Normandia gyarmatosítása

A kolonizáció Normandia az a folyamat beültetése populációinak nyugati germán eredetű, különösen frank és szász, majd az angol-skandináv a egyházi tartományban Rouen amelyek elsősorban arra szolgál, mint a földrajzi keret Normandia . Ez utóbbi a viking betolakodókról kapta a nevét , mert a krónikások néha középkori latin Nortmanni / Normanni néven „normannoknak” (többes számú Nortmannus , Normannus ), etimológiailag „északi embereknek” nevezték őket . Miután a szárazföldi támogatás a skandináv vezető Rollo a király a frankok a 911, ez a része neustria fokozatosan nevét vette Normandia. E régió gyarmatosítása helynévi, antroponimikus és régészeti kutatás tárgyát képezte. Nagysága historiográfiai vitákat vált ki.

Frank és szász települések

A germán vándorlások során a leendő Normandia területét már a frankok és a szászok gyarmatosították, ami

Normandia frankok általi gyarmatosítása egyenetlen volt: a mai Normandia keleti részén meglehetősen sűrű, nyugati részén majdnem nulla. Ez abban nyilvánul meg, nekropoliszok sorai Envermeu , Londinières , Herouvillette és Douvrend stb Csodálkozhatunk az ilyen típusú, sorokkal ellátott nekropoliszba temetett populációk helyi vagy távolabbi eredetén. Azonban a toponymy kiderül félreérthetetlenül germán elemek, amelyek nem találhatók délebbre, például a helységnevek -hlar- ( „ láp ”, régi francia larris „FRICHE, mande”) a Meulers vagy Flers , a avisna ( „ legelő ”) in Avesnes-en-Bray vagy Avesnes-en-Val , a -alah- ( „Temple”) a Bouafles vagy Neaufles-Auvergny , a Bure ( „üdülő”) a Hambures vagy Bures-en-Bray , a -baki (” stream ") a Rebets vagy a Hambye-ban (bár ez utóbbi esetében elfogadható az angol-skandináv hipotézis), in -mark- (" határ, járás ") Marques- ban, -berg- (" emelkedés ") Barc-ban vagy Marques-ban , in -mer ( "mare") a Blingemer vagy Mortemer , a -eng a Hodeng-Hodenger vagy Nesle-Hodeng , a -court és legrégibb - városi dátum ebből frank időszakban. A régió elengedhetetlen részévé válik származó neustria a halál Clovis és Rouen továbbra is fontos város. Ettől az időponttól kezdődik a megyék közigazgatási és katonai felosztása is, a frank gróf az állam magas tisztviselője. Végül a régió keleti részén, Párizs közelében, a meroving királyok és hercegnők lakóhelye volt . A frank gyarmatosítás szórványosan volt a jövő Normandiától nyugatra.
A szász gyarmatosítást szövegek és régészeti feltárások jól tanúsítják, különösen a Caen síkságán (Bessintől keletre). A 843 és 846 király alatt Kopasz Károly , hivatalos dokumentumok is beszélve, hogy létezik egy pagus nevű Otlinga Saxonia a Bessin régióban. Az Otlinga kifejezés jelentése elmenekül tőlünk. A toponymy a Bessin és a Caen kampány kínálnak nekünk lehetséges példát helynevek szász eredetű, például: Cottun ( Coltun 1035-1037; Cola „s»város«, angol -Ton vö Colton ). Összehasonlítását a nevek -ham / -hem (angolszász Ham > otthon vö falu ) jelen Bessin azokkal Boulonnais meggyőző, és csak formájában jelennek meg a végleges, a jelenlegi osztálya. A Calvados , amely szász eredet hipotézisét támasztja alá. Ez a példa Ouistreham ( Oistreham 1086) Étréham ( Oesterham 1350?) Huppain ( * Hubbehain ; Hubba "sonkája"), Surrain ( XI . Század Surrehain ) stb. Normandia másutt a -ham- ben szereplő példák kétségesek, például Canehan (Seine-Maritime, Kenehan 1030 / Canaan 1030 - 1035) egy bibliai Kánaánt vagy Grohant (Eure) képviselhet. A kicsinyítő hamel későbbi helynévi kiterjesztése ebben a tartományban, másutt közös intézkedés nélkül, és a közös családnév természetesen nem idegen. Alsó-Normandia, közepéről származik a V th században, hogy mi is a mai napig az első szász település a tanulmány kilenc temetők ( Reville , Vierville-sur-Mer , Ifs , Bénouville , Frenouville , Giberville , Herouvillette , Sannerville , Lisieux ) . A szász régészeti jelenléte a VII . Század végéig itt is folytatódik , majd a népességbe olvad. A Bresle északi pólusain (Ponthieu és Boulonnais) és a Szajnától délnyugatra a Csatorna partjai mentén kívül a szász jelenlétet továbbra is elszigetelt felfedezések sugallják, mint Muids-ban (Eure) .

