azonkívül igaz, hogy sem ezeket a mássalhangzókat, sem a hangsúlyokat nem lehetett helyesen átírni a latin ábécével.

Nincs egyetértés abban, hogy a föníciai-pun nyelv más északnyugati szemita nyelvekhez (például a bibliai héber és az arámi) hasonlóan robbanásszerű mássalhangzó lenitációs folyamatot élt volna át (vö. Hackett et al. Segert és Lyavdansky eltérő véleménye). A / p / mássalhangzónak általában a pun és a késő föníciai, valamint a proto-arab nyelvben / f / -é kellett fejlődnie . De igaz, hogy a késő pun nyelv néhány latin nyelvű átírása ezt a "siket spiránsok" mássalhangzóját * ​​p használja ph , th és kh értékekben a szavak különböző helyzetein (bár ezen írásmódok értelmezése nem teljesen világos). mint az f betű .

Magánhangzók

A föníciai magánhangzórendszerrel kapcsolatos ismereteink nagyon töredékesek e nyelv fentebb leírt írásának jellege miatt; Létezésének első évszázadai alatt a föníciai írás egyáltalán nem vette észre a magánhangzókat, és amikor később megjelentek a magánhangzók jegyzékelésére szolgáló rendszerek, soha nem alkalmazták azokat szisztematikusan az eredeti föníciai lexikon szavaira. Úgy gondolják, hogy a föníciai három rövid magánhangzót használt: / a / , / i / , / u / és öt hosszú magánhangzót: / aː / , / iː / , / uː / , / eː / , / oː / . A kettőshangzók / AJ / és / AW / ismert proto-sémi már átalakult a formák / E / és / O /  ; Ezt a mutációt kerülhetett sor korábban, mint a bibliai héber, mert a hosszú magánhangzók a föníciai elvesztette a félig magánhangzók ( BET „ház” volt írva bt míg bibliai héber van byt ).

A föníciaiak történetében a legszembetűnőbb magánhangzós evolúció a "  kánaánita apofónia ", amely részben a bibliai héber nyelven is kifejeződik, de sokkal tovább tolódott oda: így az északnyugati protemiszita dialektusokban , / aː A / és / aw / nem csak / oː / -re fejlődött, mint a Tiberias héberre, hanem a / uː / -re . A héber nyelvet / aː / átíró proto-szemita akcentus / a / alakult / oː / alakúra . Ezt az apofóniát latin és görög átírások tanúsítják, mint például a rūs a „fej, fő” kifejezésre (héber Tiberias rōš , ראש), a samō a „hallott” kifejezésre (héber Tiberias: šāmāʻ , שמע); Hasonlóképpen tudjuk görög átiratokat, hogy a szó jelentése „örökkévalóság” volt 'ūlōm , kapcsolódó bibliai héber 'ōlām és proto-szemita 'ālam . A levél Y találtak a görög és a latin ábécé átiratok szavak, mint a vonatkozó névmás ys „ami”, és a véget a határozott tárgyeset y-odik , lehet értelmezni, mint egy kisbetűs schwa előző hangsúlyos szótagok igék, vagy mindkét szótag előtt kiemelő a főnevek és melléknevek, míg mások, mint Y látszat Chyl vagy akár gyer (a szótag / Kull /) az „összes” igazolt az Poenulus a Plautus , lehet, hogy kell értelmezni, hogy egy későbbi szakaszban a tőhangváltás, még egy de labializáció a / u / és / uː / . Az eredetileg nyitott rövid / * i / szótagok az [e] -ig amuï-t kaptak, hangsúlyozva pedig meghosszabbodtak.

Hangsúlyozás

A tónusos akcentus helyzetéhez kapcsolódó magánhangzóváltások szabályszerűsége arra enged következtetni, hogy a föníciai nyelven az akcentus szinte mindig az utolsó szótagon volt, ahogyan ez a bibliai héber esetében is megtörténik . A nyitott szótagokban valószínűleg csak hosszú magánhangzók voltak.

