Marseille | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Címer |
Logo |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Adminisztráció | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ország | Franciaország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Vidék | Provence-Alpes-Côte d'Azur ( prefektúra ) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Osztály |
Bouches-du-Rhône ( prefektúra ) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kötelezettségvállalás |
Marseille ( főváros ) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Interkommunalitás |
Aix-Marseille-Provence metropolisz ( székhely ) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Polgármesteri megbízatás |
Benoît Payan ( PS ) 2020 -2026 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
irányítószám | 13001–13016 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Közös kód | 13055 és 13201 és 13216 között | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Demográfia | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
szép | Marseillais | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Önkormányzati lakosság |
868,277 lak . (2018) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sűrűség | 3.608 lak./Km 2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Agglomerációs populáció |
1 590 867 lakos. (2017) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Földrajz | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elérhetőségeit | Északi 43 ° 17 ′ 47 ″, keletre 5 ° 22 ′ 12 ″ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | Min. 0 m Max. 652 m |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Terület | 240,62 km 2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Választások | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tanszéki | Tizenkét kanton központosító irodája | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jogalkotási | 7 osztályok: 1 e , 2 e , 3 e , 4 e , 5 e , 6 -én és 7 -én | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elhelyezkedés | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Földrajzi elhelyezkedés a térképen: Provence-Alpes-Côte d'Azur
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kapcsolatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Weboldal | marseille.fr | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Marseille , az okszitán Marselha vagy Marsiho egy közös délkelet Franciaországban , a tőke , a részleg a Bouches-du-Rhône és prefektúra a régió Provence-Alpes-Côte d'Azur .
2018-ban Marseille Franciaország második legnagyobb települése volt (városközpont), 868 277 lakosával, Párizs és Lyon mögött pedig a harmadik városi egység 1 587 537 lakossal . Mivel1 st január 2016-os, Marseille ad otthont Aix-Marseille-Provence metropolisz központjának, amely Franciaország második legnépesebb, 1 873 707 lakosa. A városi terület van, a maga részéről, a harmadik után Franciaországban azoknak Párizs és Lyon és 1.756.296 lakos 2016-ban Ezek a számok teszik Marseille a legnagyobb város a Dél-Franciaországban , a kulturális régió Occitanie , más néven Pays d” Oc , valamint a langue d'oc nyelvi területe .
Legrégebbi város Franciaországban alakult az ókorban néven Μασσαλία / MASSALIA ) körül 600 BC. J. - C. a Phocée-ból (ma Foça , Izmir közelében , Törökországból ) származó tengerészek és görög kereskedők által Marseille-ben az ókortól kezdve fontos kereskedelmi és átjáró kikötő. Ilyen jelentős kereskedelmi fejlődést ismer a gyarmati időszakban és különösen a XIX . Században, virágzó ipari várossá válva tárgyalásokat folytat.
Ennek a múltnak az öröksége, a Grand Port Maritime de Marseille (GPMM) és a tengerészeti gazdaság alkotják a regionális és nemzeti tevékenység fő központjait, Marseille pedig továbbra is a vezető francia kikötő , a második mediterrán és az ötödik európai kikötő . Kiváltságos elhelyezkedése a Földközi-tenger szélén, lehetővé téve számos tengeralattjáró kábel érkezését, Marseille-t a világ internethálózatának kilencedik összekötő csomópontjává teszi, amely világszerte az egyik leggyorsabban növekszik ebben az ágazatban.
Marseille felé való nyitottságát Földközi-tenger tette azt annak eredete egy kozmopolita város jelölt számos kulturális és gazdasági cserék Dél-Európában , a Közel-Kelet , Észak-Afrika és Ázsia . Szintén gyakran a XVII . Századból származik, mint a keleti kapu a Földközi-tenger francia partján.
Található a délkelet-franciaországi Provence , Marseille határolja a Földközi-tenger a nyugati és a déli, körülvéve a Estaque és Etoile hegységek az északi, a Garlaban hegység a keleti, a Saint-Cyr-hegység és Mont Puget délkeletre, a Marseilleveyre-hegység délre.
Gyorsforgalmi úton Marseille 773 km-re van Párizstól , 313 km- re Lyontól , 200 km- re Nizzától , 403 km- re Toulouse-tól , 308 km- re Grenoble-tól , 475 km- re Clermont-Ferrandtól , 395 km- re Genovától , 372 km- re Torinótól , 434 km- re Genf és 503 km- re Barcelonától .
A város területe 240,62 km 2 , sűrűsége 3555 lakos / km 2 . Csak a beépíthető területet, azaz 150 km 2 körüli értéket figyelembe véve a város sűrűsége 5.703 lakos / km 2 .
A város földrajzi szélességét a korunk előtt 380 körül Massáliában született görög Pythéas figyelemre méltó pontossággal számította ki, Marseille-t téve ezzel a világ első olyan városává, amelynek földrajzi elhelyezkedése .
Vitrolles Marignane Le Rove |
Les Pennes-Mirabeau Septèmes-les-Vallons Simiane-Collongue |
Plan-de-Cuques Allauch |
La Penne-sur-Huveaune Aubagne |
||
Földközi-tenger |
Carnoux-en-Provence Cassis |
A Huveaune és mellékfolyója, a Jarret , szinte teljes egészében a városi városrészben található, a Caravelle -patakkal , amely áthalad az Aygalades -en , a Marseille -t átszelő fő folyókon. A Huveaune és a Caravelle parti folyók viszonylag alacsony áramlással. A városmedence vízrajzi rendszere a mediterrán környezetre jellemző: a víz áramlása alacsony, de folyói eső esetén jelentős áradásokat tapasztalnak. A víz nagyon erősen csatornázott, gyakran ezeknek a vízfolyásoknak a forrásánál, és az egész medencét öntözi. A marseille-i vízi utak esetében ezeket a Marseille-csatorna túlfolyása vízzel pótolja .
Több mint tíz éve a Huveaune-t , közvetlenül a Jarret-rel való összefolyás után , a marseille-i víztisztító telep felé terelték, mert a Dávid körforgalomnál található természetes torkolata szennyezte a városi strandokat. A kezelt vizet ezután a várostól délre, a patakokban engedi le a Cortiou-kiömlés, amely szintén jelentős szennyezési problémát jelent - főleg, hogy a kibocsátás egy kivételes nemzeti parkban történik .
Marseille -t 75% -ban a Marseille -csatorna (a Durance vizei ), 25% -át pedig a Provence -csatorna ( Verdon vize ) látja el ivóvízzel .
Marseille városának tengerpartja 57 kilométer, beleértve a 24 kilométer patakokat .
A patakok több mint húsz kilométeres partszakaszon húzódnak a Földközi-tengeren, Goudes falu, a város délnyugati része és Cassis között. Franciaország egyik legjelentősebb helyszíne, valamint a természeti erőforrások és a sporttevékenységek egyik fő területe. A patakoknak évente millió látogatója van.
Az 1999 -ben megkezdett folyamat végén 2012 -ben létrehozták a Calanques Nemzeti Parkot , annak érdekében, hogy megvédjék természeti örökségét a szárazföldön és a tengeren. 1100 hektárnyi területet foglal magában a szárazföldön, Marseille, Cassis és La Ciotat és 141 300 hektár a tengeren. Ez az első városközeli nemzeti park Európában.
A fő strandok a Prado , a katalánok , a Pointe-Rouge és a Prophète strandok. A Prado strandokat, hivatalosan a „Gaston Defferre strandokat”, a földalatti alagutak ásásával kapott töltések fejlesztették ki . 2019-ben Marseille városa érzékelőket telepít a strandok átalakítására a párizsi 2024-es olimpia számára.
Marseille is közel száz merülőhelyeken búvárkodás, a legismertebb, hogy a Riou szigetcsoport , a sziget Friuli és Planier Island .
A marseille-i dagálymérő magasságmérési referenciaként szolgál nemcsak a szárazföldi nagyvárosi Franciaország (lásd Franciaország általános szintezése ), hanem Svájc és Liechtenstein esetében is (lásd: Tengerszint feletti mérők ).
Ha a Provence-Alpes-Côte d'Azur régióban vannak földrengéseknek kitett területek, különösen Nizza és Aix-en-Provence régiókban , akkor a kockázatok elhanyagolhatóbbnak tűnnek Marseille esetében.
Marseille éghajlata meleg, mérsékelt mediterrán típusú . A város kivételes időtartamú napsütésben részesül, évente több mint 2800 órányi napsütéssel, különösen a mistralnak , az északi szélnek, hidegnek és száraznak köszönhetően, amely évente átlagosan 93 napig fúj és megtisztítja az eget. A Marseille-i Obszervatóriumban az átlagos éves csapadékmennyiség 523,2 mm , amely az egyik legalacsonyabb Franciaországban, 52,6 napos csapadék meghaladja az 1,0 mm-t , főleg ősszel-télen. Az átlagos hőmérséklet-Marseille 15,8 ° C .
Az általában enyhe éghajlat ellenére extrém epizódokat rögzítenek. Így a hőmérő -16,8 ° C -ot ért el 1956. február 12és 40,6 ° C- on 1983. július 26. az 1987. január 14 és a 2009. január 7, Mértük több, mint 10 cm hó, amely teljesen megbénult a város egy réteg eléri vagy meghaladja a 30 cm-es bizonyos perifériás települések, mint például a Marseille-Provence repülőtér a Marignane , 29 cm-es . Szakadó csapadék ősszel fordulhat elő, és óránként rekord felhalmozódást okozhat, mint pl1 st október 1892-bendélelőtti 221,5 mm -rel vagy újabban a kettős vihar 2000. szeptember 19191,4 mm-rel mindössze 6 óra alatt, vagy az éjszaka 22-től éjjelig tartó álló zivatarával 1993. szeptember 23Les Pennes-Mirabeau város északnyugati külvárosában 250 mm-rel .
A meteorológiai feljegyzéseket a marignane -i Marseille-Provence repülőtéren készítik .
Hónap | Jan. | február | március | április | lehet | június | július | augusztus | Szept. | október | november | december | év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos minimális hőmérséklet ( ° C ) | 2.9 | 3.6 | 6. | 9.1 | 13.1 | 16.5 | 19.1 | 18.7 | 15.7 | 12.4 | 7.2 | 3.9 | 10.8 |
Átlagos hőmérséklet (° C) | 7.2 | 8.1 | 11. | 13.9 | 18. | 21.9 | 24.8 | 24.4 | 20.6 | 16.7 | 11.2 | 8 | 15.5 |
Átlagos maximális hőmérséklet (° C) | 11.4 | 12.5 | 15.8 | 18.6 | 22.9 | 27.1 | 30.2 | 29.7 | 25.5 | 20.9 | 15.1 | 11.9 | 20.2 |
Rekord hideg (° C) | −12,4 | −16,8 | −10 | −2.4 | 0 | 5.4 | 7.8 | 8.1 | 1 | −2.2 | −5.8 | −12.8 | −16,8 |
Hőrekord (° C) | 19.9 | 22.1 | 25.4 | 29.6 | 34.9 | 37.6 | 39.7 | 39.2 | 34.3 | 30.4 | 25.2 | 20.3 | 39.7 |
Fagyos napok száma | 9.1 | 5.7 | 1.8 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 2.1 | 7.1 | 25.8 |
Napok száma, amelyek maximális hőmérséklete ≥ 25 ° C | 0 | 0 | 0 | 1 | 8.7 | 21.5 | 29.5 | 29.1 | 18.2 | 3.4 | 0 | 0 | 111.4 |
Napok száma, amikor a maximális hőmérséklet ≥ 30 ° C | 0 | 0 | 0 | 0 | 0.6 | 6.5 | 17.3 | 14.9 | 1.7 | 0,1 | 0 | 0 | 41.1 |
≥ 35 ° C maximális hőmérsékletű napok száma | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0.2 | 0.9 | 0.9 | 0 | 0 | 0 | 0 | 2 |
Napfény ( h ) | 145.1 | 173,7 | 238.7 | 244.5 | 292,9 | 333.4 | 369,1 | 327.4 | 258.6 | 187.1 | 152.5 | 134,9 | 2 857,8 |
Szélrekord (km / h) | 130 | 122 | 130 | 119 | 101 | 115 | 112 | 162 | 137 | 119 | 112 | 119 | 162 |
Csapadék ( mm ) | 48 | 31.4 | 30.4 | 54 | 41.1 | 24.5 | 9.2 | 31 | 77.1 | 67.2 | 55.7 | 45,8 | 515,4 |
Esőrekord 24 óra alatt (mm) | 63 | 54.2 | 41.2 | 65,7 | 62 | 43 | 51.6 | 85.6 | 96 | 161.3 | 64. | 52.3 | 161.3 |
ebből a napok száma csapadék ≥ 1 mm | 6.5 | 6. | 5.5 | 5.3 | 4.9 | 3.5 | 1.6 | 3 | 3.6 | 5.8 | 5.1 | 6. | 56.8 |
ebből a napok száma csapadékkal ≥ 5 mm | 2.7 | 3.1 | 2.8 | 2.7 | 2.2 | 1.7 | 0.9 | 1.4 | 2.2 | 3.3 | 2.9 | 2.9 | 28.8 |
Relatív páratartalom (%) | 75 | 72 | 67 | 65 | 64. | 63 | 59 | 62 | 69 | 74. | 75 | 77 | 68.5 |
Havas napok száma | 0.8 | 0.4 | 0,1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0.2 | 0.7 | 2.2 |
Zivatarnapok száma | 0.6 | 0.9 | 1 | 1.2 | 2 | 2.6 | 1.7 | 2.9 | 2.7 | 2.5 | 1.5 | 0.7 | 20.3 |
Ködös napok száma | 2.1 | 1.4 | 0.9 | 0,3 | 0.2 | 0 | 0,1 | 0 | 0.7 | 1.3 | 1.7 | 2.3 | 11. |
Klíma diagram | |||||||||||
J | F | M | NAK NEK | M | J | J | NAK NEK | S | O | NEM | D |
11.4 2.9 48 | 12.5 3.6 31.4 | 15.8 6. 30.4 | 18.6 9.1 54 | 22.9 13.1 41.1 | 27.1 16.5 24.5 | 30.2 19.1 9.2 | 29.7 18.7 31 | 25.5 15.7 77.1 | 20.9 12.4 67.2 | 15.1 7.2 55.7 | 11.9 3.9 45,8 |
Átlagok: • Temp. max és min ° C • Csapadék mm |
Marseille a funkciók a leginkább zsúfolt városi Franciaország (és a 18 th World) és a fogadó a legjelentősebb francia tengerjáró port.
Közúti infrastruktúraA 25, több mint 270 000 lakosú francia városi közösség közül Marseille-ben élnek a legmagasabb az emberek millió lakosra jutó halála a Baszkföldi közösség után. Ez az arány millió emberenként 44 halálos áldozatot jelent 2018-ban, míg egyes nagyvárosi területekkel felszerelt városokban, például Párizsban, Lyonban vagy Toulouse-ban a halálozási arány fele 15, 20, illetve 17.
Három autópálya vezet be Marseille -be:
Az A50 és A55 összeköttetésben áll a Prado-Carénage (fizetős), a régi kikötő és a Major alagutakkal, lehetővé téve a város szinte megszakítás nélküli átkelését keletről északra.
Az A7-es ( Les Arnavaux ) és az A50-es ( La Timone ) az A507-es , vagy az L2-es (félgyűrűs út), amely a 2018. október 25, több évtizedes építkezés után.
A régi állampolgárok 8 (útvonal de Marseille) és 113 , amelyekkel Marseille -t északról megközelítették, csak helyi érdekűek, és osztályozottak. Három másik út sugárzik a városból: a D568 (korábban RN568 , a du Rove útvonal) északnyugatra, a D908 (korábban RN8bis) északkeletre és a D559 (korábban RN559 ) keletre, a Cassis út a Col de úton la Gineste. Mindhárom kanyargós és masszív profilú, de az általuk kiszolgált külvárosok ( Côte Bleue , Valdonne-Fuveau-medence, Cassis ) lakói széles körben használják otthoni és otthoni utazásokra .
A közúti közlekedés komoly probléma. Marseille a francia palackozott város (és a 18 th World) 2015-ben.
Egy másik nagy probléma a közúti halálesetek, amelyekben 72 ember vesztette életét 2018 -ban és 101 ember 2014 -ben. A balesetek maguk is a közlekedési dugók további tényezői.
Aix-Marseille-Provence agglomerációját különösen jól szemlélteti a motoros kétkerekűek jelentős halálozása; az a húsz kerékpáros, aki évente megöli magát, az agglomerációban megöltek közel felét teszi ki.
Városi közlekedésA Régie des transporte metropolitains (RTM), egy köztestület, irányítja a városi közlekedést a Marseille-Provence-i Transmétropole-on belül .
BuszMarseille 119 buszjárattal rendelkezik , amelyek az egész várost, valamint Allauchot , Plan-de-Cuques-t és Septèmes-les-Vallons -t szolgálják fel 950 km-es hálózaton . Az autóbuszvonalak útvonala és számozása továbbra is nagyrészt a régi marseille-i villamoshálózat útvonalát tükrözi , amelyet az 1960-as évektől szinte teljesen megszüntettek . A kocsi 2004 -ig közlekedett Marseille -ben , amikor is hagyományos buszokkal helyettesítették őket.
A város mérete és a forgalmi nehézségek miatt a Marseille -i buszok átlagos sebessége viszonylag lassú, 12 km / h . Videó-verbalizációs rendszert vezettek be, hogy felszabadítsák a buszpályákat a parkolóból és javítsák a buszforgalom folyékonyságát.
MetróA metróhálózatnak két vonala van, amelyek összesen 21,5 km -t és 30 állomást képviselnek. Az első vonalat 1977- ben nyitották meg , az utolsó bővítés 2019-től kezdődött , amikor megnyitották a gèze állomást a 2-es vonalon .
VillamosA villamosnak három vonala van, összesen 15,8 km és 40 megálló. A hálózatot 2007 -ben nyitották meg .
Busz magas szintű szolgáltatássalHárom magas szintű buszjáratot állítottak üzembe 2014-ben, és egy újabbat terveznek.
Márciustól szeptemberig tengeri transzfert biztosítanak a régi kikötő , Pointe-Rouge , Les Goudes, valamint a Vieux-Port és L'Estaque között . A komp lehetővé teszi, hogy átkeljen a régi kikötőn a városházától a Place aux Huiles -ig . 1880 -ban került üzembe , ma elsősorban turisztikai vonal.
KerékpárokA „ The bike ” önkiszolgáló kerékpárrendszer (VLS) 2007- ben került bevezetésre . 130 állomása és 1000 kerékpárja van, főként a belvárosban és délnyugaton, 2013 óta a nap 24 órájában üzemel . A várost azonban a kerékpárhasználók szövetsége elnyerte a „Clou Rouillé ”2013 -ban, amely meghatározza az önkormányzatokat, hogy a kerékpáros létesítmények tekintetében ne tegyenek kezdeményezéseket.
BuszmegállóMarseille fő buszpályaudvara Saint-Charles városában található . Az RTM üzemelteti, és a Bouches-du-Rhône-t ( Cartreize ), a PACA-régiót ( LER ) vagy Európát ( Eurolines és IDBUS ) kiszolgáló buszok többségét , valamint a repülőtérre közlekedő transzfert fogadja .
Vasúti szolgáltatásAz állomás Marseille-Saint-Charles , a betetőzése a Paris-Lyon-Marseille -ben avatták fel 1848 . Ezután az állomás hosszú időre kötelező átjárási ponttá válik az utazók számára, akik Afrikába vagy a Közel-Keletre indulnak . A vezeték villamosítása 1962 -ben fejeződött be . A megnyitó a LGV Sud-Est a 1981 jelölt érkezését a TGV . A vonal kiterjesztették 2001 által LGV Méditerranée , amely helyére teszi Párizs át 3 óra 30 perc Marseille. az1 st May 2015-ös, Eurostar nyitott egy londoni Marseille vonalat is szolgáló Avignon és Lyon, üzembe Marseille a 7 óra 30 perc a London . Ez a közvetlen vonal 2020-ban már nem létezik.
Saint-Charles pályaudvar is a végállomása a vonal Marseille Ventimiglia és fogadja TGV forgalom a nyugati és észak-franciaországi, valamint, hogy a intercités a délnyugati keresztül Montpellier és Savoy és a svájci keresztül Grenoble . Ugyancsak a szív a hálózat regionális expressz szállítás a Provence-Alpes-Côte d'Azur (TER), amely sorban Aix-en-Provence felújításra került a közelmúltban, és a Toulon van megháromszorozódott.