Gyarmatosítás a vikingek által

Folyamat

Az első viking razziák 790 és 800 között érkeztek Nyugat- Gallia partjaira . A neusztriai tengerpartot jámbor Lajos (814–840) uralkodása alatt érték el . 841 betörése nagy kárt okozott Rouennek és Jumiègesnek. A vikingek kolostori kincseket támadnak, könnyű zsákmányt, mert a klerikusok nem tudják megvédeni őket. A 845-ös expedíció felmegy a Szajnán, és megérinti Párizst. A rajtaütések a nyár folyamán történtek, a vikingek zsákmányukkal visszatértek Skandináviába telelni.

851- től Basse-Seine-ben telelnek; az általuk meghatározott apátság Fontenelle a tűz : a szerzetesek kellett menekülnie Boulogne-sur-Mer 858 és Chartres a 885. emlékei Szent Honorine szállították a apátság Graville a Conflans , a párizsi régióban. A kolostori levéltárak és könyvtárak egy részét is áthelyezték (kötetek Jumièges-től St. Gallenig ), de sokakat megégettek.

A karoling királyok néha ellentmondásos politikát és súlyos következményeket vezettek. A 867 Szerződés által Compiègne, Charles II Kopasz volt átengedni a Breton király Salamon , a megye Cotentin , azzal a feltétellel, hogy ő esküt a hűséget neki, és hogy ő segít neki az ő elleni harcban a vikingek. Között 862 és 869 , Charles II Kopasz volt egy fahíd épült Pitres, megvédte a két falazat hídfő maguk által védett két erődítmények, amelyek közül az egyik lett a város Pont-de-l'Arche . Fontos harcok zajlottak különösen 881-ben. E fontos erődítmények ellenére azonban a frankoknak nem sikerült megvédeniük a helyet. A helyőrség túl gyenge volt, és még mindig igyekeztek rövid időn belül mozgósítani hadseregüket.

Így 911-ben Rollo viking vezér megállapodást kötött Karoling egyszerű Károllyal . A Saint-Clair-sur-Epte-i szerződés értelmében a király Rouen vagy többé-kevésbé Felső-Normandia megye őrizetét adta neki , cserébe egy vazallusesküt ( 940- ben ejtették ) és az elkötelezettséget. megkeresztelkedett. Rollo-nak a Szajna és Rouen torkolatát is meg kellett védenie a skandináv behatolásoktól. Követve a progresszív hódítások alatt álló terület Norman szuverenitás nőtt: Hiémois és Bessin a 924 .

933-ban a normandiai vikingek az Incon által irányított bretagne-i vikingek költségére kisajátították a Cotentint és az Avranchint . Abban az évben Raoul burgundiai király kénytelen volt átengedni a „Bretons tenger partját” a normannok hercegének, Guillaume Longue-Epée-nek . Ez a kifejezés a Cotentint és kétségtelenül az Avranchint jelölte meg a Sélune-ig , amelynek akkor a déli határa volt.

Bár számos épületet kifosztottak, felégettek vagy elpusztítottak a viking razziák mind a városokban, mind a vidéken, az egyházi források által készített képet nem szabad túlságosan elsötétíteni: egyetlen várost sem romboltak le teljesen a földdel. Másrészt a kolostorokat mind északi emberek kifosztották, és az összes normann apátságot elpusztították. Rollo és utódai erőteljes átvétele azonban meglehetősen gyorsan helyreállította a helyzetet.

A 942 , halála után William Longsword , normannok által fenyegetett király Louis IV outremer és Hugh , márki neustria fellebbezett a dán király nevű Hagrold (in) , talán Harald I st Dánia, leszállt egy hadsereg a merülések torkolat . Az eseményről beszámoló Dudon de Saint-Quentin szerint ehhez a hadsereghez csatlakoztak a már Bessinbe és Cotentinbe telepített északiak , ami további skandináv létesítményhez vezetett a régióban. Szerint a Guillaume de Jumièges King Hagrold már jelen volt Cherbourg idején az egymást követő második Norman herceg.

Között 960 és 962 , Duke Richard I első az úgynevezett új kvóták Viking hogy engedélyezi a király Lothar és gróf Thibaud Blois, akik betörtek Normandia. Miután helyreállt a béke, nagy részük vállalta, hogy áttér a keresztény hitre, és hagyják, hogy normann földön maradjanak.

Világszerte a gyarmatosítók Normandia La Manche-csatorna felé orientált részére koncentrálódtak: a Granville / Falaise / Les Andelys vonaltól északra, Eu; fordítva, úgy tűnik, hogy Normandia egyes régiói megúszták a skandináv telepesek tömeges megtelepedését: Pays de Bray , Vexin , Mortainais , Avranchin , Pays d'Ouche és részben Orne megye .

Névtani

Helynév

A Normandia az egyetlen olyan régió Franciaországban , amely nagyon magas mennyiségben tartalmazza a norvég és az óangol helységneveit, különös tekintettel a Normandia tengeri és folyópartjára, a Szajna alsó részének mindkét oldalán. A toponymy lehetővé teszi, hogy felsorolni zónák létrehozása az angol-skandináv telepesek, azaz: az egész ország Caux , Roumois , a nyugati része Norman Vexin , az északi Évrecin a vidéken Neubourg , Caen környéke, Bessin parti sávja, Cotentin bezárása és nyugati partja, valamint a Pays d'Auge Seine és Orne közötti partvidéke . Elsősorban a domborzattal kapcsolatos kifejezéseken alapszik : vízfolyás, völgy, domb, szigetecske, torkolat; de emberi települések is: megtisztított mező, tanya, falu, templom, de számos antroponím is .

