Gerard de Nerval

Gerard de Nerval Kép az Infoboxban. Gérard de Nerval, Nadar . Életrajz
Születés 1808. május 22
Párizs , Francia Birodalom
Halál 1855. január 26
Párizs , Francia Birodalom 
Temetés Pere Lachaise temető
Születési név Gerard Labrunie
Állampolgárság Francia
Kiképzés Nagy Károly Gimnázium (azóta1822)
Tevékenység Költő , író , rövid történet író , drámaíró
Apa Etienne Labrunie ( d )
Egyéb információk
Keresztség dátuma 1808. május 23
Tagja valaminek Fiatal-Franciaország
Mozgalom Francia romantika
Elsődleges művek
Père-Lachaise - 49. osztály - Nerval 01.jpg Kilátás a sírra.

Gerard Labrunie , mondta Gerard de Nerval , író és francia költő , született 1808. május 22a párizsi , a városban, ahol meghalt 1855. január 26. A jelentős alakja a francia romantika , ő leginkább ismert verseit és novelláit, nevezetesen a munkája Les Filles du feu , novelláskötete (a leghíresebb Sylvie ), az ő gyűjteménye szonett ( Les Chimères ) megjelent 1854 és költői Aurélia című novellája 1855-ben jelent meg.

Életrajz

Ifjúság

Etienne Labrunie katonaorvos és Marie-Antoinette Laurent, a rue Coquillière utcai kereskedő lánya , Gérard de Nerval fia1808. május 22, 20 óra a párizsi 96, rue Saint-Martin (most n o  168). 23 - án keresztelték meg Saint-Merri -ben, néhány hónappal később egy dadusra bízták őt Loisy-ban, Mortefontaine közelében . Apját aJúnius 8a Grande Armée katonai orvosának helyettesét követően gyorsan előléptették orvossá és kineveztékDecember 22, a rajnai hadsereg szolgálatában . az1810. november 29-én, édesanyja a sziléziai Glogauban (ma Głogów ) halt meg , miközben férjét kísérte. 1808 és 1814 között anyai nagybátyja, Antoine Boucher nevelte Mortefontaine-ban, a Valois vidéken , Saint-Germain-en-Laye-ben és Párizsban. 1814 tavaszán apja visszatért a polgári életbe, és fiával együtt Párizsba költözött, a rue Saint-Martin 72. szám alatt. Gérard visszatér ezekre a helyekre, amelyeket számos novellája említ .

1822-ben belépett a Nagy Károly Főiskolára , ahol Théophile Gautier volt osztálytárs . Az első osztályban (1823–1824. Tanév) alkotta első gyűjteményét, amely száznegyven oldalas kéziratban maradt: Poésies et Poèmes par Gérard L. 1824, amelyet később 1852-ben Arsène Houssaye-nek adott. gyűjtemény a párizsi Maison de Balzac -n található Gérard de Nerval kiállításon jelent meg 1981-1982-ben. Ő már írt, a neve Gerard L. dicshimnusz a Napoleon I er  : Napoleon vagy harcias France, nemzeti elégiák által közzétett Ladvocat és újra kiadta 1827 Touquet. A következő évben két levelet írt Monsieur Duponchelnek, Beuglant fedőneve alatt elrejtve . Tól től1826. júliusŐ indítja be szatíra követő botrány a Francia Akadémia, amely előnyös Charles Brifaut hogy Alphonse de Lamartine . Majd komponált egy Lamentet Monsieur Briffaut halhatatlanságáról (a szerző helyesírása), majd egy ugyanabban a szellemben egy darabot: Az Akadémia vagy a Kihasználhatatlan Tagok , amely miatt az Akadémia versenyen elutasították 1828-ban.

az 1827. november 28, a Journal de la Librairie bejelenti Faust - fordításának megjelenését a 32-es kötetben, amelynek címe: Faust, tragédie de Goethe, Gérard (1828) fordításában . Théophile Gautier 1853. január 30-i La Presse-ben felidézi Goethe szavait, amelyeket a fiatal fordítónak írt: "Soha nem értettem olyan jól magam, mint amikor téged olvastam".

Első lépések a sikerhez

az 1 st May 1829-ben, hogy apjának kedvére járjon, Gérard elfogadja, hogy közjegyzői irodában gyakornok legyen. De a szakmát gyengén gyakorolja. Más dolga van. Mint egy jó katona romantika , ő idézte Victor Hugo , hogy része legyen a pofon támogató Hernani , egy küldetés, amely Gérard készségesen eleget tesz (lásd Battle Hernani ).