Nyelvtan

Ebben a szemita szavakra jellemzően a föníciai szavak általában morfológiai különbségeket kifejező háromrétegű gyök- és magánhangzó-váltakozások köré alakulnak .

Névleges morfológia

A nevek deklinációja lehetővé teszi a nem (férfias és nőies), a szám (egyes szám, többes szám és az elenyésző párharc nyomai) és az "állam" ("abszolút" vagy "felépített" ) megkülönböztetését , ez utóbbi jellemzi a neveket birtokos után következik), és kategória pontosságot is ad. Ott találjuk a proto-szemita genitív eset nyomát . A föníciai szokásos írásmódból a deklinációk végződései el vannak hagyva, de a latin vagy görög ábécé feliratai lehetővé teszik a főnevek végződésének helyreállítását (amelyek egyúttal a melléknevek végződései is):

Férfias: abszolút szinguláris -∅, kettős / -em / m , plural / -im / m
épített szinguláris -∅, kettős / -e / plur , plural / -e / ∅
Nőies: abszolút szinguláris / - (O) t / t , párbaj / -tēm / tm , többes szám / -ūt / t egyesített
szerkezetű / - (o) t / t , párbaj * / - tēn / tn ?, többes szám / -ūt / t

A késői punban a nőnemű / -t / végződése láthatóan leesett: ḥmlkt „a királynő fia” vagy ʼḥmlkt „a királynő testvére”, amelyet HIMILCO latinul adott vissza. / n / a következő mássalhangzókhoz is asszimilálódott: pl. št „év” a * / šant / helyett , archaikusabb.

A változatok a Kr. E. IX .  Század  között eltűntek . AD , és a VII -én  század  ie. AD  : pl. A személy neve renderelt akkád által ma-ti-nu-BA- " egy-li „Don of Baal  ”, a ragozások -u és -i , írták ma-ta-an-ba " egy-al deux évszázadok a későbbiekben; de egy ősi genitív nyomai megmaradtak az egyes személyek birtokos utótagjának első személyében: ʼby / ʼ abiya / „ apámtól ”, ʼb / ʼ abī / „apám” helyett .

Itt található a személyes névmások átírása és rekonstruált kiejtése:

Egyedülálló:

Többes szám:

Az enklitikumok személyes névmások a nevekhez (a birtoklás megjelölésére) és az elöljárókhoz vannak kapcsolva, amint ez a "standard föníciai" (az uralkodó nyelvjárás, szemben a Byblos dialektusával és a későbbi pun változatokkal), amelyeket az alábbi táblázat jelöl, a négyzet között zárójelben az aV megemlítéssel .). Morfológiájuk kissé változik, ha többes számú férfiszót követnek (vagyis amikor magánhangzót követnek).

Egyedülálló:

Többes szám:

Ezenkívül egyes kutatók szerint a magánhangzó után általában használt encilitikus formák, ha az egyes számban főnév után találhatók, egy hipotetikus genitivust jelölnének (a / -i / deklinációval , a többes számú genitív végződése / - ē / ). Ebben az esetben kissé másképp töltené ki kiejtésüket: 1. st . egyes / -iya (ː) / y , 3 e fő férfias és nőies egyes szám / -iyu (ː) / y és / -iya (ː) / y . A 3 e fő a többes számot mindkét esetben ugyanúgy kellett kiejteni, vagyis / -nōm / nm és / -nēm / nm .

Ezek az enklitikus formák nyelvjárásokonként eltérőek. Az archaikus Byblos- dialektusban a harmadik személyű alakok h és w / -ō / a férfias egyes számban (aV w / -ēw /), h / -aha (ː) / for a női egyes számban és hm / - hum ( ma) / férfias többes szám. A késő pun nyelvben a 3 e  férfias egyes szám gyakran / -im / m .