A fő helynevek ( -tot, -bec, -dal [le], -mare, -fleur, -tuit, -beuf, -crique, -busc, -vic / -vy, -lon [de] ) nem jelennek meg soha helynevekben igazolt szövegek ből a Meroving és Karoling-korban, de a dokumentumot nyúlik vissza, a korábbi végétől X th században. Másrészt a római fellebbezéseket ( -bosc, -bíróság, -mont, -val, -ville ) vagy a germánt (frank vagy szász) már a meroving vagy a carolingian szöveg tanúsítja, de a római fellebbezők úgy tűnik, hogy ezután szaporodnak a kivéve -bíróság .

A déli normann országokat ( Campagne de Saint-André , fizet d'Ouche , Hiémois , Bocage virois , Domfrontais , fizet d'Houlme , fizet d'Andaine , Mortainais ), valamint Avranchint és Bessin egy részét érintették a az északi telepesek telepítése és jelentős normann előtti hordozót tartottak fenn. A skandináv eredetű fellebbezők alig találhatók Normandia déli részén, a tengerparti központoktól távol, olyan erdős vidékeken, amelyek a középkorban ritkán voltak lakottak (a Pays d'Auge -tól délre, Ornétől délre , Pays d'Ouche , Bocage …).

Antroponimia

Sok normann családnak körülbelül harminc vezetékneve van Skandináviából. Ezeket a személyneveket francia nyelvre tették: Anfry (Lanfry, Anfray variáns), Angot ( Ango variáns ), Anquetil (Anctil, Anquetille, Amptil, Anquety variánsok), Auber (Osbert változat), Burnouf (Burnel változat), Dodeman (Doudement variáns) ), Estur, Gounouf, Ygout (Ingouf, Ygouf variánsok), Néel ( Nigel ), Onfray, Osmond (Osmont, Omont variáns ), Ouf , Renouf, Roberge, Surcouf, Théroude ( Troude , Throude, Thouroude, Touroude változatok), Tougard (Turgard variáns), Toutain (Tostain, Toustain variáns), Turgis (Tourgis variáns), Turgot, Turquetil (Turquety, Teurquetil, Truptil variáns), Quétil stb. Mostantól nemzedékről nemzedékre örökölt családneveink csak a XIV . Századtól kezdve jelentek meg Normandiában, ami azt mutatja, hogy ezeket a pogány eredetű antroponimákat négy-öt évszázadon át továbbra is használatos névként vagy keresztelő névként viselték.

Anthroponyms a skandináv vagy angolszász-skandináv eredetű uralják az országot Caux , a Roumois , a Clos du Cotentin , nyugati partjain a Cotentin , az alsó völgyben a Szajna és környékén Caen . Általában óskandináv, angolszász vagy gallo-román nyelvű helynévi nevekkel kombinálják, hogy csak Normandiára jellemző jellegzetes halmazt képezzenek , amelyeket néha normann helynévnek neveznek . Ezekben a régiókban a normann elemek gyakran kiszorították a korábbi helyneveket. Ők tanúi a használata fajta vagy fajták skandináv nyelveket a XI th század az írónő, Touraine Benoît de Sainte-Maure szerint a XII . században még mindig "dánul" beszéltek a normandiai tengerparton .

Normandia egyben a francia régió, ahol a legmagasabb arányú matrónákat találjuk meg, vagyis az anya által továbbított családnevekről, amelyek női keresztnévből vagy becenévből származnak: Marie, Jeanne, Anne, Catherine, Madelaine, Jacqueline, Marguerite , Suzanne, Julienne, Collette, Berthe, Louise, Agnès stb. A normann mátrixok skandináv hatásról tanúskodnak, visszatérve a "dán házasság" ( inkább danico ) középkori gyakorlatára , vagyis néha többszörös együttélésre , de társadalmilag elfogadottra; Normandiában az egyesülésekből fakadó , az egyház szemében illegitim ( nothus ) gyermekek , Skandináviához hasonlóan, meglehetősen kedvező jogi státuszt és figyelemre méltó társadalmi integrációt élveztek.

Nyelvi

Az angol-skandináv telepesek azáltal, hogy a ma Normandia néven ismert terület nagy részén telepedtek le , gyorsan átvették a langue d'oïl formátumot , egy román nyelvet, amelyet az ókori Neustria ezen részének lakói beszélnek .

Az újonnan fog gyakorolni a köznyelv csak korlátozott hatást gyakorol a szókincs (200 szóból eredő, skandináv vagy az óangol ) és egy még marginális módon a fonetika. Így bizonyos dialektológusok számára úgy tűnik, hogy a „lejárt” h [x], valójában egy hr- közeli fonéma , amelyet még mindig hallunk a Cotentinben és különösen Hágában (ejtsd: [χɑ: g]), és hallani másutt, a második világháborúig Calvados ( Bessin ) partjai mentén , a Bocage- től északra , a Szajna torkolatától délre ( Pays d'Auge , Roumois ) és Vatteville-la-Rue és Berville-sur-Seine között , a franciához hasonlóan germán hatásnak köszönhető; miközben franciául szórakoztatta ( h azt mondja, hogy „aspiré”), hogy csak egy funkciója van a kapcsolat megakadályozásának ( szünet , pl .: egy lény / bükk), a skandináv gyarmatosítók Észak- Neusztria ezen részén történő telepítése megakadályozta volna ugyanez a fejlemény.

