finn suomi | |
Ország | Észtország , Finnország , Norvégia , Oroszország , Svédország |
---|---|
Beszélők száma | 6 000 000 ≈ |
Tipológia | SVO + szabad sorrend , akuzatív , agglutináló , szótagos , intenzitással ékezetes |
Besorolás családonként | |
|
|
Hivatalos státusz | |
Hivatalos nyelv |
Finnország Európai Unió Északi Tanács Elismert kisebbségi nyelv: Oroszország ( Karéliai Köztársaság ) Svédország Norvégia ( Kven )
|
Irányítja | Kotimaisten kielten keskus |
Nyelvi kódok | |
ISO 639-1 | fi |
ISO 639-2 | vége |
ISO 639-3 | vége |
IETF | fi |
Linguasphere | 41-AAA-a |
WALS | vége |
Glottolog | finn1318 |
Minta | |
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke ( lásd a szöveget francia nyelven ):
1. cikk. |
|
Menü | |
Terjesztési terület
| |
A finn (finn: Suomi ) egy olyan nyelv finnugor , a finn ága a családnak uráli nyelvek , a latin ábécé .
A finn nyelvet egész Finnországban beszélik , kivéve az Åland-szigeteket, amelyek túlnyomórészt svédül beszélnek. Ugyancsak a Russia , az Autonóm Köztársaság Karélia , ahol élvezi a hivatalos státuszt. A finn nyelv összesen 5 millióan beszél, és a finnek mintegy 91% -ának anyanyelve; orosz Karéliában a beszélők száma körülbelül 70 000.
Egy sor finn önkormányzatok délnyugati és nyugati ország, főleg a parton a Balti-tenger , azt beszélik versenyben svéd , gyakran a többség ezeken a területeken.
A szótárak szerint a finn jelöli a nyelvet, míg a finn a Finnországra és annak lakóira utaló melléknév, néhányan megjegyzik, hogy a finn nyelv használata de facto is létezik . A Francia Akadémia Szótárának kilencedik kiadása megadja a két kifejezést, amely a finn szót részesíti előnyben .
A finn és a finn közötti különbség Finnország történelméből és kultúrájából fakad.
A gyakorlatban azok számára, akik nem ismerik a finn történelem összetettségét, ez a megkülönböztetés mesterségesnek tűnhet. A finn jelző megtartása azonban lehetővé teszi a nemzeti identitás (finn) alkotó kultúrák és a finn államhoz kötődő nemzetiség közötti jelentős megkülönböztetést. A névadási problémához kapcsolódó kulturális összetettség illusztrálásához elegendő megemlíteni a finn nemzeti himnuszt, a Vårt Land - "Hazánk" svéd nyelven - svédül írta Johan Ludvig Runeberg , akit a finnek akkor nemzeti költőjüknek tartanak . hogy svéd kultúrájú és nyelvű, és nem finn.
A fén nyelvek a finnugor nyelvek részét képezik . A jelenlegi elméletek azt feltételezik, hogy legalább három proto-finn dialektus létezett, amelyek együttesen a Kr.e. első évezred során a modern finn szubsztrátumává fejlődtek.
A középkorig a finn csak szóbeli nyelv volt. Még később, a nyelv az üzleti volt Középalnémet nyelv , a nyelv a közigazgatás svéd , míg istentiszteleti cselekmények tartottak latin , így kevés lehetőség finn hangszórókat használni anyanyelvüket másutt, mint a család.
Az írásos finn legkorábbi ismert példája erre az időszakra nyúlik vissza, és egy 1450 körül kelt német utazási folyóiratban található: Mÿnna tachton gernast spuho somen gelen Emÿna daÿda (modern finnül: " Én tahdon kernaasti puhua suomen kieltä, [de] in minä taida. ”, franciául:„ Nagyon szeretnék finnül beszélni, de nem tudok. ”). Ezen újság szerint egy finn püspök, akinek neve ismeretlen, származhatna erről az idézetről. A nyelvtani hibák (helytelen használata tárgyeset GELEN / kielen irányuló gelta / kieltä partitív várható ebben a kontextusban) és a szintaxis (távollétében az összefüggésben Mutta ) vezet a gyanú egy idegen beszélő, aki nem teljesen elsajátítani a finn nyelvtan, hogy mivel A sok eset közötti zavar a kezdőknél gyakori. Az akkori papság többnyire svédül beszélt , ami magyarázhatja ezeket a hibákat.
