Születés |
1808. május 22 Párizs , Francia Birodalom |
---|---|
Halál |
1855. január 26 Párizs , Francia Birodalom |
Temetés | Pere Lachaise temető |
Születési név | Gerard Labrunie |
Állampolgárság | Francia |
Kiképzés | Nagy Károly Gimnázium (azóta1822) |
Tevékenység | Költő , író , rövid történet író , drámaíró |
Apa | Etienne Labrunie ( d ) |
Keresztség dátuma | 1808. május 23 |
---|---|
Tagja valaminek | Fiatal-Franciaország |
Mozgalom | Francia romantika |
|
Gerard Labrunie , mondta Gerard de Nerval , író és francia költő , született 1808. május 22a párizsi , a városban, ahol meghalt 1855. január 26. A jelentős alakja a francia romantika , ő leginkább ismert verseit és novelláit, nevezetesen a munkája Les Filles du feu , novelláskötete (a leghíresebb Sylvie ), az ő gyűjteménye szonett ( Les Chimères ) megjelent 1854 és költői Aurélia című novellája 1855-ben jelent meg.
Etienne Labrunie katonaorvos és Marie-Antoinette Laurent, a rue Coquillière utcai kereskedő lánya , Gérard de Nerval fia1808. május 22, 20 óra a párizsi 96, rue Saint-Martin (most n o 168). 23 - án keresztelték meg Saint-Merri -ben, néhány hónappal később egy dadusra bízták őt Loisy-ban, Mortefontaine közelében . Apját aJúnius 8a Grande Armée katonai orvosának helyettesét követően gyorsan előléptették orvossá és kineveztékDecember 22, a rajnai hadsereg szolgálatában . az1810. november 29-én, édesanyja a sziléziai Glogauban (ma Głogów ) halt meg , miközben férjét kísérte. 1808 és 1814 között anyai nagybátyja, Antoine Boucher nevelte Mortefontaine-ban, a Valois vidéken , Saint-Germain-en-Laye-ben és Párizsban. 1814 tavaszán apja visszatért a polgári életbe, és fiával együtt Párizsba költözött, a rue Saint-Martin 72. szám alatt. Gérard visszatér ezekre a helyekre, amelyeket számos novellája említ .
1822-ben belépett a Nagy Károly Főiskolára , ahol Théophile Gautier volt osztálytárs . Az első osztályban (1823–1824. Tanév) alkotta első gyűjteményét, amely száznegyven oldalas kéziratban maradt: Poésies et Poèmes par Gérard L. 1824, amelyet később 1852-ben Arsène Houssaye-nek adott. gyűjtemény a párizsi Maison de Balzac -n található Gérard de Nerval kiállításon jelent meg 1981-1982-ben. Ő már írt, a neve Gerard L. dicshimnusz a Napoleon I er : Napoleon vagy harcias France, nemzeti elégiák által közzétett Ladvocat és újra kiadta 1827 Touquet. A következő évben két levelet írt Monsieur Duponchelnek, Beuglant fedőneve alatt elrejtve . Tól től1826. júliusŐ indítja be szatíra követő botrány a Francia Akadémia, amely előnyös Charles Brifaut hogy Alphonse de Lamartine . Majd komponált egy Lamentet Monsieur Briffaut halhatatlanságáról (a szerző helyesírása), majd egy ugyanabban a szellemben egy darabot: Az Akadémia vagy a Kihasználhatatlan Tagok , amely miatt az Akadémia versenyen elutasították 1828-ban.
az 1827. november 28, a Journal de la Librairie bejelenti Faust - fordításának megjelenését a 32-es kötetben, amelynek címe: Faust, tragédie de Goethe, Gérard (1828) fordításában . Théophile Gautier 1853. január 30-i La Presse-ben felidézi Goethe szavait, amelyeket a fiatal fordítónak írt: "Soha nem értettem olyan jól magam, mint amikor téged olvastam".
az 1 st May 1829-ben, hogy apjának kedvére járjon, Gérard elfogadja, hogy közjegyzői irodában gyakornok legyen. De a szakmát gyengén gyakorolja. Más dolga van. Mint egy jó katona romantika , ő idézte Victor Hugo , hogy része legyen a pofon támogató Hernani , egy küldetés, amely Gérard készségesen eleget tesz (lásd Battle Hernani ).