A norvég nyelv ilyen eltűnése különböző módon magyarázható, amelyek között megjegyezzük: az északi nők kis száma, akik követték a gyarmatosítókat, akik ezért gyökereket teremtenek a román nyelv őshonos nőivel; akkor a Normandiai Hercegség létrehozása magában foglalja a területek nagy részeit, amelyekben a lakosság román nyelvű, és talán az etnikai hozzájárulások sokszínűségében is (brit, angolszász, norvég, dán és ír), amelyek különböző nyelveket beszélt, elősegíti egyetlen népnyelv használatát; valamint a kontinentális szomszédokkal való gazdasági kapcsolatok szükségessége.

Ennek ellenére a norvégok használata a normandiai partvidéken a XII . Századig megmaradt volna . A XII . Század végén Benoît de Sainte-Maure trubadúr a normandiai hercegek krónikájában közli . Elmondása szerint még mindig dánul beszéltek a partokon.

A skandináv befolyás ma a normann dialektusban nyilvánul meg, amely korábban mintegy 150 skandináv vagy angol-skandináv eredetű szót tartalmazott, amely lexikon azóta elszegényedett. Közülük sokan normandiai és határ menti régiókban maradtak, és soha nem alkalmazták szokásos francia nyelven, például a hektár , egy régi normann felszínméret , bingue, bruman, eluger, houvelin, mályva, mucre, sandon, tangon, vâtre, vignon, ha, genotte, grill stb.

A normannoktól a normál francia nyelvből kölcsönzött szavak csaknem fele az ókori haditengerészet normannoktól örökölt haditengerészeti technikáira vonatkozik, más kifejezések a természetre és a tengeri életre vonatkoznak, nevezetesen: hullám , áradás , gerinc , moszat , ping , felszerelés , medence , kikötő stb. .

Régészet

Ha a vikingekkel kapcsolatos régészeti felfedezések ritkák, léteznek, és többnyire a régióban készültek. Így a figyelemreméltó felfedezést a Viking női sírban a Pierre Saint-Martin in Pitres kiderül, hogy a skandinávok rendezni, legalábbis átmenetileg, ezen a helyen a végén a IX th században . Az egyik ott találta különösen a teknős alakú fibula párokat, amelyek a skandináv világ keleti részére jellemzőek, és amelyek bejutottak a roueni régiségek tanszékének gyűjteményébe . Ezenkívül 2007-ben feltárták az első Franciaországban talált viking érmekincset Saint-Pierre-des-Fleurs (Eure) önkormányzat területén . Két karoling érméből áll (köztük Eudes 888 - 898 király dénárja , Beauvais-ban verve), kilenc angol skandináv számlából ( Danelaw , Nagy Alfréd numéraire utánzata ), arab érméből és kilenc tömb töredékből. Az érméket késekkel hajtogatták és tesztelték, ez a vikingek körében általános gyakorlat minőségük ellenőrzésére. A kincset biztosan 890 - 895 körül temették el.

Találtunk egy Thor kalapácsot a Saint-Pierre-de-Varengeville község területén, egyet pedig a Sahurs községben . Ők valószínűleg nem lehet összehasonlítani a viking támadások a IX th században, hanem a létesítmény az angol-skandináv telepesek a területet a X. th században. Valóban, Jens Christian Moesgaard, kurátora Dán Nemzeti Múzeum úgy véli, hogy Thor kalapács sokkal a második felében a X edik század utolsó napjaiban a pogányság, talán válaszul a kereszténység kialakulását.

Ezenkívül számos kardot, különösen az angolszászokat, amelyeket valószínűleg a skandinávok használtak, és a skandináv fejszéket vasaltak leginkább a Szajna normandiai részén.

Genetikai

Egy tudományos tanulmány, amelynek első eredményeit 2006-ban mutatták be 2016. áprilispróbálták meghatározni a részesedése a skandináv örökség genetikai örökségének a Norman népek a XXI th században. Ez a tanulmány brit és francia kutatók, a „Viking DNS Project” együttműködésének eredménye.

Normandia azért érdekli a kutatókat, mert ez az egyetlen tartós politikai alap, amelyet a vikingek hoztak létre az európai kontinensen. A tudósok a Cotentin- félsziget lakosságára összpontosították tanulmányaikat , mert ott különösen nagy a skandináv eredetű helyek és emberek sűrűsége. A kutatók ezen kritériumok szerint 89 férfit választottak ki. Ezek kitöltötték a genealógiai kérdőívet és nyálpróbán esnek át. A tudósok ezután a nyálban található sejtekből kivont „viking aláírást” keresték az Y-kromoszómán (csak hímeknél vannak jelen, és apáról fiúra szálltak). A kutatók érdeklődni tudtak az ezen a kromoszómán jelenlévő genetikai variációk iránt , ezeket a variációkat több szempont szerint is csoportosítani lehetett, lehetővé téve az egyén besorolását egy adott haplocsoportba .

