Archaikus latin Prisca Latinitas | |
Időszak | Római Monarchia , Római Köztársaság |
---|---|
Lányok nyelvei | Klasszikus latin |
Vidék | Olasz félsziget |
Tipológia | inflexiós |
Besorolás családonként | |
|
|
Nyelvi kódok | |
ISO 639-1 | itc-ola |
Glottolog | oldl1238 |
Hívjuk archaikus latin ( Prisca Latinitas ) vagy pre-klasszikus latin , az állam a latin használatban az eredetét a nyelv legfeljebb körülbelül -100 .
Az ólatin fogalma ugyanolyan régi, mint a klasszikus latiné , mindkettő a Római Köztársaság végéről származik. Abban az időben, Cicero észre, mint a többiek, hogy milyen nyelven beszéltek minden nap, hogy a római nagyvilági volt fűszerezve archaizmusok , amit az úgynevezett „ verborum vetustas Prisca ” .
A késő ókor alatt a latin nyelvtanok és a hellenisták tudomásul vették a latin nyelv különböző fázisait. Sevillai Izidor az etimológiáiban , időkategóriájának VII . Századának elején írta le :
" Latinas autem linguas quattuor esse quidam dixerunt, id: Priscam, Latinam, Romanam, Mixtam. Prisca est, quam vetustissimi Italiae sub Iano és Saturno sunt usi, incondita, ut a carmina Saliorumba öltözött. Latina, quam sub Latino et regibus Tusci et ceteri in Latio sunt locuti, ex qua fuerunt duodecim tabulae scriptae. Romana, quae post reges factos a populo Romano coepta est, qua Naevius, Plautus, Ennius, Vergilius poetae, valamint ex oratoribus Gracchus és Cato és Cicero vel ceteri effuderunt. Mixta, quae post imperium latius promotum simul cum moribus et hominibus in Romanam civitatem inrupit, integritatem verbi per soloecismos et barbarismos corrumpens. "
„Néhányan azt mondták, hogy négy latin nyelv létezik: primitív, latin, római és vegyes. A primitív, amelyet a legidősebb olaszok a Szaturnusz és Janus uralma alatt viseltek, durva, akárcsak a szaliai énekek . Latinul Latinus és a toszkán királyok alatt beszéltek Lazio minden lakója; ez az, amelybe a tizenkét táblázat íródott . A római azután jelent meg, hogy a római nép elkezdte kiűzni a királyokat: ezt terjesztette Naevius , Plautus , Ennius , Virgil és a szónokok között Gracchus , Cato , Cicero és még sokan mások. A vegyes uralkodik, mivel az idegen emberek és szokások együtt léptek be a római civilizációba, a Latin Birodalom megalakulása után, szolecizmusokkal és barbárságokkal megrontva a szókincs integritását . "
Ez a mintázat sok változás nélkül, jóval Isidore után is fennmaradt.
1874-ben John Wordsworth (en) a következő meghatározást javasolta: „ A korai latin nyelven értem a latin nyelvet a Köztársaság egész korszakától, amely mind a hangnemben, mind a külső formában nagyon feltűnően elkülönül a Birodalométól. " (" Az archaikus latinban értem a Köztársaság korszakának latin nyelvét, amelyet egyértelműen megkülönböztet a külső formája, a Birodalom hangneme. ")
Noha a különbségek egyértelműek és az olvasók könnyen észrevehetik őket, nem elegendőek a megértés zavarásához. A császárkori latin nyelvű beszélők nem számolnak be semmilyen nehézségről az archaikus latin megértésében, kivéve néhány szöveget, amelynek a királyi korszakból kell származnia, főleg dalokat. Így érthető a Tizenkét táblázat törvénye , amely a Köztársaság kezdeteire nyúlik vissza, míg a Numa Pompilius alatt írt Carmen Saliare- t még Cicero sem értette teljesen.
Az archaikus latinra vonatkozó vélemény fennmaradt, Polybius görög történész munkájában . Felidézi „Róma és Karthágó közötti első szerződést” , amely szerinte „ Lucius Junius Brutus és Marcus Horatius konzulátusára , a királyok kiűzése utáni első konzulokra nyúlik vissza ” . Nem kell nagy tudás, az első konzul, de Polybios azt mondja, hogy a szerződést írt 28 évvel az invázió Xerxes I st Görögország, vagyis abban az évben -452 , csak közel az idő az decemviri , amikor meghatározták a Római Köztársaság alkotmányát. Polybius így beszél a szerződés megfogalmazásakor használt nyelvről: "az ókori római nyelv annyira különbözik a modern nyelvtől, hogy csak részben érthető meg, sok alkalmazás után és a legintelligensebb emberek által" .