Az igék közvetlen tárgykiegészítésű funkcióval rendelkező komplement névmások szintén az igékhez tartoznak, mint enclitikusok. Megint különféle formák léteznek: / -nī / n egyes szám első személyben és valószínűleg / -nu (ː) / többes számú első személyben.

A demonstratív névmásokat („ezt, azt”, amely egyenértékű a latin „is / ea / id” szóval ) a föníciai z szabványban egyes számban, ʼl többes számban („ces”) írják . A ciprusi föníciai z helyett ʼz- t ad . A Byblos-dialektus megkülönböztette a férfit ( zn / z ) a nőiétől ( zt / zʼ ) az egyes számokban . A punokat új változás kísérte: az egyes demonstratívokat néha st , néha zt mindkét műfajhoz írják . A hangsúlyos demonstratív (a latin "ille" megfelelője) megegyezik a harmadik személy névmásaival. A kérdő névmások: / miya / vagy talán / mi / én "ki?" és / mū / m "mi? ". A "bárki" határozatlan névmás írva mnm . A relatív névmás írva š , magánhangzó követi vagy előzi meg.

A határozott cikk a / ha- / volt, és a következő szó első mássalhangzója megduplázódott. Azt írták, h , hanem a késői pun " és " , azáltal, hogy enyhítik és összeolvadást a torokhangok. A bibliai héberhez nagyon hasonló módon a cikk kezdő mássalhangzója a b- , l- és k elöljárók után kerül elhagyásra ; különféle részecskék és funkcionális szavak, például a közvetlen tárgykiegészítést jelölő ʼyt elöljárószó vagy a w- („és”) kötőszó elhagyhatók .

Számolás

Az 1-től 10-ig terjedő kardinális számok esetében az 1 jelző, a 2 a párbaj végét felvevő főnév , a következők pedig egyes és főnévi alakok:

A sorszámokat az * iy -y összeadásával alakítjuk ki . Az összetett számokat a w- ("és") kötőszó segítségével alakítjuk ki , pl. RSr w šnm a "tizenkettőre".

Igekötés

A ragozás jelöli a személyt , a számot , a nemet , az időt és a szempontot . A többi szemita nyelvhez hasonlóan a föníciai igék is lehetővé teszik a különböző konstrukciókban a cselekvési mód, a transzitivitás mértékének és a hang kifejezését.

Íme egy példa a tökéletes ragozásra vagy az utótag- ragozásra , amely egy befejezett tényt (tehát „múltat”) fejez ki a qtl „megölni” („semleges” ragozás G típusú) igével .

Itt van most a tökéletlen vagy ragozás-előtag G ragozása, amely kifejezi a jelent és a jövőt (nem különböztethető meg a proto-szemita optikától ).

A felszólítás vége valószínűleg / -∅ / ( 2 e fő. Masc. Sing.) / -Î / ( 2 e fő. Fem. Sing.) És / u / ( 2 e fő. Pl.) Volt , de a föníciaiak, akik ezt a három formát írják , nem különböztethetők meg, mivel qtl-t írnak , vagyis. -∅ . A rendelkezésünkre álló adatok nem teszik lehetővé, hogy megtaláljuk a különbségeket a proto-szemita optika között, amelynek azonban eredetileg kissé kellett eltérnie ettől a ragozás-előtagtól.

A határozatlan formák az infinitív, az abszolút infinitiv, valamint az aktív és a passzív tagok. A G-témájú konjugáció, a főnévi általában jelölve prepozíció l- analóg angol , hogy amint az a / liqtul / „kill”; éppen ellenkezőleg, az abszolút infinitivust (qatōl) főleg egy ige intenzitásának jelölésére használják : ptḥ tptḥ "nyitott szélesen!" ", Vagy hasonlóan / * qatōl tiqtul /" ölje meg! "

A G tematikus ragozásában a tagmondatok a következő formákat ölthetik:

A vokalizációja a fenti formák lehet rekonstituált közötti megfelelések az archaikus proto-sémi formák az észak-nyugati és igazolt föníciai ekvivalens: a formák a PNWS igenév vannak * / qātil-, qātilīma, qātil (a) t, qātilāt, qatūl, qatūlīm, qatult vagy qatūlat, qatūlāt / .

