Moriscos | |
A mórok kiűzése, Gabriel Puig Roda festménye, 1894. | |
Időszak | A XV -én a XVII th században |
---|---|
Nyelv (ek) | Andalúz arab , spanyol , valencia |
Vallás | Az iszlám , kezdetben akkor kisebbségben a katolicizmusra való kényszerű áttérést követően . A kiutasítás után térjen vissza az elsőre. |
Származási régió | Al-Andalus korábbi területei ( Andalúzia , Aragon , valencia ország stb.) |
A „ mór ” (a spanyol Morisco ) kifejezés muszlimok a spanyol , aki áttért a katolikus hitre között 1499 (kampány tömeges megtérések a Granada ) és 1526 (követve a rendelet kiutasítása muszlimok a koronát. Aragóniai ). Ezenkívül kijelöli e megtértek leszármazottait.
Míg a Mudejarok a keresztény királyok fennhatósága alatt élő muzulmánok Spanyolország visszahódításakor (1492-ben fejeződött be, amikor Granadát elfoglalta II. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, a katolikus uralkodók ), a mórok, ők keresztények, korábban muszlimok vagy megtért muszlimok leszármazottai. Szigorúan véve tehát nem alkotnak olyan vallási vagy etnikai kisebbséget, amelynek körvonala egyértelműen meghatározott. A kezdeti átalakítások időszaka (1499-1502-ben Kasztília koronája , 1521-1526-ban Aragón koronája) és a Moriscos 1609-1614-es általános kiűzése között több generáció következett, nagyjából közel az arab-muszlim kultúra, többé-kevésbé asszimilálva a keresztény többség társadalmához. A regionális különbségek szintén jelentősek voltak, az asszimiláció mértéke változó volt .
A hatóságok - és különösen a vallási hatóságok - hajlamosak voltak egységes képet alkotni a mórokról, egy olyan csoportról, amely a kapott katolikus keresztség ellenére is erősen kötődött az iszlámhoz : általában erre a megtérésre hivatkozva hivatkoztak a mórokra: " los nuevamente convertidos ”( új megtértek ),„ les cristianos nuevos de moro ”(új keresztények az iszlámtól).
A történészek munkája az elmúlt harminc évben kimutatta, hogy a moriszkuszok helyzete a nemzedékek és régiók szerint valójában nagyon változatos volt, legyen szó vallási gyakorlatokról ( muszlim / katolikus ), nyelvi felhasználásokról ( andalúz arab , kasztíliai , valenciai ) stb.
A felvétel a Granada és a beilleszkedés a koronát Kasztília az egykori Emirátus Granada , több százezer muzulmán (talán 700,000) került uralma alatt a keresztény uralkodók, Isabella és Ferdinand. Granada városának átadási megállapodásai (más néven " kapitulációk "), amelyeket Boabdil király és a katolikus uralkodók 1491-ben tárgyaltak, megengedték, hogy a muzulmánok megtartsák vallásukat. Azonban ezek a szerződések a granadai muszlimoknak kínált garanciák sokkal törékenyebbek voltak, a kánonjog értelmében , mint amilyennek első pillantásra megjelentek.
Ezt követően a katolikus uralkodók arra törekedtek, hogy a kasztíliai telepesekkel újratelepítsék a területet, és felhatalmazzák a városra tekintélyük jegyét, különösen bizonyos számú mecset templomokká alakításával . A grenadinai muzulmán elit egyes tagjai, tudatában az együttélés okozta jogsértéseknek, inkább száműzetésbe vonultak Észak-Afrikában ; a többség megmaradt, a továbbiakban Mudejars néven . Az átadási megállapodásokat többé-kevésbé tiszteletben tartották mindaddig, amíg a granadai érsek , Hernando de Talavera (es) befolyása fennmaradt, aki erőszakmentes eszközökkel ( prédikáció , különféle tiltások) próbálta vonzani a muszlim grenadineiakat a kereszténységbe . Talavera prédikációja a muszlimok megtérésére valójában meglehetősen csekély volt, mivel a gránadai templom megszervezésével a keresztény telepesek számára volt elfoglalva. A hagiographers Talavera neki tulajdonított mintegy száz konverzió muszlimok a kereszténységet.