Nincs sok különbség a köztársaság nagy részében beszélt archaikus latin és a klasszikus latin között, de folyamatos fokozatosság van.
A köztársaság végét a Wordsworth utáni nyelvészek szerint végső dátumnak tekintik. Charles Edwin Bennett (as) szerint:
Az "archaikus latin" szükségszerűen kissé homályos kifejezés ... Bell, a De Locativi in prisca latinitate vi et usu , Breslau, 1889, a végső határt -75-re teszi. lehetetlen pontos dátumot megadni, az archaikus latin nem ér véget hirtelen, de még a császári időszakig is folytatódik. "
A Bennet által megadott -100 dátum nem az, amelyet később megtartottak, de a Bell által javasolt -75 dátum lett a szabvány, amint azt a főbb művek jelzik, például a Loeb által kiadott töredékgyűjtemény (irodalmi vagy epigrafikus) . A -452 és -75 közötti latin nyelvű szövegek tehát a tapasztalt klasszicisták által is nehezen érthető állapotból olyan latin nyelv felé fejlődnek, amely a betűkkel rendelkező férfiak számára hozzáférhető.
Nem feliratot megelőzi a bevezetése a görög ábécé a Olaszország . A legrégebbi nyúlik vissza valószínűleg VII th és VI th évszázadok BC. Kr . U. Bizonyos, klasszikus szerzők műveiben töredékesen megőrzött szövegeket azonban a királyi korszakban kell megalkotniuk .
Gerhard Radke (de) német filológus 1981-ben kiadta a legősibb latin nyelvű feliratok katalógusát.
A darab színházi komédia Plautus , ből a III E és II th évszázadok ie. Kr. E. A legrégebbi irodalmi művek, amelyeket teljes egészében megőriztünk. Vannak még fragmensei munkák (pl Odusia által Livius Andronikust, Bellum Poenicum által Naevius) által idézett más szerzők (pl Aulu-Gelle ).
Kr. E. III . Századi római írók . J.-C.
Kr. E. II . Századi római írók . J.-C.
Az archaikus latin főleg 20 betűvel íródott: A, B, C, D, E, F, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.
A G - vagy módosított C - minden bizonnyal a Köztársaság idején jelent meg, de használata csak a klasszikus korszakban vált általánossá. Korábban a C mássalhangzó válogatás nélkül lefedte a [k] és [g] fonémákat: ez a klasszikus időkben a Caius és a Cnaeus keresztnevek esetében is így lesz, a [gajus] és [gnaeus] kiejtéssel. Ami a K-t illeti, éppen ellenkezőleg, általában szisztematikusan helyettesíti a C-vel (a klasszikus időszakban általában alig használják többet, mint a KAL rövidítésben a KALENDAE-ra , a helyesírás ráadásul a CALENDAE-vel , a híres kalandokkal versenyzett ) . Végül a hellénizálás mély hulláma, amely a római világot érinti a Kr. E. III . Századtól kezdve. Az AD végül az exogén Y és Z betűk használatát írja elő.
A humanista Pierre de la Ramee a szerző, a XVI . Századi reform célja a j és v betűk létrehozása, az i és u közötti megkülönböztetés , ezért a Ramists betűk neve .
Az archaikus latin és a klasszikus latin közötti különbségek némelyike egyszerűen ortográfiai; úgy gondolják, hogy a kiejtés lényegében megegyezik a klasszikus latin nyelvével.
Az archaikus latin néhány fonológiai jellemzője:
Latin nevek tűnnek ki a nyelvtani eset , egy inflexiós a szót egy befejezés (vagy utótag), amely meghatározza a szerepe a mondatban (feltéve, KOI, stb.)
Első deklináció (a)Ennek a deklinációnak a neve általában nőies. A témák -ā- val végződnek .