A Nizzát Marseille-hez kötni hivatott új Provence Côte d'Azur vonal projektjének részeként a Marseille-Saint-Charles állomást meg kell vizsgálni egy új metróállomás megépítésénél. Ebből az alkalomból a Blancarde állomást is át kell fejleszteni egy TGV állomás befogadására, és alagutat kell építeni a két állomás között. A Blancarde állomás előnye, hogy a városi villamoshálózathoz csatlakozik, ellentétben a Saint-Charles állomás csomópontjával.
Marseille -nek tulajdonképpen tizenegy másik vasútállomása van városi területén, ezek közül a legfontosabbak a Blancarde , a Saint Marcel vagy akár a L'Estaque vasútállomásai .
Légi szolgáltatásA Marseille Provence nemzetközi repülőtér Marseille központjától 25 km-re, Marignane községben , az Etang de Berre szélén található. Ez a harmadik repülőtér Franciaországban outsidele-de-France-n kívül.
Forgalma főleg Párizs , Korzika , Európa és Észak-Afrika felé irányul . A nyitás 2006. októberaz MP2 terminál teljes egészében az olcsó légitársaságok számára készült, hozzájárult az utasok és a célállomások számának növekedéséhez, különösen Európába.
A montreáli és torontói kapcsolatok mellett 2013-ban megnyílt a kapcsolat New York -tal.
Hónaptól 2019 november, Marseille a grúz Kutaisi városához kapcsolódik. A Ryanair társaság hetente két járatot hajt végre erre a célra.
A repülőtér szolgálja a busz transzfert, hogy csatlakoztassa a Saint-Charles vasútállomás és a station TGV Aix-en-Provence , és mivel 2008 , az állomás Vitrolles-Aéroport-Marseille-Provence .
Tengeri szállításMarseille a Korzika egyik fő hozzáférési pontja a területi folytonosság keretein belül .
Panorámás kilátás nyílik a régi kikötőre.
A település övezeti besorolását, amint azt az európai foglalkozású biofizikai talaj Corine Land Cover (CLC) adatbázis is tükrözi, a mesterséges területek jelentősége jellemzi (2018 -ban 56,7%), ami 1990 -hez képest (51,9%). A részletes bontás 2018 -ban a következő: urbanizált területek (45,9%), cserjékkel és / vagy lágyszárú növényzettel rendelkező területek (27,6%), ipari vagy kereskedelmi területek és kommunikációs hálózatok (7,8%), nyílt terek, növényzet nélkül vagy kevés növényzettel ( 7,1%), erdők (6,9%), mesterséges zöldfelületek, nem mezőgazdasági (1,9%), bányák, hulladéklerakók és építkezések (1,1%), heterogén mezőgazdasági területek (1,1%), tengervizek (0,4%), kontinentális vizek (0,1%).
Az IGN egy online eszközt is nyújt az önkormányzat (vagy a különböző léptékű területek) földhasználatának időbeli alakulásának összehasonlítására. Számos korszak elérhető légtérképként vagy fényképként: a Cassini-térkép ( XVIII . Század), a személyzet térképe (1820-1866) és a jelenlegi időszak (1950-től napjainkig).
A települési terület csaknem fele építhetetlen természeti területen fekszik, és a város rendkívül hatalmas területen terül el, a fókókai gyarmatosítás öröksége, amely a várost egy központ (Lacydon partjai) és földje (a terület többi része) közé szervezte. a Marseille -t körülölelő dombok határolják): Marseille több mint 240,62 km 2 -t tesz ki, így a kilencedik legnagyobb település Franciaország nagyvárosában (2,5 -szer nagyobb, mint Párizs, 5 -ször nagyobb, mint Lyon). Sűrűsége (3536 lakos négyzetkilométerenként) jóval alacsonyabb, mint a teljesen urbanizált városok, mint például Lyon (10 118 lakos / km 2 ) vagy Párizs (21 229 lakos / km 2 ), összehasonlítva Toulouse- zal (3735 lakos / km 2 ); ha azonban csak lakható övezetét (150 km 2 ) vesszük figyelembe , sűrűsége eléri az 5 672 lakost / km 2 , ami Lille -hez (6 533 lakos / km 2 ) hasonlítható .
Marseille egy nagyon dombos város, utcák néha nagyon meredek: a kerület legnagyobb Marseille Les Trois-Lucs ( 12 th kerületben ), emelkedik 242 méter tengerszint feletti magasságban. A legmagasabb pontja a Marseille az Etoile-csúcs 652 m a hegység az azonos nevű .
Hosszú korlátozódik az északi a jelenlegi régi kikötő , a város ment keresztül az első expanzió a XVII th században, és fejleszti XIX th században a gazdasági fellendülés kikötő . Marseille városának terjeszkedésével sok környező falu végül a város része lett. Ma Marseille 111 falut foglal magában .
Rajt 2018. november, két romos épület összeomlása , a rue d'Aubagne a Noailles -i kerületben , a romos házról tanúskodik; A Marsactu által 2015 -ben közzétett kormányzati jelentés szerint Marseille -ben 100 ezer ember él egészségtelen lakásban.
Euromediterrán1995 óta az ipari múltjukkal fémjelzett Arenc és La Joliette körzetek , valamint a Porte d'Aix körzet Európa egyik legfontosabb városi felújításának tárgya. A főbb műveletek közül az Euroméditerrannée közintézmény lehetővé tette a Rue de la République , a dokkok felújítását, egy park építését a Porte d'Aix környékén , több felhőkarcolót a Quais d'Arenc-nél (beleértve a CMA-CGM tornyot és a a La Marseillaise-torony ), valamint a MuCEM 2013 júniusában nyílt meg.
A műveletet a közelmúltban kiterjesztették egy másik, az Euroméditerranée 2 nevű ágazatra a Crottes és a Canet kerület felé . Rendelkezik egy északi Corniche építéséről a part felett, egy multimodális közlekedési csomópont Gèze-ben , egy park az Aygalades patak mentén, valamint a villamospálya északi kiterjesztéséről.
Marseille városának koszosságát gyakran elítélik és vitatják. Különösen a szemétszedés kudarcait kritizálják ismételten, és elsősorban a szemétszállítók alacsony munkaidejének tudható be, a negyvenéves „kész munka” rendszer miatt. években, 2014-ig 2018. május, Marseille városa megkapta az „aranyseprűt”, amely megkülönbözteti Franciaország legmocskosabb városát az RMC rádiócsatorna által kezdeményezett internetes szavazás után.
1987 -ig Marseille szennyvizét a tengerbe, a Calanque de Cortiou -ba engedték, a város soha nem volt felszerelve tisztítóberendezéssel. Amikor a XIX . Század végén megépítették Marseille csatornarendszerét , akkor ez a megoldás tűnt a legjobbnak a város megtisztítására. Ezenkívül a város az 1970 -es évektől a Huveaune folyót a Calanque de Cortiou felé terelte , amely annyira szennyezett volt, hogy egészségügyi problémákat okozott a Prado strandokon.
A város szennyvíztisztító telep , avatták fel 1987-ben, kezeli a Marseille Métropole (Seramm) szennyvízelvezetés szolgáltatás leányvállalata, a Suez , és el van látva, mivel 2019 a methanization egység , amely fecskendez biometán a hálózat GRTgaz közlekedés . Ezt a Suez Infrastructures de Traitements, a GTM Sud és a Prodeval építette .
A Marseille-ben elosztott ivóvizet többször „Franciaország legjobb vízének” nevezték el.
A helység nevét először a görög Μασσαλία alakban tanúsítják ( Massalía , tónusos ékezet az "i" -n ). Alatt volt, ez a név , hogy a város által alapított görögök Phocaea ( Φώκαια / Phokaia ), és továbbra is a város közelében Foca Izmir.
E név eredete már az ókor íróit foglalkoztatta. A többé-kevésbé fantáziadús magyarázatok érezhető iróniával foglalták össze Antoine Ruffit , a város első történészét a XVII . Században. Például Aelius Herodianus a kötözéshez és a ἁλιε bindς bűnös szavakhoz csatlakozott a μ , σσαι szavakhoz , és elmondta, hogy a Phocaeans érkezésekor egy bűnös a parton tartózkodott, hogy kikötési vonalat kössön.
A modern időkben két másik szóra gondoltunk: μᾶζα és ἅλς. A második sót vagy sós tengerfenéket jelent a part közelében. Az egyik az indoeurópai gyökere mak vagy mag „gyúrni”, és jelöljük nagy árpa palacsinta. A "tömeg" jelentését vette fel, de későn, és úgy tűnik, nem tudja igazolni a "sótömeget", amely elszigetelt etimológiát jelentene. A Μασσαλία kettős szigmája szintén nehéz, mivel a dzeta a μαζαγρέτας összetett szóban is megmarad. A felajánló süteményt jelölő származék tanúskodik a phigaliai Dionüszosz kultuszában , amely lehetővé tette Marseille „felajánlások városaként” való felidézését. A tömeg értelemben vett szót a latinból kölcsönözték a massa szó formájában, amelyből a francia szó származott.
Az Észak- és Közép -Olaszország massa helynevei , amelyek jelentése vidéki ház, birtokviszony, valamint a provence -i mas , a középkor idején, a latin manere -ből származtak , ami szintén számos Francia szavak, mint a manoir, hovel, house, stb. Nem kapcsolódik a görög Marseille-névhez, de eszébe juthat a " Salyens- ház" etimológia , amelyet Antoine de Ruffi, majd Augustin-Jules-Esprit Fabre idéz .
A Marseille név eredete valójában ismeretlen. A Μασσαλία-t valószínűleg nem magyarázza meg a görög etimológiai szempontból, anélkül, hogy meg tudná mondani, hogy a város alapításának idején melyik nyelv, ligur, etruszk vagy más, ezt határozottabban tenné. Albert Dauzat javasolt radikális tanítva valószínűleg kijelölő forrást, majd egy utótagot -alia amely megtalálható a nevét a város Phocaean Ἀλλαλία, Alalia található Korzika, ma Aléria .
Ernest Nègre vizes elemből, vagyis a Görögországban elterjedt Massalia hidronimából vett át. Bénédicte és Jean-Jacques Fénié , írja le a nevét Massalia a Ligur .
A római időkben Massalia lesz Massilia (a tónusos akcentus elmozdulásával az első i-n) . Aztán a középkori időkben apránként Massilia Marsilivá változik a szövegekben, de együtt él egy helyi formával, amelyet 1390-ben Maselha még tanúsított . A Mas (s) - > Mars- változás kétségtelenül egy megtanult hiperkorrektizmusból származik, analóg módon a Marsil- , Marseil- sok helynévtípusra , mint például a Marsillargues (Hérault, Marcianicus 1031 körül); Marseillan (Hérault, készítette: Marcelliano 1098) stb. , amelynél az / rs / csoport pontosan leegyszerűsödik / ss / -re okszitán nyelven az [r] asszimilációjával. Ez az oka annak is találunk Massillargues-Attuech (Gard) és Massilhan , okszitán nevét Marseillan például. Általában a Marcellus > Marcel antroponimán alapulnak, amely nem kapcsolódik a Marseille -i etimológiához. Lásd még az olasz marzapánból származó francia marcipánt , korábban marcepain- t .
Marseille van írva Marselha a okszitán Provencal , formája eltér említett XIV th században Maselha de megtalálható a középkori okszitán irodalomban, különösen a dalt a keresztes , vagy a kiürült a Folquet Marseille . más divergens formák mellett (Marseilla, Masselha stb. )
A Marselha helyesírás megfelel az Occitan klasszikus normájának , míg Marsiho a Mistralian norma . A kiejtés azonban mindkét esetben [maʀˈsijɔ], valójában az „e” / e / betű fonetikus megvalósulása nagyon zárt, közel a francia „i” -hez. A város az úgynevezett Marsiglia az olasz , Marsella a katalán és a spanyol , Marselha a portugál , Marseilles vagy Marseille az angol , ez volt az úgynevezett Massilien a korábban német de Marseille manapság, és végül مرسيليا ( Marsilya ) az arab , ahol az arab szó Marsa úton " kikötő". Az egyezmény során Marseille -t a föderalista mozgalomban való részvétele miatt büntetésként ideiglenesen átnevezték: a Január 6 nak nek 1794. február 12, hivatalosan "város név nélkül" elnevezésű és így jelölik.
Az emberi jelenlét első nyomai a Marseillais -medencében Kr.e. 60 000 körül nyúlnak vissza . Kr. ( Középső paleolit ). A felső paleolitikumban a Cosquer-barlangot , amely akkor még nem volt alámerülve, a jelen előtt 27 000 és 19 000 között foglalták el . Ezenkívül 2005 júniusában az ásatások egy Kr. E. 6000-ig visszanyúló neolitikum maradványait tárták fel a Saint-Charles állomás közelében , a Bernard du Bois rue környékén. Kerámia töredékek megtalálható a déli oldalán a régi kikötő tanúskodik az emberi foglalkozás a helyszínen III E és II th század ie. A paleolitikumban a populációk ezen a területen éltek, amit egy élőhely jelenléte bizonyít a Riaux-hoz (vízfolyáshoz) csatlakozó domboldalon. Tenger gyümölcseit ettünk , a vadászat és a gyűjtögetés termékeit (a barlangok , számos és a környező oppida Érdemes érdeklődni Estaque -ban, mint Martigues -ban, a La Cloche vagy a Verduron helyén).
A sziklákat és a barlangokat a Riaux (folyók) medre körül foglalták el. A XIX . És XX . Században talált maradványok a Magdalenából származó , 17 000 és 10 000 év közötti vadászó-gyűjtögetők emberi tevékenységét bizonyítják .
Max Escalon de Fonton , régész felfedezte vágott kovakő (késeket, marógépek), állati csontok (kőszáli kecske, hiúz, medve, farkas), egy nyaklánc készült perforált kagyló, valamint egyéb maradványokat ebben az időszakban, valamint „a díszített kerámia −6000 éves, és egy serdülő temetését hajtogatott helyzetben.
A Crispine barlangban a hegyek, a Les RIAUX kerületben talált „perforált kavics, egy nagyon nagy kandalló, Mesolithic kerámia fekete föld, a kis kaparó és számos coprolites a canids (fosszilis ürülék).
A szándékos temetkezésű barlangokat Marseille régiójában kevesen ismerik. A "Crispine" elnevezésűhez nehéz hozzáférni, mert jelenleg egy szennyezésmentesítési helyszínen van, azonban ebben a régészek által kevéssé vizsgált Nerthe- ben Clastrier nagy érdeklődésre számot tartó lelőhelyet fedezett fel, amelynek tárgyait öröklöttük. Provence.
Ez a barlang a Nerthe láncban található, a Rio Tinto Chemical Products Company birtokán , átlagos magassága körülbelül 150 m . Szinte az alagút bejáratára néz, amely ezen a ponton átszúrja a hegyet, és amely Marseille-t összeköti a Rhône-nal. Az országban ezt a barlangot Crispine -nek vagy Crispin -nek hívják. Ez a név is származik a Krisztus-Pinis ( Krisztus a fenyők), mert 1793 alatt a Terror , a katolikusok titokban elment meghallgatni tömeg ott.
A barlang bejárata ogival alakú. Régóta juhászként használt, egy ajtóval áttört fal részben bezárja, 17,50 m hosszú és 10 m széles.
Clastrier úr találkozott volna egy régi (ismeretlen eredetű) ásatási árokkal (esetleg Marion vagy Fourrier). A modern lakhely nyomainak, néhány téglának, a pásztorháznak és középen egy gyönyörű, négyszögletes keréknek az emberi munkával lekerekített, néhány csontjának, nagy kagylójának, kecskeszarvának felfedezése.
Visszatérve Clastrier lépéseket tett volna annak érdekében, hogy engedélyt kapjon a Rio-Tinto gyáraiban, hogy folytassa a feltárást, majd felfedezte volna az újkőkori vagy liguriai kerámia egy töredékét, majd egy meglehetősen keskeny folyosón felfedezte a korai kovakövet a helyi állatvilágnak megfelelő csontmaradványok, valamint étel- és ételmaradékok, juhfogak, törött és megégett csontok, tengeri kagylók, limpek, elszenesedett fa és szén. De mindenekelőtt kések, kaparók, primitív szerszámok, amelyeket az újkőkorban használtak volna. Emberi csontok is. „Az ereklyét keresve találtam az ujjaim alatt. Ó, milyen finoman tárok fel egy fejet, amely a jobb oldalon fekszik, a maszk szabályos, a típus normális, az állcsont hiányzik; négy erős fogak kopottak és lekerekítettek maradtak a széleken; a téma sok éve él. Micsoda meglepetés ! Amint a fej kint van, az összes alsó része leég, majd a fej körül, félig megfőzve fekete földdel, nagy és közepes csigolyák csontjaival, megégett és törött, de láb nélküli vázák is morzsában, amulettek, tárgyak az elhunytat és temetési szertartáson vetették oda, amely számunkra ismeretlen ” .
Az első topográfiája a helyén a görög város még mindig nagymértékben érzékelhető ellenére ma a legfontosabb változtatások a XIX E században. A tengerrel körülvett hegyfok, a helyszínt három egymást követő fenék uralja: a Butte Saint-Laurent (1840-ben 26 méter tengerszint feletti magasságban), a Butte des Moulins (42 méter) és a Butte des Carmes (kb. 40 méter).
A város alapítása: Gyptis és Protis legendájaMarseille megalapítása, amely Kr. E. 600 körülre nyúlik vissza . J. - C. , az a tény, hogy a görög gyarmatosítók Phocée -ból (ma Foça Törökországból ) származnak ; ezt a populációt különösen kedvelt a Phocaeans menekülő perzsa támadások a 546 BC. Kr . U.
A város alapításának pontos körülményei ismeretlenek, kivéve a legendát, amelyet két ősi szerző közölt: Justin és Arisztotelész .
Justin szerint a ma Marseille -t alkotó területet a ligurok , a Ségobriges törzs foglalta el , amely a jelenlegi Allauch felé telepedett volna le . Két görög navarque , Simos és Protis érkezett flottájával, hogy kereskedelmi alapot teremtsenek Lacydon természetes kikötőjében, és részt vegyenek az ón és a borostyán kereskedelmében. A görögök érkezésének napján a ligur törzs főnöke, Nanos lakomát szervezett, melynek során Gyptis lányának egy csésze víz átadásával kellett választania a férjét. A görögöket meghívták, hogy csatlakozzanak a banketthez, és ezek fiatal vezetőjét, Protis -t választották, ezzel lezárva egy új város alapját, amelyet Lacydon szarvának szélén emelt.
Ennek az alapító találkozónak a dátuma különböző ókori szerzők által adott -600, változatokkal.
Míg a legtöbb történet elemei a legenda, régészeti leletek alátámasztják jelenlétében telepesek föníciaiak öböl Lacydon a VI th században.
Ennek a mítosznak azonban ellentmondhat a legutóbbi ásatások értelmezése a Saint-Blaise-i oppidum helyén . Valójában Jean Chausserie-Laprée, a Martigues város fő örökséggondozója szerint a 2019-ben közzétett régészeti felfedezések arra utalhatnak, hogy ez az oppidum, amely a Rhône torkolatában található, mintegy ötven kilométerre az ősi Marseille kikötőtől a Ségobriges fővárosa, és hogy a Phocéenék ezért találkoztak a gallokkal és első erődjüket ott telepítették, mielőtt megalapították Marseille-t.
A Massalia evolúciójaA régészeti ásatások során feltárták a Butte Saint-Laurent legnyugatibb részén, a szűz talajjal közvetlenül érintkező görög élőhely első nyomainak maradványait. Nagyon gyorsan nőtt a város és kiterjedt a Butte des Moulins keleti lejtőjére. Végül, ez magában foglalja a harmadik hegyen (karmeliták) vége előtt a VI edik században ie. Kr . U. A hellenisztikus időszak végleges meghosszabbítása lehetővé teszi, hogy körülbelül 50 hektáros területet érjen el, a város a XVII . Század előtt többet fog meghaladni .
A görög erődítmény a késő VI th század ie. Az AD- t a város két részén találták meg: a Vardiges-kertben és a Butte des Carmes-en, az 1980-as évek sürgősségi feltárásakor . Az újjáépítésre a görög klasszikus korszakban kerül sor, ie IV . Század második felében . AD és a közepén a II th században ie. J. - C. , az egész erődítményt rózsaszín mészkőből álló nagy készülékben újjáépítik. Ez a sánc még mindig látható a Jardin des Vestiges -ben.
