Theodor Bibliander

Theodor Bibliander Kép az Infoboxban. Theodore Bibliander, képzeletbeli portré, 1860. Életrajz
Születés Között 1504 és 1509
Bischofszell
Halál 1564. szeptember 26
Zürich
Tevékenységek Teológus , műfordító , nyelvész , író
Egyéb információk
Vallás protestantizmus

Theodor Buchmann vagy Theodor Bibliander született Bischofszell között 1504 és 1509-ben halt meg zürichi on 1564. szeptember 26, svájci református teológus , biblistás , filológus , humanista és orientalista .

Ábra az univerzalizmus a XVI E  század utódja Zürichben a Zwingli a tanítás a Ószövetség , Theodor Bibliander is különösen híres a fontosságát műveit, amelyek közül úgy tűnik, az első és a monumentális latin kiadás a Koránban is. mint egy forradalmi héber nyelvtan a maga idejében.

Életrajz

Theodor Buchmann családból származik előkelők származó Thurgau . Ő a fia, Hans Buchmann, tanácsadó és Amman a Bischofszell . Az előnyöket a zürichi (város át a protestáns reform ) a tanítás nagy tudósok: amellett, hogy a latinista Oswald Myconius és a hellenisztikus és héber Jakob Wiesendanger néven Ceporinus , azt professzorok Leo Jud és Ulrich Zwingli . 1523-ban Zürichben ismertették a Biblia nyilvános kommentárjaival, mielőtt 1525-ben Bázelbe költözött, hogy két évig kövesse Oecolampade és Conrad Pellican református teológusok , az Ószövetség héberül kommentálóinak tanulságait .

Javasolt, hogy Prince Frederick II Liegnitzben által Zwingli, aztán két évig tanított a Liegnitzben Higher School in Sziléziában , majd néhány hónappal a Latin Iskola Brugg . 1529 -ben visszatérve Zürichbe, testvére házába költözött, ahol elmélyítette nyelvtudását és héber nyelvtant készített. Amikor Zwingli 1531 -ben meghalt , Zwingli utódja volt az ószövetségi székben - amely aztán a Septuaginta kommentálásából állt - a teológiai iskolában. Közel harminc évig tölti be ezt a tisztséget. A tudós filológus, aki mind a szemita nyelveket, mind a népi és a nemzeti nyelveket tanulmányozta, miközben megvédte a sok kortárs által barbárnak tartott német nyelvet, a tudós filológusként és bibliai exegétaként nagy hírnévre tett szert, és tanítását széles körben terjesztették hallgatói.

Részt vett azokban a vallási vitákban, amelyek aztán felforgatták a kereszténységet, bírálta a római katolikus egyházat és a római hatóságokat, és szembeszállt a Tridenti Zsinattal a De legitima vindicatione Christianismi című művel (1553), amely az anglikán Angliát a keresztény szabadságjogok példamutató földjének állította . Kritizálja a pápát is , akit Antikrisztusnak tart . De kategorikusan ellenzi Pierre Martyr Vermigli szigorát , aki szigorúan ragaszkodik a " kálvinizmushoz ". Ragaszkodik az eleve elrendelés teológiai elképzeléséhez , amely véleménye szerint egyetemes üdvösséghez vezet . Ez arra készteti őt, hogy kiterjessze Isten Királyságát a föld minden népére, az Erasmus nyomán univerzalista eszme , de ez továbbra is a hitetlenek kereszténységre való megtérésének feltétele . E viták eredményeként Bibliandert 1560-ban mentelmi képességeinek csökkenése ürügyén mentesítették tanári feladatai alól . Négy évvel később meghalt a pestisben .

alkotás

Telepítése az egész pályafutását intenzív szerkesztői és levél írása tevékenység, tette közzé egy fontos héber nyelvtan - Institutionum grammaticarum de lingua Hebraea liber unus - az 1535 , a gyűjtemény leveleket mesterei Zwingli és Oecolampade a 1536 , és folytatta a fordítás latin a befejezetlen Biblia Leo Judról , amelyet 1542-ben megszakított a halál . Ő is a szerző kommentárok a Apokalipszis a 1545 .

A 1543 , a kiadás a latin változata a Korán fordította Robert de Ketton 400 évvel korábban - némileg módosított általa és előszóval Melanchthon - megérte bebörtönzése a Basel nyomtató, a híres Jean Oporin dit Oporinus de lehetővé teszi az európai tudósok elérheti az alapító szövege iszlám, néhány év múlva a török tolóerő jött le, hogy Bécs a 1529 és míg I. Ferenc első aláírt egy szerződést a szövetség a Szulejmán az 1536 . Ez a kiadvány, amely cáfolatokkal, magyarázatokkal és információkkal kíséri a muszlimok életét és szokásait, és amely többek között a velencei Andrea Arrivabene (1547) első olasz nyelvű változatának eredete - kiadta a reformista köröket is - mérföldkő, és valószínűleg részt vesz az orientalizmus későbbi fejleményeiben az arab filológia és az iszlám tanulmányai alapján.

A 1548 , Buchmann közzétett De ratione communi omnium Linguarum et literarum Commentarius, a munkát, amely révén a tanulmány az európai és keleti nyelven, hangsúlyozta az alap nyelvi és vallási közösség, amely szintén tette egyik előfutára az összehasonlító nyelvtan .

Művek

Kortárs kiadások

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Bibliander jelentése "a könyv embere", német nevének klasszikus görög fordítása , buch (könyv) mann (ember)
  2. (de) Deutsche Biographie , „  Bibliander, Theodor - Deutsche Biographie  ” , a www.deutsche-biographie.de (elérhető 22 február 2018 )
  3. Hans Ulrich Bächtold / FS , "  Bibliander, Théodore  " , a HLS-DHS-DSS.CH oldalon (elérhető : 2018. február 22. )
  4. források születési évenként eltérnek. A Neue Deutsche Biographie című mű 1504 és 1509 között, a Svájci Történeti Szótár 1506-ot jelzi.
  5. ez a név nyilvánvalóan anakronisztikus
  6. Online cikk (en) "  Jean Christophe Saladin", Euripides luthérien? », A római francia iskola Mélanges-ban. Olaszország és a Földközi-tenger , 108. kötet, 1. sz. 1996. o. 160  ” , a www.persee.fr oldalon (hozzáférés : 2010. május 24. )
  7. Latinul Johannes Oporinus . Ez a nagy tudós a Paracelsus asszisztense, majd latin nyelvet tanít a bázeli egyetemen. Ő összeállt nyomtatók Thomas Platter , Robert Winter és Wolfgang Lazius előtt egyedül dolgozik.

Függelékek

Bibliográfia

A cikk írásához használt dokumentum : a cikk forrásaként használt dokumentum.

Kapcsolódó cikk

Külső linkek