Welche

A welche , vagy welsche , a neve saját hangszórókat a Lorraine román nyelvjárást beszélik Alsace az welche ország , a nyugati Haut-Rhin , különösen a kerületben Ribeauvillé , és délen. Nyugatra Bas-Rhin .

A "welche" kifejezés

Welsch , a német , az egy szó, jelentése „idegen nyelvű nem germán nyelvet”, amely eredetileg kelta nyelvű népek , később Romance beszélő népek . Ez a szó egy pejoratív konnotációja és ugyanolyan etimológia , mint Wales , Walcheren , Wallons , Walchengau, Walchensee vagy oláhok  : melléknév formában nyugati germán Walha + melléknév utótag -isk ( -ish az angol , -isch németül). A Gaul és a Gallic francia szavak ugyanabból a germán etymonból származnak. Az eredete a germán kifejezés walha tűnik a neve a kelta nép a Volques érintkezik a németek Németország déli részén, az indulás előtt a déli Galliában.

A farkaskutyákat az alemann nyelven így hívják az elzásziakat az újlatin nyelvet, aki élt a magas völgyeiben Vosges. Ez a szó a közelmúltig nevezte el a román nyelvek összes lakosságát, hogy Elzászban, Moselle-ben van, vagy hogy a "belső" franciákat jelölje. Lorraine- ban helynéven is látjuk, amikor Welschoth / Audun-le-Roman a Tütschoth / Audun-le-Tiche vagy a Welschnied / Nied French és Tütschnied / Nied German szemben áll . Ezt a kifejezést a XVI .  Századtól tanúsítják nyelvtanácsosok, akik Schirmeck környékének lakóit írják le . Ugyanezt a szót Voltaire vezette be irodalmi franciába, hogy pejoratív módon a franciákat jelölje. Érdekes módon az érdekelt felek elfogadták azt a kifejezést, hogy Franciaország másik végén, Délnyugaton, az északi Gironde ( Gabay vagy nagy Gavacherie) és de l ' Entre-deux-Mers ( kis Gavacherie vagy Gavacherie de Monségur), anyanyelvi , hogy Gascon szomszédok már becenevén „Gabais” vagy „Gavaches”, vagyis többé-kevésbé „vadak”.

1862 körül magában Strasbourgban az egyszerű emberek még mindig Welches néven utaltak a belsejében lévő franciákra. Ezt az elnevezést bizonyos elzászi hegyvidéki emberek egyúttal használták a lotharingiai nép támadó jellegű kijelölésére is.

A mai üdvözlet

Különböző kezdeményezések próbálják életben tartani ezt a nyelvjárást. Valójában Tannach falu komikus műsort rendezett ezen a nyelven. A Bas-Rhin-ben Neuviller-la-Roche és Steige „patois asztalokat” szervez.

1999-ben Rodolphe Burger zenész és Olivier Cadiot író lemez formájában publikálta a Welche nyelvének szentelt „előadást”.

A Svájcban , Welsch a nicknév családiasan adott a német nyelvű svájci a rómaiak .

A Welche nyelv eredete

A hegesztővölgyek valószínűleg már nagyon régóta vannak, és nem mindegyikük azonos történelemmel rendelkezik. Ennek ellenére figyelembe vehetjük a román lakosság három egymást követő hozzájárulását:

• Az elzászi síkságról érkező gall-római törzsek a III. E és IV .  Században elmenekültek a germán inváziók elől, hogy megnövekedjenek e völgyek állományai. A Caroling-korból származó római helynevek ezen hipotézis mellett szólnak, de a régészeti nyomok nem léteznek (a saale-i gall-római öntödék kivételével).
• Az elzászi oldalon földet birtokló lotharingiai kolostorok és apátságok beépülhettek ebbe a román háttérbe a lotharingiai parasztok, akik román nyelvjárást beszéltek . Ezeket a vagyonokat a VIII .  Századtól tanúsítják .
• Elzázst XIV Lajos hódította meg a Westphalia (1648) és a Nijmegen szerződések végén . Ehhez összefogott a svédekkel, akik 1635-ben kivonultak, így teret engedve a franciáknak, de Elzászon (mint Lorraine-on) sokaság csapata keresztezte, akik falvakat és városokat támadtak és támadtak. A lakosság szétszórt, és alultápláltságnak van kitéve: a munkaerő 66% -át a tartomány északi és déli része között veszíti el, Sundgau-ban közel 80% -kal. A szövetséges csapatok és a császáriak kifosztják a szőlőskertek és a völgyek „érdekes” régióit; vagyis várral vagy kolostorral és papsággal: így északról délre ezek a Sainte-Marie-aux-Mines (kastély és papság), Kaysersberg (az orbey-i Pairis kolostor) völgyei, valamint a déli irányú völgy ( Muhlbach), amelyek 100% -ban elpusztultak. Bár a Bruche-völgyben nincs konvencionális épület , lakosságának 4/5- ét elveszíti. A walesi völgyek egyrészt "megtartják" román nyelvjárásukat, elsősorban a túlélők javára, másrészt a Gérardmer, Cornimont és Saint-Dié régióból származó vogézi szomszédoktól érkező nagyon széttagolt bevándorlásnak köszönhetően ahol utóbbiak meghatalmazást kapnak urukról, hogy elhagyják földjüket (maguk nagyon elszegényedtek) mások számára. Az 1650-es évek elejétől a Vosges-völgyekben megjelenik egy másik, távolabbi lakosság, német nyelvű és református vallású: a svájci Bern kantonban. De 1700 körül az osztrák katolikus vallású bányászok és kohászoké, szintén német nyelvűek.