A vizsgálatban részt vett 89 férfi közül 65 kompatibilis a viking származással:

52 résztvevő képviselte az északi és nyugati Európában legelterjedtebb R1b haplocsoportot , az Y kromoszóma variációinak típusát . Eredete, még mindig nem világos, a Fekete-tengertől északra fekvő puszták juhászainál mutatkozhatott meg, akik 4000 évvel ezelőtt bevándoroltak Nyugatra. Ez nem egy tipikus Viking genetikai aláírását , de ez nem egyeztethető össze Nordic eredetüket, mert ez haplocsoporton megtalálható a Skandináviában .
11 résztvevőnek volt I haplocsoportja 1, ami egyértelműbben egy lehetséges germán, esetleg viking származásra utal. Ezek a variációk valóban nagyon jelen vannak a skandinávok körében , a népesség több mint 45% -a tartozik ebbe a genetikai csoportba bizonyos régiókban. De ez a haplocsoport feltárhatja a germán eredetet (például frank vagy szász), és nem feltétlenül skandináv, még akkor is, ha a tanulmányban megfigyelt arány közel áll a vikingek által telepített más régiókban tapasztalt arányhoz.
2 résztvevő egy tipikusan skandinávnak tekintett R1a haplocsoportot mutatott be .
24 résztvevő a priori haplocsoportokat mutatott be, amelyek nem kapcsolódtak a vikingekhez. Más eredetű tanúk lennének, nevezetesen a Földközi-tenger környékén, és tovább terjednek a Közel-Kelet és Kelet-Európa felé.

Körülbelül tíz nő, aki részt vett a vizsgálatban, 10-ből 9 nő kompatibilis a viking származással: Ez a H5a1-T152C mitokondriális genom ! .

Ezek az eredmények még akkor sem véglegesek, ha tükrözik a kotentini populáció nagy genetikai sokféleségét, valamint a germán és a skandináv világgal fennálló kapcsolatokat. A "Viking DNS Project" kutatói finomítani kívánják a haplocsoportok elemzését, hogy egyértelműbben meghatározzák mindegyik földrajzi eredetét; tanulmányozni akarják azt a mitokondriális DNS-t is, amelyet az anya ezúttal gyermekeinek hagyott. Végül a tervek szerint ősi DNS- mintákat vesznek a viking koponyákból, hogy összehasonlítsák azokat a normannokéval, hogy megtudják, hogy rokonok-e.

A telepesek eredete

Dokumentumforrások, helynév és minden nyelvi adat szerint Normandia északi települése alapvetően dán lett volna, de valószínű, hogy voltak norvégok, sőt talán svédek is. Van egy torzulás gazdagságát a nyelvi anyag, különösen a toponymy amelynek nyilvánvaló Nordic karakter különösen az ország Caux , az Alsó-Szajna és a Cotentin , valamint a szegénység, a Viking régészeti anyag, azaz hogy az egyik nem teszi meg. nem néztek ki eléggé, vagy kevés van. Ez arra késztette Jacques Le Maho régészt, hogy a skandináv település nagy részét angol-skandináv földművesek hajtották végre, nem pedig a vikingek. Ezt az elméletet a helynév és az antroponimia is megerősíti, amelyek kifejezetten angol-skandináv jellegűek, jellemzően óangol vagy skandináv nevekkel Angliából. Pierre Bouet védi azt a hipotézist is, hogy a Normandiában letelepedett skandináv gyarmatosítók közül kevesen érkeztek közvetlenül Dániából vagy Norvégiából . Többségük korábban Nagy-Britanniában és Írországban maradt volna , amint azt számos nyelvi nyom mutatja. Megkülönböztethetjük a dán és norvég eredetű gyarmatosítási területeket:

A gyarmatosítókról azt mondják, hogy többnyire dánok, akik Angliában átmentek a Danelaw -on és bizonyos számú angolszászot hoztak magukkal; Az ország Caux (nyugatra a Rouen / Dieppe vonal ), és a völgyben az alsó Seine (amennyire az Andelle ), a dán helynévi jelenléte fontos. A Roumois-ban ( Risle- völgy ) és a Neubourg-síkságon , valamint a Calvados partvidékén ( Bessin , a Dives és Orne alsó völgyei ) is sok helynév található . A dánok nem mindig jönnek közvetlenül Dániából, hanem Anglia dánok által megszállt része ( Northumbria , Mercia , East Anglia ), néha az angolszász harcos és telepesek, mint azok, küldött király Æthelstan a Rollo tizenkét hajó . Ezek az angolok a dánokkal Neusztriában telepedtek le: az angol-skandinávok és angolszászok normandiai jelenlétét a Danelaw tipikus nevéből képzett helynevek tanúsítják , például Brétantot az angolszász Beorthstan név vagy a Dénestanville du angolszász név Dunstan vagy Létantot az angolszász Athelstan névből . Az angolszász telepesek jelenlétét érmék vagy kardok jelenléte igazolja.
Voltak norvégok is, akik Cotentin északi részén koncentrálódtak , amiről a helynév is tanúskodik. Ezek a vikingek Normandiában telepedtek le kelta származású emberekkel, amit a norvégok kelta országában tett utazások magyaráznak, és ami a helynévről is tanúskodik: Digulleville , az ír keresztnév Dicuil , Doncanville, az ír keresztnév Duncan , Quinéville , a skót Kined keresztnév ; a norvég vikingek valóban integrálódtak az ír és a skót őslakosok seregeibe, miután megalapították őket Skócia északi részén , Írországban és a Man-szigeten található cölöpökben . Az emigráns kelta országok sokáig kelták neveket adtak utódaiknak, a XII . Század végi dokumentumokból még mindig találunk .