A város belseje tömbökre van osztva, a derékszögű utcák összefüggő halmazokat alkotnak, amelyek a helyszín természetes domborzatához igazodnak. Így a part mentén a nyomvonalak változó tengelyűek, míg a halmok lejtői szabályos négyzetek.
A falakon kívül a közelmúltbeli ásatások egy katasztrófát tártak fel, amelyet a Kr. E. VI . Század végén készítettek el . Kr. U. , Valamint az agyagbányák kiaknázása, amely bőségesen megtalálható a geológiai szubsztrátumban (az Alcazar helyén); ezt követően a szőlő és valószínűleg más ültetvények kultúrája fejlődik ki ugyanazon a helyen . A nekropoliszokat vagy az ókori felfedezések, vagy a Sainte-Barbe park 1990-es feltárása ismeri.
A görög Marseille erőteljes növekedést tapasztalt és virágzó várossá vált, szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápolva Görögországgal, Egyiptommal, Kis-Ázsiával, majd Rómával . A város független és szabadon igazgatva van: egy 15 „első” könyvtárból áll, amelyet 600 szenátor közül választanak ( Strabo , IV , 1,5). Közülük hárman rendelkeztek elsőbbséggel és a végrehajtó hatalom nagy része.
Marseille volt a kiindulópont az írás elterjedéséhez a gall népek között , akik megtanulták saját nyelvüket görög karakterekké átírni, és saját cselekményeiket görögül írni . Valószínűleg Marseille-n keresztül vezették be az első szőlőültetvényeket Galliában.
Ezután Marseille-t oppida öv veszi körül, amelynek nem lehet meghatározni, hogy egyesek védettek-e az északabbra fekvőkkel szemben, még akkor is, ha a hipotézist François Villard állította : úgy tűnik, hogy nincsenek összetartozási kapcsolatok., kivéve a majákat, akiknek felépítése arra utal, hogy egy helyőrség, valószínűleg görög volt. Számos csere folyik velük, amit a Baou Roux oldalon, a Csillag túloldalán található érmék bizonyítanak.
Megjegyezzük:
A második pun háború kezdetén Scipio -t Róma küldte, hogy megvédje Massiliát, a városi szövetségeset, Hannibal feltételezett célpontját, akiről azt hitte, hogy a Pireneusok felé talál, és így megakadályozza a part menti áthaladását. Hannibal nem tudta oldalára állítani a gall törzseket, és csapatait az Ibériai-félszigetről támadják meg, de ő már északabbra van. A Massilia régió törzseit, a jövőbeni Provincia -t, Róma szövetségeseit, elkerüli augusztus 218 körül. AD 38000 gyalogos, 8000 lovas és 37 elefántok volna ostromlott Massilia aki átlépte a Rhône négy járóföldre északra Marseille, vagy a magassága a jelenlegi falu a Caderousse . Amikor Scipio megértette hibáját, hagyja csapatait folytatni az Ibérián, de visszatér, hogy felkészítse a légiókat a Po síkságon. Massilia megkímélt.
A 181 BC. BC , a Phocaean Massaliotes és Görög-kelta Cavares szövetségesei a Cavaillon-Avignon-Orange régió felszólította Róma számára segítséget ellen Ligur kalózok .
A III th században ie. Kr . E. Marseille szembesül galliai szomszédainak, különösen a Salyens növekvő erejével . A fenyegetésükkel szemben a város továbbra is szövetségesét, Rómát hívja , amely a mediterrán nagyhatalommá vált.
Az igazi hódítás csak Kr.e. 120 -ban kezdődött . Kr . E. Gaius Sextius Calvinus római prokonsul katonai hadjáratával, aki látta, hogy az oppidda egy része Massilia északi részén tönkrement. De a tartomány hivatalos státuszát csak Pompeius elhaladása után kapja meg az ie 70-es években. Kr . U. A Massillia-val versenyezõ kolóniát Kr. E. 122- ben alapították az Aquae Sextiae ( Aix ) . J.-C.
Ügyfél a Julius Caesar és Pompeius , Marseille tagadni -49 , hogy részt vegyen Caesar polgárháború , ugyanakkor üdvözli küldötteinek Pompeius. A tengeren megverték és Caesar két hónapon keresztül ostromolta , majd legátusa, Caius Trebonius elfoglalta a várost ( Bellum Civile , I. könyv , 34-36, stb. ), Megfosztva gyarmatától [96] [elégtelen forrás] és alá kell vetnie magát Rómának. A rómaiak a Narbonnaise tartományhoz csatolták . A fennmaradó oppida fennmaradó részét valószínűleg felszámolják ( La Cloche ). Abban az időben Augustus , a város tapasztalt jelentős új szakaszának építése. Az agora-fórumot újjáépítették, amint azt a burkolat töredékei bizonyítják, amelyeket Fernand Benoit fedezett fel a Saint-Sauveur-barlangoktól délre. A fórumot nyugatról egy másik nagy épület, a színház határolja, amelynek néhány lépcsőfokát a mai napig megőrizték a régi kikötő kollégiumának területén. A kikötő mentén termálfürdőket telepítettek: a Villeneuve-Bargemon téren nevelt maradványok ma már szinte eredeti helyen, a városháza mögött láthatók.
A Felső Birodalom idején a kikötő területe jelentős: átnyúlik a Lacydon -öböl északi partján, követi a kikötő kürtjét (Jardin des Vestiges), amelynek rakpartját a Flavian -korban újjáépítették, és a jelenlegi Régi kikötő végén húzódik. . Ezen a területen a Général-de-Gaulle tér feltárása nagy köves esplanádot tárt fel, amely megfelelhet a fejlett sóműveknek. Sok dolia raktár ismert; egyikük megmaradt a római dokkok múzeumának földszintjén .
Aztán az Alsó Birodalom idején a város kissé hanyatlani látszott, valószínűleg Arles javára .
Késő ókorMarseille újra növekszik a V th században. A város belsejében egy első nagy katedrális építése jelöli a püspök, valószínűleg Proculus hatalmát, aki szívesen versenyez Arles-szal. Az ásatás során két temetkezési bazilikát találtak. Az egyik, hipotetikus, félig a Cours Belsunce épületeinek útjában, J. és Y. Rigoir 1959 -ben, G. Bertucchi pedig a Center Bourse 1974 -es építésében. A másodikat egyértelműen igazolja a M. Moliner, rue Malaval (2003-2004), a kórus alatt ép memória felfedezésével .
A kikötői kürtön, kitöltve, egy élőhely alakul ki, amelynek nyomai a falakon kívül is megtalálhatók, egészen az Alcazar jelenlegi könyvtáráig (M. Bouiron ásatása). Ezen a helyen a római építkezésekkel közvetlen folytonosságot lehetett kiemelni; épületcsoport fokozatosan kialakul a V th században, és a VII th században, a végső állapotban, egy nagy raktárba típusú épületben. Az épületeket a VIII . Század elején hagyták el .
A kereskedelem vitalitása érzékelhető a Földközi -tenger minden tájáról érkező kerámiagyártások felfedezéseivel, amelyek kiváltságos tanúi azoknak az áruknak, amelyek az osztrogót és a merovingi időszakban folytak Marseille -ben. Aztán a frank királyok közötti konfliktusok zűrzavarába esve a város úgy tűnt, hogy elveszíti jelentőségét a Provence Charles Martel általi átvétele és az azt kísérő város kifosztása miatt.
Marseille-t a szaracenek kifosztották 838-ban, az Ibériai-félsziget muszlim meghódítását követő razziákban . Más rablásokra is sor került, görög kalózok által 848 -ban.
904-ben a Saint-Victor apátságot a provence- i király, Louis l'Aveugle kapta meg a kikötő déli partján . Az idő bizonytalan marad, az utolsó karolingiak veszekedései teljesen Olaszország felé fordultak, és nem haboztak a saracenekkel foglalkozni, amikor ambícióik megkövetelik. Ez utóbbi 923-ban pusztította a Saint-Victor kolostort és a marseille-i területet. A közepén X edik században a helyzet stabilizálódik. Száma Provence választ egy testvére a püspök Honorat Marseille fia Arlulfe Marseille , Guillaume, a vikomt Marseille . Leszármazottai több generáción keresztül lesznek püspökök vagy marseille -i vikomtok.
Az akkori domborzat alig észrevehető. A Szent Lőrinc -hegy tetején van egy kis erődítmény , a XII . Századi Babon -kastély ( castrum Babonis ) szövege . A név egy baboni püspökre utal, amelyet a Saint-Sauveur elveszett apátságáról említenek, és amely a IX . Században gyakorolhatott . A kamra körülhatárolása nehéz, mert ez az erődítmény a XIV . Század végén már eltűnt, és nem ismert semmiféle előjel. A püspökhöz tartozó felső város egy részét magában foglaló Fort Saint-Jean területét kellett magában foglalnia, és el kellett érnie a rue Fontaine-des-Vents utcát , a jelenlegi Place de Lenche környékén .
Bouiron úr ezzel az erőddel érintkezve kiemelt egy második erődítmény-készletet, amely az őrnagy körül helyezkedik el, Major városa körül, amely a Butte des Moulins részét képezi .
Az 1000. év után Marseille ismét virágzó kikötőnek bizonyult, amely részt vett a keresztes hadjáratokban . A marseillák Észak-Afrikában vannak jelen, és egy kerületük van Saint-Jean-d'Acre-ben . Ha ez utóbbiak véget vetnek a szentföldi kalandoknak , jelenlétüket a Földközi-tengeren széles körben tanúsítják az egész középkorban .
Számos konfliktus befolyásolja a Provence grófok és a bizonyos kereskedelmi függetlenséget élvező Marseille közötti történelmet is:
Aztán Charles I st Anjou lett Gróf Provence , Marseille elveszítette önállóságát 1257-ben a Béke fejezetek . Marseille gazdasági és politikai függetlensége Franciaországhoz képest a XV . Század végéig tartott, amikor Provence megye csatlakozik a királysághoz.
Késő középkorA nagy pestis 1347 -ben a marseille -i kikötőn keresztül jutott be Európába . A 1423 , a felvétel a város a katalánok és az azt követő pusztítás okozott mély visszaesés végén a középkorban.
az 1437. december 15-énA gróf Provence René d'Anjou , aki követte testvére Louis III Anjou mint Szicília királya és herceg Anjou érkezik, Marseille, és előnyben részesíti a jogosultságokat a helyreállítási a város, amely úgy véli, a stratégiai tengeri bázis visszahódítani ő királysága Szicília .
A marseillai-k cserébe felelősek a sáncok újjáépítéséért. A René király , aki szeretné, hogy felkészítse a kikötő bejáratánál egy szilárd védelem, úgy döntött, hogy a romok az ősi torony Maubert , egy új, nagyobb tornyot. Jean Pardo, mérnök tervezte a tervek és Jehan Robert Mason Tarascon végzett munkát. Ez az építkezés 1447- től 1453- ig terjedt . A király megépítette a talapzat alapjait, majd pénzhiány miatt a munkát felfüggesztették, végül a marseille-i lakosok és különösen a halászvállalat segítségének köszönhették, hogy átvehették. Ezt a tornyot, amelyet René király tornyának neveznek, a XVII . Században fogják elhelyezni a Szent János -erődben, amelyet XIV . Lajos parancsára építettek .
1516- François I er , zarándoklat a régióban, vonzza a kíváncsiság, hogy egy orrszarvú (ez az állat egy ajándék király Portugália Manuel I st a pápa Leo X , a befutó hajó a sziget Ha ). François I er meglátogatja a várost, és tanulmányozta a helyszínt, és úgy véli, hogy nincs védekezés.
1524 -ben a francia hadsereg elvesztette az utolsó olaszországi csatát, és visszaesett, ellenségei és szövetségesei üldözték. A Szent Római Birodalom serege kifosztotta a környéket és ostrom alá vette Marseille-t. A város ellenáll, és lehetővé teszi a francia hadsereg számára, hogy átszervezze és kényszerítse a Szent Birodalom hadseregét, hogy térjen vissza földjeire. A város elfoglalását alig sikerült elkerülni, és még nyilvánvalóbbá vált a város védelmének megerősítése. I. François először két királyi erőd megépítését rendelte el, az egyiket If szigetén, a másikat a Notre Dame de la Garde-nál . Így 1526 és 1529 között megépítette a kastélyt, és a Notre-Dame de la Garde- nál kősáncot emeltetett . 1536 - ban befejeződött Notre-Dame-de-la-Garde munkája , időben megvédve a várost V. Károly csapatai ellen , akit szintén visszaszorítottak.
A vallásháborúk során Marseille-nek kezdetben sikerült távol maradnia a konfliktusoktól, és sok menekültet fogadott be a harcokból. Azonban ő csatlakozott a Katolikus Liga a 1589 . III . Henri halálakor Marseille nem hajlandó elismerni utódját, Henri de Navarrét : "egy óriási menet a konzulok vezetésével a Porte Réale-be megy", és keresztet állít az "első [városi] kereszténység dacának jeleként". a királyságról. "
Ban ben 1591. október, a radikális fésülködők vezetőjét, Charles de Casaulxot választották első konzulnak. 1592 őszén a városi tanács elutasította az Aix- i parlament felhatalmazását, és kijelentette, hogy csak a Mayenne herceg , a Liga vezetőjének engedelmességét engedelmeskedik . Casaulx aztán kezdeményezést a város az út a függetlenség: építése erőd bejáratánál, a kikötő helyreállítását só loft és az emancipáció, a sót adó , hozzanak létre egy nyomda. Ban ben1593. júliusHenri de Navarre elveti a protestáns hitet; akkor a pápa királyként ismerte el , ben1596. januárMayenne hercege. Csak Marseille nem hajlandó beadni magát, Casaulx pedig spanyol II . Fülöp segítségét kéri . az 1596. február 17, Francia csapatok tömörülnek a városfalak előtt; amíg ott fut, Casaulxot Pierre de Libertat meggyilkolja , aki aztán kinyitja a város kapuit. Henri IV, amikor megtudta a város csökkentését, ezt mondta volna: „Most vagyok Franciaország királya. "
Marseille azonban folytatta a következő években a királyi hatalom kihívását. A 1615 , a lakosság megtámadta a vidámparkban adóbeszedés iroda, megöli a hivatalnokok és égető a nyilvántartásokban. A 1634 , a lázadás a halászok megtámadott emelkedése sót. A 1635 , majd 1644 , lakói fellázadnak új királyi vonatkozó előírások valuta esetében. A 1652 , kihasználva a Aix Fronde , a Marseille-vette a autópályadíjak Bouc-Bel-Air , Aubagne és a Les Pennes . A 1659 , küldötte a király megtámadta a tömeg, és szakadt darabokra.
XIV . Lajos aztán odament, hogy véget vessen a zavaroknak. A 1660 székhelye: Aix -ben bejelentette, hogy Marseille lennének kitéve katonai megszállás és az önkormányzati intézmények lenne teljesen megújult. A Réale -kaput, amely előtt Provence grófjainak, majd Franciaország királyainak kellettesküdniük,hogy tiszteletben tartják a város szabadságait, mielőtt belépték volna. A város megfigyelésérea kikötő bejáratánál építették a Saint-Jean- erődöt és a Saint-Nicolas-erődöt . az 1660. március 2, XIV . Lajos szimbolikusan a sáncok nyílt törésén keresztül lépett be Marseille-be, mintha a várost meghódították volna.
Ha Marseille gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a reneszánszt , akkor a XVII . Századtól átalakul a klasszikus és a barokk között , különösen Pierre Puget hatására . Miután XIV Lajos benyújtotta a várost , a bővítésről döntöttek. Marseille először nyúlik ki középkori falain. A tanfolyamot ( ma Cours Belsunce és Cours Saint-Louis ) 1670- ben építették .
Ban ben 1669. március, Jean-Baptiste Colbert szabadkikötővé tette Marseille-t, szinte minden jogot megszüntetve. A 1685 egy pátens tiltott árukat a Levant bejutását a királyság nyíláson keresztül eltérő Marseille, amely így találta magát egy monopol helyzetben . Az 1599 -ben alapított Kereskedelmi Kamara , Franciaország legrégebbi , átveszi a francia kereskedelem irányítását a Levant and Barbary -val . Ezek a rendelkezések új jólétet vonzanak a mediterrán kereskedelem révén. 1700- tól Marseille belekezdett az óceáni kereskedelembe , először a pénz forgalma Dél-Amerikával , majd az alkohol, a cukor és a kávé a Nyugat-Indiával .
A beszállási a Menorca Expedíciós Erők által Jean-Joseph Kapeller , festett 1756-ban mutatja nagy pontossággal homlokzatok a Arsenal a gályák a bal és a városháza a jobb oldalon. A Fort Saint-Jean tornya középen és alul áll, a nagy medence kijáratánál.
A XVIII . Század végén Marseille a Földközi -tenger első kikötője Genovába . Ha az 1720- as pestis súlyos csapást mért a város demográfiájára (75 000 lakosból 38 000 áldozat), akkor az gyorsan helyreállt és elérte az 1730-as pestis előtti szintet .
A városon kívül a helyi Marseilles, ötven faluval és gazdag mezőgazdasági farmcsaláddal veszi ezt a jólétet. A terroir legfőbb gazdagsága a bor, amelyet olyan városban árulnak, ahol nem engedélyezett külföldi bor.
Marseille csak a francia forradalom és a francia terület (nyelv, valuta, törvény) egységesítésével veszítette el ezt a sajátosságát, amelyet mindig is megpróbált megőrizni. Ez kétségtelenül nem semmi, hogy a forradalmi dal Rouget de Lisle tetszik a Marseille-és az úgynevezett Marseillaise .
Az Egyezmény ellen fellázadt Marseille -t hivatalosan átnevezték és kijelölték Január 6 nak nek 1794. február 12mint a "névtelen" város. Tavasszal a megnyugvás kedvéért Maignet , aki Fréront váltja , ismét megadja a város nevét.
A MarseillaiseA 1792 , Rouget de Lisle , egy fiatal mérnök , tagjai a strasbourgi a Chant de guerre de l'Armée du Rhin . Ez a szerkesztett himnusz eljut Marseille-be, amely lelkesen fogadta a forradalmat . A város, 500 önkéntest Párizsba küldve, bankettet kínált nekik, amelynek során François Mireur tábornok elénekelte az elzászi művet . Lelkesedést kelt, és az asszisztensek kórusban folytatják. Amikor felvonulnak Párizs utcáin, meleg déliek hangja, amely a tüzes strófákat kiönti, felvillanyozza a tömeget. Az új himnusz azonnal megtalálja a nevét: ez a Marseillaise . A Rouget de Lisle emléktáblája látható a rue Thubaneau- n Marseille központjában.
A XIX . Század, az azt kísérő ipari újításokkal (beleértve a gőzhajó megjelenését), a barbár kalózkodás és az 1860 -as évek szabadkereskedelmi szerződéseinek végét , Franciaország gyarmati hódításait 1830 -tól, majd a Szuezi -csatorna megnyitását 1869 -ben , ösztönözte a tengeri kereskedelmet és a város jólétét, amely az 1870. évi 300 000 lakosról 1940 -re megközelítőleg 600 000 lakosra emelkedett . A kikötő területe meghaladja a történelmi kerületét (a régi kikötőt), és 1844- től az északi partokig terjed . A jelenlegi medencék Joliette nyíltak 1853 , azok Lazaret és Arenc a 1856 . Marseille leghíresebb bankja akkor az volt, amelyet Pierre Pascal II hozott létre a Birodalom kezdetén.
A 1870 , Marseille rangsorolt közül elsőként a kontinentális európai kikötőkben, mielőtt megelőzte Hamburg, Antwerpen és Rotterdam végén a század.
Ban ben 1871. március, a köztársasági felkelők Marseille önkormányzatát hirdetik. Ezt a versailles rendszer csapatainak véres elnyomása után összezúzzák .