Néhány férfinak van egy nominatív végződése -s-ben , ami az eredeti végződés lehetett; Ez -s azonban általában csökkent: paricidas vs. paricida . A nominatív többes számban -ī az eredeti -s helyébe lépett .
puellā, –āī lány, fiatal lány f. |
||
---|---|---|
Egyedülálló | Többes szám | |
Névleges | puellā | puellāī |
Vokativusz | puella | puellai |
Tárgyeset | puellam | puellās |
Birtokos | puell-ās / -āī / -ais | puell-om / -āsōm |
Részeshatározó | puellāi | puell-eis / -abos |
Ablativus | puellād | puell-eis / -abos |
Bérlés | Romai | Syracuseis |
Az egyes genitivusban az -s helyére a második deklináció -ī- je került . A kapott diftong -āā , miután rövidítettük -ai-ra , akkor -ae lett . Néhány esetben a cserére nem került sor: pater familiās . A késői epigráfiai végek magyarázata bizonytalan . A többes számú birtokos eset, a reguláris befejezés -āsōm ( -ārum a klasszikus latin, a rotacizmus és rövidítése az utolsó -o ), de néhány név kölcsön -om ( -um klasszikus latin) a második ragozása.
Az -î egyes számú dátum hosszú vagy rövid. Csakúgy, mint az egyes számú genitivusban, a végződés -ae , -a (Feronia) vagy -e (Fortune) lesz.
Az akkusatív egyes számban a latin a végső -m előtt magánhangzót rövidített .
Az egyes számú ablatívban a -d hosszú magánhangzó után esik. A többes számban és az ablatívban a -abos végződés , amely az indoeurópai * -ābhoszból származik , csak nőstényekre vonatkozik ( deabus ). A * –ais> –eis> īs fejlemény analóg a második deklináció –oise-jával .
Az egyes szólam eredeti rövid -a -a összeolvadt a névmás rövidített -a jelével.
A lokatív eset nem alkalmazható olyan szóra, mint a puella ; a táblázatban tehát egyes számban Roma és többes számban szereplő Syracusae helyettesítésre került. A lokatív többes szám végét már összetévesztették az ablatív -eis-jével .
Második deklináció (o)A nevek férfiasak vagy semlegesek. A témák -ŏ -vel végződnek , amely az indoeurópai magánhangzó-váltakozás o fokozatából származik . A klasszikus latin ŏ> ŭ fejlődést mutat be .
Főnevekkel amelynek nominative szinguláris végek -ros vagy -ris , egy syncope történik : mi így van Ager és nem * ageros . A nominatív férfias többes számok két fejlõdési vonalat követnek, amelyek mindegyike egy sor véget hagy. A rómaiak általánosították az indoeurópai * -oi névmás végződést . A szekvencia * -oi> -oe> -ei> -e> -ī . A tartományi szövegek általánosítják a nominatív többes szám * -ōs indoeurópai végződését , amely a harmadik deklinációban jelenik meg: * -ōs> -ēs, -eis, -īs , 190 ACN-től.
campos, –ī mező, sima m. |
szász, –ā kő, szikla n. |
|||
---|---|---|---|---|
Egyedülálló | Többes szám | Egyedülálló | Többes szám | |
Névleges | campos | tábor-oe / -e / -ei / -ī / -ēs / -eis / -īs |
szaxom | sax-à / -ă |
Vokativusz | tábor-e / -usz | tábor-oe / -e / -ei / -ī / -ēs / -eis / -īs |
szaxom | saxǎ |
Tárgyeset | campom | campos | szaxom | sax-à / -ă |
Birtokos | tábor-ī / -ei | tábor-ōm / -ūm | Sax | sax-ōm / -ūm |
Részeshatározó | campō | tábor-ois / -oes / -eis / -īs | szaxofon | sax-ois / -oes / -eis / -īs |
Ablativus | campōd | tábor-ois / -oes / -eis / -īs | saxod | sax-ois / -oes / -eis / -īs |
Bérlés | campī / -ei / -oi | tábor-ois / -oes / -eis / -īs | saxī / -ei / -oi | sax-ois / -oes / -eis / -īs |
Az egyes genitivusban -ī a legrégebbi végződés. Később a -ei : populi Romanei , a „római nép” váltakozása lesz . A többes számú genitívumban az -om és -um (vagy -ōm és -ūm ) végződések , amelyek mindkettő indoeurópai * -ōm -ból származik , klasszikus latin nyelven maradnak fenn éremnevekben és mértéknevekben . Máshol a klasszikus latin -ōrum , -arum végződés végződésével analóg módon .