Származtatott gyökök:

A legtöbb témának passzív és reflektív formájúnak kellett lennie, az elsőt a hangosítással, a másodikat a toldalékolt -t- betűvel különböztették meg . A téma passzív hangját G-ben qytl , / qytal / <* / qutal / formában tanúsítják  ; az infix alaknak ezért / yitqatil / ytqtl (tG) és / yiqtattil / (Dt) yqttl kell lennie .

Elöljárók és részecskék

Bizonyos elöljárók mindig a főnevek elé kerülnek , a határozott cikk / h / kezdőbetűjének elissziójával, ha van ilyen: így a b- „in”, l- „for”, k- „like” és m - / min előtagok / "innen, ki". Néha kibővített formában találhatók, egy -n vagy egy -t hozzáadásával . De más elöljárók külön maradnak: pl. ʻL 'be' ,. Azt „amíg a”, 'ḥr „után”, THT „alatt”, b (Y) n „között”. Néhány elöljárószó főnevekből áll: lpn „elöl”, l- „versből” és pn „előtt”. A határozott objektum-kiegészítést jelző speciális elöljárószó, a ʼyt (/ ʼiyyūt /?), Ellentétben a héberül, egyértelműen megkülönböztethető a ʼt (/ ʼitt /) elöljárótól . A leggyakoribb tagadás a bl (/ bal /), amelyet igékkel, de néha főnevekkel is használnak; egy másik tagadás: ʼy (/ ʼī /), amely egyes igék nemlétét és tagadását egyaránt kifejezi. A tiltásokat ʼl (/ ʼal /) elöljáróval fejezzük ki . Az "hacsak" korlátozást lm jelöli . Közül a leggyakoribb kötőszavak w (származtatott talán archaikus / WA? /, Mely átalakult formában / U / A pun nyelven), „és a” vagyok ( /'im / ), a „Mikor”, és k ( / kī / ), „az; mert; amikor ". A ( ' ) p ( / a p / ' kötőszóhoz is. " L- (/ Lu li /) (esetenként) optikát jelölhet (" tud-e ...! "). L- használható interpelláció ( "  vokatív  ") Ez a két elöljárószó - kötőszó lehetővé tette az összetett szavak kialakítását.

Szintaxis

A szokásos szórend az Ige-Tárgy-Kiegészítés. A „lenni” ige jelen időben nem létezik; olyan állításokban, amelyek kopulát használtak volna, az alany megelőzheti az állítmányt. A főnevek mindig megelőzik a mellékneveket és a kapcsolódó (birtokos) névmásokat.

Szókincs és névképzés

A nevek lényegében három mássalhangzó törzs és magánhangzók kombinálásával jönnek létre, mások azonban előtag ( / m- / (és ritkábban / t- / )) hozzáadásával , egy cselekvés vagy annak következményeinek kifejezésével; néha utótag / - UN / használják . Abstract szavak alkalmazásával vannak kialakítva a toldalék -t (valószínűleg amelynek az értéke / -ez / , / -ūt / ). a melléknevek vannak kialakítva szerint az utótag nisba / -īy / y , általános a sémi nyelvek (Pl. Ṣdny "Sidon lakója").

A nyelvtanhoz hasonlóan a föníciai lexikon - néhány fontos idiómától eltekintve - nagyon közel áll a bibliai héberéhez. Például a "lenni" igét kn-re írják (mint arabul), míg héberül és arámul hyh  ; és a „tenni” igét p thel írják (mint az arámiul: pʿl , és arabul: fʿl ), míg a héberben ʿśh van .