A nyelv első teljes írási rendszere Mikael Agricola , a XVI . Századi finn pap munkája . A svéd, német és latin helyesírás ihlette. Fő célja a Biblia fordítása , de ehhez meg kell határoznia az írás és a morfológia szabályait, azokat a szabályokat, amelyekre a modern finn még mindig támaszkodik.
Az Agricola a nyugat-finn nyelvjárások alapján alakítja ki írási rendszerét azzal a szándékkal, hogy minden fonémát egyetlen betű képviseljen. Agricola azonban számos problémával szembesül, és nem éri el ezt a vágyott egységességet. Így ugyanannak a fonémának a szövegkörnyezettől függően különböző jeleket használ. Például felváltva használja a dh és a d értékeket a / ð / kifejezéshez .
Később mások átdolgozták rendszerét az egységes fonémikus írás elérése érdekében. E folyamat során a finn elveszíti számos fonémáját. Például a / ð / és / θ / már nem létezik a szokásos nyelven, hanem csak bizonyos nyelvjárásokban. Végül a finn írás ma szinte tökéletesen fonémikus.
A XIX . Században Johan Vilhelm Snellman és mások ragaszkodtak a finn státusz javításának szükségességéhez: valójában Agricola kora óta a finn írást csak vallási kontextusban használták. A finn még mindig nem volt a kultúra nyelve. De a kialakulóban lévő nacionalizmus most lehetővé tette a finnek számára, hogy hozzáférjenek ehhez a státuszhoz, amennyiben a mentalitások készen állnak erre, sőt felszólította ezt a változást. Jelentős erőfeszítések tették lehetővé a finn társadalom társadalmi helyzetének javítását és a nyelv modernizálását, így a XIX . Század végén a finn a svéd mellett az adminisztráció és a kultúra nyelvévé vált, amelyet újságokban és tanításokban használtak . Ezen túlmenően, a XIX E században megszületett az irodalom finn kifejezés, különösen nagyra Zacharias Topelius , Aleksis Kivi vagy Elias Lönnrot .
Elias Lönnrot volt a legjelentősebb hozzájárulás. Különösen fontos volt a modern finn szókincs fejlődésére gyakorolt hatása. A Kalevala összeállításával végzett munkája mellett a nyugati vagy keleti dialektusok támogatói közötti veszekedésekben a finn standard alapjaként szolgált, előtérbe helyezve a Agricola által korábban preferált nyugati dialektusokat, miközben a keleti nyelvjárásokból sok szó került a szókincsbe. és ezzel jelentősen gazdagította a finn nyelvet. Az első regény, amelyet finn nyelven írt egy finn beszélő, A hét testvér Aleksis Kivi kiadásában jelent meg 1870-ben.
Az átírás a nemzetközi fonetikus ábécé szokásait követi .
