Ószláv , régi bolgár ⰔⰎⰑⰂⰡⰐⰠⰔⰍⰟ ⰧⰈⰟⰊⰍⰟ Словѣньскъ ѩзыкъ | |
Lányok nyelvei | Bolgár , macedón , egyházi szláv |
---|---|
Tipológia | inflexiós , akuzatív , hangmagasság-hangsúlyos |
Írás | Archaikus cirill ( en ) és glagolita ábécé |
Besorolás családonként | |
|
|
Hivatalos státusz | |
Hivatalos nyelv | Több ortodox egyházból ( egyházi szláv ) és a kora középkorban a balkáni, román és orosz ortodox államokból |
Nyelvi kódok | |
ISO 639-1 | cu |
ISO 639-2 | hhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh! |
ISO 639-3 | hhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh! |
IETF | cu |
Minta | |
Szöveg A Miatyánk ( Codex Zographensis (in) , X -én században, Luke 11 ) Ѡ҃че нашь • A ꙇ҅же еси-ig н҃сехъ • A |
|
A régi egyházi szláv vagy régi bolgár legrégebbi szláv nyelv , amely tanúsítja.
A közhiedelemmel ellentétben nem az összes szláv nyelv (a protoszláv szerepe ), hanem a jelenlegi bolgár és macedón ősanyja . Ezért délszláv nyelvről van szó, amelyet kezdetben a glagolita ábécé segítségével írtak, amelyet Cyril és Methodius bizánci misszionáriusok képzeltek el .
Az ószláv volt a hivatalos ( kancellária ) és liturgikus nyelve az Első Bolgár Birodalomnak , az összes állam ortodox metropoliszának , amely a kijevi Oroszország , a Szerb Birodalom, valamint a Bolgárok és Vallákok Királyságának (mint a a korabeli krónikák és kancelláriák hívták - ma „Második Bolgár Birodalomnak” hívják ; innen származott Vidin , Veliko Trnovo cársága, Macedónia és Dobrogea despotátái , valamint a dunai fejedelemségek (később: román) Moldova és Wallachia ). Délre a Duna , ő maradt, miután a török hódítás , amíg a végén a XIX th század liturgikus nyelv a ortodox egyház a Balkánon . A Dunától északra, az ortodox államok hűbéresei lettek a török (országok román ), vagy független maradt (ország orosz ), maradt a két nyelv kancellária amíg XVII th századi nyelv liturgikus közepéig XIX th század különféle változatai az úgynevezett " Szlávok " , amelyek az eredeti ószláv és a helyi szláv nyelvek formáinak és mesterséges nyelvtani normáknak az összeolvadásából születtek ( egyházi szlávról beszélünk ).
Az ószláv nyelv egyik legrégebbi dokumentuma a Reims evangéliuma a XI . Századi százai Szent Procopius-ban , amelyet Franciaországban őriznek. Az Emmaus-kolostor , bár katolikus és a Szent Benedek- rendtől függ , régóta kiemelkedik abból a szempontból, hogy az ószláv liturgiát ünnepelte, és nagyon fontos központja volt a régi szláv és a glagolita ábécé terjesztésének és oktatásának .
Az első oldalon a János evangéliumának Codex Zographensis az X -én - XI th évszázadok legrégebbi kézirata a tetra evangélium az ószláv.
Az evangélium első oldala Márk szerint a Codex Zographensis-ből
Evangélium a Codex Zographensis Lukács XIV. 19–24
A Codex Suprasliensis (in) , amely az óegyházi szláv nyelv leghosszabb dokumentuma manapság.
Ikon szláv feliratokkal
Sínai imakönyvek ószláv nyelven, glagolita ábécével ( XI . Század).