1830 két forradalom éve: a romantikus forradalom, amelyben Gérard részt vesz, és a politikai forradalom, a három dicsőséges évé , amelyben csak alapjáratokon vesz részt. A politika nem érdekli. A barikádok azonban egy folyó című verset inspiráltak: Az emberek, neve, dicsősége, ereje, hangja, erénye, pihenése 1830 augusztusában jelent meg a XIX . Századi Mercure de France-ban . Szintén kiadott egy röpiratot : Búcsúztunk az 1830-as évi Képviselői Kamarától vagy Gérard atya, 1789-es hazafi, korábban Bastille (...) és En előre rohamával díszített Gérard atyától, menjetek el. ! közzé Le Cabinet de előadás on1831. március 4.
Gérardnak mindenekelőtt két fontos projektje van: a német költészet antológiája és a francia költészet antológiája, két mű, amelyekhez bőséges dokumentációra van szüksége, amelyhez hozzáférést biztosít Alexandre Dumas és Pierre-Sébastien Laurentie révén, akik kártyát szereznek neki . kölcsön , ami időt takarít meg neki a könyvtárban.
Az első antológia a német versek, a Klopstock , Schiller és Bürger , Goethe címet viseli , amelyet M. Gérard német költőkről szóló közleménye előz meg . A művet kevésbé lelkesen fogadják, mint a Faustot , amelyből Hector Berlioz zeneszerzőt a La Damnation de Faust című operájához inspirálta .
A második antológia a Choice of Remsard , Joachim Du Bellay , Jean-Antoine de Baïf , Guillaume de Saluste Du Bartas , Jean-Baptiste Chassignet versei , amelyet Gérard úr vezet be .
Ez a két mű nem ért el hatalmas sikert. De 1830 őszén a Sainte-Beuve által Victor Hugo diadalának biztosítására felállított Cenacle elismert írókat hozott össze: Alfred de Vigny , Alfred de Musset , Charles Nodier , Alexandre Dumas , Honoré de Balzac . A találkozók a rue Notre-Dame-des-Champs- on zajlanak , vagy Hugoéknál , vagy Eugène Devéria festőnél , Achille Devéria testvérénél , de ez a kör kezd szétszéledni. Új cenacle jelenik meg: a Petit-Cénacle, amelynek animátora Jean Bernard Duseigneur szobrászművész, aki műhelyében fogad, egy zöldségesüzletbe telepítik, ahol találkozik Pétrus Borellel és Célestin Nanteuillel, mielőtt szeptemberben kiadja a La Main de Glory -t.
De különösen ebben a pillanatban akar Nerval színdarabokat írni Hugo módjára. Két művét nagyon jól fogadták az Odeon színházban : A bolondok hercegét és Larát vagy az expiationot . A többieknek nem ugyanaz a sikere, de Gérard szerzőnevet ad a keresztnevéhez.
Gérard de Nerval lett, egy helynév, a Loisy melletti Clos de Nerval , egy anya nagyapja által művelt, Mortefontaine városában elterülő mező emlékére .
A Petit Cenacle egyik jellemzője , hogy tagjai hajlamosak heccelni, inni, poénokra , szójátékokra és unokatestvérükre vagy bouzingóira / bousingóira (a zajra). Ezenkívül a csoport ezen demonstrációi nyomán az őrszemélyzet ügynökei közbelépnek és letartóztatnak három-négy Jeunes-France-t, amelyeknek Nerval része Théophile Gautier-vel . A Sainte-Pélagie börtönbe zárva Nerval írt egy kis verset, amelyet azonnal megjelent a Le Cabinet de lecture du1831. szeptember 4. Ismét éjszaka1832. február 2, a Jeunes-France-ot letartóztatják, összeesküvőkért viszik, és ezúttal hosszabb a büntetésük.
1833-ban Nestor Roqueplan megnyitotta számára újságjának oszlopait: Az 1830-as oklevél . De már egy másik barátja ( Édouard-szoros ) felajánlotta neki, hogy írjon egy soros regény vele , melynek hatására kerül sor a Bretagne a Chouans . Les Chouans de Balzac nagy sikere 1829-ben Nervalt tétovázásra késztette . A Vitré régió meglátogatásának vágya azonban győz, és visszatér egy történettel: L'Auberge de Vitré , amelyet később a Nerval halála után megjelent regény Le Marquis de Fayolle című regényének prológjában fog felhasználni . 1856-ban Édouard Gorges, aki újratervezte és befejezte.
Azt mondják, hogy Gérard de Nerval egy tavaszi napon meglepődött, amikor a királyi palota lépcsőjén kék szalaggal pórázon tartott élő homárral sétált.