Grapheme | Fonémiás érték | jegyzet |
---|---|---|
A, a | / ɑ / | Kimondva ugyanúgy, mint a francia â (hangszóró, akik a különbség a ) |
B, b | / b / | Csak kölcsönzött szavakkal. Még mindig gyakran ejtik [p] |
CC | / k /, / s / | Csak kölcsönzött szavakkal. A szótól függően másképp ejtik |
D, d | / d / | |
E, e | / e / | Kiejtik, mint egy francia é |
F, f | / f / | Csak kölcsönzött szavakkal. Még mindig gyakran kiejtik [ʋ]. |
G, g | / g / | A finn eredetű szavakban mindig n-hez társul az [ŋ] kiejtett ng csoport kialakítása . Egyébként csak olyan kölcsönszavakban, ahol még mindig gyakran ejtik [k]. |
H, h | / h / | |
Én, i | / i / | |
Egy szót sem | / d / | Kimondva mint az y a majonéz |
K, k | / k / | |
L, l | / l / | |
M, m | / m / | |
N, n | /nem/ | |
O, o | / o / | |
P, p | / p / | |
Q, q | / k / | Csak kölcsönzött szavakkal. A finn nyelvű szavak k helyébe léptek . |
R, r | / r / | Mindig gurult |
S, s | / s / | Mindig kemény, mint a "korábban" szóban, még magánhangzókkal is körülvéve |
T, t | / t / | |
U u | / u / | Kiejtett like vagy francia |
V, v | / ʋ / | Közel áll a / v / franciához, de kevésbé élénk |
X, x | / ks / | Csak kölcsönzött szavakkal. A finn nyelvű szavakkal ks helyettesítette . |
Y, y | / y / | Kiejtik, mint a francia u |
Z Z | / ts / | Csak kölcsönszavakban |
Å, å | / hol / | Hosszú o-t képvisel . Csak svéd eredetű szavakkal és néhány tulajdonnévvel. |
Ä, ä | / æ / | Nyílt, mint egy a mancsát vagy a szó , hogy |
Ö, ö | / ø / | Kimondva mint volt a kis |
Az Å, Ä és Ö betűket ábécével teli betűknek tekintjük , amelyek ábécé sorrendben Z után következnek. Egy szótárban tehát a következő sorrendben találjuk meg: paahto, paini, puu, pytty, päin, pää, pöllö.
Ezzel ellentétben, Š (š) és Ž (ž) az S és Z változatainak tekinthetők. A finn nyelvben ezeket a [ ʃ ] ( francia ch ) és [ ʒ ] ( francia j ) átírására használják. Csak bizonyos kölcsönszavakban, a tulajdonnevek átiratában vagy akár olyan országok bizonyos nevében jelennek meg, mint Azerbajdzsán (Azerbajdzsán) vagy a Fidži (Fidzsi-szigetek). Ezenkívül gyakran átírják őket Sh és Zh néven .
Ezenkívül vegye figyelembe: W asszimilációja V.-hez. Így AB betűrendben V-nak minősül.
A kettős előjel felel meg egy hosszú magánhangzónak vagy egy kettős mássalhangzónak: tuuli / tuːli /, takka / takːa /, tyytymättömyys / tyːtymætˈtømyːs / stb.
A standard finn (a regionális variációkat leszámítva) egyike azon nyelveknek, amelyeket ejtés közben ejtenek, miközben ejtik, és más szóval a finn grafikai rendszere majdnem 100% -ban reprezentálja a fonikus megvalósításokat. Így nagyon könnyű megtanulni finnül olvasni (ez vonatkozik a finn nyelvű gyerekekre is, akik sokkal könnyebben tanulnak meg olvasni, mint az angolul és franciául beszélő fiatalok).
A török , a mongol , a koreai és a magyarhoz hasonlóan a finn is rendszerezte a magánhangzók harmóniáját .
A magánhangzókat három sorozatra osztják:
Az első két sorozat nem keveredhet egy adott szón belül, de az e és i magánhangzók semlegesek, azaz kombinálhatók az összes többi magánhangzóval: kuolematon , säilöminen , tyytymättömyys stb. A végződéseknek vagy az utótagoknak tehát a vagy ä alakja van attól függően, hogy a szó hátsó vagy elülső magánhangzókat tartalmaz-e: taloss a (a házban), de metsäss ä (az erdőben), ei sinullek aa n (neked sem ), de minäk ää n (nekem sem).
Az összetett szavak kombinálhatják az első magánhangzókat és a hátsó magánhangzókat: szintszintodististus ( syntymä + todistus ), a deszinenciális magánhangzó hangszíne ebben az esetben az utolsó elemtől függ : szintogramodistuksess a . Egyes esetekben van egy bizonyos bizonytalanság között a finn hangszórók magukat ( kilometri egy vs kilometri ä ), valamint a szótárak néha ad a hangszín az elhajlás magánhangzó.
Agglutáló karakterA finn gyakran használ utótagokat, ahol más nyelvek könnyebben használják a determinánsokat és az elöljárókat; ez vezetett a finn agglutináló nyelvként való leírására .