1830 két forradalom éve: a romantikus forradalom, amelyben Gérard részt vesz, és a politikai forradalom, a három dicsőséges évé , amelyben csak alapjáratokon vesz részt. A politika nem érdekli. A barikádok azonban egy folyó című verset inspiráltak: Az emberek, neve, dicsősége, ereje, hangja, erénye, pihenése 1830 augusztusában jelent meg a XIX .  Századi Mercure de France-ban . Szintén kiadott egy röpiratot  : Búcsúztunk az 1830-as évi Képviselői Kamarától vagy Gérard atya, 1789-es hazafi, korábban Bastille (...) és En előre rohamával díszített Gérard atyától, menjetek el. ! közzé Le Cabinet de előadás on1831. március 4.

Gérardnak mindenekelőtt két fontos projektje van: a német költészet antológiája és a francia költészet antológiája, két mű, amelyekhez bőséges dokumentációra van szüksége, amelyhez hozzáférést biztosít Alexandre Dumas és Pierre-Sébastien Laurentie révén, akik kártyát szereznek neki . kölcsön , ami időt takarít meg neki a könyvtárban.

Az első antológia a német versek, a Klopstock , Schiller és Bürger , Goethe címet viseli , amelyet M. Gérard német költőkről szóló közleménye előz meg . A művet kevésbé lelkesen fogadják, mint a Faustot , amelyből Hector Berlioz zeneszerzőt a La Damnation de Faust című operájához inspirálta .

A második antológia a Choice of Remsard , Joachim Du Bellay , Jean-Antoine de Baïf , Guillaume de Saluste Du Bartas , Jean-Baptiste Chassignet versei , amelyet Gérard úr vezet be .

Ez a két mű nem ért el hatalmas sikert. De 1830 őszén a Sainte-Beuve által Victor Hugo diadalának biztosítására felállított Cenacle elismert írókat hozott össze: Alfred de Vigny , Alfred de Musset , Charles Nodier , Alexandre Dumas , Honoré de Balzac . A találkozók a rue Notre-Dame-des-Champs- on zajlanak , vagy Hugoéknál , vagy Eugène Devéria festőnél , Achille Devéria testvérénél , de ez a kör kezd szétszéledni. Új cenacle jelenik meg: a Petit-Cénacle, amelynek animátora Jean Bernard Duseigneur szobrászművész, aki műhelyében fogad, egy zöldségesüzletbe telepítik, ahol találkozik Pétrus Borellel és Célestin Nanteuillel, mielőtt szeptemberben kiadja a La Main de Glory -t.

De különösen ebben a pillanatban akar Nerval színdarabokat írni Hugo módjára. Két művét nagyon jól fogadták az Odeon színházban  : A bolondok hercegét és Larát vagy az expiationot . A többieknek nem ugyanaz a sikere, de Gérard szerzőnevet ad a keresztnevéhez.

Gérard de Nerval lett, egy helynév, a Loisy melletti Clos de Nerval , egy anya nagyapja által művelt, Mortefontaine városában elterülő mező emlékére .

Első hülyeségek, első tapasztalatok

A Petit Cenacle egyik jellemzője , hogy tagjai hajlamosak heccelni, inni, poénokra , szójátékokra és unokatestvérükre vagy bouzingóira / bousingóira (a zajra). Ezenkívül a csoport ezen demonstrációi nyomán az őrszemélyzet ügynökei közbelépnek és letartóztatnak három-négy Jeunes-France-t, amelyeknek Nerval része Théophile Gautier-vel . A Sainte-Pélagie börtönbe zárva Nerval írt egy kis verset, amelyet azonnal megjelent a Le Cabinet de lecture du1831. szeptember 4. Ismét éjszaka1832. február 2, a Jeunes-France-ot letartóztatják, összeesküvőkért viszik, és ezúttal hosszabb a büntetésük.

1833-ban Nestor Roqueplan megnyitotta számára újságjának oszlopait: Az 1830-as oklevél . De már egy másik barátja ( Édouard-szoros ) felajánlotta neki, hogy írjon egy soros regény vele , melynek hatására kerül sor a Bretagne a Chouans . Les Chouans de Balzac nagy sikere 1829-ben Nervalt tétovázásra késztette . A Vitré régió meglátogatásának vágya azonban győz, és visszatér egy történettel: L'Auberge de Vitré , amelyet később a Nerval halála után megjelent regény Le Marquis de Fayolle című regényének prológjában fog felhasználni . 1856-ban Édouard Gorges, aki újratervezte és befejezte.