"Hogyan lehet egy homár nevetségesebb, mint egy kutya, macska, gazella, oroszlán vagy bármely más vadállat, akit követ? Kóstolom a homárt, amely nyugodt, komoly, ismeri a tenger titkait, nem ugat ...Tagja a goguette des Joyeux és goguette des pásztorok de Syracuse .
Ban ben 1834. január, anyai nagyapja halálakor mintegy 30.000 frankot örököl. Dél-Franciaországban ősszel maradt, apja tudta nélkül átlépte a határt, és ellátogatott Firenzébe , Rómába, majd Nápolyba . 1835-ben Camille Rogier festővel az Impasse du Doyenné-be költözött , ahol romantikusok egész csoportja találkozott, és májusban megalapította a Drámai Világot , egy fényűző magazint, amely felemésztette örökségét, és amelyet súlyos adósságai miatt végül el kellett adnia. Újságírásban debütált, és júliustól szeptemberig Belgiumba utazott Gautierrel. Decemberben először írta alá a „Gérard de Nerval” -t Le Figaróban .
az 1837. október 31premierje az Opéra-Comique Piquillo a zenét Monpou ; Dumas egyedül írja alá a librettót, Nerval együttműködése ellenére; Jenny Colon színésznő sztárja. Nerval beleszeretett ebbe a színésznőbe, aki nem reagált az érzéseire. Ezután felkeresi Madame Boscary de Villeplaine szalonját, ahol romantikus rivalizálás állítja szembe William Hope finanszírozóval a színésznő meghódítása miatt.
Egyes exegéták szerint még 1842-ben bekövetkezett halála után is bálványimádó kultust szentelt volna Jenny Colonnak , és ő lenne az Elveszett Anya, de az ideális Nő alakja is, ahol elvegyülnek, jellemző szinkretizmusra. gondolata, Marie , Isis , Sába királynője , amelyről a Nerval szakemberei vitatkoznak. 1838 nyarán Dumasszal Németországba utazott, hogy előkészítse a cenzúra által késleltetett Léo Burckart játékot. A Dumas-szal együttműködve írt L'Alchimiste premierje után a1839. április 10, Léo Burckart végül létre a Porte-Saint-Martin színház onÁprilis 16. Ugyanakkor kiadta a Le Fort de Bitche-t (25-Június 28) a Messenger és a Két Rendezvous (15-Augusztus 17) - amelyből később Corilla lesz - a La Presse-ben . Majd novemberben Bécsbe indult , ahol a francia nagykövetségen megismerkedett Marie Pleyel zongoraművésszel és beleszeretett.
Vissza Franciaországba 1840 márciusa, az akkor spanyolországi Gautier helyére lépett be a La Presse drámai sorozatában . A Faust harmadik kiadása , plusz egy előszó és a júliusi Second Faust töredékei után októberben Belgiumba távozott . azDecember 15kerül sor a premierje Piquillo a brüsszeli , hol látja ismét Jenny Colon és Marie Pleyel.
Az őrület első rohamát követően a 1841. február 23Ügyes M me Marie Sainte-Colombe-ra, aki az 1785-ben létrehozott "reformációs Sainte-Colombe" -ot tartja a rue de Picpus 4-6 . Az 1 -jén március Jules Janin közzé egy nekrológ a The viták . Második roham után aMárcius 21-én, márciustól novemberig a montmartre- i Doctor Blanche klinikáján internálták . Gérard de Nerval a róla készült fotóportré alján azt írja:
„Én vagyok a másik. "
az 1842. december 22, Nerval elhagyta Párizsban a Marseille , ahonnan elindult az1 st január 1843-bana Syra számára Máltán keresztül . 16-án érkezett Alexandriába . Május elejéig Kairóban tartózkodik, majd ellátogat Szíriába . Júliusban elhagyta Beirut számára Konstantinápolyba , így leáll a ciprusi , Rhodes és Smyrna . az 1843. október 28, újra Málta útján indul Nápoly felé. Marseille-ben vanDecember 5. Az utazásával kapcsolatos első cikkeit a következő évben tette közzé. Szeptemberben és1844. október, Arsène Houssaye-vel , a L'Artiste igazgatójával távozott Belgiumban és Hollandiában . Június - ig1845 szeptember, az akkor Algériában lévő La Presse- ben Gautier-t váltja .