Az egyes számú dátumban , ha a Préneste fibula hamis, a Numasioi alakot , amely csak a -ōi előfordulása , nem szabad figyelembe venni: a végződés ekkor -ō .
Az egyes szókincsben egyes főnevek - de nem feltétlenül ugyanazok, mint a klasszikus latinban - elveszítik az -e (ø végződés) szót. Az -e rendszeresen váltakozik az -us- szal . A hivatásos többes szám megegyezett a néves többes számmal. Az egyes számú, a genitivussal megegyező formák kivételével, a lokatív minden archív nyelvben az archaikus latin előtt összeolvadt az ablatívval .
Harmadik deklináció (c)A nevek férfias, nőies és semlegesek. A téma mássalhangzóval zárul, innen ered a „mássalhangzó deklináció” elnevezés. Vannak azonban olyan nevek, amelyek témája -i végződéssel végződik . Az -i téma , amely magánhangzótéma, a latin előtti időszakban, és még inkább archaikus latin nyelven, részben összemosódott a mássalhangzó témával, ami vegyes témakörű deklinációt eredményezett. A klasszikus latinban vannak nyomai: például az "óriási" ingens jelző a következőket mondja:
jellemzők, amelyeket általában "három -i szabálynak" neveznek .
A mássalhangzó témák variációi kissé eltérnek a téma utolsó mássalhangzójától függően: okkluzív-, r-, n-, s- stb. Az alábbi paradigmák tartalmazzák az okkluzív témát ( reg- ) és az i- ( igni- ) témát .
rēgs –ēs király m. |
ignis -ēs tűz m. |
|||
---|---|---|---|---|
Egyedülálló | Többes szám | Egyedülálló | Többes szám | |
Névleges | rēg / -s | rēg-eīs / -īs / -ēs / -ĕs | ign-is / -es | ign-eīs / -ēs / -īs / -ĕs |
Vokativusz | rēg / -s | rēg-eīs / -īs / -ēs / -ĕs | ign-is / -es | ign-eīs / -ēs / -īs / -ĕs |
Tárgyeset | regem | rēg-eīs / -īs / -ēs | ignim | ign-eīs / -ēs / -īs |
Birtokos | rēg-es / -is / -os / -us | rēg-om / -um / -erum | ignis | ign-iom / -ium |
Részeshatározó | rēg-ei / -ī / -ē / -ě | rēg-ebus / -ebūs / -ibos / -ibus |
ign-i / -eī / -ē | ign-ibus / -ibos |
Ablativus | rēg-īd / -ĭd / -ī / -ē / -ĕ | rēg-ebus / -ebūs / -ibos / -ibus |
ign-īd / -ĭd / -ī / -ē / -ĕ |
ign-ebus / -ebūs / -ibos / -ibus |
Bérlés | rgī | rēgebos | ignī | ignibos |
A mássalhangzó-deklinációhoz a nominatív szingulárisban az -s közvetlenül kapcsolódott a témához, de két mássalhangzó kombinációja módosított nominatívokat eredményezett. A rēx helyett a nominatív rēgs az archaikus latin írásmódja; az x betűt önmagában ritkán használták a / ks / vagy / gs / hangok jelölésére, amelyeket ehelyett „ks”, „cs” vagy akár „xs” néven írtak át. Névértékben gyakran fordul elő syncope / apocope : archaikus latin nominus > klasszikus latin nomen ; hominus > homo ; Caesarus > Caesar . A semleges forma (amelyet itt nem mutatunk be) az indoeurópai nominatív, a téma vége nélkül; például cor < * zsinór ("a szív").
Az egyes genitív végződések -is <-es és -us <* -os . A többes számú genitív formában egyes alakok a befejezést az egyes genitív alakhoz adják, nem pedig csak a témához: regerum <* reg-is-um ( reg-um helyett ).
Részeseset egyes szám, -I sikerült -ei és -e után 200 ACN.
Az egyes akkuzatív számokban -em < * -ṃ mássalhangzó után.
Az egyes számú ablatívumban a -d 200 ACN után esik. A többes számú dátumban és ablatívumban az archaikus költők néha -būs-t használnak .
A lokatív legrégebbi formája megegyezik a datívummal, de ebben az időszakban asszimilálódik az ablatívhoz.
Negyedik deklináció (u)senātus, –ūs szenátus m. |
||
---|---|---|
Egyedülálló | Többes szám | |
Névleges | senātus | senātūs |
Vokativusz | senātus | senātūs |
Tárgyeset | senātum | senātūs |
Birtokos | senāt-uos / -uis / -ī / -ous / -ūs | senāt-uom / -um |
Részeshatározó | senātuī | senāt-ubus / -ibus |
Ablativus | senāt-ūd / -ud | senāt-ubus / -ibus |
Bérlés | senāti |
Morfológiailag az archaikus latinban szereplő ötödik deklináció alig különbözik a klasszikus latin leszármazottjától. Ami az utóbbit illeti, a tematikus magánhangzó E.
rēs, reis
dolog f. |
||
---|---|---|
Egyedülálló | Többes szám | |
Névleges | rēs, reis | rēs |
Vokativusz | rēs | rēs |
Tárgyeset | rem | rēs |
Birtokos | ris, rēs | rēsom |
Részeshatározó | reī | rēbos |
Ablativus | piros | rēbos |
Bérlés | -eis |
Először a latin általános fonológia történetéhez kapcsolódó átalakításokat találunk:
Ezenkívül megjegyezzük, hogy:
A személyes névmások az archaikus latin feliratok leggyakoribb szavai közé tartoznak. Megjegyezzük, hogy három személy esetében az egyes szám ablatívumának vége megegyezik az egyes számú akkukatív végével.
én, én, én | te, te, te | suī, önmagát, önmagát stb. | |
---|---|---|---|
Egyedülálló | |||
Névleges | ego | Ön | - |
Tárgyeset | mēd | tēd | SD |
Birtokos | tedd | tis | sei |
Részeshatározó | mihei, mehei | tibei | sibei |
Ablativus | mēd | tēd | SD |
Többes szám | |||
Névleges | nōs | a te | - |
Tárgyeset | nōs | a te | SD |
Birtokos | nostrōm, -ōrum, -i |
vostrōm, -ōrum, -i |
sei |
Részeshatározó | nōbeis, nis | vōbeis | sibei |
Ablativus | nōbeis, nis | vōbeis | SD |
Az archaikus latinban a relatív névmás is gyakori.
queī, quaī, quod ki, mi | |||
---|---|---|---|
Férfi | Nőies | Semleges | |
Egyedülálló | |||
Névleges | queī | dokk | quod |
Tárgyeset | quem | quam | quod |
Birtokos | mi, izé | quoia | izé, izé |
Részeshatározó | quoī, queī, quoieī, queī | ||
Ablativus | quī, quōd | quād | quōd |
Többes szám | |||
Névleges | ques, queis | dokk | mint |
Tárgyeset | quōs | mit | quōs |
Birtokos | quōm, quōrom | quōm, quārom | quōm, quōrom |
Részeshatározó | queis, quīs | ||
Ablativus | queis, quīs |
jelen kód: összeg | jelen kód: facio | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
régies | klasszikus | régies | klasszikus | |||||
egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | |
1 st személy | som, esom | somos, sumos | összeg | sumus | fac (e / ī) o | fac (e) imos | faciō | facimus |
2 e személy | es | esteīs | es | estis | fac (e / ī) s | fac (e / ī) teis | facis | arcgyulladás |
3 -én személy | van | vannak | van | sunt | fac (e / ī) d / - (e / i) t | fac (e / ī) van | facit | könnyen |
tökéletes jelző: fuī | tökéletes jelző: fēcī | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
régies | klasszikus | régies | klasszikus | |||||
egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | egyedülálló | többes szám | |
1 st személy | fuei | fuemos | fuī | fuimus | fe) fecei | fe) fecemók | fēcī | fēcimus |
2 e személy | fuistei | fuisteīs | fuistī | fuistis | fe) fecistei | fe) fecisteis | fēcistī | fēcistis |
3 -én személy | fued / menekül | fueront / -erom | menekül | fuērunt | fe) feced / -et | fe) feceront / -erom | fēcit | fēcērunt / -ēre |