Azt mondják, hogy Gérard de Nerval egy tavaszi napon meglepődött, amikor a királyi palota lépcsőjén kék szalaggal pórázon tartott élő homárral sétált.

"Hogyan lehet egy homár nevetségesebb, mint egy kutya, macska, gazella, oroszlán vagy bármely más vadállat, akit követ? Kóstolom a homárt, amely nyugodt, komoly, ismeri a tenger titkait, nem ugat ...

Tagja a goguette des Joyeux és goguette des pásztorok de Syracuse .

Ban ben 1834. január, anyai nagyapja halálakor mintegy 30.000 frankot örököl. Dél-Franciaországban ősszel maradt, apja tudta nélkül átlépte a határt, és ellátogatott Firenzébe , Rómába, majd Nápolyba . 1835-ben Camille Rogier festővel az Impasse du Doyenné-be költözött , ahol romantikusok egész csoportja találkozott, és májusban megalapította a Drámai Világot , egy fényűző magazint, amely felemésztette örökségét, és amelyet súlyos adósságai miatt végül el kellett adnia. Újságírásban debütált, és júliustól szeptemberig Belgiumba utazott Gautierrel. Decemberben először írta alá a „Gérard de Nerval” -t Le Figaróban .

Jenny kettőspont

az 1837. október 31premierje az Opéra-Comique Piquillo a zenét Monpou  ; Dumas egyedül írja alá a librettót, Nerval együttműködése ellenére; Jenny Colon színésznő sztárja. Nerval beleszeretett ebbe a színésznőbe, aki nem reagált az érzéseire. Ezután felkeresi Madame Boscary de Villeplaine szalonját, ahol romantikus rivalizálás állítja szembe William Hope finanszírozóval a színésznő meghódítása miatt.

Egyes exegéták szerint még 1842-ben bekövetkezett halála után is bálványimádó kultust szentelt volna Jenny Colonnak , és ő lenne az Elveszett Anya, de az ideális Nő alakja is, ahol elvegyülnek, jellemző szinkretizmusra. gondolata, Marie , Isis , Sába királynője , amelyről a Nerval szakemberei vitatkoznak. 1838 nyarán Dumasszal Németországba utazott, hogy előkészítse a cenzúra által késleltetett Léo Burckart játékot. A Dumas-szal együttműködve írt L'Alchimiste premierje után a1839. április 10, Léo Burckart végül létre a Porte-Saint-Martin színház onÁprilis 16. Ugyanakkor kiadta a Le Fort de Bitche-t (25-Június 28) a Messenger és a Két Rendezvous (15-Augusztus 17) - amelyből később Corilla lesz - a La Presse-ben . Majd novemberben Bécsbe indult , ahol a francia nagykövetségen megismerkedett Marie Pleyel zongoraművésszel és beleszeretett.

Vissza Franciaországba 1840 márciusa, az akkor spanyolországi Gautier helyére lépett be a La Presse drámai sorozatában . A Faust harmadik kiadása , plusz egy előszó és a júliusi Second Faust töredékei után októberben Belgiumba távozott . azDecember 15kerül sor a premierje Piquillo a brüsszeli , hol látja ismét Jenny Colon és Marie Pleyel.

Az őrület első rohamát követően a 1841. február 23Ügyes M me Marie Sainte-Colombe-ra, aki az 1785-ben létrehozott "reformációs Sainte-Colombe" -ot tartja a rue de Picpus 4-6 . Az 1 -jén március Jules Janin közzé egy nekrológ a The viták . Második roham után aMárcius 21-én, márciustól novemberig a montmartre- i Doctor Blanche klinikáján internálták . Gérard de Nerval a róla készült fotóportré alján azt írja:

„Én vagyok a másik. "

Keletről utazzon

az 1842. december 22, Nerval elhagyta Párizsban a Marseille , ahonnan elindult az1 st január 1843-bana Syra számára Máltán keresztül . 16-án érkezett Alexandriába . Május elejéig Kairóban tartózkodik, majd ellátogat Szíriába . Júliusban elhagyta Beirut számára Konstantinápolyba , így leáll a ciprusi , Rhodes és Smyrna . az 1843. október 28, újra Málta útján indul Nápoly felé. Marseille-ben vanDecember 5. Az utazásával kapcsolatos első cikkeit a következő évben tette közzé. Szeptemberben és1844. október, Arsène Houssaye-vel , a L'Artiste igazgatójával távozott Belgiumban és Hollandiában . Június - ig1845 szeptember, az akkor Algériában lévő La Presse- ben Gautier-t váltja .