Mérleg

A skandináv és az őshonos elemek összeolvadása segítette a nyugati leghatalmasabb feudális állam létrehozását. A dinamizmus és a know-how szempontjából hajógyártás, amint azt a Norman műszaki lexikon, majd francia, újonnan lehetővé teszi számukra, hogy dolgozzanak ki azt követően, hogy meghódítsa Anglia , Dél- Olaszország , a Szicília és a Közel-Keleten a keresztes hadjáratok .

A vikingek által hagyott védjegy fontossága vitatott és különböző területeken érthető.

A modor terén II. Richárd hercegnek két felesége van: Judith, akit a keresztény rítus szerint vettek feleségül, és Papia, dán módon ( még inkább danico ). Nem habozott Rouenben még egy viking zsákmányos flottát is fogadni . Hasonlóképpen, a nemes gyökeret úgy hozza létre, hogy az apa keresztnevéhez hozzáadják az előtagú lényegi filz- / fitz - ("fia") szót , ami a germán gyakorlattól (ebben az esetben pontosan skandináv) öröklődött szokás, hogy az apa nevének vége a fiú megnevezésére. Például a Fi (l) z- / Fitz-, például Fitz-Tostain, Fitz-Turstin, Fitz-Toustain (családnév Toutain, Tostain, Toustain) elnevezések a skandináv Þorsteinnson névnek felelnek meg , csakúgy, mint a Fitz-Turgis ( vezetéknevű Tourgis, Turgis ) skandináv név Þorgilson . azonban, házassági szövetségeket, amelyekre a Dukes a X th és XI th évszázadok erősítik a dolgozat szünetet az eredeti környezet. a Masters Normandia n 'nem elvenni a leányai vagy nővérek dán vagy norvég királyok, inkább feleségeket visznek (legalábbis a keresztény szertartás szerint házasokat) szomszédaikhoz: Bretagne-ba, Franciaországba, Flandriába.
Intézményi területen Normandia új vezetői államukat a karolingiai szervezetre formálják. Magukat grófnak, néha márkinak vagy hercegnek hirdetik. Ennyi római vagy frank eredetű cím. A hercegnek szuverén jogai vannak, a karoling királyok sorában: pénzérméléshez való jog, magas igazságszolgáltatáshoz való jog, erdőkhöz való jog ... A régi skandináv törvények csak olyan elemek révén léteznek, mint az ullac (száműzetési jog) vagy a hamfara ( házak fegyveres támadásainak visszaszorítása). A XI . Század első felében Normandia franciás ország képét kínálja. Összességében a Viking lenyomata meglehetősen korlátozott.
A nyelvi téren, az eredeti nyelv elvesztése, a norvég nyelv az eredettel való szakítás jelentős eleme. Az írott aktusokban a latin és a helyi nyelv érvényesül. Főként a tengeri és tengeri szókincset kölcsönzik az ó-norvég nyelvtől
Anyagi területen a skandináv invázió azt a benyomást kelti, mintha szinte semmit sem tévesztett volna meg: a régészek hiába keresik a viking művészet nyomait; akár a kerámiatípusok vagy az előállított tárgyak szintjén. A plébániai dedikációk változatlanok maradnak. Jelenleg nem ismerünk példát a falu elhagyására. Röviden, folytonosság van a Carolingian Neustria-val .
Kulturális területen a keresztényesítés , a Saint-Clair-sur-Epte-i szerződésben foglalt feltétel , bizonyosan nem kapcsolódik a frankizáció jelenségéhez. Tagadhatatlan integráló szerepet játszott, amikor tudjuk, hogy a középkorban a kultúra, a civilizáció lényege Nyugat-Európában nagyon is a kereszténység .
A demográfiai területen a normandiai skandináv bevándorlók alacsony száma egy második magyarázatot képezhet: „Az északi gyarmatosítás sehol sem volt tömeges jelenség. Kétségtelen, hogy az északi mikrotanonimák sűrűsége miatt nem kizárt, hogy egy időben a kis területek, például Hága lakossága többnyire bevándorlókból állt (amit a skandináv előtti helynevek virtuális hiánya is bizonyít). De ez csak kivételes helyzet volt ”. De ez egy tipp, mert nincs demográfiai becslésünk. Normandia egyes régióiban ( Pays de Caux , Roumois , Nord du Cotentin ) nagy a skandináv eredetű helynevek sűrűsége: azok az önkormányzatok, amelyek neve -beuf / -bot végződésű (a Norse de l ' Est * bóð cf angol fülkéből) , a búð "ház, kandalló stb." változata), en -bec ( bekkr "patak, patak"), en -dal (le) ( dalr "völgy, völgy"), en -lon (de) ( de mondr „bosquet, bois”) és különösen az en -tot (de topt, toft „lakótelep”. A normandiai országok többségében több mint 300 név található -totban ). Ez a bőség sűrű viking gyarmatosítást sugallhat. Ezt azonban inkább a különböző származású, skandináv, de nem feltétlenül közvetlenül viking lakosok beáramlása magyarázza. Lehetnek dán, norvég, angol-skandináv, angolszász, sőt Nagy-Britanniából és Írországból származó kelták is. Ez magyarázza egyrészt az angol-skandináv helynevek nagy sűrűségét, másrészt a megfelelően „viking” régészeti felfedezések hiányát. A világi arisztokráciát illetően a skandináv hozzájárulás a legmagasabb részén fontos: néhány kivételtől eltekintve, például a Tosny , a Bellême vagy a Giroie család , a legnagyobb arisztokraták Rollo társaitól vagy közvetlenül a hercegtől származnak. Másrészt alárendelt szinten a normann nemesség eredete kétségkívül heterogénebb: Bretagne , Île-de-France , Anjou .