A XVII .  Század végén látható következmények tehát az elzászi népesség hegyaljai számára nagyobb életerővel bírnak, amelyek kiküszöbölik az Urmattban és Grendelbruchban található welche jelenlétét, és például a Bruche-től Natzwillerig tartó völgyben korábban megnyomják a nyelvi határt .

Így manapság a falvak neve román stílusú marad (Lapoutriche, Fréland, Orbey, Haute-Goutte, Belmont, Fouday ...), ellentétben a szomszédos Kaysersberg, Alspach, Ammerschwhir ..., vagy Lutzelhouse, Russ, Hersbach településekkel , Schirmeck, Wildersbach, Waldersbach, amelyek történelmileg mégiscsak a román nyelvűek!

Hasonlóképpen a Vosges eredetű vezetéknevek: Petitdemange, Didierjean, Batot (megtalálható a Vosges osztályon), ellentétben a síkság Mullerével, Meyerével és más Schmidtjeivel ... nyelvjárás.

Linguasphere osztályozás

A Linguasphere nyelvészeti obszervatórium öt változatot különböztet meg:

• Felső Bruche- völgy (Bas-Rhin)
• Val de Villé (Bas-Rhin)
• Lièpvre- völgy (Haut-Rhin)
• Kaysersberg- völgy (Haut-Rhin)
• Val d ' Orbey (Haut-Rhin).

Bibliográfia

• Brignon Marc, Le Vocabulaire du pays de Salm - doktori disszertáció francia nyelvről, irodalomról és civilizációról; Nancy University II; 1992  ; 550 oldal
• Paul Lévy , nyelvi története Elzász és Lotharingia , 2 nd  edition, Manucius kiadásban Houilles, 2004 .
• Leypold Denis Település és nyelv a Ban de la Roche-ban ( XV .  -  XVIII .  Század), Problémák és kutatások, Elzászi Szemle (117) 1990 - 1991 , p. 23-34.
• Oberlin Jeremias Jakob, Esszé a strasbourgi Ban de la Roche megye környékének lotharingiai dialektusáról , 1775 ( online olvasható ); Kód: M.111.805 és M.111.806 a strasbourgi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár katalógusában
• Patris Jean-Paul, a múltkori gazdáink , Éd. Jérôme Do Bentzinger, 2005 . A Lièpvre-völgy római nyelvjárása.
• Wilsdorf Christian. Meddig beszélt római patois a Lièpvre-völgyben és az Orbey-ban? A Val de Lièpvre Történelmi Társaság jegyzete , 1985. október , p. 23-30. Hívószám: M.501.072 a strasbourgi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár katalógusában.
• Az emberek és a gyülekezetük a XIX . Századtól napjainkig Villé községben, Villé völgyi történelmi társaság évkönyve, 2003. 28. szám

Kapcsolódó cikkek

• nyelvi
  • nyelvlista
    • nyelvek családonként
      • Indoeurópai nyelvek
        • Román nyelvek
          • Galloromán nyelvek
            • olajnyelvek
              • Lorraine

Külső linkek

• Hatósági nyilvántartások  :
  • Francia Nemzeti Könyvtár ( adatok )

A történelemről

• Orbey városának és nyelvének története
• A Guardian cikke a Welche beszélgetésről
• Cikk a svájci Le temps újságban

Magára a nyelvre

• A welche-nyelvjárás
• Szójegyzék
• A Bruche-völgy viges nyelvjárása

Források / Hivatkozások

1. CNRTL webhely: a "gall" szó etimológiája
2. 1767. szeptember 2-i, Argental grófhoz intézett levelében olvashatjuk: „Menj, üdvözlőim, Isten áldjon meg! te vagy az emberiség szar. Nem érdemli meg, hogy olyan nagyszerű emberek legyenek közöttetek, akik Moszkvába vitték a nyelvét. Érdemes annyi akadémiát tartani barbárokká! Az én igazságos felháborodásom, angyalaim egyenlő azzal a tiszteletteljes gyengédséggel, amelyet irántad irántam tanúsítok, és ami öregkorom vigasztalása. "(Azzal, hogy" angyalaim "-ot mond, a grófhoz és feleségéhez fordul.)
3. Dominique Alexandre Godron , Etnológiai tanulmány Lorraine lakosságának eredetéről , Nancy, 1862.
4. Cadiot - Burger: Nem vagyunk indiánok, kár