1844 és 1847 között Nerval Belgiumba , Hollandiába , Londonba utazott … és beszámolókat és benyomásokat írt az utazásokról. Ugyanakkor novellaként és operalibrettóként , valamint barátja, Heinrich Heine ( 1848-ban nyomtatott gyűjtemény ) verseinek fordítójaként dolgozott .

Chateaubriand módjára kissé romantizált és kezdeményező útként felépített utazásainak beszámolóját az 1851-ben megjelent Voyage en Orient című művében fejezi be . Azt állítja egy levelet, hogy doktor Blanche kelt1853. október 22, hogy szíriai tartózkodása alatt beavatták a drúz misztériumokba , ahol eljutott volna a "felújítás" rangjához, amely e testvériség egyik legmagasabbja. Minden munkáját erősen az ezoterika és a szimbolika jellemzi , különösen az alkímiai és a szabadkőműves munkák . Mivel istentelenséggel vádolják, így kiált: „Én, nincs vallás? Tizenhét van ... legalább. "

Az élet vége

Nerval utolsó éveit anyagi és erkölcsi szorongásban élte. Ebben az időszakban fejezte be fő remekműveit, amelyeket az első ízben Émile Blanche orvos tanácsára , az álom katartikus dimenziójára és Blanche doktor tanácsaival szemben tisztított meg érzelmeitől, a másodikhoz: Les Filles du feu , Aurélia ou le Rêve et la Vie ( 1853 - 1854 ).

Halott

az 1855. január 26, egy rács rácsán lógunk, amely bezárja a csatornát a rue de la Vieille-Lanterne (egy ma már  nem létező út, amely párhuzamosan futott a quai de Gesvres-szel és a Place du Châtelet- nél ért véget ; öngyilkossága valószínűleg a Théâtre de la Ville helyszínén található ), „hogy kibontja lelkét a megtalált legsötétebb utcában” , Baudelaire kifejezésével élve , aki továbbra is meggyőződött arról, hogy a gyilkosság egyetlen változata lehetséges. ( A 19. században Philippe Muray koráig)

Barátai között olyanok, mint Arsène Houssaye, felvetették a prowlers által elkövetett merénylet hipotézisét egyik szokásos, rossz hírű helyeken tett sétája során; Mások, mint Théophile Gautier vagy Nadar voltak győződve, hogy ez egy öngyilkos, mások azt a szabadkőműves rituálé bűncselekmény, Gérard feltárta volna szabadkőműves titok története reggel királynő és Soliman fejedelme zsenik , az ő Voyage en Orient . Azóta a kérdés sok vitát folytat. A kétség azért marad, mert bolivarral a fején találták meg, amikor annak a fojtás okozta izgatottság miatt rendesen le kellett volna esnie.

Találtak egy levelet, amelyben 300 frankot kért, olyan összeget, amely szerinte elegendő lett volna a túléléshez a tél folyamán.

1855. január 30-án a temetési szertartásra a Notre-Dame de Paris székesegyházban került sor , vallási szertartás mentális állapota miatt, feltételezett öngyilkossága ellenére, többek között Alexandre Dumas , Auguste Maquet , a bibliofil Jacob , Henri Delaage mellett. , Nadar . Théophile Gautier és Arsène Houssaye engedményt fizettek érte a Père-Lachaise temetőben .

Utókor

Század végén a szimbolistáknál , majd a szürrealistáknál talált Nerval munkája a legnagyobb visszhangra. André Breton az első Manifeste du Surréalisme- ban ezt írta:

"Nerval csodálatosan birtokolja azt a szellemet, aminek állítjuk magunkat" .

Tributes

Művek

Költészet

Hangfájlok
Gérard de Nerval - Vers 1830/1835
Gérard de Nerval 1830/1835-ös verseinek hangos olvasása.
Díszes
Gérard de Nerval által írt vers hangos felolvasása.
Nehéz ezeket az adathordozókat használni?

Mesék, novellák és történetek

Regények

Nerval két regényt írt:

Színház

Már megjelent a XIX th  században, hogy hét szólódarabokat által Nerval. Más publikálatlan anyagok címei, sőt szövege is ránk került.

A két legrégibb cím füzet formájában jelent meg:

A következő három cím az Alexandre Dumas père és a Nerval együttműködésének eredménye :

A Nerval ezután közzétette:

Maradtak töredékek vagy utalások kéziratos formában a következő tételekről (nem feltétlenül töltötték be ezeket az összes elemet):

A következő címek közül, amelyeket Nerval időnként megemlített, semmi sem maradt, és néhányat valószínűleg soha nem is írtak:

Nerval a következő adaptációkat is írta:

Fordítások

Röpirat

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. Idő megjelent 1 -jén március 12 december 1849.