Röviden: a hercegség viking partikularizmusa gyorsan eltűnt. A XI . Század elején, egy évszázaddal a Saint-Clair-sur-Epte békeszerződés után , Normandia anglikizált fejedelemség. A normannok szeme már nem fordul elődeik földjére.

A normandiai vikingek fő öröksége ma a név, a tulajdonnéveké: mintegy harminc családnév és több száz helységnév, amelyek tizenegy évszázaddal maradtak megérkezésük után, ott találhatók, ahol gyarmatosításuk a legerősebb volt., A tengerparti területeken és a a Basse-Seine partjai.

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

Mindennek ellenére toponymy, különösen annak kapcsán régészeti felfedezések, kell óvatosan alkalmazható, mert rájuk kevésbé pontos társkereső, mint a régészeti felfedezések és azonosítása etymons és hozzárendelés egy jól ismert nyelvet. Definiált gyakran nehéz. Így a Hesdin-l'Abbé-i Brucquedalle (Pas de Calais, Blokendale 1208-ban, Brokeldale 1210-ben) talán a szász * brōc-dale-re nyúlik vissza (vö. GB, Brookdale ), de az első elemet nehéz azonosítani, másrészt homofonja , a Bruquedalle (Seine-Maritime, Brokedale 1185 - 1189-ben) inkább angol-skandináv eredetű. Ezzel a két példával megértjük a gyakran későn és ezért előrehaladottan használt helynevek tanúsításának szintjén fennálló bizonytalanságot, valamint a nyelvek azonosítását, ahogy ez itt a germán nyelvek esetében is gyakran nagyon hasonló.
Ezt a koncepciót először Jean Adigard des Gautries hozta létre az Études germaniques 6 (1951), „Études de toponymie normannie, 1: Les surnames en -torp” , p. 3-10 és „Études de toponymie normannie, 2: Les Caudecote”, Études germaniques 8 (1953), p. 1-5 stb.
„Sok [viking] jött volna Normandiába letelepedni , magával hozva az angolszászokat , akiket szolgálatukba vettek, vagy akik ismeretlen történelmi összefüggésekben csatlakoztak a sorsukhoz; talán találtak ebben a tartományban más, közvetlenül Skandináviából érkező vikingeket is . Akárhogy is legyen, úgy tűnik, hogy az „angol-skandináv” kifejezés képes jellemezni a vikingek etnikumát, és a helynév is megerősíti, mivel Normandiában feltárja az angolszász és a skandináv nevek együttélését, amelyekből gyakran származik. továbbra is nehéz megkülönböztetni őket a germán nyelvjárások rokonsága miatt. »In François de Beaurepaire, La Manche városainak és egykori plébániáinak neve , Éditions Picard 1986. p. 44 .
"A skandináv gyarmatosítás szigorúan férfi volt, és a vegyes pároktól született család nyelve nagyon gyorsan az anya nyelve volt, vagyis a régió román nyelve , különösen a normannok megtérése után. [azaz vikingek ] a kereszténység felé. »In Henriette Walter , A francia szavak kalandja máshonnan , Robert Laffont kiadások , p. 95 .
"Olyan férfiak iránt érdeklődtünk, akiknek a neve olyan skandináv hangzású elemekkel rendelkezik, amelyek tükrözhetik ezt az örökséget: olyan nevek, mint Anquetil, Dutot, Equilbec, Gonfray, Ingouf, Lanfry, Osouf, Osmont, Quetel, Tougis, Tostain, Raoult és sokféle változatuk - magyarázza Richard Jones, a Leicesteri Egyetem (Egyesült Királyság) munkatársa . Csak olyan embereket tartottunk fenn, akiknek négy nagyszüle született és élt 50 km-es körzetben jelenlegi otthonuk körül. Ez a stabil tartózkodási hely gyakran jelzi, hogy egy család hosszabb múltra tekint vissza. "
„Ha megvizsgáljuk a mögöttes»ujjlenyomat«a haplocsoport l1 , néhány Norman Y kromoszómák mutatnak rokonságot a germánok, míg mások mutatják affinitása a skandinávok”, mondja Richard Jones az egyetem. Re Leicester . (...) „Ez nagyon csábító, hogy fontolja meg az L1, mint egy jel maradt a vikingek a normandiai , mert jelenleg körülbelül ugyanolyan arányban, mint ami megfigyelhető más populációkban egy ismert Viking történelem”, teszi hozzá a kutató.
Az örökölt frank és a skandináv viszonylagos fontosságának kérdése számos történeti tanulmányt keresztezett a XIX . Század vége óta . Folytonosság vagy folytonosság a frank Neustria és a hercegi Normandia között? A vita még nyitott ma össze Pierre Bauduin az első normandiai X th - XI th században , Caen, Presses Universitaires de Caen, 2004, p. 25–28 .