1844 és 1847 között Nerval Belgiumba , Hollandiába , Londonba utazott … és beszámolókat és benyomásokat írt az utazásokról. Ugyanakkor novellaként és operalibrettóként , valamint barátja, Heinrich Heine ( 1848-ban nyomtatott gyűjtemény ) verseinek fordítójaként dolgozott .
Chateaubriand módjára kissé romantizált és kezdeményező útként felépített utazásainak beszámolóját az 1851-ben megjelent Voyage en Orient című művében fejezi be . Azt állítja egy levelet, hogy doktor Blanche kelt1853. október 22, hogy szíriai tartózkodása alatt beavatták a drúz misztériumokba , ahol eljutott volna a "felújítás" rangjához, amely e testvériség egyik legmagasabbja. Minden munkáját erősen az ezoterika és a szimbolika jellemzi , különösen az alkímiai és a szabadkőműves munkák . Mivel istentelenséggel vádolják, így kiált: „Én, nincs vallás? Tizenhét van ... legalább. "
Nerval utolsó éveit anyagi és erkölcsi szorongásban élte. Ebben az időszakban fejezte be fő remekműveit, amelyeket az első ízben Émile Blanche orvos tanácsára , az álom katartikus dimenziójára és Blanche doktor tanácsaival szemben tisztított meg érzelmeitől, a másodikhoz: Les Filles du feu , Aurélia ou le Rêve et la Vie ( 1853 - 1854 ).
az 1855. január 26, egy rács rácsán lógunk, amely bezárja a csatornát a rue de la Vieille-Lanterne (egy ma már nem létező út, amely párhuzamosan futott a quai de Gesvres-szel és a Place du Châtelet- nél ért véget ; öngyilkossága valószínűleg a Théâtre de la Ville helyszínén található ), „hogy kibontja lelkét a megtalált legsötétebb utcában” , Baudelaire kifejezésével élve , aki továbbra is meggyőződött arról, hogy a gyilkosság egyetlen változata lehetséges. ( A 19. században Philippe Muray koráig)
Barátai között olyanok, mint Arsène Houssaye, felvetették a prowlers által elkövetett merénylet hipotézisét egyik szokásos, rossz hírű helyeken tett sétája során; Mások, mint Théophile Gautier vagy Nadar voltak győződve, hogy ez egy öngyilkos, mások azt a szabadkőműves rituálé bűncselekmény, Gérard feltárta volna szabadkőműves titok története reggel királynő és Soliman fejedelme zsenik , az ő Voyage en Orient . Azóta a kérdés sok vitát folytat. A kétség azért marad, mert bolivarral a fején találták meg, amikor annak a fojtás okozta izgatottság miatt rendesen le kellett volna esnie.
Találtak egy levelet, amelyben 300 frankot kért, olyan összeget, amely szerinte elegendő lett volna a túléléshez a tél folyamán.
1855. január 30-án a temetési szertartásra a Notre-Dame de Paris székesegyházban került sor , vallási szertartás mentális állapota miatt, feltételezett öngyilkossága ellenére, többek között Alexandre Dumas , Auguste Maquet , a bibliofil Jacob , Henri Delaage mellett. , Nadar . Théophile Gautier és Arsène Houssaye engedményt fizettek érte a Père-Lachaise temetőben .
Század végén a szimbolistáknál , majd a szürrealistáknál talált Nerval munkája a legnagyobb visszhangra. André Breton az első Manifeste du Surréalisme- ban ezt írta:
"Nerval csodálatosan birtokolja azt a szellemet, aminek állítjuk magunkat" .
Hangfájlok | |
Gérard de Nerval - Vers 1830/1835 | |
Gérard de Nerval 1830/1835-ös verseinek hangos olvasása. | |
Díszes | |
Gérard de Nerval által írt vers hangos felolvasása. | |
Nehéz ezeket az adathordozókat használni? | |
---|---|
Nerval két regényt írt:
Már megjelent a XIX th században, hogy hét szólódarabokat által Nerval. Más publikálatlan anyagok címei, sőt szövege is ránk került.
A két legrégibb cím füzet formájában jelent meg:
A következő három cím az Alexandre Dumas père és a Nerval együttműködésének eredménye :
A Nerval ezután közzétette:
Maradtak töredékek vagy utalások kéziratos formában a következő tételekről (nem feltétlenül töltötték be ezeket az összes elemet):
A következő címek közül, amelyeket Nerval időnként megemlített, semmi sem maradt, és néhányat valószínűleg soha nem is írtak:
Nerval a következő adaptációkat is írta: