Romain Gary

Romain Gary Kulcsadatok
Születési név Római kacew
Más néven Émile Ajar, Shatan Bogat, Fosco Sinibaldi
Születés 1914. május 21(A Július-naptár május 8. )
Vilnius Orosz Birodalom
Halál 1980. december 2
Paris  7 th Franciaország
Állampolgárság Orosz, majd szovjet (1914-1935) , francia (1935-1980)
A lakóhely szerinti ország Orosz Birodalom (1914-1921)
Lengyelország (1921-1928)
Franciaország (1928-1980)
Oklevél Aix-en-Provence
Jogi Kar Párizs Jogi Kar
Elsődleges tevékenység Diplomat , író , pilóta , filmrendező
Díjak Prix ​​Goncourt ( 1956 és 1975 )
Szerző
Írási nyelv Francia , angol , lengyel , orosz
Műfajok Regény és novellák

Elsődleges művek

Roman Kacew - mondta Romain Gary - diplomata és író francia , nyelvek, francia és angol születésű 1914. május 21 (Május 8A Julián naptár ) a vilniusi az Orosz Birodalom (ma Vilnius a Litvánia ) és meghalt 1980. december 2A Paris . Élete különböző szakaszaiban repülõ , katona , ellenállóképes ( a Felszabadulás társa lett ), forgatókönyvíró és rendõr is volt .

A XX .  Század második felének fontos francia írója, az 1970-es években különösen ismert az irodalmi álhírek miatt, amelyek Émile Ajar álnév alatt több regény aláírására késztették , miközben rejtette valódi identitását: így ő az egyetlen regényíró kétszer vehették át a Goncourt-díjat , a második díjat egy ezen álnéven írt regény kapta .

Életrajz

Eredet

Felnőtt életében egész munkája során, amelynek újraolvasása "  több identitásának pikareszk játékát " mutatja be, de a médiának tett nyilatkozatokban, valamint a hivatalos nyilatkozatokban is, Romain Gary származásának különféle változatait adta, : a neve (Kacew, a Kacew); születési helye (Nizza, az oroszországi Kurszk régióban , Wilno); apja nemzetisége (orosz, grúz , tatár , mongol ); az anyjaé (orosz zsidó, francia); maga az információ gyakran a média által torzítva ("Kijev", "Oroszországban a lengyel határ közelében  "). Oda megy, hogy tagadja apját - "  orosz zsidó gazemberként , Tartarusszal keresztezve  " - vagy akár azt sugallja, és különféle írásokban és interjúkban futtatja a legendát, hogy Ivan Mosjoukine orosz színész fia. .

Valójában Roman Kacew (jiddisül írt "hentes", a héber katsavból , lengyelül [ k a t͡s ɛ f ] ejtve ), két askenázi zsidó származásból , a Julián-naptár szerint , 1914. május 8-án született ( 1914. május 21a Gergely-naptárban ) Vilnában (Bильнa), az Orosz Birodalom Vilna - kormányának fővárosában - egy olyan városból, amely a háborúk közti időszakban Lengyelországban Wilno , majd Litvániában Vilnius lett . Ezt bizonyítja a "vilniusi kormány rabbinátja" héber és orosz nyelven írt igazolása1914. május 8( Julián-naptár ), megállapítva, hogy Arieh-Leïb Kacew és Mina Owczyńska (1879-1941) fia , feleségül vette Wilnóban1912. augusztus 28.

Arieh-Leïb (héberül és jiddisül „oroszlán”, ezért a „Léon” -ben a franciáskodás) Kacew 1883-ban született Vilniusban; 1912-ben partner lett a családi prémműhelyben és -boltban (rue Niemecka / Daïtsche Gas = német sáv), és tagja volt a Kereskedők Második Céhének . A Zawalna utcai zsinagóga adminisztrátora. Ezért Vilnius középpolgárságának része.

Mina Owczyńska, Josel (Joseph) Owczyński lánya 1879-ben született Święciany-ban ( litván nyelven Švenčionys ), Vilniustól 80 km- re fekvő kisvárosban  , ahol jiddisül és oroszul tanult egy zsidó iskolában, és ahol részt vett egy a szocialista orientációjú ifjúsági csoport , a „Yehoash kör”. Először feleségül vette Reouven Bregsteint, aki eredetileg Kaunas volt Mina anyja, és elvált tőle. Nem tudunk mást erről az első házasságról, csak egy Joseph Bregstein nevű fiú fiáról, aki 1902-ben született és úgy tűnik, hogy a fiatal római1922 március nál nél 1923. április mielőtt nem sokkal később betegségben meghalna.

Mina testvérei közül Romain Gary kapcsán a legfontosabb a szintén Franciaországba emigrált Eliasz, Dinah apja (1906), ő maga Paul Pavlowitch (1893-1953) felesége és Paul-Alex Pavlowitch édesanyja (1942).

Gyermekkor és serdülőkor

Oroszországban (1914-1921)

Roman és szülei orosz nemzetiségűek, majd lengyelekké válnak, amikor Wilno és vidéke az első világháború után beilleszkedik a helyreállított Lengyelországba .

E háború alatt apját mozgósították az orosz hadseregben, míg Roman még nagyon fiatal gyermek volt. Mina és Roman elhagyják Vilniusot Švenčionysbe, ahol néhány hónapot töltenek, majd a zsidók frontvonalból való kiűzésének általános intézkedése arra kötelezi őket, hogy több évet töltsenek Oroszországban. Az oroszországi tartózkodásról szóló információk meglehetősen homályosak: Romain Gary könyveiben Kurszkban és Moszkvában tartózkodást idéz elő, szánon és vonaton keresztüli Oroszország-utat, a forradalmi tengerészek találkozását egy meg nem határozott kikötőben; ebben az időszakban Mina színésznő lett volna, aki szintén részt vett a forradalmi agitpropban . Egyetlen független forrás sem erősíti meg ezeket az állításokat.

Lengyelországban (1921-1928)

Mina Owczynska (és Roman) jelenlétét Vilniusban igazolja 1921. szeptemberregiszter által bérlők egy épület n o  16 Street Wielka Pohulanka, ahol élni fog egy pár évig. Visszatérésük kétségtelenül a rigai békét követi (1921. március), amely véget vetett a háborúnak a Szovjet Oroszország és a fiatal Lengyel Köztársaság között.