Példa

Föníciai szabvány (felirat a szarkofág Tabnit Sidon, V th  század  ie. ):
Az átírás  :
'NK tbnt khn'štrt mlk SDNM bn'šmn'zr khn'štrt mlk SDNM SKB b'rn z
my't kl'dm féle TPQ' yt h'rn z
'L'l tptḥ'lty w'l trgzn
k'Y'rln KSP'Y'r ln HRS WKL MNM MSD
blt'nk SKB b'rn z
'l'l tptḥ'lty w'l trgzn
k t'bt'štrt'ḥt ty b't
t t t t t t t ty t t t t t t t
t t t t
t t

Fordítás :
Én, Tabnit, Astarte papja, Sidon királya , Echmounadzar fia, Astarte papja, Sidon királya pihen ebben a szarkofágban.
Bárki is vagy, aki megtalálja ezt a szarkofágot,
ne nyisd ki, ne nyisd ki, ne zavarj,
mert nincs rajtam pénz, nincs velem arany, sem semmi más értékes,
csak én ebben a szarkofágban nyugszik.
Ne nyissa ki, főleg ne nyissa ki, ne zavarjon,
mert ez a cselekedet utálatosságot jelentene Astarte számára.
És ha ennek ellenére kinyitja, ha engem zavar, akkor
nélkülözze a magot e világ
élõi között, meneküljön el a nefilimek elõtt .

Késői pun ( I st  század  ie. ):
Görög ábécé  :
ΛΑΔΟΥΝ ΛΥΒΑΛ ΑΜΟΥΝ
ΟΥ ΛΥΡΥΒΑΘΩΝ ΘΙΝΙΘ ΦΑΝΕ ΒΑΛ
ΥΣ ΝΑΔΩΡ ΣΩΣΙΠΑΤΙΟΣ ΒΥΝ ΖΟΠΥΡΟΣ
ΣΑΜΩ ΚΟΥΛΩ ΒΑΡΑΧΩ

Az újpun nyelvű szöveg rekonstrukciója ( Igor Diakonoff ):
lʼdn lbʻl ḥmn
wlrbtn tnt pn bʻl
ʼš ndr S. bn Z.
šmʻ klʼ brkʼ

Fordítás : Baal Hammon
elsajátításához és Tanit szeretőnkhöz , Baál arcához , ... amelyet S [osipatius], Z [opyrus] fia szentelt fel. Hangja hallatszott, hallatszott.


A pun nyelv túlélése és utóda

A meglehetősen speciális formája a föníciai beszélt nyelv Tyrian kolónia a Carthage hívják a pun nyelvet  ; használatát jóval hosszabb ideig tartották fenn, mint maga a föníciai föníciai , mivel úgy gondolják, hogy még akkor beszélték, amikor Szent Ágoston írt . Lehet, hogy túlélte Észak-Afrika arab hódítását , mivel Al-Bakri földrajzkutató szerint Sirte városában (Észak- Líbiában ) olyan nép beszél, amely nem létezik, sem berber , sem latin, sem kopt  ; azonban tudjuk, hogy ebben a régióban a pun szót továbbra is sokkal azután tűnt el, hogy eltűnt írott nyelvként. Valószínű azonban, hogy a karthágóiak arabizálódását megkönnyítette nyelvük tagsága a szemita nyelvek csoportjába . Szintén a pun volt a tunéziai arab és más modern maghrebi nyelvjárások szubsztrátuma , arab hatással voltak rá.

A tifinaġ neve , amely a tuareg berber törzsek között szórványosan használatos ősi Lybico-Berber ábécé , talán a „pun” szóhoz kapcsolódó szó módosítása. A föníciai írásmóddal való kapcsolata - méghozzá korántsem kialakult - még mindig ellentmondásos, mivel a két ábécé különbözik egymástól. Ami a nyelvet (és nem az írást) illeti, a modern berber nyelvek kölcsönzése a punoknál nyilvánvaló, mint például a pun gaderhez közeli agadir („sánc”) .

