Levant (Közel-Kelet)

A Levant ( arabul  : المشرق vagy بلاد الشام, héberül  : לבנט, arámiul  : ܐܬܪܘܬܐ ܕܫܐܡ) hagyományosan francia nyelven jelölte meg a Földközi-tenger keleti partjaival határos országokat  : elsősorban Szíriát , valamint Libanont ( a Levant államai) francia értelemben); de a levantei régióhoz tartozik Palesztina , Izrael , Jordánia , Anatólia , Mezopotámia és Egyiptom is . A Levant alkotó tartományok listája a 2004. Évi rendelet II. Címének 17. Cikkéből származik1781. március 3 a konzulátusokról, a kereskedelemről és a hajózásról a Levant és a Berber létrákon.

A Levant-t ma már gyakrabban „ Közel-Keletnek  ” vagy akár „ Közel-Keletnek  ” is  nevezik  , összhangban az angol Közel-Kelettel . Azt is néha megfelel a Mashrek ( المشرق az arab ), de ez a kifejezés, eredő mássalhangzó gyökerek CH-rk ( ش ر ق , „van” vagy „felkelő nap”) jelöl ki tágabb régió, amely magában foglalja Irak . Egy másik használt arab kifejezés a "Cham földje" ( بلاد الشام ), amely nagy vonalakban magában foglalja Szíriát, Libanont, Jordániát, Palesztinát és Dél-Törökország egy részét.

A jelentés evolúciója

A szó eredete

A „Levant” eredetileg egy középkori francia szó, amely „orientálást” jelent. Ez eredetileg az összes mediterrán területek keleti Olaszország , azaz nem csak az aktuális Levant, hanem a régió a Bizánci Birodalom .

Ezt a jelentést megtartották az Oszmán Birodalomtól függő régiók kijelölésére . A nagy törökökkel folytatott átadási kereskedelmet általában "levant kereskedelemnek" nevezték, és a "levant mérleg" az Oszmán Birodalom kikötői és városai voltak, a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában, például Algír - Marseille , amellyel a franciák kereskedők kereskedtek. Végül a birodalom lakóit levantinek hívták .

A XIX .  Században a szó különböző területekre terjedt ki: az írók és költők körében még mindig az Oszmán Birodalom minden régiójára hivatkozott. A régészek és történészek, valamint a nyomukban lévő politikusok számára azonban konkrétabban a Tarzusz-hegység és a Vörös-tenger közötti területre fog utalni .

A "francia Levant"

A 1920 , kihasználva a zavar az Oszmán Birodalom a Sèvres-i békeszerződés és a hiba a Faisal monarchia , Franciaország csapatokat küldött Libanonba és Szíriába. A főbiztos, Gouraud tábornok a főparancsnok.

Kivonat: „Az első összecsapás Anti-Libanonban történik, miután egy oszlop behatolt Mariano Goybet tábornok parancsára . Döntő új elkötelezettség következik be1920. július 24A kán-Meisseloun , megnyitva a kapukat Damaszkusz a francia csapatok másnap . Ezek aztán elfoglalják Homszot , Hamát és Aleppót .

Franciaország ezután megbízást kapott a Népszövetségtől Libanon és Szíria felett , amelyet általában „ a Levant mandátumának ” neveznek   .

Ma

A régészek és történészek ezt a kifejezést még mindig gyakran használják erre a régióra, különösen az őskori, ősi és középkori időkben. A kifejezést még mindig néha használják eseményekre, emberekre, kultúrákra vagy Libanon, Szíria, Jordánia, Izrael és Palesztina államokra. Angolul a Southern Levant ("South Levant") kifejezés lefedi ezt az utolsó négy helyet.

Amman , Bejrút , Damaszkusz , Gáza , Jeruzsálem és Tel-Aviv között a legfontosabb városok a levantei.

A kifejezést az ISIL dzsihadista fegyveres csoport Irakra és Szíriára is utal.

Tengeri földrajz

A "Levant" a Földközi-tenger keleti medencéjének neve . Gödrei közel 3300 m-re ereszkednek le ( Kréta szigete közelében ). Görögország , Törökország , Ciprus , Egyiptom és Líbia határolja . Fontos kereskedelmi átjáró, mivel számos híres kommunikációs út kereszteződésében áll: az ősi Fönícia , a Selyemút , a Szuezi-csatornán keresztüli távol-keleti tengeri útvonal stb.

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. Ezek a kifejezések (arab, angol vagy francia nyelven) különböző nyelvi háttérből származnak, és eredetük is eltérő. Ezért jórészt különös, hogy megpróbáljuk ezeket egyszerűen egyenértékű kifejezésekként lefordítani, de a kontextusba helyezéssel magyarázni.
  2. "Levant" az ó-francia karból származik, maga a latin levarból származik . Megjelöli azt az oldalt, amelyről a Nap felemelkedik, vagyis keletet .
  3. Ezekben a kikötőkben a szultán lemondott néhány előjogáról, különösen jogi kérdésekben, a francia kereskedők javára, akik aztán közvetlenül a francia királytól függtek, aki kiváltságokat adott nekik. Ezek a cserék a két hatalom között jegyeztek különösen cselekmények néven „  capitulations  ”, amelyek közül az első aláírta Francis I st és Szulejmán 1536-ban.
  4. A régészek esetében a szókincs ilyen alakulása összefügg a régióban végzett ásatások fontosságával és a helyi kultúrák megfelelő kifejezéssel történő megjelölésének szükségességével.

Hivatkozások

  1. rendelet vonatkozó ... konzulátusok, lakóhely, kereskedelmi és hajózási a király alattvalói a mérlegek a levantei és berber ... ,1 st január 1781( online olvasás ).
  2. Alain Decaux és André Castelot, "  cikk" Levant (francia hadsereg) "  " francia történelem szótár , Perrin,tizenkilenc nyolcvan egy.
  3. Ghassan Salamé politológus 2004-ben ezt írta: „A nevezetesek politikája az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeitől a függetlenségig alapvető fontosságú mércévé vált az arab levantei politika megértésében. » See Philippe Droz-Vincent ( pref.  Ghassan szalámi), a Közel-Keleten: hatalmukra blokkolt cégek , Párizs, PUF , coll.  " Közel-Kelet ",2004, 352  p. ( ISBN  9782130547167 , online olvasás ) , p.  IX-XII.

Lásd is

Bibliográfia

Kapcsolódó cikkek

Külső linkek