Leszerelve Leïb Kacew ismeretlen napon csatlakozott hozzájuk, de 1925-ben elhagyta az otthont, hogy egy másik nővel, Frida Bojarskával éljen együtt, akivel két gyermeke született: Walentyna (1925) és Pawel (1926). Mina és Leïb válása a1929. májusés szinte azonnal újra feleségül vette Fridát (az új Kacew család négy tagja meghalt a második világháború alatt ). Romain Gary alig mondott vagy írt semmit arról az időről, amikor apja nála és Mina-nál élt Vilniusban, vagy a különválásról és a válásról. Apját azonban 1933-ban újra látta Varsóban. Magánórákat említ (hegedű, vívás, pisztolylövés, tánc), de nem az iskolákat, amelyekben járt. Márciusban-1925. április, röviddel a szétválás előtt, édesanyja Bordigherába viszi, ahol először látja a tengert.

Romanot aztán édesanyja neveli fel, akit színházi színésznőként mutat be. A szétválás után anyagi problémákat tapasztalt, mivel már nem volt férje prémüzletéből származó jövedelem, és kis kalapüzlete nagyon kevés pénzt hozott. Ban ben1925 augusztus, ő és Roman elhagyta Vilniusot Švenčionysbe, majd 1926-ban Varsóban telepedett le , ahol az Owczynski család többi tagja már jelen volt, különösen Mina másik bátyja, Boris (1890-1949) ügyvéd, akivel együtt vendégül látják őket. Úgy tűnik, hogy Roman egy lengyel főiskolán (a Górskiego főiskolán) tanult, ahol legalábbis a verbális antiszemitizmus célpontja . Magánórákat is folytat franciául.

Ban ben 1928 augusztus, turisztikai vízumot szereznek Franciaország számára. Édesanyja meg van győződve arról, hogy ebben az országban fia képes lesz teljes mértékben kiteljesedni diplomata vagy művészként.

Franciaországban

Mina Owczynska és az ő 14-év- fia római érkezik Menton on1928. augusztus 23és letelepedni Nizzában , ahol testvére, Eliasz és családja már tartózkodnak; a1 st októberRomain kezd új tanév Massena High School , közvetlenül integrálható osztály 4 -én . Mina ezután megteszi a szükséges lépéseket a tartózkodási engedély megszerzéséhez, amelyet megadnak, de azzal a feltétellel, hogy semmilyen munkát nem végez.

Valójában meg kell keresnie a megélhetését, előbb luxuscikkeket árul "feketén" Nizza vagy Cannes nagy szállodáiban , majd gondoskodik az ingatlanértékesítésről; egyik ügyfele végül egy kis szálloda, a Mermonts panzió kezelésével bízta meg őt a Carlone körút 7. szám alatt (ma Boulevard François-Grosso).

Most, hogy francia keresztnevét (Romain) használja, fia kitűnt a középiskolában, franciául, 1929-ben megszerezte az első díjat szavalatért, 1931-ben és 1932-ben pedig a francia zeneszerzést, de "más témákban, a német kivételével beszél és ír. nagyon jól, közepes ”. Barátai akkor olyanok voltak, mint ő, külföldiek vagy külföldi származású családok: François Bondy (1915-2003); Alexandre Kardo Sissoeff; Sigurd Norberg; René és Roger Agid, akiknek szülei több nagy szállodát üzemeltetnek Nizzában (és egyet Royatban , Puy-de-Dôme-ban), főként a Cimiez-i L'Hermitage- ban  ; mint ilyen, közvetlenül ismerik Romain édesanyját.

A filozófia érettséginél végzett1933. július a "fair" megemlítéssel.

Posztgraduális tanulmányok és irodalmi kezdetek

Miután a jogi tanulmányokat Aix-en-Provence-ban kezdte1933. októberRómai Kacew elhagyta a következő évben, hogy folytassa azokat Paris , valószínűleg köszönhetően a pénzügyi támogatást adott neki az apja alkalmából ülésükön Varsó nyarán 1934 szerzett jog mértékben a1938. július, ugyanakkor a magasabb katonai előkészítést követően Fort Montrouge-ban  : „Miközben a francia hadseregbe való beiktatására várt, Gary, közepes tanulmányai után, végigjárta az eljárását. A nap elején áttekinti, és legtöbb időt írással tölt.

Ekkor jelentette meg első novelláit a Gringoire című hetilapban, amely kezdetben nem a szélsőjobboldal felé irányult . Az első, a L'Orage , megjelent1935. február 15, amely lehetővé teszi, hogy anyagi szempontból többé ne függjön az anyjától, aki az inzulinfüggő cukorbetegségtől sújtva fáradtan készül fel fia jövőjére. Gary lemond a hetilap által fizetett nagyvonalú megtérítésekről, amikor az újság fasiszta és antiszemita ötleteket jelenít meg  ; levelet ír a szerkesztőségnek, hogy lényegében elmondja: "Nem eszem azt a kenyeret". »1937-ben számos kiadó visszautasította első regényét, a Le Vin des Morts-ot .

Katonai szerepvállalás és a második világháború

Katonai szolgálat

Honosított francia 1935. július 5, Romain Gary be van építve 1938. november 4a légierőben a Salon-de-Provence légibázison . A Bourges melletti Avord megfigyelőiskolában végzett három hónapos tartalékos tiszt-kadétképzés végén ben elvégzi a kilépési vizsgát.1939. márciusés a sikertelenné válás két hallgató-megfigyelője egyike a 290 között . Az egyetlen rang, amelyet - a látszólag minden gyakorlattal ellentétben - a tizedes . Ez a kudarc valószínűleg a hátrányos megkülönböztetés mértéke túlságosan új honosítása miatt. Gépfegyvernek nevezték ki, majd meg kellett elégednie az őrmester rangjával.

Amikor kitör a háború1939. szeptember, Romain Gary-t lövészoktatóként mozgósítják a Bordeaux-Mérignac Megfigyelőiskolában , ahová az avordi légibázis visszavonult.

Szabad Franciaország

De Gaulle tábornok lelkes csodálója válaszolt a június 18-i fellebbezésre, de nem ment közvetlenül Londonba . A1940. június 20, repülővel érkezik Algírba , majd Marokkóba , ahol busszal megy Casablancába . Egy brit teherszállító hajó, az Oakrest Glasgow -ba vitte , ahol leszállt1940. július 22. Azonnal csatlakozott a Szabad Francia Légierőhöz (FAFL). Adjutáns be1940. szeptemberŐ szolgál a Közel-Keleten , Líbiában , és Koufra a1941. február, Abessziniában, majd Szíriában, ahol tífuszt kapott , és hat hónapot töltött egy kórházi ágyban. Meggyógyulása után csatlakozott a palesztinai parti megfigyelő századhoz, és kitűnt az olasz tengeralattjáró elleni támadásban .

Megfigyelő tisztként tanúsított 1941. április, előléptetett hadnagy 1942. december 15.

Ban ben 1943. február, Nagy-Britanniában kapcsolódik a lotharingiai bombázó csoporthoz . A V1-es rakéták indítóbázisainak megsemmisítésére osztják be . Ebben az időszakban választotta Romain Kacew a Gary nevet - ami oroszul azt jelenti: "ég!" "A felszólításban - amelyet 1951-től megőriz a polgári státusz :" Romain Gary "francia nevévé válik ez év októberében a francia állampolgárságban.

Édesanyja, akit mindennél jobban szeretett, és aki arra kényszerítette, hogy "váljon valaki", meghalt 1941. február 16 ; Az író A hajnal ígéretében azt mondja, hogy csak 1944-ben, a háború utáni diadalmas Nizza-visszatérése idején tudott meg róla:

„A zöld és fekete felszabadító szalag a mellkasomon, a Becsület Légiója, a Croix de Guerre és további öt-hat kitüntetés fölött (...) hazajöttem, miután bemutattam a világ méltóságát, formát adva és jelentése a szeretett ember sorsának. […]

A Mermonts hotel-panzióban, ahol megállítottam a dzsipet, senki sem fogadott. Homályosan hallottunk ott anyámról, de nem ismertük. A barátaim szétszóródtak. Több órába telt, mire kiderült az igazság. Anyám három és fél évvel korábban hunyt el, néhány hónappal azután, hogy elindultam Angliába (…). A halála előtti utolsó napokban csaknem kétszázötven levelet írt, amelyeket svájci barátjának küldött. (...) Tehát továbbra is megkaptam édesanyámtól azt az erőt és bátorságot, amelyre kitartásomra volt szükségem, amikor több mint három éve halott volt. A köldökzsinór tovább működött. "

A valóságban ez az epizód irodalmi találmány: Romain Gary-t, aki ismerte anyja egészségi állapotát, gyorsan "egy nagyon brutális távirat" figyelmeztette halálára, amelyet gyermekkori barátai, Sylvia Stave és René Agid figyeltek meg - akiknek a La Promesse de l'Aube elkötelezett - és egyetlen levél írása nélkül.

Megfigyelőként, ő helyettesíti Pierre Mendès Franciaország a legénység hadnagy Arnaud Langer . Gary hadnagy különösen figyelemre méltó a1944. január 25míg a hatos képződés vezető síkjában. Sérült, Arnaud Langer pilóta megvakul, ám Gary utóbbit irányítja, irányítja, sikerrel jár a bombázás, és visszahozza a gépet a bázisára. Ezt a verziót vitatja a rádió, René Bauden , aki elmondja, hogy a megfigyelő, Romain Gary által okozott sérülés nem tette volna lehetővé, hogy az eszközt az alapjához vigye, mivel elájult .

Több mint huszonöt missziót hajtott végre a nyugati fronton , összesen több mint hatvanöt órás hadviselést. -Ben készült egy társa a felszabadulás és kinevezett kapitány a1945. március, a háború végén .

Diplomáciai karrier

Az ellenségeskedés befejezése után Romain Gary diplomáciai karriert kezdett Franciaország szolgálatában, figyelembe véve a szabadon bocsátása érdekében nyújtott szolgáltatásokat. Mint ilyen, Bulgáriában (1946-1947), Párizsban (1948-1949), Svájcban (1950-1951), New Yorkban (1951-1954) - Franciaország állandó ENSZ-missziójánál tartózkodott , ahol rendszeresen dörzsölte a jezsuita Teilhard de Chardin-t, akinek személyisége mélyen megjelölte és különösen inspirálta Tassin atya karakterét a Les Racines du ciel  - ben, Londonban (1955), majd Franciaország Los Angeles-i főkonzuljaként (1956). -1960). Vissza Párizsba, a külügyminisztérium 1961-es szabadon bocsátásáig maradt megbízás nélkül .

Irodalmi karrier

1937-ben a Holtak borát című regényét elutasították (végül 2014-ben jelent meg először). Ban ben1945. január, Romain Gary látja az Európai oktatás című regényét, amelyet a Calmann-Lévy kiadások adnak ki  ; a Kritikusok ára különbözteti meg . Az 1956-ban Goncourt-díjjal kitüntetett Les Racines du ciel mellett nőtt írói ismertsége a nyilvánosság körében. Ő is megkapta a Durchon-Louvet díjat a Académie française testének munka ugyanabban az évben. A hajnal ígéretének 1960-as megjelenésétől kezdve egyre inkább írói tevékenységének szentelte magát, különféle fedőnevek alatt is írva, amelyek közül a végső és legismertebb, Émile Ajar négyével jelölte meg pályafutásának végét. regényeket. Egyedülálló tény, hogy megszerzi a La Vie devant soi számára a második Goncourt-díjat1975. november 17az 1970-es évek végén kiváltotta az „Émile Ajar-ügyet” , amikor Gisèle Halimi , Gary ügyvédje bejelentette ügyfele, Ajar első választását a díj visszautasításáról, ami a sajtót arra késztette, hogy vizsgálja meg azt, akiről azt hitte, hogy ő az igazi szerző, Paul Pavlowitch . „Amit„ Ajar-ügynek ”hívunk, valójában az identitás és a művészi megújulás valódi kísérletét rejti . ”

Közvetlenül a háború után , 1946 és 1956 között a holokauszt- túlélő irodalmi alakja kísértette Romain Gary kitalált munkáját, aki azon tűnődött, hogy vajon hogyan lehet élni Auschwitz után? Tulipe az azonos nevű műben (1946) az, aki Buchenwald elhagyása után Harlem "új világában" telepedik meg  ; a Le Grand vestiaire-i Vanderputte (1948) volt az, aki elítélte az ellenállók harcosainak hálózatát  ; ez volt a társa a Liberation , Jacques Rainier, a Les Couleurs du jour (1952), aki látta az ideális ingyenes Franciaország morzsolódik, és beállt önkéntes Korea  ; Morel ( Les Racines du ciel (1956)) élte túl a koncentrációs tábor tapasztalatait úgy, hogy elefántcsordákat képzelt el a szavannát verve. Csak Émile Ajar munkájával érkezik válasz, amely szublimálja első írásait: „Az érdektelen önzetlenség , a jó banalitása, amely ellentétben áll egy Eichmann gonoszának banalitásával . "

Romain Gary irodalmi munkásságát az emberi középszerűségnek való engedés makacs elutasítása jellemzi. Karakterei gyakran kívül vannak a rendszeren, mert fellázadnak minden ellen, ami olyan viselkedésre készteti az embert, amely elveszíti méltóságát. Lengnek a világuk megsérülésének szenvedései és a remény minden áron való megőrzéséért folytatott küzdelem között. Elmondhatjuk, hogy Romain Gary maga is látta ezeket a harcokat, csodálatosan elegyítve a drámát és a humort. Így Chien blanc-ban (1970), egy önéletrajzi beszámolóban, amelyet az Egyesült Államok polgári jogaiért folytatott küzdelem kapcsán írtak az 1967-1968-as években, így ír: "Részeg" - erősítette meg ünnepélyesen Saint-Robert, és Ez némileg igaz volt, bár soha nem nyúlok az alkoholhoz, a marihuánához vagy az LSD-hez, mert túl gagyi vagyok magammal ahhoz, hogy elviseljem az ilyen kellemes társaságtól való elválást ital vagy drogok révén. De felháborodva részeg vagyok. Így válik íróvá az ember. Aztán: "Írok egy-két órán át: a felejtés ilyen módja ... Amikor könyvet írsz, mondjuk a háború borzalmáról, nem mondod el a borzalmat, hanem megszabadulsz tőle ..."

Romain Gary és a mozi

Romain Gary irodalmi munkásságát rendszeresen adaptálják a mozihoz , és ő maga is többször érdekli a fegyelmet. 1958-ban írta John Huston rendezésében a Les Racines du Ciel című regény adaptációját, majd hozzájárult az 1962-ben megjelent A leghosszabb nap című film forgatókönyvéhez . Romain Gary később két film készítésével próbálkozott, amelyeknek ő volt a szerzője. : 1968-ban a madarak elpusztulnak Peruban , Jean Seberg , Pierre Brasseur és Maurice Ronet mellett  ; majd 1972-ben rendőrségi Magnum és Jean Seberg , James Mason és Stephen Boyd . Részt vett a cannes-i fesztiválok zsűriiben 1962-ben és Berlinben 1979-ben.

Romain Gary és a halál

1978-ban, Caroline Monney újságíróval készített interjúja során, amikor feltette neki a kérdést: "Öregedés?" ", Romain Gary válaszol:" Katasztrófa. De ez velem nem fog megtörténni. Soha. Úgy képzelem, hogy ez rettenetes dolog lehet, de mint én, képtelen vagyok megöregedni, egy paktumot kötöttem azzal az úrral fent, tudod? Vállalkozást kötöttem vele, amellyel soha nem leszek öreg ”.

Romain Gary öngyilkos lett 1980. december 2egy revolver Smith & Wesson kaliberű 38. lőtte magát a szájban. Titokzatos "D-Day" keltezésű levelet hagy maga után, amely különösen azt írja: "Nincs kapcsolat Jean Seberggel  " (a színésznő maga öngyilkos lett 1979. augusztus 30). A Felszabadítás társa francia katonai kitüntetésekre jogosult, amelyet orosz kántálás követ a temetése során a Saint-Louis des Invalides templomban .1980. december 9. A1981. március 15, utolsó társa, Leïla Chellabi, óhajának megfelelően szétszórja hamvait a Földközi-tengeren, Menton mellett .

Szerint Roger Grenier , szerkesztő és barátja Romain Gary, a halála napján: „Megpróbáltam rekonstruálni a nap. Ebédelt Claude Gallimarddal, hogy beszéljen az adókról . Mivel másnap kirándulnia kellett, meglátogatta az ápolónőt, hogy megkérdezze, milyen gyógyszert szedjen. Genfbe ment, hogy megváltoztassa akaratát. Kétségek vannak ... Néhány barátja szerint egy rokona meggyilkolta ... Két ellentétes változat létezik, egyensúlyban vagyok az egyik és a másik között. "

Magánélet

Romain Gary az 1980-ban a rádiónak eljuttatott interjúk formájában kapott bizalmi gyűjteményben ezt a kijelentést tette: „Az egyetlen dolog, ami engem érdekel, a nők, nem a nőkre gondolok, légy óvatos, mondom nő, nőiesség” . Roman Kacew fiatalos szerelmei közül idézhetjük Christel Söderlundot, egy fiatal svéd újságírót, akivel Nizzában ismerkedett meg1937. július. Fiatal anya, nős, követi Romaint Párizsba, és elválik, de néhány hónap után úgy dönt, hogy visszatér Svédországba, hogy megtalálja férjét.

Aztán beleszeret Ilona Gesmay, egy fiatal magyar zsidóra négy évvel idősebb, aki inspirálja a szerző The Promise of the Dawn , az éjszaka lesz nyugodt és Europa . A családja, amelynek vágott neki az ételek, úgy dönt, hogy visszatér a Budapest in1940 márciusa ; túléli a háborút, de skizofrén lesz, és soha többé nem fogja látni Romain-t, amelyet a Breathless című novellában fog elmondani . Azt mondja róla, hogy ő az egyetlen nő, akit valaha szeretett, és hogy csodálta "angóraszürke" szemeit. Romain Gary ebben a novellában leírja azokat a leveleket is, amelyek tulajdonképpen ugyanazok, amelyeket 1953-tól kezdve kaptak tőle. Válaszolva rá, de még mindig ugyanazt a választ kapva, megtudta, hogy Belgium, és hogy fáradhatatlanul ugyanazt a levelet írja a napi több tízperces világosság alatt. Az Ilonának küldött leveleket az orvosok lehallgatják, akik nem akarják sokkolni a fiatal nőt. Ez utóbbi nővére elmagyarázza Romain Gary-nek, hogy Ilona, ​​ha világos, mindig híreket kér „Romain-járól”.

Ban ben 1945. április, Roman Kacew feleségül veszi az előző évben megismert , betűs brit nőt, Lesley Blanch-t , de Ilona szerelme továbbra is kísért. 1959-ben találkozott Jean Seberg amerikai színésznővel , akibe beleszeretett és akivel viszonyt kezdett. 1963-ban elvált, hogy feleségül vegye Jean Seberget. Fiuk, Alexandre Diego Gary 1962-ben született, de kapcsolatainak köszönhetően Romainnak sikerült 1963-ból születési anyakönyvi kivonatot készítenie a látszat biztosítása érdekében. Titkos házassági anyakönyvi kivonatot találnak a 2010-es években Korzikán, közte és a színésznő között, valamint az akkori fotós tanúja. 1964 és 1970 között Romain Gary gyakran járt Mallorcára , ahol villája volt, Andratx közelében .

Két filmjét forgatja Jean Seberg főszereplőként, köztük a Police Magnum (eredeti cím: Ölj! ), 1971-ben, Spanyolországban . 1968-ban, amikor Romain Gary a La Kermesse de l'Ouest forgatása közben megismerte felesége és Clint Eastwood közötti románcot , felszállt a repülőgépre, és egy revolverrel folytatott párharcra hívta a színészt, de az "amerikai tehénfiú" félreállt. . 1970-ben elválnak és elválnak. 1978-ban megismerkedett Leïla Chellabival , az akkori táncos, modell, rádió műsorvezető és szövegíróval. Ő lesz az utolsó társa és haszonélvezője.

Emile Ajar

Romain Gary eltűnése után megtudjuk, hogy ő az Émile Ajar álnévvel aláírt négy regény igazi szerzője . Romain Gary közeli rokona, Paul Pavlowitch (kis unokatestvére), aki Ajar szerepét töltötte be a sajtóban (különösen Yvonne Baby-vel a Le Monde-ban és a Le Point hetilapban, amely az Ajar-t találja a tételben és megjelent két hétig 1973-ban cikkek és irodalmi interjú Paul Pavlowitch-nel, Jacques Bouzerand , a Goncourt-díj előestéjén). Romain Gary 1930-ban már kéziratokat küldött az NRF-nek: François Mermont (nevét a nizzai szállodai panzióról nevezték el, ahol édesanyja a menedzser) vagy Lucien Brûlard (a tűz témájának másik variációja - lásd alább) fedőnéven. ), amelyeket azonban nem fogadnak el. Romain Gary tehát az egyetlen olyan író, akinek kétszer jutalmazták a Goncourt-díjat , ami hivatalosan lehetetlen a verseny szabályai szerint. Első díját szokásos neve alatt, a Les Racines du ciel címmel 1956-ban, másodszor pedig Émile Ajar fedőnéven , 1975- ben a La Vie devant soi néven nyerte el. A két név hasonló, részben a kétértelmű misztifikációja (in Russian , Gary eszközökkel „égő” ( 2 th  személy egyes szám a kényszerítő), majd qu'Ajar, amely a nevét a színésznő anya, azt jelenti: „ember” [ жар ]). Ezenkívül tipikus Gary-kifejezéseket lehet találni Ajar szövegeiben.

Az Ajar / Gary-féle álhír nem lett volna mindenki számára észrevétlen. Az önéletrajzi regénye a fogadott apja , Didier van Cauwelaert beszámol arról, hogy a hallgató a Bölcsészkar Nizza, akit nevek Hélène volna elő, két évvel a nyilvánosság elé a kinyilatkoztatás, a támogató memoár, a döbbenet neki professzorok. , hogy Gary és Ajar egy és ugyanaz.

Add qu'Ajar és Gary nem voltak az egyetlen álnevei (mint író megjelent), mivel ő egy politikai thriller szerzője, mint Shatan Bogat ( oroszul "  a gazdag Sátán "): A Stéphanie feje és egy szatirikus allegória az ENSZ , Fosco Sinibaldi (a Fosco jelentése olaszul "sötét" , Sinibaldi tisztelgés lenne Garibaldi előtt ): A galamb ember .

Utókor

Romain Gary nevet 2006-ban a Nemzeti Közigazgatási Iskola (2003-2005), a Lille Politikai Tanulmányok Intézete (2013) és a strasbourgi Politikai Tanulmányok Intézete (2001-2002) előléptetése kapta . a hely-Romain Gary a 15 th  arrondissement Párizs és az örökség könyvtár Nice . A Francia Intézet a jeruzsálemi is a nevét viseli Romain Gary.

A 2019. május 16, munkája a Pléiade gyűjteményben jelenik meg Mireille Sacotte irányításával.

Irodalmi mű

Roman Kacew névenRomain Gary néven Fosco Sinibaldi fedőnevénShatan Bogat fedőnevénÉmile Ajar álnéven

Operatőr munka

A mű adaptációja

Mozi adaptációk

Televíziós adaptációk

Színházi adaptációk

2007 és 2008 között a La Vie devant soi- t Xavier Jaillard adaptálta a színházhoz Didier Long produkciójában, és három Molière- díjat nyert (a legjobb színházi adaptáció, a legjobb színésznő, a legjobb színházi produkció).

2007-2009-ben Christophe Malavoy Romain Gary-t alakította a garyi / ajari színházban .

2015-ben a Les Anges au Plafond vállalat létrehozta a RAGE című műsort, amely a La Promesse de l'Abe , a Pseudo és a Gros-Câlin kivonatait ötvözte , és „ezt az embert ábrázolja, aki hazugságokon megy keresztül, hogy elmondja az igazát”. Két évvel később, 2017-ben a Maison de la Culture de Bourges -szal közös produkcióban adaptálták a Chien Blanc című regényt , amelyet angol fehér kutya címmel mutattak be .

Díszek

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. Ebben az időszakban ez a keresztneve.

Hivatkozások

  1. Marianne Stjepanovic-Pauly , Romain Gary: Az elbűvölő melankóliája. , Primento Digital Publishing,2018, 258  p. ( ISBN  978-2-35284-460-0 és 2352844606 , OCLC  1045603660 , olvasható online ).
  2. Jean-Marie Catonné , Romain Gary: Wilnótól a rue du Bac-ig , Arles, Actes Sud ,2010, 293  p. ( ISBN  978-2-7427-8784-5 és 2742787844 , OCLC  501975645 , online olvasás ) , p. 5..
  3. A Wilno lengyel írásmódot használja írásaiban .
  4. Lásd Myriam Anissimov , Romain Gary , 2004, p.  655-658 , amely felsorolja (nem teljes) Romain Gary különféle polgári státusait .
  5. Alain Bosquet , „Romain Gary pikareszk”, a harci , n o  7200, szeptember 7, 1967.
  6. Mai nők , 1957. május 2.
  7. Le Soir , 1957. január 30.
  8. Guy Amsellem, Romain Gary. Az identitás metamorfózisai , L'Harmattan kiadások ,2008, P.  20.
  9. Romain Gary ( pref.  Philippe Brenot), A bor a Holt , Gallimard ,2017, 288  p. ( ISBN  978-2-07-267350-4 , online olvasás ) , p.  58.
  10. "Kacew" lengyel név, ahol a "c" -t "ts" -nek ejtik; A Russian  : Кацев is megfelelő kiejtése katsef .
  11. május 8.: az Oroszországban 1917-ig használt Julián-naptárban ; Május 21. a Gergely-naptárban.
  12. App Klynt, "  Romain Gary (1914-1980)  " , az institutfrancais-lituanie.info oldalon (elérhető : 2017. december 17. ) .
  13. Ez a bizonyítvány, amelyet a litván állami levéltárban őriznek ( vö. Jean-François Hangouët, Romain Gary: határátlépés , Gallimard ,2007, P.  12.) oroszra, majd franciára fordította a moszkvai francia nagykövetség 1963-ban ( vö. Anissimov,  1. fejezet , 2004.,  24-25 . o. ).
  14. App Klynt, "  Romain Gary (1914-1980)  " , az institutfrancais-lituanie.info oldalon (elérhető : 2017. december 17. ) .
  15. Anissimov 2004 , p.  34-37.
  16. Anissimov 2004 , p.  44.
  17. Leïb és Roman Kacew fényképe Sigurd Norberggel egy varsói utcában, Anissimovban, 2010. o.  46 .
  18. Anissimov 2004 , ch. 6. o.  49.
  19. Julien Roumette, Romain Gary. A történelem árnyéka , University of Mirail,2007, P.  197.
  20. Anissimov 2004 , ch. 11. o.  67-73.
  21. Anissimov 2004 , p.  69.
  22. Mireille Sacotte és Anne Simon, Romain Gary. Író-diplomata , Külügyminisztérium,2003, P.  132.
  23. Larat 1999 , p.  30.
  24. vö. fájl Mina Kacew, központja levéltárában Fontainebleau, fájl n o  116 050, idézi Anissimov, 11. fejezet, 2004, p.  71-72 .
  25. Anissimov 2004 , ch. 15. o.  88-90.
  26. Christian Arthaud, Éric L. Paul, The Writers 'Côte d'Azur , Édisud ,1999, P.  79.
  27. Anissimov 2004 , ch. 17. o.  100; A Hajnal ígérete című regényében maga is felismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel középiskolai tanulmányai során szembesült, valamint a felsőoktatás iránti érdeklődés hiányát, amelyre lényegében arra kényszeríti magát, hogy válaszoljon anyja kívánságaira.
  28. François Bondy Luc Bondy (1948-ban született) dramaturg apja ; Fritz Bondy (Anissimov, 19. fejezet, 2004.,  109-110 . ) prágai születésű fia , író (NO Scarpi fedőnév alatt) és svájci német ajkú filmrendező. Lásd: angol Wikipédia: François Bondy  (en) és németül: Fritz Bondy  (de) .
  29. 1914-ben született Moszkvában, Tiflisben és Goriban született orosz szülőktől .
  30. Romain 1933-ban Lengyelországba, 1939-ben Svédországba utazott.
  31. Az Agid családról: Anissimov, 2004. 14. fejezet, p.  84-87 . René Agid Yves Agid apja .
  32. Larat 1999 , p.  31.
  33. Anissimov 2006 , ch. 18. o.  140.
  34. Anissimov 2006 , ch. 20. o.  150.
  35. Larat 1999 , p.  32.
  36. Romain Gary, Le Chameleon Myriam Anissimov, Folio, 2006, második rész, p.  147  ; interjú René Agiddel, a Variety Moszinsky gyűjtötte össze. Myriam Anissimov kutatása a Gringoire hetilapról is nagyon átfogó; lásd különösen p.  145-147 . 1935-ben az újság oldalanként 1000 frankot fizetett, míg Gary havonta kevesebb mint 300 frankot kapott édesanyjától.
  37. Jean-François Hangouët, Romain Gary: határátlépés , Gallimard ,2007, P.  32.
  38. Larat 1999 , p.  34.
  39. Larat 1999 , p.  35.
  40. Anissimov 2006 , ch. 23. o.  170-172.
  41. Larat 1999 , p.  37.
  42. Romain Gary katonai aktája , a Service historique de la Défense , 2020. május 19-én konzultált.
  43. Larat 1999 , p.  38.
  44. „  Léon Wainstein  ” , a francaislibres.fr oldalon (elérhető : 2017. november 20. ) .
  45. Larat 1999 , p.  40.
  46. "  Romain Gary, 1038 társ, a Felszabadítási Rend Múzeuma  " , az ordredelaliberation.fr webhelyen (megtekintve : 2017. november 20. ) .
  47. Myriam Anissimov, Romain Gary. A varázslatos , szöveges ,2010, P.  67.
  48. Patrice Delbourg, A Jongleurs de mots , írás,2008, P.  307.
  49. Bona 2001 , p.  160: „egy név helyébe lépő 1951. október 9-i rendelet”.
  50. Legends of I 2009 , p.  22.
  51. "  Romain Gary: portré  " , a fondationlaposte.org oldalon (hozzáférés : 2017. november 20. ) .
  52. "  Romain Gary az anyjáról  " , az Ina.fr oldalon , Nemzeti Audiovizuális Intézet ,1 st január 1970(megtekintve : 2018. augusztus 24. ) .
  53. Mireille Sacotte kommentálja Romain Gary hajnalának ígéretét , Gallimard ,2006, 259  p. ( ISBN  978-2-07-030225-3 , online olvasás ).
  54. Romain Gary a Felszabadítási Rend helyén .
  55. Jean-François Hangouët, "  Váratlan mentor  ", Le Magazine littéraire , vol.  # 577, n o  3,2017. április 25, P.  73–74 ( ISSN  0024-9807 , online olvasás , hozzáférés : 2017. december 17. ).
  56. Kerwin Spire, „Romain Gary, diplomáciai író”, Laurence Badel et al. (szerk.), Írók és diplomaták: egy hagyomány feltalálása XIX .  -  XXI .  század , Armand Colin, Párizs, 2012, p.  363-377 .
  57. Olivier Weber és Romain Gary, "A másnap nosztalgiája", https://www.marianne.net/culture/litterature/romain-gary-avait-la-nostalgie-du-lendemain
  58. Marion Van Renterghem, "  Romain Gary utolsó titka  " , a Le Monde.fr oldalon ,2006. február 11(megtekintés : 2017. november 20. ) .
  59. Marie-Françoise Quignard, Le Mercure de France. Százegy év kiadás , Francia Nemzeti Könyvtár,1995, P.  185.
  60. Larat 1999 , p.  155.
  61. Kerwin Speyer: "Hogyan éljünk Auschwitz után?" Romain Gary és az utóhatás megírása (1946-1956) ”.
  62. Diasporas n o  22, Toulouse, Presses universitaire du Mirail , 2013. október, p.  216–225 .
  63. XV. Fejezet.
  64. XX. Fejezet.
  65. Caroline Monney, "Húsz kérdés Romain Garynek", fájl hozzáadva Charge d'ame-hoz , szerk. Jules Tallandier, 1978. február.
  66. Romain Gary, L'Affaire homme , "Húsz kérdés Romain Garynek", Gallimard, koll. "Folio", F8, 2006.
  67. Jean-Paul Enthoven, "  Halhatatlan Romain Gary  ", Le Point ,2010. december 4( online olvasás )
  68. Mireille Sacotte, Mireille Sacotte a hajnal ígéretét kommentálja Romain Gary , szerk. Gallimard, 2006, p.  223.
  69. az ágya lábánál:
    „D-Day
    Nincs kapcsolat Jean Seberggel . A megtört szívűeket arra kérjük, hogy forduljanak máshová.
    Ez nyilvánvalóan idegösszeomlásnak tulajdonítható. De akkor el kell ismernünk, hogy férfi korom óta tart, és lehetővé teszi számomra, hogy irodalmi munkámat elvégezzem. Akkor miért ? Talán az önéletrajzi munkám címére kellene keresnünk a választ: "Az éjszaka nyugodt lesz", és utolsó regényem utolsó szavaival: "Mert jobbat nem lehetne mondani".
    Végül teljesen kifejeztem magam. »
    Idézi D. Bona, Romain Gary , Párizs, Mercure de France-Lacombe, 1987, p.  397-398 .
  70. Jean-François Hangouët, Romain Gary. Határátlépés , Gallimard ,2007, P.  86-87.
  71. Pierre Assouline, "  Romain Gary fájl, az írás kalandja  ", Le Magazine Littéraire , n o  577,2017. március( online olvasás ).
  72. „A nők és Romain Gary mítoszai” , a lefigaro.fr oldalon , 2014. június 12.
  73. Anissimov 2006 , ch. 21. o.  152-160.
  74. Anissimov 2006 , ch. 22. o.  161-169.
  75. Romain Gary, A vihar , A zsebkönyv, p.  62-35 .
  76. Romain Gary, A vihar , A zsebkönyv, p.  50 .
  77. Romain Gary, A vihar , A zsebkönyv, p.  52 .
  78. "Ha valaha is megtaláljuk, természetesen velünk fog lakni." »Romain bejelentette Lesley-nek (idézi: Myriam Anissimov, Romain Gary, Le Caméléon , Folio, 2006, második rész,  162. o. ).
  79. (in) Ralph W. Schoolcraft , Romain Gary: Az ember, aki eladta az árnyéka , Philadelphia, Pennsylvania Egyetem Press ,2002, 214  p. ( ISBN  0-8122-3646-7 , online olvasás ) , p.  69Hivatkozva (in) David Richards , játszott el: The Story Jean Seberg , New York, Random House ,tizenkilenc nyolcvan egy, 386  p. ( ISBN  0-394-51132-8 ) , p.  123–126.
  80. "  Romain Gary | tájról tájra  ” , az enkidoublog.com oldalon (hozzáférés : 2017. november 20. ) .
  81. (in) Daniel O'Brien, Clint Eastwood. Filmkészítő , BT Batsford,1996, P.  92.
  82. Christian Arthaud és Eric L. Paul, az írók francia riviéra , Édisud ,1999, P.  79 .
  83. Ahhoz, hogy karakterének nagyobb hitelességet adjon, Gary elfogadja Ajar-Pavlowitch és szerkesztője, Simone Gallimard , majd Yvonne Baby-vel 1975. szeptember végén, Koppenhágában tartott találkozó elvét . Forrás: Paul Pavlowitch, interjú Yvonne Baby-vel, Le Monde , 1975. október 10., p.  20 .
  84. Interjú Caroline Monney-val, Romain Gary, L'affaire homme , Folio, 2005, p.  300 .
  85. Anissimov 2006 , ch. 90. o.  729-731.
  86. Didier Van Cauwelaert , az örökbefogadott apa , Albin Michel, 2007, p.  272-273.
  87. "  Anyjának igaza volt: Romain Gary Pléiade-ban  " , a Felszabadulásról ,2019. május 17.
  88. (in) Ralph Schoolcraft, Romain Gary: Az ember, aki eladta árnyékát , p.  89.
  89. Jérémy Gallet: "  Romain Gary belép a Pleiadába  " , a www.avoir-alire.com oldalon ,2019. május 16(konzultáció  : 2019. július 7 - én ) :„Az író munkája most bekerül a Pléiade rangos gyűjteményébe […] Ezeket az írásokat Mireille Sacotte irányításával szerkesztik”.
  90. Maxime Decout , “  Album Pléiade Romain Gary  ” , a Gallimardon (megtekintve  : 2019. július 7. ) : “2019. május 16-tól” .
  91. A La Marseillaise- ben megjelent szöveg ,1943. március 7, P.  5 .
  92. Megjelent a Szabad Francia Egyesület Értesítőjében, 1946. január, p.  11-13 .
  93. megjelent: Icare , 44. szám, 1967–1968 . Tél, p.  200-202 .
  94. Romain Gary, L'Orage , A zsebkönyv, 2009.
  95. „  Christophe Malavoy: az utolsó show  ” , a www.theatre-contemporain.net (konzultálni október 27, 2018 )  : „Petit Montparnasse, Párizs, szerdától2007. november 28 szombat 2008. március 15 " .
  96. „  Gary / Ajar  ” , a www.theatre-contemporain.net oldalon (konzultáció 2018. október 27 - én )  : „Nomination aux Molières 2008 a Seul en scene című műsorhoz” .
  97. „  Gary / Ajar  ” , a www.theatreonline.com oldalon (hozzáférés  : 2018. október 27. ) : „Théâtre de l'Ouest Parisien, Boulogne Billancourt, 2009. március 13–15 . ”
  98. "  Angyalok a mennyezeten | RAGE  ” , on lesangesauplafond (elérhető : 2020. augusztus 30. ) .
  99. "  Fehér kutya  " , a lesangesauplafondon (hozzáférés : 2020. augusztus 30. ) .
  100. "  Romain Gary, 1038 Compagnons, Compagnons - Musée de l'Ordre de la Liberation  " , a www.ordredelaliberation.fr weboldalon (konzultáció 2017. december 17-én ) .

Függelékek

Bibliográfia

  • Mireille Sacotte ( szerk. ), Romain Gary és Émile Ajar, Légendes du je , Párizs, Éditions Gallimard , koll.  "  Quarto  " ( 1 st  ed. 2009), 1428  o. ( ISBN  978-2-07-012186-1 ). A cikk megírásához használt könyv
Általános életrajzokKülönböző témák
  • Jean-Marie Catonné, Romain Gary / Émile Ajar, Párizs, Pierre Belfond, koll. „A Belfond-akták”, 1990.
  • Nancy Huston , Tombeau de Romain Gary , Arles, Actes Sud, 1995.
  • Dominique Rosse, Romain Gary és a modernitás , Párizs, Nizet, Párizs, 1995.
  • Dominique Rosse, Europa ou la defence Gary , Lausanne, Droz, Ink sakktáblák, 1998.
  • Fabrice Larat, Romain Gary Európai útvonal , Chêne-Bourg, Georg szerkesztő ,1999.
  • Jean-François Jeandillou, Irodalmi trükk: feltételezett szerzők élete és munkássága , nlle szerk. Genf, Droz, 2001.
  • Mireille Sacotte, Romain Gary és a világok sokasága, Párizs, PUF, 2002.
  • Jean-François Pépin, A test aspektusai Romain Gary munkájában , Párizs, L'Harmattan, 2003.
  • Paul Audi , A lehetetlen vége két vagy három dolog, amit tudok Garyről, Párizs, Christian Bourgois, 2005.
  • Philippe Brenot , Az elveszett kézirat Gary / Ajar , Bègles, L'Esprit du Temps, 2005.
  • Julien Roumette, tanulmány a hajnal ígéretéről Romain Gary , Párizs, Ellipses Marketing, 2006.
  • Jean-François Hangouët, Romain Gary a határokon átkelve, Párizs, Gallimard, 2007.
  • Paul Audi , mindig is más voltam: Romain Gary Le paradis , Párizs, Christian Bourgois, 2007.
  • Guy Amsellem , Romain Gary Az identitás metamorfózisai , Párizs, L'Harmattan, 2008.
  • Julien Roumette, Romain Gary, a történelem árnyéka , Toulouse, Presses Universitaires du Mirail, 2008.
  • Vajda Sarah , Gary and Co , Gollion, Infolio, 2008.
  • Pol-Serge Kakon, Romain Gary-Jean Seberg, un amour à bout de puding , Párizs, Hugo et C , azaz 2011..
  • Valéry Coquant , Romain Gary A cselekvés előtt álló ember , Párizs, Éditions France Empire, 2012.
  • Nicolas Gelas, Romain Gary vagy a fikció humanizmusa A korlátoktól való felszabadulás, a peremre való beépítés , Párizs, L'Harmattan, 2012.
  • Virginie Deluchat, Elbűvölés és elvarázsolás Emmanuel Bove és Romain Gary kitalált műveiben , tézis, Limoges, 2012.
  • Philippe Brenot, Romain Gary, Kacew-től Ajarig, Egy kiadatlan kézirat története , Le Bouscat, L'Esprit du Temps, 2014.
  • Carine Marret , Romain Gary sétány Nizzában , Nizza, Baie des Anges, 2010, új, gazdagított és frissített kiadás 2016.
  • François-Henri Désrable , Bizonytalan M. Piekielny , regény, Párizs, Gallimard, 2017.
AjánlásokKollektívákAngolul
  • David Bellos, Romain Gary A Tall Story , szerk. Harvill Secker, 2010.
  • Ralph Schoolcraft, Romain Gary: Az ember, aki eladta árnyékát , University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 2002.
Exofiction
  • Laurent Seksik , Romain Gary háborúba megy , Ed. J'ai Lu, 2017 ( ISBN  978-2-290-14788-7 ) .

Külső linkek