De a pun sugárzás egyik leghíresebb példája megtalálható a latin Hispania helynévben (amely az egész Ibériai-félszigetet , Portugáliát is beleértve ): ez a szó a pun I-Shaphan- ból származik, ami azt jelenti, hogy "a hyraxok partja  ". Egy másik példa: Hanno, a Navigator kapcsolatba került a Guineai-öbölből származó "bozontos emberek" ellenséges törzsével . A görög tolmácsok a pun szót az ókori görög nyelvre gorillaï néven fordították le , ezt a szót 1847-ben Thomas S. Savage vette fel a nyugati gorilla megjelölésére .

Írásbeli tanúk

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Edward Lipiński, Itineraria Phenicia , 2004, p. Többek között 139–141]
  2. (in) máltai nyelv
  3. Vö. (En) Karel Jongeling és Robert Kerr , Késő pun epigráfia: bevezetés az újpun és latin-pun feliratok tanulmányozásához , Tübingen, Mohr Siebeck,2005, 124  p. ( ISBN  3-16-148728-1 ) , p.  10..
  4. szerint Franz L. Benz, a személyneveket a föníciai és pun feliratok , Pontificio Istituto Biblico,1972( újranyomás  1982. május), 534  p. ( ISBN  978-88-7653-427-0 és 88-7653-427-X ) , p.  12-14
  5. Jongeling & Kerr, késői pun epigráfia, p. 2.
  6. Joe Ann Hackett és D. Woodard ( szerk. ) Szerint Szíria-Palesztina és Arábia ősi nyelvei ,2008, "Föníciai és pun", p.  85
  7. Stanislav Segert és Robert Hetzron ( szerk. ) Szerint A szemita nyelvek , a Routledge ,1997( újranyomás  2005), 576  p. ( ISBN  0-415-41266-8 ) , „Föníciai és a keleti kánaáni nyelvek”, p.  175
  8. Vö. Joe-Ann Hackett és Roger D. Woodard ( szerk. ), Szíria-Palesztina és Arabia ősi nyelvei ,2008, "Föníciai és pun", p.  86-87
  9. Vö. Stanislav Segert és Alan S. Kaye, Peter T. Daniels ( szerk. ), Ázsia és Afrika fonológiája: (beleértve a Kaukázust is) ,1997, "Föníciai és pun nyelvű fonológia", p.  59.
  10. Tól Robert M. Kerr, Latino-pun felirattan: Leíró tanulmány a feliratok , Coronet Books Inc,2010( újranyomás  2010), 253  p. ( ISBN  978-3-16-150271-2 és 3-16-150271-X ) , p.  126.
  11. Лявданский, А.К. 2009. Финикийский язык. Языки мира: семитские языки. Аккадский язык. Северозапазносемитские языки. ред. Белова, А.Г. и др. P.283
  12. Robert M. Kerr, op. cit , pp. 105. és azt követő.
  13. Segert, Stanislav. 1997. föníciai és pun nyelvű fonológia. In Asia and Africa Phonologies: (beleértve a Kaukázust is), szerk. Alan S. Kaye, Peter T. Daniels. P.60.
  14. Lásd Joe Ann Hackett, 2008. föníciai és pun. In: Szíria-Palesztina és Arabia ősi nyelvei (szerk. Roger D. Woodard). P.88
  15. Segert, Stanislav. 1997. Föníciai és pun nyelvű fonológia. In Asia and Africa Phonologies: (beleértve a Kaukázust is), szerk. Alan S. Kaye, Peter T. Daniels. P.61.
  16. Joe Ann Hackett, föníciai és pun, op. cit ., 89. o
  17. Stanislav Segert, 1997. Föníciai és pun fonológia. In Asia and Africa Phonologies: (beleértve a Kaukázust is), szerk. Alan S. Kaye, Peter T. Daniels. P.63.