A finn csomósodásának egyik megnyilvánulása a deklináció eseteinek relatív bősége : így van 15 hivatalosan feljegyzett eset, és további 12 olyan eset, amelyeket csak korlátozott számú szóhoz használnak a határozószók előállításához. Között a 15 fő, tokok jelezve alany és a tárgy, alanyeset ( nominatiivi ), birtokos ( genetiivi ), tárgyeset ( akkusatiivi ) és partitív ( partitiivi ) képviselnek, mint az egyik azt várná, mintegy 70% -a a formák név szerint.
A finn agglutinációja nem korlátozódik az „esetekre” vagy az összetett szavakra. Más nyelvtani elemek logikusan elfoglalják helyüket a szár és ez után változhatatlan sorrendben. Például a " házamban " taloissani forma a következőképpen osztható fel: talo "ház" + i többes szám + ssa többes betűjel ("in") + ni utótag, amely egyszemélyes első számú birtokosra utal én "), az" uidessani "" amíg úszom "forma az uidára épül " úszni "és -ssa és -ni, mint korábban (szó szerint" úszásomban ").
A szó alkotóelemeinek kanonikus sorrendje tehát:
A finnre a mássalhangzó váltakozásának jelensége a deklinációban és a ragozásban is jellemző . A p , k és t megállókat magában foglaló mássalhangzók bizonyos csoportjai két fokozatban léteznek, úgynevezett "erősek" és "gyengék", amelyek a szó témájának utolsó szótagjában jelennek meg. Történelmileg a gyenge fokozatot egy zárt szótag elején használták, de ma van néhány kivétel, például a névelő egyesével használt birtokos utótagok nem okozják a változást gyengén: mondjuk poi k amme (a fiunk ), és nem * po j amme .
Amikor a mássalhangzó váltakozása egy főnévre vagy melléknévre vonatkozik, a két fokozat leggyakrabban annak nominatív és genitív egyes számában található meg. Ha a nominatív nyitott szótaggal végződik, akkor az erős fokú, míg a genitiv gyenge fokú. Ha éppen ellenkezőleg, a nominatívum zárt szótaggal végződik, akkor ez gyenge fokozatú, míg a genitív erős fokozatú, és a nominatív szingulár alakja más módosításokon megy keresztül, hogy ebben az esetben a deklináció témáját felépítse. Meg kell jegyezni, hogy az e-re végződő szavak többségét a végén egy glottal-vonással ejtik, ezért zárt szótaggal végződnek. Például a kk (erős) csoport felváltva változik a k (gyenge) csoporttal , így ku kk a (virág) genitívvé válik ku k an , nu kk e (baba) nu k en lesz , de liu k as (csúszós) liu kk aan , és nimi K e (cím) válik nimi kk een a birtokos. Ami azonban megelőzi, nagyon leegyszerűsödik, mert egyes szavak esetében a deklináció témája olyan mássalhangzót használ, amely nincs jelen az egyes névlegesekben. Például Käsi (fő) erős témát käte- , hogy egy gyenge fokú käde- és kolmas (harmadik) van egy témája kolmante- , gyenge fokú kolmanne- .
A váltakozás vagy a fokozatosság lehet kvantitatív (egy ikerkonzonáns váltakozik egy egyszerű mássalhangzóval, például a fent bemutatott pp: p), vagy kvalitatív (a mássalhangzó megváltoztatja a minőséget, például p: v a p u-ban (a segítség) / a v ulla (használ)).
Az alábbi táblázat a mássalhangzók párját mutatja erős és gyenge fokokban, a ":" jel mindkét oldalán. Lásd példákat a cikk mássalhangzó váltakozásában .
Mennyiségi fokozatosság | |||
---|---|---|---|
1 | pp: p | tt: t | kk: k |
2 | op .: olvadáspont | ntt: nt | ŋkk: ŋk |
3 | lpp: lp | ltt: lt | lkk: lk |
4 | rpp: rp | rtt: rt | rkk: rk |
5. | bb: b | gg: g | |
Minőségi fokozatosság | |||
6. | op .: mm | nt: nn | :k: ŋŋ |
7 | lp: lv | lt: ll | lk: l ~ lj |
8. | rp: rv | rt: rr | rk: r ~ rj |
9. | ht: hd | hk: h ~ hj | |
10. | p: v | t: d | k: - (~ v) |
Az inflexiók, a deklináció és a ragozás a " témáknak " nevezett radikálisokból épül fel . Egy szónak (főnév, melléknév vagy ige) mindig van vokális témája, néhány szó mássalhangzó témát is használ a nominatívumban (a szótárban található szó alakja) és a partitívben. Az igék konjugálásához és a főnevek vagy melléknevek elutasításához tudnia kell:
Ezeknek a szabályoknak egyszerre van hatásuk, és a látszólag eltérő deklarációk "modelljeihez" vezethetnek, bár a deklinációnak csak egy modellje létezik: a finn valóban nagyon szabályos nyelv.
Nagyon kevés olyan rendhagyó igék finn: A 3 -én személy jelzi az ige olla „hogy” szabálytalan, és a radikális lehetséges üzemmód - lásd alatta - ez az ige eltér a normál csoportban, de ennek ellenére nem konjugált rendszeresen. Néhány más igének vannak mássalhangzó változásai, amelyekre nem lehet következtetni az infinitívből, pl. Csinál "do", lát "see", juosta "run". Számos mechanizmus egyidejű alkalmazása (amelyek között megemlíthetjük a fantom glottális stop hatásait egyes igék ragozásában is), amely a komplexitás benyomását keltheti. Ugyanakkor meg kell határozni, hogy mindig hasznos megtanulni az egyes szavak genitivumát és partitívjét, hogy tudják, hogyan kell helyesen visszautasítani, valamint az igék jelenét és múltját a konjugáláshoz.
DeklinációA finn "esetek" nem asszimilálhatók a latin vagy az ókori görög esetekre, inkább hasonlítanak az egyszerű jelentést hordozó utótagokra. Valójában esetenként általában csak egy lehetséges végződés létezik (kivéve a többes szám vagy a többféle végződésű partitívet).
Meg kell jegyezni, hogy az alkalmi befejezéseket nem csak a szóhoz adják, hanem annak deklinációs témájához, amely eltérhet a szótárban található nominatív formától (így az êtrein (a hangszer) témája a lejátszime - ). Vannak szabályok, amelyek a legtöbb szófajra vonatkozóan levezethetik a témát a szóból.
Ezenkívül a téma belső átalakulásokon is áteshet, mielőtt az eset véget oltanák:
Meg kell jegyezni, hogy a finnnek nincs cikke és műfaja. A melléknevek (epitettek, demonstratív és határozatlanok) tehát csak számban és esetekben egyeznek meg az általuk minősített névvel. A harmadik személy névmása hän mind ő, mind ő.
Ne feledje, hogy az akuzatív sajátos, mivel csak a személyes névmásoknak és a kuka névmásnak van morfológiailag különálló formája erre az esetre. Minden más főnévnél, névmásnál és melléknévnél az „accusative” szóhasználatakor használt forma (például az alábbiakban a telikusságról szóló részben) megegyezik akár a névmással, akár a genitivussal. Többes számban mindig a nominatív. Az egyes számban a forma a mondat szintaxisától függ: a nominatívumot akkor alkalmazzák, amikor a mondat felépítése nem teszi lehetővé az alany jelenlétét a nominatívumban, például passzív, infinitív, mondatbeli az első és a második imperatív személy, olyan személytelen konstrukciókban, mint például a Minun osta ostaa kirja (könyvet kell vennem). Ellenkező esetben a genitivust használják. Egyes nyelvtanok mindezen alakoknál használják az "accusative" kifejezést, ahogy ezt itt is elvégzik, és szükség esetén meghatározzák a "nominative-accusative" vagy a "genitive-accusative" kifejezéseket. Mások úgy vélik, hogy az akuzatívum csak azokra a névmásokra vonatkozik, amelyekre külön alakja van, és hogy a többi alak nominatív vagy genitív.
15 hivatalos eset felsorolása. A "jelentés" oszlopban megadott fordítások természetesen csak példák a lehetséges fordításokra bizonyos esetekben, és nem felelnek meg minden felhasználásnak. Például pidän tytöstä , ahol tyttö van a elative, azt jelenti: „Szeretem a lány”, és TYTON pitää Tulla , ahol tyttö van a birtokos, azt jelenti: „a lány kell jönnie.”
Eset neve | Megnevezések | Példa | Jelentése | jegyzet |
---|---|---|---|---|
Névleges | - (egyes)
t (többes szám) |
tyttö
tytö t |
lány
lányok |
A finnnek nincsenek cikkei: fordíthatunk lányt , lányt , lányt (egyes szám) vagy lányokat , lányokat , lányokat (többes szám). Ez a megjegyzés az egész táblára vonatkozik. |
Birtokos | n (egyes)
en, den, tten, ten, in (többes szám) |
tytö n | a lány / egy lány | |
Részelő | a / ä, ta / tä, tta / ttä (egyes)
a / ä, ta / tä (többes szám) |
lány ä | (a) lány | |
Tárgyeset | t | minu t | nekem
(teljes közvetlen objektum-kiegészítés) |
A teljes tárgykiegészítés esete a genitív helyett, csak a személyes névmások esetében. |
Essif | na / nä | tyttö Română | mint lány | |
Fordító | ksi | tytö ksi | mint lány | |
Inesszív | ssa / mint | tytö mint | a lányban (statikus) | Ez a három eset alkotja a helyi belső eseteket. |
Elatív | sta / stä | tytö stä | a lánytól | |
Illativus | Vn, hVn, látott (V a téma utolsó magánhangzót jelöli) (egyes szám)
hin, siin, in (többes szám) |
tyttö ÖN | a lányban (dinamikus) | |
Adesszív | lla / lla | tyto LLA | a lánynak, a lánynak (statikus) | Ez a három eset alkotja a helyi külső eseteket. |
Ablativus | lta / ltä | tytö ltä | a lánytól | |
Allatív | ő | tytö lle | a lánynak, a lánynak (dinamikus) | |
Túlzott | tta / ttä | tytö ttä | lány nélkül | Ritka. |
Komitatív | ine | tyttö ine ni | a lányommal | Ritka.
Csak a többes számú alakot használják, de a jelentés lehet egyes vagy többes szám. Ehhez a formához feltétlenül hozzá kell adni egy birtokos utótagot: a javasolt forma nem tartalmazza a birtokos utótagot, és nem is egyenértékű az |
Tanulságos | ban ben | tytö be | Ritka.
Ez az eset csak többes számban létezik. |
Az úgynevezett határozói esetek, amelyeket csökkentett számú szóval használunk a határozószók előállításához:
Eset neve | Befejező | Példa | Jelentése | jegyzet |
---|---|---|---|---|
Szupresszív | alla / ällä | TÄ Alla
minden alla |
itt (statikus)
mindenhol (statikus) |
|
Delatív | alta / ältä | TÄ Alta
minden alta |
innen
mindenhonnan |
|
Szubsztatív | menj, nne | kaikki alle
Ta Ese |
(to) mindenhova
ide |
|
Latif | s | ala s
alemma s |
lefelé, lefelé (dinamikus)
(felé) alacsonyabb |
Kis számú mellékmondattal és összehasonlítóval együtt használják. |
Időbeli | lloin / llöin | TÄ llöin
jo lloin |
ebben a pillanatban
mikor (rokon) |
Kis számú névmással használatos |
Okozó | tíz | mi tíz
useimmi tíz |
hogyan (kérdező)
általában leggyakrabban |
|
Szorzó | sti | három sti | háromszor | |
Elosztó | ttain / ttäin | kimpui ttain
kunnni ttain |
csomókban, kötegekben
önkormányzat által |
|
Időbeli disztribúció | bűn | maanantai bűn | minden hétfőn | |
Prolatív | tse | ali tse
posti tse maantei tse |
alulról (dinamikus)
levélben szárazföldi utakon |
|
Helyzetképes | kkain / kkäin | viere kkäin
perä kkäin |
egymás mellett, sorban
egyik a másik után |
A témáról viere-: vieressä (a (statikus) mellett), viereen (a (dinamikus) mellett) ... |
Szemben | tusten / tysten | kasvo tusten | szemtől szemben (határozószó) | On kasvot (az arc) |
A finn a következő módokat és időpontokat ismeri:
Észrevesszük, hogy a finn nyelven nincs morfológiai jövő. Mindezeknek a módoknak (néhány tagmondat kivételével) aktív jelentése van. A finnek is minden módban és időben passzív hangja van, de hamis passzív, abban az értelemben, hogy személytelen (csak egy személy van), és nem teszi lehetővé az ügynök megadását. Így inkább egyenértékű a francia "on" -val : sanotaan il est dit, on dit.
A finn a 3 személy szerint konjugál a két számhoz. A személyes végződések (minden idő és mód esetében közösek) tehát:
Szám | Senki | Befejező |
---|---|---|
Egyedülálló | 1. sz | -nem |
2 nd | -t | |
3 rd | -V (a téma magánhangzójának meghosszabbítása)
vagy nincs felmondás |
|
Többes szám | 1. sz | -Asszony |
2 nd | fej | |
3 rd | -vat / -vät |
A személyes névmás választható, kivéve 3 e embert, ahol kötelező, ha nincs kifejezett alany.
A finn sajátossága, hogy negatív segédje van: ez egy infinitívum nélküli ige, amely különböző emberekkel konjugálva alkotja az ige tagadását, azáltal, hogy társul az ige olyan alakjával, amelyet „ konnegatívnak ” neveznek, és amely nem hordoz személyes védjegy, de csak az idő és a divat jegye. Szóval, sanoa (mondani), van ( Minä) Sano n , (Sina) Sano t , hän Sano o (mondom, azt mondja, ő / ő mondja), és ( Minä) a Sano, (Sina) és sano, hän ei sano (nem mondom, te nem mondod, ő nem mondja). A negatív segédmunkának különleges formái vannak az imperatívumban.
Általánosságban, és bár a finn nem indoeurópai nyelv, a szintaktikai szerkezet összességében hasonló a többi európai nyelvéhez.
A finn sajátosságai közül a következő tényeket említhetjük:
A finn egyik sajátossága, hogy megkülönbözteti a telikus és atelikus cselekvéseket , más szóval teljesnek, befejezettnek tekintett cselekvéseket azoktól, amelyek nem. Ezt a megkülönböztetést nem az ige, hanem az objektum-kiegészítéshez használt eset fejezi ki. Ezzel szemben a cselekvés telicitását kifejező totális objektum (akkuzatív) esete, az atelicitás szempontjából pedig egy részleges objektum (a partitív) esete áll szemben. Ez a terminológia félrevezető, a részleges kifejezés nem kifejezi valaminek egy részét, jobban, mint a partitív . Így ellenezhetjük:
Vagy az ampua igével (lőfegyverrel):
A cselekvés telikussága vagy sem, nyilvánvalóan függ a szemantikai szempontoktól (ezért lexikális, ezért önkényes, a finn nyelvben telikának tekintett folyamat nem feltétlenül érződik ilyennek egy másik nyelven), valamint az analógia, a lexikalizálás stb. gyere meghiúsítani működését. Így csak a finn nyelvűek sajátítják el ezt a váltakozást (néha eltérések vannak a beszélők között), a finn svéd kisebbség svéd beszélői finn nyelvtudásuk során „tárgyi hibáikról” ismertek.
Néhány igének más jelentése van az objektum esetétől függően. Például a näen benne , ahol az objektum akuzatív , azt jelenti, hogy látom őt a vizuális érzékelés értelmében, és a näen őt , egy partitív tárggyal, azt is jelenti, hogy látom őt, de ezúttal a randevú vagy romantikus kapcsolatban.
Negatív mondatokban az objektum szisztematikusan a partitívben van, mivel ha a művelet nem valósul meg, akkor nem fejezhető be, ezért atelikus: Hän ei rakenna taloa. Nem épít / nem épít / nem építi a házat / házat.