A város gazdasága ekkor a kereskedelemre és az iparra épült: zsírok, olaj és szappanok, cukor, búzadara, vegyszerek, cserép, hajógyártás és gépészeti gyártás. Ha a XIX . Század vége kevésbé virágzik, akkor az első világháború előtti időszak kiemeli ennek a rendszernek a Marseille-i "ipari kikötőt": az 1913-as év az, amikor a kikötő a legnagyobb mennyiségű, beleértve az olajos magvakat is. Ebben az időben az újonnan belépők által létrehozott kisvállalkozások (Dél-Franciaország, Olaszország , Oszmán Birodalom ) fejlődtek és szakosodtak először a gyarmati termékek kereskedelmére és feldolgozására, majd a hajótulajdonosok, kereskedők, olajgyártók stb. Cukorfinomítók és szappankészítők, sőt bankárok is. Ebben a versenyrendszerben és az ipari individualizmus által meghatározott piaci spekulációban a tevékenység gyakran családi rendszeren alapul. Ezek a marseille-i főnökök nagyon ragaszkodnak ehhez a liberális modellhez, és rosszul képzett külföldi munkaerőből részesülnek, és ellenzik a magántőke-befektetések bármilyen típusú „párizsi” beavatkozását vagy az állami szabályozások végrehajtását. Marseille ezt a gazdagságot az 1906-os és 1922-es gyarmati kiállításokon ünnepli , amelyek nagyon sikeresek.
Nagyobb projektekA város területi és demográfiai növekedése egy nagy projekt eredete: a Durance vízellátása , erről 1834-ben Maximin Dominique Consolat polgármester döntött . Ez az intézkedés annál is inkább szükséges, mivel abban az évben nagy aszály és kolerajárvány uralkodik. A 87 km hosszú Marseille-csatorna 5000 munkásának megépítése tizenegy év munkáját igényelte, és a Durance vize megérkezett 1847. július 8Marseille-ben. 1862-ben ennek az eseménynek az emlékére a nîmesi származású építész Henri-Jacques Espérandieu ( 1829-1874 ) megbízást kapott egy hatalmas emlékmű építésére "a víz dicsőségére"; ben avatták fel a Longchamp -palotát 1869. augusztus.
Utóbbi 1853 - tól (1864-ben szentelték fel) építette a Notre-Dame-de-la-Garde bazilikát is, és beavatkozott a La Major új székesegyház nagy építési területére, a Joliette rakpartjaira is. 1864 és 1874 között felépítette a Carli téren található Művészetek Palotáját is, és részt vett a monumentális prefektúra építésében.
A másik nagy projekt, mint annak idején Franciaországban mindenütt, a vasút érkezése. Marseille kapcsolódik Avignon elején az év 1848 , Lyon 1854-ben, Párizsban 1857 . A Butte Saint-Charles- on létesített végállomás a század végéig számos átalakításon és fejlesztésen esett át.
A 1871 , a felkelés idején a párizsi kommün , a város tapasztalt hasonló felkelés , amely két hétig tartott. A prefektúrát bombázták, és a felkelők vezetőjét, egy mérsékelt ügyvédet, Gaston Crémieux -t hat hónappal később lelőtték a Pharo -ban.
1884-ben új kolera járvány volt. 1891-ben megkezdődtek a szennyvízcsatorna-hálózatokon végzett munkák, amelyek egy nagy gyűjtő építéséhez vezettek.
Korai XX th századbanElején a XX E században a polgárság eredő iparosítás tárgyalási kevés jelen a politikai üzenete. Néhány kivételtől eltekintve a család együtt távol tartja a helyi elitet és az állam képviselőit. Hasonlóképpen a városban, ahelyett, hogy beavatkoznának a központba, ahol az ipari és munkástér koncentrálódik, ezek a helyi iparosok és kereskedők a déli lakónegyedekben telepednek le, megerősítve a város megosztottságát az északi és a munkásosztályok között. polgári délen. Ez a burzsoázia nem folytatja a munkások lakáspolitikáját. A Rue de la République megnyitásának hatalmas művelete is megerősíti az ingatlanbefektetések körültekintését, miután a Pereire testvérek csődje és a helyi nagycsaládosok hatalomátvétele miatt nagy jövedelmezőségi nehézségek merültek fel .
A városnak tehát jelentős a túlzsúfoltsága, ami az 1880 és 1914 között épített lakóegységek alacsony száma miatt következik be, és ezt erősíti az olcsó lakásokra (HBM) vonatkozó törvénynek a csekély hatása, mivel a helyi munkaadók alacsony befektetésekkel rendelkeznek ezekben az új szervezetekben. akkoriban másutt Franciaországban történt. A munkavállalók és a bevándorlók demográfiai növekedése miatt az urbanizáció szétszóródik a vidéki ingatlanok széttöredezettségével, a városok lakótelepi széttöredezettségével és a szerény házak önépítésének jelentős jelenségével. Ez a városi széttagoltság egy ilyen hatalmas területtel rendelkező településen megnehezíti kormányzását: "A viszonylag alacsony jövedelmű lakosság és a fenntartani, megtisztítani és felszerelni óriási terület közötti kapcsolat zsugorodik, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi az önkormányzati gazdálkodást". A periódusban azonban az ipari fejlődés és a kikötői infrastruktúra is megnőtt. Így a kikötő és a Rive Neuve rakpartjainak összekötésére a Marseille -i szállítóhidat tizenkilenc hónap alatt építették meg, 1904. június és 1905. december.
A háborúk közötti káoszA 1938 , Marseille tapasztalt szörnyű tűz, amely teljesen megsemmisült a Nouvelles Galeries áruház , halálát okozta 73 ember és sérült néhány épület La Canebière . A katasztrófa mértékével szembesülve a gyengén felszerelt és gyengén képzett marseille-i tűzoltók tehetetlenek voltak a tűz eloltására. Édouard Daladier, aki jelen van a Radikális Párt kongresszusán, és a Hôtel de Noailles -ban él , lángokban állva az Új Galériákkal , kijelenti: „Nincs senki, aki rendet teremtsen ebben a városban? " . A Marseille tűzoltó zászlóalj , egy katonai egység jött létre a törvényrendelet az 1939. július 29 a várost pedig szintén komoly anyagi gondokkal küszködve felügyelet alá helyezték és rendkívüli ügyintéző irányította egészen az 1944 -es felszabadulásig.
Második világháborúaz 1 st június 1940-es, egy német bombázás 32 Marseillais halálát okozza és mintegy hatvan embert megsebesít, ugyanazon a napon, amikor a közelmúltban létrehozott tengeri tűzoltók zászlóalja elhagyja a rue de Lyon ideiglenes laktanyáját és birtokba veszi a Strasbourg körútét.
Az észak -afrikai amerikai leszállást követően a November 11, A német csapatok átlépték a határvonalat, és Marseille elfoglaltnak találta magát 1942. november 12, mint a Szabad Zóna többi része . A város nagymértékben szenved a megszállástól, és különösen a Marseille -i körforgalom idején, a régi kikötőtől északra fekvő Panier negyedben, amelyet a nácik "bűnügyi körzetnek" neveznek. 1943. január 22-23 -án éjjel több ezer embert tartóztattak le, két nappal később pedig aJanuár 24, SS Oberg tábornok , René Bousquet prefektus segítségével , elrendelte az Old Port kerület lakóit, hogy két órán belül, 30 kg poggyásszal együtt evakuálják otthonukat . 30.000 embert kitelepítenek. A következő két hétben 1500 épületet dinamizáltak, romteret hagytak a Felszabadulásig. Marseille-ben több légi riasztás is zajlik. Az amerikai bombázás 1944. május 27 különösen pusztító, több mint 2000 ember életét vesztette, és mintegy 3000 megsebesült. Csaknem 400 német megszálló csapatot is megöltek.
az 1944. augusztus 15a leszállást Provence-ban végzi . Ebből az alkalomból a megszálló felrobbantotta a kikötői létesítményeket: több mint 200 hajót elsüllyesztettek és a híres marseille-i híd megsemmisült.
A marseille -i FFI (és köztük Gaston Defferre ) előkészíti a város felszabadítását . azAugusztus 21-én, általános sztrájk szlogen kíséretében elindítják a felkelést. A gyengén felfegyverzett és kevés létszámú állásuk azonban kritikus volt, amíg Monsabert tábornok alatt algériai lövészek és 23 -án Marseille -be belépő Augustin Guillaume tábornok marokkói gourierjei érkeztek . A harcok a német hadsereggel néhány napig folytatódtak., A kapitulációig Általános Hans Schäfer onAugusztus 28. 29-én de Lattre de Tassigny tábornok részt vett az afrikai hadsereg felvonulásán a Canebière-en .
A második világháború után a város urbanizációja felgyorsult. Az északi negyedben nagy komplexumokat építettek, és a város szívébe vezető autópályák megépítése nagy helyet hagyott az autóforgalomnak.
De az 1970-es és 1980-as években , a progresszív függetlenségét a francia gyarmatok sérült a város gazdaságát. Marseille is szenved a rossz hírnevét kapcsolódó bizonytalanság és esetekben a szervezett bűnözés ( French Connection , merénylet bíró Michel , stb ).
A 1962 , Marseille volt a tranzit pont a legtöbb Pieds-noir menekülő független Algéria . Ezután sokan a városban és annak régiójában telepednek le.
A 1973 egy olyan környezetben, a feszültségek körül bevándorlás és a merénylet után egy buszsofőr egy algériai , kiegyensúlyozatlan szerinti algériai nagykövetség, a város volt a helyszíne a rasszista erőszak .
Az 1990-es években elindult az Euroméditerranée projekt a gazdaságfejlesztés és a városmegújítás érdekében. Számos új infrastruktúrát és felújítást hajtottak végre a 2000-es és 2010-es években : a villamos , a Hôtel-Dieu felújítása luxusszállodává, a Le Silo , a Vélodrome stadion bővítése , a CMA CGM tornya , a civilizációk múzeuma. Európa és a Földközi-tenger (MuCEM) vagy a Villa Méditerranée . A 2013 , Marseille volt Európa kulturális fővárosa . Ez a művelet lehetővé teszi, hogy 10 millió látogatót vonzzanak Marseille -be (becslések szerint 5 millió tényleges látogató, akik közül sokan a szomszédos osztályokról érkeznek, néhányan pedig többször is).
Az OECD megjegyzi, hogy a város jelenleg gazdasági dinamikát tapasztal a városi terület fejlesztésének részeként, de a jelentés tovább hangsúlyozza a társadalmi egyenlőtlenségek és a város déli része és az északi kerületek közötti gazdasági szakadék fontosságát .
az 1 st október 2017-ben, 13 óra 45 körül a város egy dzsihádista támadás színhelye volt, egy terrorista berontott a Marseille-Saint-Charles pályaudvar előterére , fel van szerelve egy pengéjű fegyverrel, egy késsel. A két huszonéves áldozatnak elvágták és elszúrták a torkukat, és röviddel ezután a Sentinel hadművelet támadására készülő katonái lelőtték . A Daesh ugyanazon a napon vállalta a felelősséget a támadásért. Egy évvel később emléktáblát avatnak a két áldozat nevében, és tisztelegnek előttük.
Egy ipari város, Marseille nagyon korán, mint a területén a létesítmény szocializmus in France : Clovis Hugues választották ott, mint az első helyettese a munkáspárt Franciaországban 1881 és Siméon Flaissières , a város első szocialista polgármestere, megválasztották a 1892 .
A nagy része a XX E század Marseilles szerzett a bal . A felszabadítás után az SFIO és a Kommunista Párt volt a város két fő politikai ereje, és a szocialista Gaston Defferre egy ideig szövetséget kötött a kommunistákkal szemben, hogy meghódítsa a városházát . 1986 -ban bekövetkezett haláláig elfoglalta .
A baloldal uralma az 1980-as évektől fokozatosan elhalványult . Az 1983-as választások , Gaston Defferre kapott kevesebb szavazatot, mint a jobb - szárny ellenfél Jean-Claude Gaudin és csak újraválasztották köszönhetően a választási körzet . Robert Vigouroux halála után Gaston Defferre helyébe lép; széles körben megválasztották az 1989-es választásokon , szocialista disszidensként megnyerve az összes szektort . A 1995 , Jean-Claude Gaudin ben megválasztott polgármester és billentette a város jobbra az első alkalommal, mivel 1953 . Ez az elmozdulás a nemzeti választások során is előfordul: az 1995-ös , 2002-es és 2007 - es elnökválasztás második fordulójában Marseille-ben a jobboldali jelölt az első, míg Jean-Claude Gaudint 2001-ben , 2008-ban és 2014- ben újraválasztották . Bejelenti, hogy nem áll ki a 2020 -as önkormányzati választásokon, és Michèle Rubirola -t választják utódjául a baloldali pártok és mozgalmak koalíciójának „Marseille -i tavasz” élén, amely hat hónappal később megválasztja Benoît Payant ( PS ) Michèle Rubirola meglepett lemondása után .
A szavazatok Marseille is jellemző az erős tiltakozó szavazás: a 1981 , Georges Marchais kijött a tetején az első fordulóban, ahogy Jean-Marie Le Pen a 1995 és 2002 . Jean-Luc Mélenchon a 2017-es elnökválasztás első fordulójának élére érkezik .
A legutóbbi választási eredmények összefoglalójaSzavazás | 1 st kör | 2 d fordulat | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. sz | % | 2 nd | % | 3 rd | % | 4 -én | % | 1. sz | % | 2 nd | % | 3 rd | % | ||||||||
Önkormányzat 2014 | UMP | 37.64 | FN | 23.16 | PS | 20,77 | FG | 7.10 | UMP | 42.39 | PS-FG | 31.09 | FN | 26.51 | |||||||
Európai 2014 | FN | 30.28 | UMP | 24.85 | PS | 12.31 | EELV | 8.84 | Egyetlen túra | ||||||||||||
Regionális 2015 | FN | 35.85 | LR | 24,76 | PS | 20.50 | EELV | 9.29 | LR | 61.46 | FN | 38.54 | Nincs 3 rd | ||||||||
Elnöki 2017 | BIA | 24,82 | FN | 23.66 | EM | 20.44 | LR | 19.81 | EM | 64.42 | FN | 35.58 | Nincs 3 rd | ||||||||
Európaiak 2019 | RN | 26.31 | LREM | 20.59 | EELV | 13.69 | LR | 8.26 | Egyetlen túra | ||||||||||||
Önkormányzat 2020 | U G | 23.44 | LR | 22.32 | RN | 19.45 | LR dissz. | 10,65 | U G | 38.28 | LR | 30.75 | FN | 20.30 |
A marseille-i szavazás földrajzilag megosztott, de az utolsó közvélemény-kutatások megváltoztatták a választási földrajzot.
A város északi részén ( 2 nd , 3 rd , 13 -én , 14 -én , 15 -én és 16 -én kerületek ) történelmileg szerzett a bal . A kommunista fellegvárakat , például a Belle de Mai -t az 1990-es és 2000- es években fokozatosan felváltotta a szocialista szavazás . Ugyanakkor a Nemzeti Koalíciós felismeri a legjobb eredményt a 13 th , és 14. -én kerületek , ahol nőtte ki magát a helyhatósági választásokon 2014-ben , mielőtt legyőzték a jobb 2020 .
A déli, épp ellenkezőleg, általában uralja a jobb ( 6 th , 8 th , 9 -én és 10 -én kerületek ). A városrészek ( 11 -én és 12 -én kerületek ) hosszú szocialisták nemrégiben áttért a jobb javára de-iparosítás Völgye Huveaune és szociológiai változásokat. Ezzel szemben a 6 th és 8 th kerületek, történelmi bástyái Jean-Claude Gaudin , nyerte a bal 2020 .
A nagy központtól ( 1 st , 4 -én , 5 -én és 7 -én arrondissements ) jelenleg a tárgya a legintenzívebb választási csaták.
Marseille a PLM törvény tárgya, és Párizshoz és Lyonhoz hasonlóan körzetekre oszlik . Ezek száma 16, és kettő nyolc ágazatba van csoportosítva. Minden szektornak megvan a tanácsa és a szektor polgármestere .
Ezért minden ágazat megválasztja tanácsait (összesen 303), akiknek egyharmada az önkormányzati tanácsban is ül és megválasztja a város polgármesterét :
Ágazat | én | II | III | IV | V | VI | VII | VIII | Teljes |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ágazati tanácsadók | 22. | 16. | 22. | 30 | 30 | 26. | 32 | 24 | 202 |
Tanácsosok | 11. | 8 | 11. | 15 | 15 | 13 | 16. | 12. | 101 |
A megválasztott tisztviselők száma | 33 | 24 | 33 | 45 | 45 | 39 | 48 | 36 | 303 |
Marseille szintén 12 kantonra és hét választókerületre oszlik .
Marseille a legnagyobb eladósodottságú francia nagyváros, 2013 -ban 1,806 milliárd euró adóssággal, azaz egy főre eső 2103 eurós adóssággal (szemben Franciaország nagyvárosaiban átlagosan 1080 euróval).
Marseille bírósági , kereskedelmi bíróság , rendőrségi , munkaügyi , közigazgatási és közigazgatási fellebbviteli bíróság székhelye Marseille -ben . A Court of Appeal található Aix-en-Provence .
Marseille-ben található az 1934-ben épült Baumettes börtön . A 2006 , életkörülményeinek ez a büntetés-végrehajtási központban tartották sokkoló és 2012 a Comptroller helyek szabadságelvonás elítélte ott „súlyos megsértése az alapvető jogok a szabadságuktól megfosztott személyek”. Ban ben 2017. május, egy új épület, a „Les Baumettes II ” építés alatt áll annak érdekében, hogy enyhítsék ezt az antanitárius problémát.
A közigazgatási fogolytábor Marseille található a kerület Canet , a 14 th kerületben.
A város képzeletéhez közel egy évszázada kötődő marseillei miliő valóban az 1930 -as években jelent meg François Spirito és Paul Carbone szponzorokkal . A marseille-i közösség az 1960-as években élte fénykorát a francia kapcsolat felerősödésével , amikor a város állt az Egyesült Államokba irányuló nemzetközi heroin-kereskedelem középpontjában, amelyet a hatóságok végül felszámoltak.
Ma A miliő rendezetlennek tűnik, mint története más időpontjaiban, ami a hagyományos keresztapák, különösen Corso-Marseillais erőszakos összecsapását eredményezi egy " mindenki elleni háborúban ", és a "neo" a városok atyáinak ”, amelynek fő gazdagodási forrása a kannabisz kereskedelme a város leghátrányosabb helyzetű városaiban. Ez a helyzet magyarázza a 2000 -es évek eleje óta tapasztalható rohamos emelkedést a pontszámításban.
Marseille-ben soha nem volt maffia a kifejezés eredeti értelmében. A XX . Század elején az "alvilág" kifejezéseket részesíti előnyben, ma pedig a "középső" és a "szervezett bűnözés" kifejezéseket.
BűnözésA marseille-i különféle tényekről, különösen a pontszámok rendezéséről szóló hírek erős jelenléte az országos médiában hozzájárul ahhoz, hogy rossz képet kapjon a városról, és bizonyos médiumokat dezinformációról beszél. Két másik tényező magyarázza a Marseille-ben elért pontszámok média általi túlzott megjelenését: az a tény, hogy a külvárosok Marseille városának adminisztratív részét képezik, és az a tény, hogy a települések általában túlzottan mediatizáltak, miközben csak a gyilkosságok 10% -át képviselik Franciaországban minden évben. Ha a város Marseille sebességgel kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok arányosan majdnem olyan magas, mint a New York-i, beleértve az erőszakos lopások és zsebtolvajlás, hogy meghaladja az országos átlagot, a Marseille közbiztonság kerület nem rendelkezik a 2008. 13. th legmagasabb a bűncselekmények aránya (több mint 400 fővárosi kerület ), különösen Nizza, Avignon és Cannes mögött, a bűnözési arány 114,04 tényt rögzített 1000 lakosra, ami az országos átlag kétharmada. Nice például arányosan több bűncselekményt ismer. A szándékos gyilkosságok tekintetében, ha Marseille azon a részlegen található, ahol abszolút értékben a szándékos gyilkosságok száma a legnagyobb (2012-ben 55), a lakosok számához képest, akkor ez csak a hatodik helyen áll Franciaországban.
2017-ben Le Canard enchaîné azzal érvel, hogy a Marseille-ben 2012 óta elkövetett bűnözésre vonatkozó adatok hamisak. A szatirikus újság szerint a rendőrség a jobb statisztika megszerzése érdekében átsorolja az elkövetett cselekményeket.
Azonban a bizonytalanság érzése késztette a kormányt, a 2012 , hogy a Bouches-du-Rhône egy teljes értékű rendőrkapitányságon , az egyetlen francia a párizsi .
Marseille a Déli Védelmi és Biztonsági Zóna személyzetének, a Zonal National Gendarmerie stábjának és a 11/6 mobil csendőrszázadnak a központja . Y állomásozik, 2018-ban, a személyzet a 3 -én Division , az 1 st külföldi huszárezredben (a tábor Carpiagne ), a haditengerészet parancs Marseille és a támogató csoport a védelmi bázis Marseille . Marseille -ben található a Laveran hadsereg oktató kórháza is . Másrészt, a tengeri prefektúra a Földközi-tenger található Toulon .
A 72 th Marine gyalogoszászlóaljat feloszlott 2009-ben, míg a 4 -én ezred dragonyosszázad feloldunk 2014-ben.
A tengeri tűzoltók zászlóalja a marseille-i önkormányzati tűzoltóság. Parancsolt egy általános haditengerészeti tiszt, ez egy egység a francia haditengerészet a személyzet 2400 fő. Ebből jött létre 1939 követő tűz a Nouvelles Galeries helyett a települési tűzoltóság , feloldjuk ezt követően katasztrófa. A marseille-i tűzoltók sajátossága, hogy a francia hadsereg egyetlen katonai egysége egy polgármester parancsai és utasításai szerint jár el.
Marseille tizennégy várossal testvérvárosi kapcsolatban áll, és barátsági és együttműködési paktumokat is aláírt a világ huszonhárom városával.
Testvérvárosi kapcsolatVáros | Ország | Időszak | ||
---|---|---|---|---|
Abidjan | Elefántcsontpart | |||
Antwerpen | Belgium | mivel 1958 | ||
Bejrút | Libanon | |||
Koppenhága | Dán Királyság | |||
Dakar | Szenegál | |||
Jerevan | Örményország | |||
Gdańsk | Lengyelország | mivel 1992. május 22 | ||
Glasgow | Egyesült Királyság | |||
Genova | Olaszország | mivel 1958. október 7 | ||
Hamburg | Németország | mivel 1958 | ||
Haifa | Izrael | |||
Khemisset | Marokkó | |||
Kobe | Japán | mivel 1961 | ||
Piraeus | Görögország | |||
Marrakech | Marokkó | |||
Limassol község | Ciprus | mivel 1992. május 3 | ||
Nápoly | Olaszország | |||
Odessza | Ukrajna | mivel 1973. május 5 | ||
Ramat gan | Izrael | |||
Shanghai | Kína | mivel 1987 | ||
Surabaya | Indonézia | mivel 2007. február 15 | ||
Thessaloniki | Görögország | |||
Tirana | Albánia | |||
Tunisz | Tunézia | |||
Genova fővárosa | Olaszország | mivel 1958. október 7 |
Valamennyi város, amellyel Marseille testvérvárosa (Marrákes kivételével) fontos kikötőváros.
Együttműködési megállapodásokMarseille néhány nemzetközi és kutatási szervezet székhelye, például a Fejlesztési Kutatóintézet (IRD), az Egyesült Városok és Helyi Önkormányzatok Mediterrán Bizottsága (UCLG) vagy a Víz Világtanácsa . Ott is található a helyi irodája ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO), egyik ága a Világbank , az irodában, a Nemzetközi Migrációs Szervezet .
70 konzulátus létesül Marseille-ben, amely Párizs után Franciaország második konzuli képviselete.
az 2011. szeptember 9, a G7 pénzügyminiszterei a Palais du Pharo-n találkoztak .
Az 1970 -es és 1980 -as évek súlyos válsága után, amelynek során a népesség több mint 900 000 -ről 800 000 lakosra csökkent (a meglehetősen pozitív természeti egyensúly ellenére), a népesség ismét növekedett a 2000 -es évektől .
Több mint 858 000 lakosával Marseille 2 e város Franciaország . A városi egység azonban a 3 e az ország (miután Párizs és Lyon ) és 1.578.484 lakos (2014), beleértve a Aix-en-Provence az északi, Istres , Martigues és Vitrolles nyugati és Aubagne keleten. A városi terület Marseille - Aix-en-Provence a 3 -én Franciaország után a párizsi és a Lyon . A marseille-i agglomeráció még a közelmúltban is magába szívta Saint-Zacharie települést , amely a Var. Ezzel szemben a Marseille-Provence-i terület részét képező La Ciotat - t Toulon városi egysége elnyelte .
A lakosok számának alakulása ismert a településen 1793 óta végzett népszámlálások révén . 2006-tól az Insee kiadja a települések törvényes népességét . A népszámlálás most egy éves információgyűjtésen alapul, amely öt éven át egymás után az összes önkormányzati területre vonatkozik. A 10 000 -nél több lakosú települések esetében minden évben népszámlálásra kerül sor, miután a lakásaik 8% -át képviselő címekből vett mintát felmérik, ellentétben más olyan településekkel, amelyek minden évben valódi népszámlálást végeznek.
2018-ban 868 277 lakosa volt a városnak, ami 1,51%-os növekedést jelent 2013-hoz képest ( Bouches-du-Rhône : + 2,07%, Franciaország Mayotte kivételével : + 2,36%).
1793 | 1800 | 1806 | 1821 | 1831 | 1836 | 1841 | 1846 | 1851 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
108,374 | 96,413 | 99,169 | 109,483 | 145 115 | 146,239 | 154,035 | 183 186 | 195,258 |
1856 | 1861 | 1866 | 1872 | 1876 | 1881 | 1886 | 1891 | 1896 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
233 817 | 260 910 | 300 131 | 312,864 | 318,868 | 360.099 | 376,143 | 403 749 | 442 239 |
1901 | 1906 | 1911 | 1921 | 1926 | 1931 | 1936 | 1946 | 1954 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
491,161 | 517,498 | 550,619 | 586,341 | 652,196 | 800 881 | 914 232 | 636 264 | 661 407 |
1962 | 1968 | 1975 | 1982 | 1990 | 1999 | 2006 | 2011 | 2016 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
778,071 | 889,029 | 908 600 | 874 436 | 800 550 | 795,518 | 839 043 | 850 636 | 862 211 |
2018 | - | - | - | - | - | - | - | - |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
868,277 | - | - | - | - | - | - | - | - |
A 2009 :
|
A 0,436 -os Gini -együtthatóval rendelkező Marseille Franciaország egyik legegyenlőtlenebb városa, lakosságának egy része nagyon szegény, miközben nagy vagyon is ott van. A leggazdagabb 20% -os átlagjövedelem tehát 5,4-szer magasabb, mint a legszegényebb 20% -os átlagjövedelem.
André Donzel szociológus Marseille -ről „kettős metropoliszként” beszél, amely közel áll a fejlődő országok városi konfigurációjához, ahol a leggazdagabbak és a legszegényebbek keverednek.
A város 2011-ben 25% -os szegénységi rátával rendelkezett , amely a város északi kerületeiben még a 40% -ot is meghaladta . Ehhez képest ez az első szám megegyezik Lille vagy Montpellierével , de magasabb, mint Lyoné (15%). Ezt bizonyos mértékben azzal magyarázzák, hogy az agglomeráció szegény külvárosainak nagy része közigazgatásilag a településen belül helyezkedik el, ellentétben Franciaország többi nagyvárosával. Párizs, Lyon és Lille külvárosai valójában hasonló szegénységet tapasztalnak. Ezzel szemben a 8 th és 12 -én a kerületek, délre és keletre, a város tudta 2011-ben a szegénységi arány (10% és 9) hasonló leggazdagabb kerületében Lyon és Párizs. Ezenkívül mintegy 3200 marseille-i adófizetőt terhelik a vagyon szolidaritási adója átlagosan 2,56 millió euró vagyonnal, ami az Fle-de-France-on kívüli második város és Franciaország ötödik városa az ISF-köteles személyek számában. Ugyanígy tizenöt marseille -i család jelent meg 2011 -ben a Challenges magazin szerint Franciaország 500 legjobb szakmai vagyonában .
A társadalmi megosztottság is térbeli, a város nagyjából megosztott a szegényebb északi kerületek és a gazdagabb délvidék között.
Így 2012-ben a szegénységi arány meghaladta a 20% -ot az északi ( 3 th , 13 th , 14 th , 15 th és 16 -én kerületek) - még 55% volt a 3 -én negyed 2011-ben - Míg a déli és a keleti ( 7 -én , 8 -én , 9 -én és 12 -én kerületek), ez nem érte el a több, mint 14%. Ezek kontrasztok tükröződnek az arány nem diplomások: 2006-ban elérte a 25,27% a város (19,5% Franciaország), de a 3 -én , 14 -én és 15 -én arrondissements meghaladja a 40% -ot.
Úgy tűnik, hogy ezek az egyenlőtlenségek a közelmúltban tovább súlyosbodtak: míg 2000 -ben a jövedelem skála 1 -től 10 -ig, addig 2012 -ben 1 -től 14 -ig terjedt . A legszegényebb és a leggazdagabb városrészek mediánjövedelme közötti különbség 2000 és 2008 között 2500-ról 3000 euróra esett. Cadenelle és Kalliste, a leggazdagabb és legszegényebb környék között az idősebb diplomások aránya 1990-ben 33 pont volt míg ma 46 .
A város Corot Park írja le a bíró a Le Monde a „szégyen a város, egy méltatlanság a köztársaság” . 2018 végén kiürítették.
A bevándorlók születési országa |
Népesség (2014) |
---|---|
Algéria | 41 987 |
Tunézia | 10 918 |
Marokkó | 8,411 |
Comore-szigetek | 7 889 |
Olaszország | 4,927 |
pulyka | 4,497 |
Spanyolország | 2,717 |
Portugália | 2 382 |
Románia | 2 308 |
Madagaszkár | 1,869 |
Marseille egy olyan város, amelynek lakossága egymást követő nagy migránshullámokra épül, a három legfontosabb a XIX . Század végén az olaszok , a XX . Század elején az örmények és a korzikaiak , valamint a Maghreb érkezik. masszívan a második felében a XX th században. De mielőtt a bevándorlás városa lett volna, Marseille a kikötőjén keresztül mindig az átutazás, az érkezés és az indulás városa volt, amely sok Európát elhagyó utazó vagy üldözés elől menekülő menekült színtere volt . Ezért „kereszteződéses város” , különféle, ideiglenes vagy állandó migrációkkal.
A XIX . Század előttA XVIII . Század folyamán a kereskedelmi kikötő fontossága sok európai kereskedőt elhoz. Sok svájci , olasz , német , angol , holland és görög foglalkozik gazdasági tevékenységgel.
Vovelle történész úgy véli, hogy az olaszok száma már 5000–6000 , a XVIII . Század végén 100 000 lakos teljes lakossága van . Ők képviselik a városban lakó külföldiek 70% -át. Számuk azonban csak a következő század második felében robbanhat fel.
XIX . Század, a migráció korai hullámaiA helyreállításból Marseille- ben egy igazi görög közösség alakul ki. Sok kereskedőcsalád, különösen Konstantinápolyból , Khioszból és Szmirnából érkezik, hogy megduzzasztja az előző században már jelenlévő lakosság sorait. Ezt hívják igazi "kereskedelmi arisztokráciának", a görög Marseille-től a XVIII . Századtól a XIX . Századig.
A közepén a XIX E század párhuzamosan csökken a hagyományos iparágak, új iparág koncentrálódik a város körül. A kikötői tevékenységek robbanása és a PLM vasútvonal megépítése jelentős munkaerőt igényel, amelyet a bevándorlásnak és a város hagyományos emberi tározójának otthont adó Haute-Provence már nem tud biztosítani. Ettől a pillanattól kezdve Marseille növekedését a külföldi és külföldi bevándorlás táplálta.
A város ekkor sok olasz érkezését látta, akik a franciák rovására érkeztek ipari munkahelyeket elfoglalni, akiknek demográfiai növekedése sokkal alacsonyabb volt. Néha rosszul fogadták a helyi munkások, 1881 -ben erőszak áldozatává váltak, a marseille -i vesperák . 1850 -től egészen a háborúk közötti időszakig az olasz bevándorlás drámaian megnövekedett, és 1934 -ben 127 ezren voltak a városban, ahol a külföldi lakosság mintegy kétharmadát képviselték. Ettől az időponttól kezdve az újonnan hatalmon lévő fasiszta kormány kivándorlásellenes politikája jelentősen lelassította ezt a mozgalmat.
Történészek Émile Temime és Renée Lopez beszélhetünk „olasz invázió” között évek 1850 és 1914, mint a bevándorlás olyan fontos a városban. Ma Becslések szerint minden harmadik lakos olasz származású azaz közel 250 000.
Első felében a XX th századbanAz 1930 -as években tovább nőtt a külföldiek száma és megújult a lakosság, ami megerősítette a város kozmopolita jellegét. Így 1935 -ben, ha az olasz népesség jelentős maradt (a teljes létszám 15% -a és a külföldiek 60% -a), akkor az elmúlt évtizedekhez képest hanyatlásnak indult. Valójában a XX . Század elején három új bevándorlócsoport követi őt, az örmények , a spanyolok és a korzikaiak .
Az örmények főleg 1923 és 1928 között érkeztek, elhagyva a mai Törökország szomszédos országait, ahol ideiglenesen menedéket kaptak a népirtás elől . A most véget ért háborús időszakot leszámítva a város soha nem fogadott ennyi menekültet ilyen rövid idő alatt. Becslések szerint akkor 60 ezer örmény bevándorló szállt partra, bár nem mindegyik telepedett le Marseille -ben. Először rögtönzött táborokban élnek, majd gyorsan beilleszkednek a társadalmi-gazdasági életbe, és falumagokat alkotnak többek között Beaumont , Saint-Loup és Sainte-Marguerite , Saint-Jérôme és Saint-Mitre kerületekben . Ha azóta a lakosság az egész városban szétszóródott, egyes városrészek, például Beaumont, továbbra is nagy közösségnek adnak otthont.
Ma Becslések szerint 80 000 és 100 000 örmény leszármazott él Marseille -ben. Egy másik forrás megerősíti ezt a nagyságrendet azzal, hogy a jelenlegi népesség 10% -áról beszél.
A XX . Század elején a gazdasági válság elől az egyik szigetről az uralkodó agrárpasztoráció elől menekülve sok korzikai telepedett le a régi kikötő körüli hagyományos bevándorlási negyedekben. A második világháború és a régi negyedek egy részének pusztulása után, ahol éltek, szétszóródtak a városban, és látható társadalmi előrehaladást tapasztaltak: sokan köztisztviselők, ügyvédek vagy orvosok lettek. Ezzel ellentétben számos korzikaiak részesei voltak a marseille-i környezetnek . 1965-ben a becslések szerint több mint 100 000 korzika élt Marseille-ben, amely elnyerte a „korzikaiak fővárosa” becenevet .
Az 1950-es évek ótaHa az algériai bevándorlás a XX . Század előtt van jelen , akkor az 1950-es évektől az valóban felrobban. Az 1975-ös népszámlálás során a külföldiek 60% -a észak-afrikai származású. A gazdasági fellendülés, a francia kormány ösztönzése az algériai munkások érkezésére és a dekolonizáció következményei kedveztek érkezésüknek. Többségük algériai, akik munkájuk miatt vagy az algériai háború eseményei elől menekülnek . Ez a bevándorlás messze nem homogén: az algériaiak mellett zsidó és Pied-Noir menekültek is vannak, akik szintén nagy számban érkeznek.
Az algériaiak gyakran a városközpontban telepednek le, ahol felváltják a korábbi migrációs hullámokat, de a várostól északra eső nyomornegyedekben is. Ezeket később az eredetileg csak ideiglenesnek szánt városok váltják fel, mielőtt a hatóságok elhagynák őket, és ahol még mindig sok bevándorló családból származó család él. Az algériaiak és leszármazottaik manapság 500 000 embert (vagy az összes 37% -át) képviselnek, ami őket tenné a város első idegen eredetű közösségévé.
A Pieds-Noirok az algériai függetlenség idején mintegy egymillió fős lakosságot képviselnek. 1962 -ben néhány hónap alatt 450 000 -en mentek Marseille -be, ebből 100 000 körül maradt volna. Bizonyos ellenségeskedéssel néznek szembe a hatóságok és a lakosság egy része részéről.
A zsidók 1948-ban 130 000 embert képviseltek Algériában , és sokan közülük a Pieds-Noir mellett Franciaországba mentek. Ha néhányan áthaladnak Marseille -en, mielőtt Izraelbe érnének, a többség véglegesen letelepedne ott. Az algériai szefárd zsidók érkezése nagymértékben módosította a marseille-i zsidó közösséget is, amely ma 80 000 embert jelent, azaz Európában a harmadik legnagyobb zsidó közösség Párizsban és Londonban .
Miután a függetlenségét a Comore a 1975 és a nehéz politikai és társadalmi-gazdasági helyzet a szigetvilág, a nagy Comore közösség is telepedett le a városban, olyan arányban, hogy Marseille a „legnagyobb szigeteki város.„In előtt a főváros Moroni , a 2004-es becslések szerint 50 000–100 000 fő, vagyis a marseille-i lakosság közel 10% -a.
Multikulturális városHa Marseille továbbra is a nyugati kultúra városa marad, a XIX . Század találkozóhelyévé válik Keletnek, amely gyakran mitologizálódik, a gazdagság és a bőség forrása, és a nyugat, amelyet a gyors iparosítás, nagy külföldi munkaerőt igényel. Tehát még akkor is, ha a Közel -Keletről és Afrikából származó bevándorlás jelentős mértékben az örmények megérkezésével kezdődik a XX . Század elején, akkor 1960 -tól az észak -afrikai bevándorlási libanoni és Comore -szigeteki bevándorlással az egymást követő migrációs hullámok építették fel a város identitását, népességének meghatározása "többes népként" . A világ harmadik örmény városa, első korzikai városa, első Comore-szigeteki városa, harmadik európai zsidó városa, valamint nagy észak-afrikai és olasz közösségekkel rendelkező Marseille-t Jean-Claude Juan az egész Földközi-tenger legkozmopolitikusabb városának tartja. Downtown kerületek, mint Noailles , Belsunce és Panier , ami sok ilyen újonnan elfoglalt, amikor megérkeztek, függetlenül az időszak maradt multikulturális lényegében azok olasz , korzikai és algériai üzletek és éttermek , marokkóiak , tunéziaiak , libanoni , stb
Sok megfigyelő számára a közösségek közötti kapcsolatok kevésbé konfliktusosak Marseille-ben, mint Franciaország többi részén . Yvan Gastaut történész szerint „annak ellenére, hogy mindegyikük társadalmi-kulturális sajátosságai és e közösségek némelyike erősen kötődött hagyományaihoz, a város mindig képes volt zökkenőmentesen befogadni az újonnan érkezőket, nagy toleranciát tanúsítva, különösen a az istentiszteleti gyakorlat ”, még akkor is, ha „ az integrált kisebbségek erősen strukturáltak egymást követő hivatkozásaik köré. "
A Marseille-nek 200 000 engedélyese van, valamint néhány nemzetközi klub.
SportfelszerelésekAz 1937-ben épült Stade Vélodrome 2014 óta 67 000 néző befogadására képes, ezzel Franciaország legnagyobb futballstadionja a Stade de France után . Rezidens futballklubja az Olympique de Marseille . Ez volt a házigazdája a Világkupán labdarúgás az 1938 és 1998 , a világkupa rögbi XV 2007 és Euro 2016 .
Az 1989-ben felavatott Palais des sports de Marseille egy 7400 férőhelyes omnisports csarnok, amely évente otthont ad a marseille-i tenisztornának , a Massalia torna Trophy-nak vagy a Jeanty hölgyek fólia kihívásának. A csarnokban néhány kosárlabda mérkőzést rendeznek a Fos Provence Basket klubtól .
A Palais omnisports Marseille Grand Est , amelyet 2009 -ben avattak fel , két jégpályát tartalmaz , köztük a legnagyobbat Franciaországban és egy skateparkot, amely Európa legnagyobb rámpájával rendelkezik. A 2010 -es francia műkorcsolya -bajnokságnak adott otthont, és a Marseille Hockey Club rezidenciája .
Marseille -ben található a Bowl de Marseille , amely az 1990 -es évek egyik leghíresebb skateparkja a világon .
Ezenkívül a városnak 172 teniszpálya, 124 önkormányzati tornaterem, 15 úszómedence, 67 önkormányzati stadion, 50 tekepálya, 30 teniszklub, 3 golfpálya, 3 tengeri bázis, 8 dojo, 4 korcsolyapark, 3 lőtér, 2 versenypálya, 1 lovasközpont , 2 mászófal és egy baszk pelota oromzat. A város ötven búvárhelynek is otthont ad.
Fő klubok és sportemberekAz Olympique Marseille a Ligue 1- ben mozog, és a francia futball egyik legfontosabb listája szerepel: 9 bajnokság Franciaországban , 10 Coupe de France és egy Bajnokok Ligája, amelyet 1993-ban szereztek. A klub látta, hogy olyan emblémás játékosokat fejlesztett ki, mint Josip Skoblar , Roger Magnusson , Marius Trésor , Abedi Pelé , Didier Deschamps , Chris Waddle , Basile Boli , Jean-Pierre Papin , Didier Drogba , Mamadou Niang , Fabien Barthez vagy Franck Ribéry .
Zinédine Zidane , akit minden idők egyik legnagyobb játékosának tartanak, La Castellane -ben nőtt fel , Marseille északi részén. Eric Cantonát , akit futballtulajdonságairól, valamint extrán sportos meneküléseiről ismertek, az egyik legjobb játékosnak neveznek, aki a Manchester Unitedben és az angol bajnokságban játszott .
A Cercle des nageurs de Marseille (CNM) , a város fő úszóklubja is jelentős múlttal rendelkezik, és üdvözölte Camille Lacourt , Florent Manaudou , Frédérick Bousquet , Fabien Gilot . Ő a jelenlegi fellegvára vízilabda francia férfi egy 37 th címet Champion Franciaország nyerte 2017-ben .
A Fos Provence Basket klub egyes mérkőzéseit a marseille-i Palais des sportban játsszák .
Más híres sportemberek között van Jean Bouin , Samir Nasri , Rolland Courbis , Mathieu Flamini , Frank Leboeuf , Jean-Luc Ettori vagy Sébastien Grosjean .
Vezetéknév | Sport | Aktuális felosztás | Stadion / Csarnok | Alapítvány | Díjak |
---|---|---|---|---|---|
Olimpiai Marseille | Futball | 1. liga | Velodrome stadion | 1899 | 9 bajnokság , 10 francia kupa , 1 Bajnokok Ligája (1993) |
Sportos Marseille | Futball | Nemzeti 3 | La Martine stadion | 1964 | |
ASPTT Marseille | Omnisport | René Magnac Sporttelep | 1907 | ||
USM Endoume katalánok | Futball | Nemzeti 2 | Lebert stadion | 1925 | |
Marseille úszók köre | Úszás | Olimpia , úszó világbajnokság , úszó Európa -bajnokság | Jean Alezard úszómedence | 1921 | 12 francia interklub bajnokság, 2 olimpiai aranyérem |
Marseille úszók köre | Vízilabda | 1. osztály | Jean Alezard úszómedence | 1921 | 37 bajnokság |
Marseille Beach Team | Strandfoci | Nemzeti Strandfoci | 2012 | 1 bajnokság | |
Marseille Beach Team | Strandfoci | Nemzeti Strandfoci | 2010 | 2 bajnokság | |
Marseille XII strandfoci | Strandfoci | Nemzeti Strandfoci | 2010 | 1 bajnokság | |
Stade Marseillais Egyetemi Klub | Omnisport | Jean Bouin stadion | 1923 | 15 | |
Marseille XIII jövő | Rögbi XIII | Nemzeti 1 | Roger Couderc Stadion | 1946 | 1 bajnokság (1949), 5 kupa |
Marseille Vitrolles stadion | Rögbi Unió | A becsület előmozdítása - Provence -Côte d'Azur | Juhstadion | 2000 | |
Provence rögbi | Rögbi Unió | Szövetségi 1 Elite | Maurice David Stadion (Aix) | 1970 | |
Marseille Hockey Club | Jéghoki | 2. osztály | Marseille Grand Est sportközpont | 2012 | |
Marseille kék csillagai | Futball | Gyémánt sisak (D1) | Saint Jérôme Stadion Pierre-Delort Stadion |
1994 | |
AMSCAS | Rollersoccer | 2006 | 6 klub-világbajnokság | ||
Olympique de Marseille Vitrolles (hiányzik) | Kézilabda | 1991 - 1996 | 1 Európa Kupagyőztes Kupa , 2 Bajnokság , 2 Francia Kupa |
Az Open 13 az ATP World Tour férfi tenisztornája . A bajnokság 32 résztvevőt fogad: 25 közvetlen belépőt, 4 kvalifikációból származó játékost és 3 vadkártyával rendelkező játékost .
A város 1979 óta minden évben házigazdája a Marseille-Cassis félmaratonnak. Minden évben 15 000 futót von össze.
A Mondial la Marseillaise à pétanque egy éves búvárverseny, amelyet a La Marseillaise újság szervezett . Ez pétanque verseny, létre 1962 by Paul Ricard , zajlik minden évben több mint 5 napig, a július első hétvégéjén. A verseny a hivatalos versenyeken kívül a világ legrangosabb tornája.
Ezenkívül a város otthont ad a strandröplabda World Series 13-nak is , a Triathlon International de Marseille 1947 óta 12 alkalommal adott otthont a Tour de France kerékpározásnak , megrendezi az éves Tour de France à la voile-t , a Sosh Freestyle Kupát a kettő egyikével. Az AIS Gördeszka Világkupa európai szakaszai, végül a marseille -i atlétikai találkozó .
A várost a 2017-es sport európai fővárosává emelték, és része a párizsi jelöltség mechanizmusának a 2024-es vitorlás események és néhány futballmeccs megrendezésére rendezett nyári olimpiai játékok szervezésében .
Marseille egy nagyon fontos regionális és országos egészségügyi központ. Az Assistance publique - Hôpitaux de Marseille (AP -HM) Marseille regionális kórházközpontja, és a város öt állami kórházát irányítja:
Az AP-HM a harmadik egyetemi kórházi központ Franciaországban, 14 000 embert foglalkoztat, köztük 1885 orvost .
Egy másik állami kórház, a Laveran egy hadsereg kiképző kórháza .
A fő magán kórházi intézmények a Paoli-Calmettes Intézet ( a rák elleni küzdelem regionális központja ), a Saint-Joseph kórház és az Európai Kórház .
A Capital magazin által 2014-ben létrehozott rangsor szerint a Franciaországban azonosított 150 legjobb egészségügyi szakember között 10 Marseille-ben dolgozik.
Marseille egy gyógyfürdő is Camoins-les-Bains üdülőhelyével .
A régió felsőoktatási intézményei fel vannak osztva Marseille-ben, ahol a tanítás hagyományosan az egzakt tudományokra és az orvostudományra összpontosít , és Aix-en-Provence-ra , amely a humán tudományokkal , a levelekkel és a joggal foglalkozik . Marseille-ben 51 578 hallgatója volt 2011-2012-ben.
A University of Aix-Marseille -ben létrehozott1 st január 2012-esa három korábbi egyetem egyesülésével. Fő marseille-i campusai Luminy-ben (tudományok és sport), Saint-Charles-ban (tudományok és levelek), Saint-Jérôme-ben (tudományok), Château-Gombert (tudományok), La Timone (egészségügy), Canebière-ben (jog és közgazdaságtan) és Colbert-ben találhatók. (közgazdaságtan). Az egyetem üdvözli a Polytech Marseille-t és az Aix-Marseille újságírói és kommunikációs iskolát .
Más felsőoktatási és kutatási intézmények található Marseille között a ECM , a National School of Architecture , a School for Computing és az új technológiák , a School of Fine Arts , a " tengeri nemzeti School , a Polytechnic Institute of fejlett tudomány , Kedge Business School és az EHESS regionális központja .
Marseille-ben számos középiskola ad otthont felsőoktatásnak, BTS-nek vagy előkészítő osztályoknak , különösen a Lycée Marie-Curie , a Lycée Saint-Charles , a Lycée Jean-Perrin , a Lycée Saint-Exupéry és a Lycée Thiers , a legrégebbi középiskola a város., ahol sok hallgatót képeztek, akiket később felvettek az olyan rangos intézmények felvételi vizsgájára, mint az École normale supérieure , az École politechnika és még az École centrale is .
Néhány általános iskola romlott állapotát kritizálták, különösen az azbeszt jelenlétét és az önkormányzat karbantartásának hiányát.
Marseille-ben található a France 3 Provence-Alpes , a Provence Azur , a helyi hírtelevízió és az OM TV , az Olympique de Marseille hivatalos csatornája központja . 2018. augusztus 31.
France Bleu Provence , a regionális rádióállomás Radio France , a 3 rd rádióállomás hallgatók száma és 2 nd a nézőszám, a 98100 hallgatók Marseille (9,9% -os kumulatív közönség és 10,2%% nézőszám). A helyi rádióállomások közé tartozik a Radio Grenouille , az RCF Dialogue és a Radio Star .
A fő regionális napi elosztott Marseille La Provence tulajdonában hiszen 2013 által a Hersant csoport és Bernard Tapie . A városban számos újság és helyi híroldal található: La Marseillaise ( 1943-ban alapította a Kommunista Párt ), Le Ravi ( szatirikus újság ), CQFD , Marsactu (online újság).
A Belle de Mai médiaközpontja kép-, hang- és multimédiás tevékenységeket szentel.
Kereszténység-ben vezették be a városban I st században a keleti keresztények. A megtértek között van marseille-i Victor , egy római tiszt, aki a hite miatt megölt, és egy dombon temette el, ahol temetését később Jean Cassien istentiszteleti helyévé alakítja : a Saint-Victor apátság . Ez Franciaország legrégebbi katolikus szentélye, és Saint-Victor gyorsan a marseille-i kereszténység jelképévé válik. A katolicizmus Mekkája Provence -ban 1500 évig, ez volt a középkorig a legfontosabb keresztény nekropolisz Európában. Az ókor végén Marseille -nek volt bizonyos lelki hatása a keresztény világban: elismerték a szerzetesek városaként, és emberek jöttek oda, hogy letelepedjenek jámborságukért.
Marseille az örmény apostoli egyház három francia egyházmegye egyike . Az örmény kultuszban megtalálható a marseille-i Szentek-Fordítók székesegyháza, valamint hét templom. A Saint-Cannat templomban a liturgiát a román ortodox egyház ünnepli . Az 1845-ben felépített görög ortodox templom, az Istenszülő-Marseille- templom elhunyt temploma figyelemre méltó, közel negyven ikonból álló gyűjteményt tartalmaz a XVIII . Századtól a XX . Századig.
Marseille közel ötven templomok eredő protestantizmus: négy plébániák az Egyesült Protestáns Egyház Franciaország (The Grignan templom felavatott 1825 , az első protestáns istentiszteleti hely épült Marseille és a Marseille-Provence, Marseille-Nord és a Marseille-Sud -Est; harminchat evangélikus vagy protestáns-evangélikus egyház (szerepel az Evangélikus Címtárban 2017-2018). ) Ezenkívül bizonyos számú bevándorló hátterű protestáns-evangélikus csoport és egyesület is létrejött és tevékenykedik, bár nem kötődnek a nemzeti szövetségekhez.
iszlámA város Levanttal és Észak-Afrikával folytatott kereskedelme miatt az iszlámmal való kapcsolatok nagyon ősiek például Marseille-ben, a XVIII . Századi "törökök temetőjének" jelenlétéről számol be, de az egyiptomi Rifa'a al-Tahtawi jelzi a 1826 , hogy „ebben a városban élő számos egyiptomi és szíriai keresztények, akik elhagyták Egyiptomot ugyanabban az időben, mint a francia. De még mindig elég nehéz muszlimokat találni ott. " A muszlim Marseille lakossága pedig a XIX . Század végéig alacsony .
A marseille-i muszlimok többsége az 1960-as és 1970-es évek migrációs hullámaiból származik Maghreb-ből , majd Libanonból és a Comore-szigetekről . Egy 2011 -ben készült tanulmány szerint „az összes többi francia nagyvároshoz képest Marseille kiemelkedik lakosságának az iszlámhoz kötődő méretével. " Különböző tanulmányok és becslések szerint a muszlimok a város lakosságának 20-40% -át teszik ki. A Marseille -i muszlimoknak a lakosság többi részéhez képest "nagy egyenlőtlenségek vannak az oktatásban, a foglalkoztatásban és a lakhatásban" .
A városban fél tucat mecset és körülbelül hatvan imaterem található. A nagy mecset építésére vonatkozó projekt több évtizede ismétlődik Marseille-ben. Gaston Castel már 1937 -ben terveket készített egy iszlám központ létrehozására. 2006-ban a városi tanács engedélyezte egy nagy mecset építését a Saint-Louis kerületben . A projektet azonban még ma is felfüggesztik az átlátható pénzügyek hiánya miatt. A gálya -arzenál mecsetjének maradványai valójában egy keleti épületből származnak, amelyet a XIX . Században építettek egy 1920 -as években elpusztított ház közelében .
judaizmusA zsidók jelenléte Marseille-ben nagyon régi. Ez igazolja a VI th század Tours-i Gergely beszámol arról, hogy a zsidó Priszkosz király a szolga Chilperic I st , nős fia, hogy egy zsidó város. Szerint Augustin Fabre , Marseille volt sokáig az egyik legkedvezőbb városok az izraeliták, köszönhetően a „kapcsolati oly sok ember különböző eredetű, szokások és hiedelmek, folyamatosan hozzuk össze a kereskedelmi kapcsolatokat. "
Marseille A zsidóknak a XIII . Században ugyanazokkal a jogokkal kellett rendelkezniük, mint a keresztényeknek és az 1236 -ban letartóztatott városi önkormányzati statútumoknak, hogy a város minden lakója azonos vallomással rendelkezzen, vallomásuktól függetlenül. 1257-ben a zsidókat még marseille-i állampolgároknak is minősítették.
1498-tól azonban a marseille-i zsidóság jelentősen csökkent, amikor XII. Lajos kiűzte a zsidókat Franciaországból. Később ismét tolerálták őket, és néhány évvel az 1789-es forradalom előtt megengedték nekik, hogy templomuk legyen a rue du Ponton.
Ban ben 1943. január, a marseille-i razziánál a németek 4000 zsidót foglaltak le a régi kikötő közelében, mielőtt kiűzték, majd elpusztították a történelmi központ egy részét. Miután a dekolonizációtól a Maghreb országok az 1950-es és 1960-as években , sok szefárd zsidók telepedtek le a városban, és dagadt a város izraelita népesség válása előtt ott többségben.
Ma Marseille-ben 39 zsinagóga működik, köztük az 1864-ben épült rete Breteuil nevű Nagy Zsinagóga .
Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint a város Franciaország második legnagyobb zsidó lakosságának ad otthont 80 000 zsidóval, vagyis a lakosság több mint 9% -ával. Ez a harmadik legnagyobb zsidó közösséget képviselné Európában Párizs és London után .
Egyéb kultuszokVan egy Marseille Pagoda buddhista a 15 th kerületben , egy másik pedig a 11 th . A városnak az antoinista kultuszhoz tartozó temploma is található , amely 32 traverse de Tiboulen található, és amely a 1959. október 18.
2000 és 2012 között Marseille városi területe a második legnagyobb foglalkoztatási növekedést regisztrálta az OECD európai nagyvárosi területein, évi + 2,1% -kal. A város Aix-Marseille megfelel az OECD 40 -én leginnovatívabb város a világon 445.
2000 és 2012 között a munkanélküliség a városi térségben 14,3 -ról 10,1% -ra csökkent, de továbbra is 2 ponttal magasabb, mint Franciaországban, és a városban 62 ezerre becsült munkahelyhiány van az összehasonlítható francia metropoliszok átlagához képest. A gazdasági egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek, a fiatalok munkanélküliségi rátája eléri az 50% -ot bizonyos városrészekben, ahol a lakosság több mint egyharmada nem rendelkezik diplomával.
Marseille mindig is a tenger felé fordított város volt, a kikötő pedig vezető szerepet játszott és játszik a város gazdaságában.
A XIX . Században a város kulcsfontosságú helyen állt a Franciaország és gyarmatai közötti kereskedelemben: az Európát Afrikával, a Közel -Kelettel, de Ázsiával összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében áll a Szuezi -csatorna 1869 -es megnyitásától kezdve . Ezután a kikötői forgalom megrobbant , az 1820-ban kivitt 600 000 tonnáról 1900-ban több mint 7 millióra. A kikötői tevékenységek kiterjesztése, amely addig a jelenlegi óvárosi kikötőbe koncentrálódott , akkor szükséges, hogy szembenézzen ezzel a növekvő áruáramlással : a második birodalomban új rakpartokkal díszített medencéket hoznak létre Joliette -ben, Lazaretben vagy Arencben .
A kikötőt a XX . Században ismét kibővítették , de nyugatra, a városon kívül. 2013-ban a Marseille- i Fos-sur-Mer- ig húzódó Marseille- i Nagy Tengeri Kikötő 85 millió tonna árut, főleg szénhidrogéneket (a forgalom 60% -át) kezelt. Ez tehát az első francia kikötő, a második a Földközi -tengeren Algeciras mögött és az ötödik Európában. A konténerforgalom növekedése 1990 óta nagyon gyenge a fő mediterrán versenytársakhoz képest, a marseille-i kikötő piaci részesedése az 1989-es 18,6% -ról 2006-ban 5,5% -ra nőtt, még akkor is, ha 2012 óta a forgalom erős volt. 15% 2011 és 2013 között), különösen az új terminálok üzembe helyezésének köszönhetően.
A XVII . És a XX . Század között Marseille fontos ipari város volt, szappant , csempét és kerámiát, élelmiszertermékeket (olajok vagy tésztafélék), valamint hajógyártást gyártott.
A dekolonizáció és a francia ipar válsága azonban nagyban érintette Marseille ipari szektorát. Ban ben 2009. március, az Union Naval Marseille bezárása valószínűleg a marseille-i haditengerészeti javítóipar végét jelenti, amely harminc évvel ezelőtt még mindig több mint 6000 embert alkalmazott. Ban ben 2016. szeptember, a kikötő 10 -es űrlapjának , a tengeri javítás legnagyobb formája a kikötőben történő újbóli megnyitására irányuló projekt célja, hogy újjáélessze ezt az ágazatot, amely jelenleg mintegy 750 embert foglalkoztat .
Marseille-nek két Seveso- minősített oldala van .
A Centre Bourse, valamint a rue Saint-Ferréol, a rue de la République , a rue de Rome és a rue Paradis alja képezik Marseille kereskedelmi szívét, nagyrészt ruházati, cipő- és divatüzletekkel. Marseille-nek három nagy bevásárlóközpontja van: La Valentine , Grand Littoral , La Joliette ; több más is építés alatt áll a La Capelette -ben és a Prado -ban, amelyek célja, hogy lehetővé tegye a város számára a környező területeken eddig tapasztalt fogyasztás rögzítését. 2012 óta a belvárosi vállalkozások vasárnap nyitva tarthatnak. Ez az engedély nem vezetett rendszeres nyitáshoz, a rue Saint-Ferréol üzletei vasárnap zárva tartanak.
A régi kikötőben , a Cours Julienben és a Prado strandok környékén számos étterem található.
Marseille azon városok egyike Franciaországban, ahol az elmúlt tíz évben a turizmus és a szakmai konferenciák programozása jelentősen megnőtt: 2013 -ban körülbelül ötmillió látogató járt oda, szemben az 1996 -os 2,8 millió látogatóval, különösen az Európai Fővárosnak köszönhetően Kultúra . Marseille is a második kongresszus város Franciaországban és a 74 th világszerte.
Marseille nemrég bekerült a világ első tíz sétahajózási kikötőjébe, 2015-ben 1,45 millió sétahajózó utast fogadtak, ami 10,7% -os növekedést jelent. A város így megduplázta forgalmát öt év alatt, de még mindig messze van Barcelonától (2,5 millió utas), Rómától (2,27 millió) és a Baleár-szigetek kikötőitől (1,99 millió).
Marseille szintén Európa első három kikötője között van, és négy nagy kikötővel rendelkezik:
Marseille a Földközi -tenger francia partjának egyik fő halászkikötője. A halászok azonban az elmúlt évtizedekben szűkösek lettek. Valójában 2012-ben Marseille teljes körzetében csak 235 tengerész volt 138 hagyományos hajózással foglalkozó hajó számára.
A XVI . Századtól Marseille szívesen fogadja az Európába importáló perzsa és indiai kereskedőket. Ezután a város kifejlesztette saját textilipart, valamint több száz műhely és gyár felbukkant a XVIII . Században . Francia és külföldi vállalkozók fektettek be ebbe az ágazatba, mint például a svájci iparos, Johann Rudolf Wetter, akinek 1744 -ben Marseille -ben létrehozott és indiai szövetekre szakosodott gyártása Franciaországban a legfontosabbak közé tartozott.
A XX . Század elején az örmény bevándorlók kis kézműves műhelyeket telepítettek a Saint-Jérôme kerületbe, amelyek jelentős része ma is megmarad És néha kereskedelmi sikerekké válnak, mint a Karine Arabian vagy a K. Jacques Saint-Tropez márkák . Az 1970 -es és 1980 -as években a maghrebi textilimportra szakosodott vállalkozók telepedtek le a Belsunce negyedben . Laurent Emsellem, egy helyi kereskedő fia, a Kaporal márka alapítója, amely 2013 -ban 50 üzlettel rendelkezik.
Ellentétben más francia városi területekkel, amelyek textiltevékenységében jelentős visszaesés tapasztalható, a ruházati ágazat halad Marseille -ben, ahol 2013 -ban 400 vállalatot képvisel 9400 alkalmazott számára. Az 1970 -es évek óta három egymást követő tervezőhullám mozog. számos sikeres márka közül: Sun Valley , Parakian, Jezequel vagy Sugar az 1970-es és 1980-as években ; Sessùn, Kulte , Kaporal, Le Temps des cerises vagy American Vintage az 1990–2000-es években ; Jayko, Zoé la fée vagy Les Midinettes a 2000–2010-es években .
A provence-i és korzikai delegáció a CNRS második regionális központja Île-de-France után. Közel 1900 embert foglalkoztat, köztük 856 kutatót, ehhez hozzá kell adni az Aix-Marseille-i Egyetem és más kutatási szervezetek, például az INSERM vagy az INRA munkatársait .
A gyakran járványokkal szembesülő kikötőváros, Marseille régóta koncentrált szakértelemmel rendelkezik a fertőzések elleni küzdelemben: 2015 -ben a város elkészítette a fertőző betegségekkel foglalkozó francia tudományos publikációk egyharmadát, és a világ szakértői központok top 5 -be kerül. 2013 -ban és 2014 -ben 24 szabadalmat nyújtottak be a marseille -i kutatók, azaz 1994 -től 2013 -ig.
A 2018-ban felavatott „Infectiopole” , a Mediterrán Infekciós Intézet néven, Didier Raoult professzor vezetésével Marseille-t és Franciaországot kínálja Franciaország egyik legjobban felszerelt helyével a kutatási és gondozási területen a fertőző betegségek területén. Európai vagy akár világszinten .
2008 -ban a 300 831, állással rendelkező Marseillais -ből 257 794 dolgozott a községben, 36 929 egy másik községben a megyében, 2693 a régió másik községében, 3086 a szárazföldi Franciaország többi részében.
Azok között, akik 2008-ban teljes munkaidős állást töltöttek be Marseille-ben, 75,7% -uk rendelkezett határozatlan idejű szerződéssel (köztük a köztisztviselőkkel), 9,4% -uk határozott idejű szerződéssel, 6,3% önálló vállalkozó, 3,8% munkáltató, 1,6 % -a tanonc volt, 1,5% ideiglenes munkavállaló, 1,1% egyéb támogatott szerződés , 0,5% fizetős gyakornok.
A község munkahelyeinek száma az 1999. évi 297 830-ról 2008-ban 338 530-ra nőtt, ebből 80 736-ot az önkormányzaton kívül élő munkavállalók foglalkoztattak.
Marseille az Aix Marseille-Provence Kereskedelmi és Iparkamara (a Provence-Alpes-Côte d'Azur Region Kereskedelmi és Iparkamara tagja ) székhelye, amely a kamarákat érintő reform óta már nem irányítja a Marignane -i Marseille-Provence repülőteret . kereskedelem és ipar Franciaországban.
A város déli részén található , 1992 -ben felfedezett Cosquer -barlang egy díszes paleolit barlang , amelyet a jelenkor előtt 27 000 és 19 000 között látogattak, és amelynek bejárata a tenger alatt nehezíti a hozzáférést.
A görög vagy a római városnak még mindig kevés nyoma létezik. A leglátványosabbak azok a régi kikötők, amelyek a jelenlegi régi kikötőtől északkeletre , a Jardin des Vestiges- ben találhatók, a Marseille-i Történeti Múzeum szívében . A görög erődítmények maradványai, a védőtorony, a római aszfaltozott út, az édesvízi medence vagy a temetkezési teraszok találhatók.
A város, amely mindig újjáépült önmagán, a középkori Marseille Thierry Pécout kifejezése szerint " papírváros ", amelyet csak a történészek és a régészek tudnak újraéleszteni, tekintettel sok középkori épület eltűnésére és a város átalakítására modern és kortárs korokban. .
A Szent Viktória apátság , amelynek legrégebbi részei a XI . Századból származnak , arra a keresztény istentiszteleti helyre épült, amely Franciaországban a legrégebbi . A Notre-Dame-de-la-Galline kápolnát egy 1042-ből származó imádati helyre építették volna.
Az Old Major , az egykori székesegyház, a város épült a XII th században az oldalon egy korábbi templom, a végén az ókorban.
A XIII . Században provence-i román stílusban épült Szent Lőrinc-templom a marseille-i halászok plébánia.
Fort St. John található az oldalon a régi alapja a Knights of the Order of Jeruzsálemi Szent János és még továbbra is a kápolna a XII -én a XIII th században.
XIV . Lajos a régi kikötő bejáratánál a város megfigyelésére a XVII . Században épített három erődből csak az erős Entrecasteaux és a Saint-Nicolas erőd tartozik a Honvédelmi Minisztérium tulajdonába. A Saint-Jean erődöt , amelynek négyszögletes tornyát a XV . Század közepén Anjoui René építette, 2013 óta integrálják az Európai és a Földközi-tenger civilizációs múzeumában . Történelmi emlékként védett, az 1960-as évek óta a Kulturális Minisztérium alá tartozik, de csak a közelmúltban tették hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. A kikötő déli partját elfoglaló gályák arzenálja közül csak a kapitányság maradt meg.
A bastidok a marseille -i terroir jellegzetes elemét képezik. A marseille-i polgárság vidékének másodlagos területei 1773-ban több mint 6500-at tettek ki. Ez a gyakorlat annyira elterjedt, hogy Stendhal úgy vélte, hogy „ezért nincs szombaton műsor: ez a nap - ott, amint a tőzsde vége, mindenki elmenekül Bastide -jába […] ”.
Vannak még ezek közül 254 ma De ha valami, például Buzine felújításra került, vagy átalakítják, sokan az elhanyagoltság és pusztulás fenyegeti.
Második BirodalomSok emlékmű Marseille-t a XIX . Század második felében építették , amikor a város gyors gazdasági növekedésnek indult, különösen a második birodalom idején . Különösen a Pharo-palota (1858), a tőzsdepalota (1860), a prefektúra (1866) vagy a református templom (1886) a későbbi, neogótikus stílusban .
Henri-Jacques Espérandieu a város számos híres műemlékének szerzője, mint például a Palais Longchamp (1862), a Notre-Dame-de-la-Garde bazilika (1864) és a Palais des arts (1864). Az 1855 és 1864 között Henri Révoil társaságában épült Notre-Dame-de-la-Garde, más néven a Jó Anya, híres római-bizánci építészetéről és aranyozott réz Szűz és Gyermek szobráról, amely uralja az épületet. szobrász Eugène-Louis Lequesne .
Egy másik római-bizánci épület, a Major-székesegyház, a La Joliette kerületben, 1893- ban készült el a XII . Század egykori őrnagyának helyén, amely továbbra is a kórus és a fesztáv.
Ebben az időben a Rue de la République- t is áttörték , Haussmann-kori épületek díszítették, amelyek összekötötték a régi kikötőt az új Joliette kikötővel.
Marseille számos nyomát őrzi ipari történetének, és sok ilyen hely átalakítás alatt áll. Az 1868-ban épült dohánygyár a Belle de Mai kerületben , miután hosszú ideig ipari pusztaság volt, az 1990-es évek vége óta kulturális hely , a Városi Levéltár , az INA, a CICRP és egy médiaközpont .
A Joliette kerületben az Arenc gabona silót előadóteremmé alakították át, a hatalmas dokkokat pedig teljesen felújították, irodákká és bevásárlóközponttá alakították át.
A szappaniparból csak három gyár működik még az északi negyedekben . Mások, néha parlagon, a város északi és keleti részén találhatók.
Modern építészetFernand Pouillon építész sok épületet épített a második világháborút követő években . Ő volt a felelős az összeszerelés során elpusztított régi kikötői körzet (a híres Pouillon épületek ) rekonstrukciójáért vagy az Egészségügyi ellenőrzésért 2013 óta, amelyet a Regards de Provence múzeum foglalt el.
1952-ben, Le Corbusier építette a Cité radieuse Marseille (helyileg úgynevezett „Le Corbusier” vagy a „ház a fada”), egy példa a brutalist építészet és elvileg a lakóegység . Az épület felkereshető, panorámás tetőterasza pedig egy kortárs művészeti múzeumnak, a MaMo-nak ad otthont .
A város megújulásának részeként ma olyan posztmodern építészetű épületeket építenek , mint az Európa és a Földközi-tenger Civilizációs Múzeuma , a CMA-CGM torony , a Villa Méditerranée és a La Marseillaise torony.
Marseille-t néha "111 városrész városa" -nak hívják , ami megfelel a hivatalos városrészek számának , amelyek a város körzeteinek alegységei. Sok régi falu épült a plébániatemplom körül. Sok (hivatalos vagy nem hivatalos) városrész sajátos identitással rendelkezik.
Így a város központjában a Le Panier alkotja az óváros maradványait a második világháború pusztulása után : munkásnegyed és sok bevándorló betelepülési helye, Le Panier pedig a Középtől örökölt keskeny utcáiról ismert. Korok .. La Canebière , Marseille emblematikus artériája: a régi kikötőtől a református templomig húzódik . A XIX . Század végétől világszerte híressé vált , külföldi tengerészek megálltak az utca számos kávézójában és bárjában, mint a Turkish Café (1850), a Café de France (1854), a German Coffee (1866) vagy pazar Café Riche . A La Canebière-től délre található Noailles nagy piacáról ismert, amelyet néha „Marseille hasának” hívnak .
A városközpont közelében található Cours Julien és La Plaine éjszakai életéről és utcai művészetéről ismert . A 3 rd kerületben , a Belle de Mai egy munkásosztály kerület, amely köré a dohánygyár, most Átváltva kulturális hely .
A Corniche -t , a tenger mentén, a régi kikötőtől délre, a XIX . Századra építették, és 1954 -től 1968 -ig bővítették . Keleten 19. századi villák határolják - köztük a híres marseille -i zenei csarnok művészének, Gaby Deslysé -, és a festői Vallon des Auffes határolja . Itt található az 1883 -ban épült Marseille -i dagálymérő . A partvidék legdélebbi kerületét, a Les Goudes -t a halászok kis kunyhói alkotják, amelyeket a tengerpart urbanizációja nem érint. Északon a L'Estaque egy munkásnegyed, egykori gyárak helyszíne, amelyet Paul Cézanne festményei és Robert Guédiguian filmjei tettek híressé .
Keleten La Treille egy ősi falu, amely egy domb tetején fekszik, és híres Marcel Pagnol író és filmrendező befogadásáról .
A várostól északra egy eltérő élőhely áll, az 1960 -as évekből épült nagy csoportok, mint például a Castellane , a Plan d'Aou vagy a Kallisté város, valamint sok régi faluközpont, például a tengerparti, Sainte -i L'Estaque között . -Marthe vagy Château-Gombert , körzetek, ahol továbbra is mezőgazdasági tevékenység folyik. A város északi részén számos iparág vagy vállalat székhelyét is megtaláljuk ( Ricard , Compagnie fruitière , Haribo ...).
Marseille körül hegyláncok, rajz ív körül a várost: az északi, a Estaque lánc , vagy a Nerthe lánc , akkor a város északi részén a keleti, a hegység a csillag , amely csatlakozik a Garlaban található esedékes keleti. Délkeletre található a Saint-Cyr-hegység , végül délre a Marseilleveyre-hegység .
Marseille -nek számos városi parkja is van az egész területén. A város központjában a Longchamp park , a 26 th Centenáriumi park és a Pharo kertben . Délen találjuk az 1860 és 1880 között épült Borély parkot , amelyen belül található a Borély kastély , a Prado strandok tengerparti parkja és a Valmer park , mindkettő a tenger mellett, a Pastré vidéki park vagy a Fehér Ház park , 1840 -ben épült, és egy vidéki háznak ad otthont.
Az északi , a város, a François Billoux park a Saint-Louis , a Grand Séminaire park található AYGALADES , az Athena Park a Château-Gombert és a Bastide Montgolfier park a Sainte-Marthe mint valamint a betűtípus homályos Park , a közepén nagy készletek 14 th kerületben , a város is figyelemre méltó. Végül, keletre a város többek között a Saint-Cyr parkban, a Saint-Loup kerület és a Buzine park , híres, hogy hogy a Marcel Pagnol a vár anyám .
A Calanques egy jelentős természeti terület: évente csaknem 2 millió látogatót fogadnak, és 2012 óta nemzeti parkot alkotnak, amely az első városi környéki nemzeti park Európában.
Marseille-ben 26 múzeum található, Párizs után a legnagyobb szám Franciaországban , különösen a Marseille-i Történeti Múzeum , a Cantini Múzeum , a Kortárs Művészeti Múzeum , a Természettudományi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum . A személyzet hiánya miatt ritkán nyitnak egyszerre.
A J4 esplanádon és a Saint-Jean erődben található Európai és Földközi-tengeri Civilizációk Múzeuma (MuCEM) 2013 - ban nyílt meg. Nemzeti múzeum és a leglátogatottabb város, 2013-ban 2 millió látogatója volt.
KönyvtárakMarseille 8 önkormányzati könyvtárával, azaz egy 106 000 lakosra jutó könyvtárával a legkevésbé jómódú francia város; ezek a könyvtárak gyakran sztrájkolnak, és kezelésüket kritizálják. Közülük a legfontosabb, az Alcazar , a Cours Belsunce városközpontjában található. Az egykor híres színház, amely a XX . Század elejének számos csillagát látta , a hely 2004 -ben regionális fókuszú nyilvános könyvtárrá változik . A másik hét önkormányzati könyvtár a Whiting, Bonneveine, Five Avenues, de la Grognarde, de Saint-André, du Panier és de Castellane.
MozikA marseille-i fő mozik a következők:
A Théâtre du Gymnase olasz stílusú színház 1804-ben épült . A XX . Század folyamán színházi irodája olyan színészekkel, mint Jouvet , Jean Weber , de koncertterem Jacques Brel , Reda Caire vagy Charles Aznavour társaságában is . Az elavulás miatt 1980-ban bezárt, 1986-ban Armand Hammer amerikai védnöknek köszönhetően nyitotta meg újra . 2015-ben szintén felújították, valamint a homlokzata.
La Criée a Marseille nemzeti dráma központja . Korábbi halárverés, a színház megalapítása1981. május és a Marseille -ben található, 30, quai de Rive Neuve.
A város többi színháza közül: Badaboum Théâtre , Théâtre Massalia , Merlan, Bernardines, Joliette-Minoterie, Toursky.
Opera és balettA Marseille-i Városi Opera 1920- ban épült 1920- ban a Grand-Théâtre helyére 1786-ban , amelyet 1919-ben tűz pusztított el . Óta történelmi emlékműnek minősül 1997. február 13.
Marseille 1972 óta ad otthont nemzeti balettnek . Az eredetileg Les Ballets de Marseille névre keresztelt társaság mintegy negyven táncosból áll, főszereplője Dominique Khalfouni , a Párizsi Opera Balett egykori sztárja.
Van egy hely a zene és a drámai művészet oktatására is, a télikert regionális befolyással Marseille -ben .
Előadótermek és bulihelyszínekA Dôme Marseille fő előadóterme. Az előadás konfigurációjától függően 1200-8500 néző befogadására alkalmas. Az 1994-es avatás óta a csarnok évente átlagosan 300 000 nézőt fogad.
A Le Silo egy előadóterem, amely 2011 óta La Joliette -ben található, egy korábbi gabonasiló helyén. A helyet olasz színházak stílusának szánják, amelyek több erkélyből állnak egy központi parter körül. A csarnok 2050 férőhelyes teljes befogadóképességet kínál, amelyek kialakítása a felkínált műsor típusától függően változik.
A Cours Julien- ben található Espace Julien és a Moulin közepes méretű szobák, amelyek további eseményeknek adnak otthont.
A La Friche Belle de Mai egy kulturális hely, amelyet 1992-ben nyitottak meg az egykori Marseille-i tabellák gyártása helyett . 2002 óta egy előadóterem, a Random Cabaret , valamint 2009 óta egy korcsolyapark kapott helyet. A közelmúlt óta fesztiváloknak és más ünnepi rendezvényeknek is otthont adott tetőteraszán.
A La Terroli du Port bevásárlóközpont, amely 2014-ben nyílt meg La Joliette városában, egy tetőterasszal rendelkezik, amely rendszeresen rendez ünnepi eseményeket, panorámás kilátással a tengerre.
Az 1998-ban egy fűszerraktár helyén megnyitott Les Dock des Suds egy marseille-i kulturális és társulási hely, amelyet világzenének és alternatív eseményeknek szentelnek. A 2800 fő befogadására alkalmas helyiséggel ( Salle des Sucres ) és az 1400 fő befogadására alkalmas diszkótérrel ( Cabaret des Suds ), valamint egy szabadtéri területtel nagyszabású fesztiválokra használják.
Kulturális események és ünnepségekA város számos fesztiválnak ad otthont, amelyek közül sok az elmúlt húsz évben jött létre:
Végén a XVIII th században szemléltetik zeneszerzők Domenico Della-Maria és Stanislas Champein és Ernest Reyer végén XIX th században, és Henri Tomasi és Vincent Scotto elején XX th században, az első a műfaj neo -Classic és a második operettben és francia dalban . Paul Mauriat megismertette vele a XX . Századi zene fajtáival .
New York-hoz közel, a hip-hop franciaországi bevezetésének és terjesztésének úttörője volt az 1990-es években a francia és az európai hip-hop egyik fő színtere . A hip-hop mozgalom a városközpontból, az Opera, a Gare Saint-Charles és a Cours Julien kerületeibe érkezett Marseille-be, majd átterjedt az északi kerületekre és a terület többi részére. Az évtized végén a Marseille City Breakers tánccsoport országos hírnévre tett szert, miközben a hip-hop még gyerekcipőben járt az Öreg kontinensen.
1993-ban az IAM csoport kiadta a Je danse le mia- t, amely fenomenális sikert aratott, és bejelentette a marseille-i rap aranykorát. Közülük az egyik emblematikus album ezen időszak Métèque et mat (1995) által Akhenaton , L'École du mikro d'Argent származó IAM (1997), Chroniques de Mars (1998), egy összeállítás jellemző a főbb szereplők, a film. Korszak , ahol én élek (1998) által Shurik'n , Tegnap, ma, holnap (1999) a 3 rd Eye és Street Art (2001) által Fonky család . Szövegeikkel egyedülálló tanúbizonyságot tesznek a társadalmi nyomorúságról és azokról a nehézségekről, amelyeket a város az 1990-es években átélt, nevezetesen olyan címekben, mint az IAM Demain, c'est ágyék (1997). 1997 -ben Faudel forgatta a klipet a Tellement N'brick kislemezhez Marseille -ben, amely később ezüst korong lett . 2011 -ben Flo Rida amerikai rapper forgatta a Good Feeling című kislemezének videoklipjének egy részét Marseille -ben, a Wild Ones albumról .
A 2000-es évek elejétől a marseille-i hip-hop csökkenését figyeltük meg a francia színtéren, annak ellenére, hogy olyan művészek voltak jelen, mint a Psy 4 de la rhyme , ahonnan a Soprano és Alonzo jöttek . Van is Kenzával Farah , L'Algerino , FAF számítva nagy vagy Keny Arkana . Mindazonáltal a marseille-i hip-hop ma is a kreativitás táptalaja, és olyan színészek jelennek meg , mint az Under Kontrol , a Human Beatbox világbajnoka vagy a Chinese Man Records , a Chinese Man kollekció márkája .
A Marseille rock színtér képviseli Dagoba ( dallamos death metal banda ), Eths , harcos gyerekek , OAI csillag vagy Észak Quarters .