  18. Segert, Stanislav. 2007. föníciai és pun morfológia. Az ázsiai és a fülöp-szigetek morfológiáiban Ázsia és Afrika morfológiái. szerk. írta Alan S. Kaye. P.79
  19. szerint Joe Ann Hackett , az ókori nyelveket Szíria-Palesztina és Arábiában ,2008, 284  p. ( ISBN  978-0-521-68498-9 és 0-521-68498-6 ) , „föníciai és pun”, p.  90
  20. Ez a névmások leírása Joe Ann Hackett monográfiájából származik , Szíria-Palesztina és Arábia ősi nyelvei ,2008, 284  p. ( ISBN  978-0-521-68498-9 és 0-521-68498-6 ) , „föníciai és pun”, p.  90
  21. Tól Stanislav Segert és Alan S. Kaye ( szerk. ), Morfogiát Ázsiában és fülöp morfogiát Ázsiában és Afrikában. , Eisenbrauns,2007, 1380  p. ( ISBN  978-1-57506-109-2 és 1-57506-109-0 , online olvasás ) , „Föníciai és pun morfológia”, p.  80
  22. A magánhangzók helyreállítása lényegében Joe Ann Hackett monográfiáján alapul , Szíria-Palesztina és Arábia ősi nyelvei ,2008, 284  p. ( ISBN  978-0-521-68498-9 és 0-521-68498-6 ) , „föníciai és pun”, p.  90. Az átírás Stanislav Segert és Alan S. Kaye ( szerk. ), Ázsia morfológiái és Fülöp-szigetek Morfológiái Ázsia és Afrika alapján készült. , Eisenbrauns,2007, 1380  p. ( ISBN  978-1-57506-109-2 és 1-57506-109-0 , olvasható online ) , „Föníciai és pun morfológia”, p.  82.
  23. Stanislav Segert , Ázsia és a fülöp-szigetek morfológiája Ázsia és Afrika morfológiája. , Eisenbrauns,2007, 1380  p. ( ISBN  978-1-57506-109-2 és 1-57506-109-0 , olvasható online ) , „Föníciai és pun morfológia”, p.  82
  24. Hackett, Joe Ann. 2008. föníciai és pun. In: Szíria-Palesztina és Arabia ősi nyelvei (szerk. Roger D. Woodard). P.96.
  25. Лявданский, А.К. 2009. Финикийский язык. Языки мира: семитские языки. Аккадский язык. Северозапазносемитские языки. ред. Белова, А.Г. и др. P.293
  26. Hackett, Joe Ann. 2008. föníciai és pun. In: Szíria-Palesztina és Arabia ősi nyelvei (szerk. Roger D. Woodard). P.97.
  27. Joe Ann Hackett, föníciai és pun . In: Szíria-Palesztina és Arabia ősi nyelvei (szerk. Roger D. Woodard, 2008), p. 99.
  28. Hackett, op. cit ., p. 98
  29. Átírás és fordítás Booth, Scott W. 2007 után. A CORPUS LINGUISTICS FELHASZNÁLÁSA A KULAMUWA-FELIRATBAN MEGTALÁLT FOENIKAI NYELVTAN ÉS SZINTAKTUS NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ. 196. o.
  30. Дьяконов И. М. Языки древней Передней Азии. Издательство Наука, Moszkva. 1967.
  31. Leideni Egyetem: bevezetés a szemita epigráfiába
  32. Farid Benramdane "  A Maghribi, nyelv háromezer éves a ELIMAM, Abdou (szerk. ANEP, Algír 1997)  ", Insaniyat , n o  6,1998, P.  129–130 ( online olvasás , konzultáció 2015. február 12-én )
  33. Szerint Jean Servier , Les Berbères , Párizs, Presses Universitaires de France , coll.  ""  Mit tudok?  ", Nº 718",2003(  4. utánnyomás ), 127  p. ( ISBN  2-13-053170-9 ) , p.  31.
  34. Gaston Conteneau , „  Második régészeti misszió Sidonban (1920)  ”, Szíria , vol.  5, nincs csont  5-1,1924, P.  9–23 ( DOI  10.3406 / syria.1924.3094 , online olvasás , hozzáférés : 2009. augusztus 31. )(Fr)

Lásd még

Külső linkek