Hivatkozások

Bruno Dumézil: „ A frankok léteztek? » , A https://www.lhistoire.fr/les-francs-ont-ils-exist%C3%A9 oldalon ,1 st január 2009(megtekintés : 2020. december 21. )
Albert Dauzat és Charles Rostaing , Franciaország helyneveinek etimológiai szótára , Librairie Guénégaud 1979. p. 215 .
Louis GUINET, A Gallo-Romance kölcsöneinek germán (az I st , hogy a végén a V th században) , Klincksieck 1982.
François de Beaurepaire, A Seine-Maritime önkormányzatainak és egykori plébániáinak nevei , Picard kiadások 1979. p. 56 .
Louis Guinet, op. cit.
Christian Delabos és Jean Soulat a Vándor Múzeumban, a középkor kulturális közvetítésével foglalkozó egyesület helyén
Bouet 2016 , p. 142.
Bouet 2016 , p. 143.
Valognes , Saint-Sauveur-le-Vicomte és Bricquebec kantonok
Vezetéknév-enciklopédia (munkatárs: Marie-Odile Mergnac), Archívumok és kultúra, 2002. ( ISBN 2911665627 )
Norman Heritage N o 28 " Norman elnevezések: Norman matronyms ", augusztus-szeptember 1999-ben.
Jean Renaud, A vikingek és Normandia , Éditions Ouest-France egyetem 1989. o. 198 .
René Lepelley , La Normandie dialektálé , Presses Universitaires de Caen 1999.
Patrice Brasseur, "Nyelvjárási korlátok Haute-Normandie-ban", Études normandes , n o 3, 1982, p. 20–21 .
Charles Bruneau , Monique szülő, Gérard Moignet. A francia nyelv rövid története: az eredettől a forradalomig , A. Colin, 1969, p. 34 .
Ridel 2009 , p. 114.
Bouet 2016 , p. 154.
Thibault Cardon, Jens-Christian Moesgaard, Richard Prot és Philippe Schiesser együttműködésével, Revue Numismatique , vol. 164, 2008, p. 21–40 .
Ridel 2009 , p. 52-53.
Elisabeth Ridel, két Thor kalapács felfedezett Normandiában a Patrice Lajoye, Mítoszok és legendák skandináv Normandiában , OREP Editions Cully, 2011, p. 17 .
Elisabeth Ridel, uo.
A normannoknál valóban vannak a vikingek az ősök számára? Írta: Morgane Kergoat. Megjelent 2016. május 11-én a Sciences et Avenir weboldalon .
Jelentős együttműködési munka a Leicesteri Egyetem (Egyesült Királyság) és az UMR 6273 (CNRS / UCBN) Régészeti és Történelmi Ősi és Középkori Kutatóközpont, Caen Basse-Normandie Egyetem (Franciaország) között.
skandináv eredetű normannok mitokondriális genomja. [1]
A normannoknál valóban vannak a vikingek az ősök számára? Írta: Morgane Kergoat. Megjelent 2016. május 11-én a Sciences et Avenir weboldalon.
François de Beaurepaire ( pref. Marianne Mulon), a nevét, a települések és a korábbi plébániák Seine-Maritime , Párizs, A. és J. Picard,1979, 180 p. ( ISBN 2-7084-0040-1 , OCLC 6403150 )A CNRS támogatásával megjelent könyv ; Eure településeinek és egykori plébániáinak neve , 1981; La Manche városainak és egykori plébániáinak neve , Éditions Picard, Párizs, 1986
Bouet 2016 , p. 143-144.
Bouet 2016 , p. 144.
Bouet 2016 , p. 146.
Mathieu Arnoux és Christophe Maneuvrier , Le fizet normandot . Táj és település ( IX . - XIII . Század) , cikk a Tabularia online folyóiratban
Lucien Musset , "Normandia születése". in Michel de Bouärd (rend.), Normandia története , Privat, Toulouse, 1970, p. 103 .

Lásd is

Bibliográfia

Elisabeth Ridel, Les Vikings et les mots: A régi skandináv hozzájárulása a francia nyelvhez , Párizs, kiadások tévedés,2009
Pierre Bouet , Rollon , Tallandier,2016
Elisabeth Ridel (oktatási fájl), Jean-François Miniac (forgatókönyv), Andrea Rossetto (rajz), Vikings, Rois des Mers , Alessandra Baccaglini, OREP, 2020. október ( ISBN 978-2-8151-0520-0 ) .