Hivatkozások

  1. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  14 .
  2. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  15 .
  3. Lásd az életrajzi hivatkozásokat Corinne Hubner-Bayle-ben, Gérard de Nerval. Séta a csillaghoz , Éditions Champ Vallon, 2001, 252 oldal, p.  238-241 ( ISBN  2-87673-330-7 ) .
  4. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  37 .
  5. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  40 .
  6. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  39 .
  7. Jean Richer, Nerval a tanú élete , Minard kiadásban, 1970, szöveges 3. o.  73. szám ( ISBN  0-320-05499-3 ) .
  8. Édouard Peyrouzet, Gérard de Nerval ismeretlen , José Corti, 1965, p.  112 .
  9. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  60 .
  10. Huguette Brunet és Jean Ziegler, On Gérard de Nerval és a Nemzeti Könyvtár, Namur University Press , 1982, t.  4 , p.  2-53 .
  11. Pierre Petitfils, Nerval, életrajz , p.  63 .
  12. litterature-pour-tous.com ( archívumban )
  13. Édouard Peyrouzet, Gérard de Nerval ismeretlen , José Corti, 1965, p.  127 .
  14. Jean Richer, Minard-kiadások, 1970, 4. szöveg, p.  74 .
  15. Philothée O'Neddy, Művek prózában , 1878.
  16. Édouard Peyrouzet, José Corti, 1965, p.  145 .
  17. Francis Carco , Gérard de Nerval , Albin-Michel, 1953, p.  49 .
  18. "A homár kevésbé adózik, mint a könyv" , a Bibliobs oldalon (hozzáférés : 2019. április 6. )
  19. Gérard de Nerval leírja látogatását egy Saint-Germain-en-Laye-i goguette-ben, és goguettier-múltjáról beszél a III. Fejezetben: A séták és emlékek önéletrajzi történetének énekes társadalma .
  20. Colling 1949 , p.  220.
  21. Például Christine Bomboir, Nerval szerelmes levelei: mítosz vagy valóság? , P.  93-94 , úgy véli, hogy ha a Jenny Colonnal kapcsolatos emlékek inspirálhatták Nervalt a Sylvie ou les Petits kastélyban vagy akár a Pandorában , „a megbékélések nem állják ki a vizsgálatot” Aurélia számára . Számára sem a Le Monde dramatique, sem a Piquillo nem jött létre Jenny Colon tiszteletére, és Nerval szerelmes leveleinek Jenny Colonnak való tulajdonítása túl bizonytalan "történelmi sejtelmektől" függ.
  22. Charles Baudelaire, Edgar Poe, élete művei , 1856, fej.  II .
  23. Simone Delattre Tizenkét sötét óra: Éjszaka Párizsban a XIX .  Században , Albin Michel,2004. március 10, 864  p. ( online olvasható ) , p.  300-301
  24. Gauthier Ferrières, Gerard de Nerval. Élet és munka 1808-1855 , Alphonse Lemerre,1906, 350  p. , P.  299.
  25. Jean Sénelier, Un amour inconnu de gérard de Nerval , Modern Letters,1966, 265  p. , P.  100.
  26. Jean Gallotti, "  Gérard de Nerval  ", La Revue du Caire , vol.  XXXIV, n o  177,1955. február, P.  17–21 ( online olvasás ).
  27. "A  Gérard-de-Nerval főiskola átalakul  " , az ouest-france.fr oldalon .
  28. „  Gérard de Nerval Főiskola  ” , a http://www.ac-rennes.fr/ oldalon .
  29. Megjelent Le Diable à Paris , Hetzel 1845 . [ Olvas online ] újra együtt a monográfia a párizsi sajtó által Honoré de Balzac . Jean-Jacques Pauvert szerkesztő, 1965 . o.  9-23 .
  30. "  Októberi éjszakák bemutatása  "
  31. Online olvasott szöveg a Gallica-n .
  32. https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k9759609g/f84.image.texteImage (Aristide Marie, Gérard de Nerval, a költő és az ember , Hachette, 1914, 48. o.).
  33. Gérard de Nerval és Jean Senelier , Névhiba vagy Le Café du théâtre comedy vaudeville egy felvonásban (publikálatlan); Le nouveau genre ou le café d'un théâtre (I – IX. Jelenetek): drámai vázlatok , modern betűk,1969( OCLC  496090367 , online olvasás )

Lásd is

Bibliográfia

A Nervalhoz kapcsolódó művek

Külső linkek