A kortárs és hagyományos stílusokat ötvözve a Massilia Sound System , a Moussu T e lei Jovents és a Lo Còr de la Plana arra törekszik, hogy életre keltse az okszitán nyelvet a kortárs trendekkel való kombinálással .
ElőadóművészetA XIX . Század végén és a XX . Század elején Marseille egy városi világítótorony -kabaré , az operett és a vaudeville , amint azt az Alcazar sikere is bizonyítja . Között a nagy nevek ebben az időszakban, sokan, mint Yves Montand , Tino Rossi , Alibert , René Sarvil , Vincent Scotto , Raimu , Maurice Chevalier , Gaby Deslys , Félix Mayol sőt Fernandel indult Marseille előtt sikerével a fővárosban.
Párizsban ezt a mozgalmat akkor Marseille -operettnek hívták , mind déli életet idéző előadásokat, mind énekelt műsorokat, könnyű románcokat és marseille -i sztereotípiákon való játékot. A leghíresebb művek közé tartozik: Au paid du soleil (1932), Trois de la Marine (1933), Un de la Canebière (1935), Les Gangsters du château d'If (1936) , Le Roi des galéjeurs (1938) vagy Les Gauchos de Marseille (1945).
Maurice Béjart táncos és koreográfus nagyban hozzájárult a modern tánc születéséhez Franciaországban és Belgiumban az 1960-as években .
Mozi és televízióA marseille-i mozi történetét a város köré épített népszerű reprezentáció jellemzi. Így néha le a vígjátékok, gyakran drámai kíséretében a népszerű Marseille-( Marseille Trilogy által Marcel Pagnol , La Bonne Étoile által Jean Boyer vagy á la vie, à la mort! By Robert Guédiguian ), néha az ő maffia környezet ( Lihegve által Jean-Luc Godard , Borsalino által Jacques Deray vagy French Connection által William Friedkin ).
Henri Verneuil (1920-2002), valódi neve Achod Malakian, négyéves korában érkezik Marseille-be, családja a Törökországban folyó örmény népirtás elől menekül. 1996-ban egész pályafutása alatt megkapta a César du mozit .
Docker és halárus fia, Paul Carpita (1922-2009) szerény családban született. A népszerű és szorgalmas kikötővárost, Le Rendez-vous des quais-t (1955) forgatja , betiltották, majd cenzúrázták 1989-ig, vagy Marseille-t a nap nélkül (1960).
René Allio (1924-1995) szülővárosában egy kontrasztos kulturális és társadalmi olvasztótégelyt látott a társadalmi kísérletek medencéjével. Kompromisszumok nélküli portrét fest Marseille -ből, elbűvölve és kritizálva, a La Vieille Dame Indigne -ben (1965), a Retour à Marseille -ben ( 1979) vagy a L'heure exquise -ban .
Robert Guédiguian (1953-), az örmény bevándorlók fia és a munkásosztály származik a marseille-i mozi újjáéledéséből. A „szomszédsági filmrendezőként” definiálva humorral és vonzalommal olyan témákat mutat be, mint a rasszizmus, a szegénység és a kábítószer a társadalmi kiábrándulás hátterében Marius és Jeannette (1997), À la vie, à la mort! (1995) vagy a Város csendes (2000).
A phocaeai város volt a Taxi- trilógia székhelye, amelyet Luc Besson írt és készített . Ez egy francia rendőri vígjáték, amelynek első opusát 1998- ban adták ki . A film egy nagy közönségsikert a francia box office , tárolására 6522121 felvételek az első rész, majd 10345901 felvételek a második.
Marseille-ben is forgatják a Plus belle la vie sorozatot , a Belle de Mai stúdióiban , és forgatják a Marseille nevű Netflix sorozatot .
A közelmúltban Marseille Párizs után Franciaország második legtöbbet forgatott városa lett : a városháza szerint tíz év alatt több mint 1300 forgatást tartott, köztük 15 játékfilmet 2014 -ben. 2015 -ben a mozi 168 millió eurót termelt közvetett juttatások és 30 millió euró közvetlen juttatások.
IrodalomMarseille története során számos híres író született, köztük a leghíresebbek közül Pétrone ( 14–66 ), Edmond Rostand (1868–1918), André Suarès ( 1868–1948 ), Marcel Pagnol ( 1895–1974 ) vagy Antonin Artaud (1896 - 1948).
Az áthaladás és a menedék város hírnevéhez hűen Marseille gyakran fogadta és inspirálta azokat az utazókat, akik ott álltak meg a keleti indulás előtt , például Joseph Conradot vagy Arthur Rimbaud-t , valamint számos írót, akik a háború kezdete különféle üldöztetései elől menekültek. XX th században, a kép Albert Cohen vagy André breton .
Az ókorban kialakulni néhány figyelemre méltó írók, mint például Petronius , feltételezett szerző a Satyricon , Salvian Marseille ( V th század ), vagy John Cassian (~ 360/365 - ~ 433/435), alapítója a Abbey of Saint-Victor de Marseille és a szerző egy fontos doktrínai munkának, amely mélyen befolyásolta a szerzetességet Nyugat -V . századtól napjainkig.
A középkor folyamán kiemelkednek a trubadúrok, a marseille-i Paulet és a marseille- i Folquet (~ 1155 - 1231).
Robert Ruffi (1542 - 1638), író, költő, a langue d'oc , és Honoré d'Urfé (1567- 1625), a szerző az első francia folyó új , fontos számok a francia irodalom során reneszánsz .
A XIX . Században a város továbbra is zárkózott reneszánsz félibréenne, de mégis egy fontos Provence-ban működő irodalom székhelye, Victor Gelu költő ihletésére, amelynek szerzői troubaire marsihés-t hirdetnek .
Ebben az időszakban Marseille olyan romantikus utazókat fogadott és inspirált, mint Stendhal , Alexandre Dumas (aki a Le Comte de Monte-Cristo című regényét találta meg ), Gustave Flaubert , Gérard de Nerval , Victor Hugo , Théophile Gautier , Chateaubriand vagy Arthur Schopenhauer (aki ezt írja) meg van győződve arról, hogy a „Marseille a legszebb város Franciaországban. Ez annyira különbözik a többitől.” ) az is Marseille-ben, hogy Honoré de Balzac helyezi a tartózkodási bárónő Macumer az emlékiratai két fiatal menyasszony vagy, hogy az apa a Modeste Mignon La Bastie visszatér a szerencséjét találtak Modeste Mignon .
A század végén a Marseillais Edmond Rostand írta a híres Cyrano de Bergerac-ot (1897).
Arthur Rimbaud költő élete második felében felhagy az írással kalandor és kereskedő életére. Nagy utazó, Rimbaud többször tartózkodott Marseille keresztútján minden kontinensről a XIX . Század végén. „Amint Rimbaud a Közel -Keletre akart menni, Franciaországban egyetlen kikötője volt, ahová a hajók Egyiptomba mentek. És ez Marseille volt. ”- mondja Jean-Baptiste Baronian irodalomkritikus . Rimbaud egyedülálló találkozása a marseille-i irodalmi közösséggel Laurent de Gavoty , a kéthavonta megjelenő La France moderne 1889-ben rendező személyében testesül meg, aki arról híres, hogy megírta az utolsó irodalmi levelet, amelyet a francia költő kapott. Rimbaud közel állt Jean Lombard marseille -i költőhöz is , és egyes szakemberek kölcsönös hatásokat jegyeznek meg írásukban. Marseille a költő utolsó utazása is: 1891 -ben betegeskedett, leszállt a városban, és a Hospital de la Conception -ban fogadta, ahol véget vetett napjainak.
Joseph Conrad tizenhét évesen, 1874 -ben érkezett Marseille -be, abban a reményben, hogy tengerész lesz. A város 1878-ig az otthoni kikötője lett, amikor úgy döntött, hogy bevonul az angol haditengerészetbe. Két regénye tanúskodik a városban való tartózkodásáról: Az Arany Nyíl , a fiatalság regénye és A tengerpart testvére , beszámoló egy utolsó küldetésről Giens-félszigeten .
A marseille -i drámaíró, Antonin Artaud a XX . Század kezdetét jelzi a The Theatre és a Double című filmben , amelyben kidolgozza a kegyetlenség színházának koncepcióját . Albert Londres , aki ugyanakkor utazott Marseille -be , 1927 -ben írta a Marseille, porte du sud című dokumentumot.
André Suarès 1932-ben publikálta híres Le Voyage du condottière- jét . André Roussin, a marseille -i drámaíró a Madeleine színház igazgatója és az Académie française tagja is volt .
André Gaillard költő 1920-ban Marseille-be költözött, majd kilenc évvel később ott halt meg. A szürrealisták barátja , közel a Nagy Játékhoz , összebarátkozott Léon-Gabriel Grosszal és Jean Ballarddal , akikkel aktívan együttműködött Cahiers du Sud- szel .
„Nem ismertünk senkit Marseille-ben, ahová görög Korfu-szigetünkről szálltunk volna le, mintha álmunkban lennének […]. Miért Marseille? Magának az expedíció vezetőjének fogalma sem volt róla. Hallotta, hogy Marseille nagyváros. "
- Albert Cohen, Anyám könyve
Albert Cohen egész gyermekkorát Marseille-ben töltötte, miután szülei abban az évben emigráltak, amikor ötéves volt, hogy elmeneküljön az antiszemita üldözés elől Korfu görög szigetén . Életének ezt az alföldi kerületben töltött időszakát több művében - például Anyám könyve vagy Ó ti, emberi testvérek - meséli el . A Lycée Thiers -ben megismerkedett Marcel Pagnollal, akivel a leghíresebb regénye, a Belle du Seigneur történetének egy részét barátságba hozta és elképzelte La Canebière elegáns szállodáiban .
Marcel Pagnol Marius (1929), Fanny (1931) és César (1946) alkotta La Trilogie marseillaise című színházi művével vált híressé , amelyet aztán a mozihoz adaptált. Szintén híres, kitalált önéletrajza a La Gloire de mon père (1957), a Le Château de ma mère (1957), a Le Temps des secrets (1960) és a Le Temps des amours (1977, befejezetlen) alkotja . Végül ő diotichon L'Eau des Collines , tagjai által Jean de Florette és Manon des Sources , megjelent 1963-ban.
Walter Benjamin háromszor járt át Marseille -n: 1926 -ban és 1928 -ban, majd közvetlenül öngyilkossága előtt, 1940 -ben. A régi kikötő közelében barátja volt Marcel Brion regényíró és művészettörténész, aki bemutatta őt Jean Ballardnak. A város lenyűgözi, és tapasztalatait több történetben írja le, mint például a Hashish Marseille -ben .
A második világháború idején Marseille soraiban André Bretonnal fogadta a szürrealistákat , aki a Fata Morganát , Victor Braunert , Max Ernst és André Massont alkotta . Menekültek váró vízumot Villa Air-Bel , központja az amerikai bizottság Relief Értelmiségi által létrehozott Varian Fry , úgy oldja egy csoportot, és megtéveszteni unalom finom hullák húzott és létrehozta a Jeu de Marseille által inspirált Tarot de Marseille .
Anna Seghers , szintén menekülő náci üldözés, úgy menekült a városban, ahol ő határozza meg a cselekmény az ő új Transit .
Simone de Beauvoir 1931-ben Marseille-ben szerezte meg első tanári posztját, míg Jean-Paul Sartre- t kinevezték egy le Havre-i középiskolába . Rene Char a XX . Század elején Marseille-ben élt és tanult .
A XX . Század második felében Jean-Claude Izzo és Philippe Carrese , a marseille-i thriller elődjei , szülővárosukban számos thrillerük .
Festészet és szobrászatPierre Puget , akit a XVIII . És XIX . Században "Franciaország Michelangelo-ként" ünnepeltek, és Marseille-ből származik, a Grand Siècle francia klasszikus szellemének egyik képviselője a szobrászatban, olyan alkotásokkal, mint a krotonói Milo vagy az Öreg Szeretetszolgálat . Franciaországban a barokk művészet egyik bevezetője is .
A XIX . Században Honoré Daumier karikaturistát mutatják be . Leginkább a politikusokról készített karikatúráiról és honfitársai viselkedésének szatíráiról ismert, megváltoztatta a politikai karikatúra művészetével kapcsolatos felfogásunkat.
A szobrász César , tagja a New realisták származó 1960 és a származás, többek között a trófeát a Cesar ünnepségen a mozi , nőtt fel a Belle-de-Mai kerületben. A város másik híres szobrászművésze, Auguste Carli a Saint-Charles monumentális lépcsőház szerzője . Ora-ïto tervező atipikus alkotásairól ismert, elegáns, futurisztikus, néha humoros céllal. Pályafutását az 1990- es évek végén kezdte képzeletbeli tárgyak felajánlásával a meglévő termékek, például a Louis Vuitton hátizsák , a Heineken palack vagy az Apple laptop tokjának áttekintésével . Az olyan nagy márkák, mint az Adidas , a L'Oréal , a Davidoff , a Nike vagy a Guerlain gyorsan érdeklődni fognak alkotásai iránt, és kiválasztják őt különböző projektek tervezésére. 2013-ban hozta létre a kortárs kiállítótér, a Mamo , a tetején a Cité Radieuse du Corbusier .
A Saint-Antoine autópálya-alagút északi és déli bejáratánál található Jean-Marie Baumel szobrászművész Marseille és a Földközi-tenger nevű alkotása . A két szobor északon Marseille-t ábrázolja hajóval, a Saint-Victor apátságot és a városházát , délen pedig Provence-t, a régió allegóriáját, az avignoni pápák palotáját és az arlesi arénákat. .
A marseille -i festészetet Adolphe Monticelli , Joseph Garibaldi , Henri Pinta vagy Valère Bernard képviseli , utóbbi szintén író és költő, az okszita kifejezésmód. Az Estaque kerület természeti és ipari tájai inspirációt jelentettek azoknak a nagy francia festőknek is, akik 1870 és 1914 között tartózkodtak itt, például Paul Cézanne , Georges Braque , Charles Camoin (1906 és 1910 között), André Derain (1905). , Raoul Dufy , Othon Friesz (1907 -ben), Albert Marquet (1916 és 1918 között) és Auguste Renoir . Cézanne impresszionista alkotásai , az első festő, aki gyakran látogatta a L'Estaque -ot , erős hatással volt barátaira és kortárs művészeire.
Tól az 1980-as években , Urban Art érkezett Marseille ugyanabban az időben, mint a hip-hop mozgalom és fejlesztette a város központjában, a Le Panier vagy a Cours Julien . A városban ma számos utcai házigazda van , az utcai művészetnek szentelt egyesületeknek, helyeknek és eseményeknek , mint például a Street-Art Fesztivál , az L2 körgyűrű falai vagy a Galerie Saint-Laurent .
A kortárs művészek közül Marseille 1989. május 30 -án látta meg Sandrot születését. Ez a művész, akinek kedvenc témái az állatok, 2019 -ben készített egy 6 × 3 méteres bálnát ábrázoló freskót, amely látható a Maison Blanche parkjában, a városháza 9. sz. és 10 -én negyed.
A Prado strandok , a Seven Gates of Jerusalem David Soussana szimbolizálja megnyitása Marseille három alkalommal szent város . A Corniche-n található a Keleti Hadsereg elesettjeinek emlékműve . A 26 th Centenáriumi Park ad otthont a Tree of Hope, ami szimbolizálja a tolerancia a vallások közötti és a város közösségekben.
A XX . Század elejéig Marseille fő nyelve a provence-i vagy az újkori Oc nyelv, a Mistral szerint, amelyet 1930-ban Occitanban neveztek át, hogy elkerüljék az összetévesztést a Provence-i "Provence" nevű dialektussal. A használt nyelvjárás a tengeri nyelv, nyugati formájában. Ma, annak ellenére, hogy használata nagyon erősen csökkent, még mindig sok kulturális egyesület, író és zenekar használja ezt a nyelvet Marseille -ben ( Massilia Sound System , Moussu T e lei Jovents vagy Lo Còr de la Plana a leghíresebbek számára).
Provençal fontos nyomokat hagyott a helynévben és a helyi gasztronómiában is, de a város lakói által beszélt nagyon jellegzetes franciában is. Valóban, Marseille beszédét befolyásolja a provence -i nyelvi szubsztrátum , amelyre oltják, de a különböző bevándorlásokból származó nyelvi hozzájárulások is.
A marseille-i kiejtés tehát egy adott kiejtéssel felismerhető, és saját szókincse és számos kifejezése is megkülönbözteti őket, amelyek egy részét a szokásos szótárak tartalmazzák. Ez a forma a francia azt eredményezte, hogy fontos irodalmi és zenei termelés ( Marcel Pagnol , Jean-Claude Izzo , Philippe Carrese , Quartiers Nord , IAM , stb ).
Ha a többségi nyelv ma a francia , Marseille-ben sok nyelvet beszél, különösen a Földközi-tenger partján fekvő kikötője és az a tény, hogy az Immigráció városa: az arab Maghreb és a szír , az örmény , a Kabyle , a Comore-szigetek , Görög, kisebb részben ma olasz és spanyol, de korzikai is .
A marseille-i konyha a provence- i konyha része . A város tipikus különlegességei közé tartozik a bouillabaisse , a csomagolt csomagok , a transzfer , a frégi chichis .
Marseille ismert a pizza teherautó és gyakran tekintik az egyik pizza nagybetűkkel együtt New York és Nápoly . A XVII . Században Nápolyban feltalált pizza gyorsan elterjedt Marseille -ben az 1900 -as évekből , sok olasz bevándorló hagyományos éttermek megnyitásával újjáélesztette szakértelmét. Abban az időben, amikor Gaston Deferre a város polgármestere volt, felhatalmazta az önkormányzati tisztviselőket, hogy tevékenységüket vegyék egy másik, a kereskedelmi szektorhoz kapcsolódó tevékenységgel; így létesültek pizzautók az egész városban, lehetővé téve az önkormányzati tisztviselők számára, hogy napi munkájuk után további jövedelemforrást találjanak.
A transzferek, a narancsvirág vízével ízesített vajpéksütemények az első keresztények emlékére készültek, akik hajóval érkeztek a szent földről Marseille-be Marie-Madeleine-nel, aki első éjszakáját a Szent Viktória bazilika közelében töltötte volna. A gyertyák napján megáldják őket, de a város legjobb kézművesei készítik őket minden nap.
A pástétom , az alkoholánizs, amelyet Paul Ricard készített , az ital jelképezi a várost, és kisebb mértékben az anizetta kristályt . Észak- és Kelet -Franciaországban nagyon népszerű, a keserű Picont Marseille -ben is létrehozták.
Pastis, Marseille -i ital, amelyet aperitifként fogyasztanak.
A bouillabaisse , egy sziklahalakon, szószokon és zöldségeken alapuló étel.
Csomagolt lábú edény , csirkével, birka ügetővel és szalonnával.
A transzfer , keksz és narancsvirág.
A Viscounts Marseille eredetileg viselt kereszt a grófok Forcalquier amelyeket később talált középkori veretett Marseille-ben.
A marseille -i zászló sajátossága, hogy a címer előtt van. A kereszt a keresztesek zászlóira utal , míg az azúrkék a város színe. A XII . Századtól dokumentálva az egyik legrégebbi francia és európai zászló. Marseille karjainak első megőrzött ábrázolása a XII . Század végére datálódik .
A címer megszűnik 1790. június 21a forradalom alatt, mert a nemességhez kapcsolódónak tekintik. A régi védőburkolatot 1809 -től használták újra az első birodalom alatt .
Marseille hivatalos mottója: " Actibus immensis urbs fulget massiliensis " : franciául "Marseille városa ragyog az elért eredményeivel" , Provence-i pedig " De grands fachs resplendís la ciutat de Marselha " . 1257 -ből származik, és abban az időben azt mondták a középkori provence -i „ De grands fachs ragyog Marseille városában ” . 1691-ben kapta mai formáját latinul.
Más mottók is léteztek: „ Sub cujus imperio summa libertas ” (mottó, mielőtt Marseille-t XIV . Lajos 1660-ban elfoglalta , amely jelentése: „ Bármely birodalom alatt bármilyen szabadság alatt áll” ), „ Victor védi a verrauoment Marseille et lous cioutadans ” -t , „ Massiliam vere victor civesque tuere ” (1691), „ Fama volat ” (1704), „ Illustrat quos summa fides ” (1705), vagy akár az „ Eximia civitas ” (1816).