1499-ben Francisco Jiménez de Cisneros toledói érsek, Isabella kasztília királynő gyóntatója megérkezett Granadába . Elkötelezett az „ elfek ” ( az iszlám felé tért keresztények vagy utódaik megtámadása előtt a város elfoglalása előtt, akiket az egyház és a muszlimok is állítottak) visszailleszkedése az egyházba . A muszlimok ezt a vállalkozást a kapitulációk megsértésének tekintették. A történészek továbbra is vitatják Cisneros bíboros és a katolikus uralkodók felelősségét a vallási helyzet megkeményedésében.
Az iszlám teljes felszámolásától tartva, és különféle gazdasági és költségvetési nyomásoktól elkeserítve , fellázadtak Albaicin lakói Granadában , a város egy részében, ahol a muzulmánok mostanra visszaszorultak. Más lázadási központok gyulladtak ki az egykori Granada királyság hegyvidéki régióiban, és arra kényszerítették Ferdinandot , hogy valós katonai műveleteket hajtson végre a lázadók feladása érdekében. 1501 tavaszán a régi királyságot "megbékítették". A lázadók veresége után a katolikus uralkodók elrendelték a 14 év feletti muszlimok kiűzését először Granadából, majd 1502-ben Kasztília teljes koronájából. Ugyanez a döntés korábban hozott kiutasítja a zsidókat Spanyolországból a 1492 úgynevezett „ kritikus év ” ezekben a témákban élő félszigeten az ókor óta. Így a kasztíliai városok Mudejarjait, akik több évszázadon át békésen éltek a keresztény uralom alatt, érintette ez az intézkedés. Az egyetlen engedélyezett kilépési útvonal a kantabriai part volt , ezt a korlátozást nagyon gyorsan annak jeleként értelmezték, hogy a katolikus uralkodók a valóságban nem a muszlimok kiűzését, hanem minden eszközzel a keresztelés elfogadására kényszerítették őket .
Ha hivatalosan az 1502-es rendelet után Kasztília koronájában már nem tolerálták az iszlámot, akkor is több ezer muszlim tartózkodott Aragónia koronájában (Aragon királysága, Katalónia és Valencia királysága ). Ez utóbbi régióban voltak a legtöbben, városokban és falvakban szétszórva, különböző méretű közösségekben. A XII . Század óta keresztény uralom alatt éltek, és ezek a Mudejarok többnyire parasztok voltak. Konkrét jogdíjat fizettek uruknak, ami értékes forrássá tette őket a nagy valenciai bárók számára.
1520-ban kitört a „ Germaníáknak ” nevezett seigneurialis lázadás, amelyet Valencia mesteremberek céhei vezettek . 1521 nyarán a lázadók fenyegetésekkel, erőszakkal, testi és lelki erőszakkal élték rá a muszlimok sok közösségét arra, hogy elfogadják az életük és családjuk félelmeinek keresztelését. 1525-ben Charles Quint , a jogászok és teológusok közgyűlésének tanácsában, megállapította, hogy ezek a keresztelések érvényesek. Ezért a megtért muszlimok számára a "germánok" idején nem volt szabad visszafordulni. Sőt, V. Károly ebben az eseményben az isteni Gondviselés hatását látta . Megköszönni Istennek a sikeres eredményt a csata Pavia , ahol François I st elfogták, a császár elrendelte a kiutasítás a muszlimok az egész korona Aragóniai . Ez az 1526-ban hatályba lépett rendelet arra késztette a muszlimok többségét, hogy keresztényekké váljanak a kiutasítás elkerülése érdekében. Mások, kevesebben, illegálisan távoztak Észak-Afrikába. A katolikus monarchiában (Spanyolország királyainak államaiban) csak a muszlimok voltak rabszolgák , akiket nem érintettek a kiutasítási rendeletek.
A valenciai inkvizíciós dokumentációban a moriscókat „ moriscat, tornadizo de moro, converso de moro ” néven emlegetik . Félénken jelennek meg a XV . Század végén és a XVI . Elején az inkvizíció által kezelt esetek kevesebb mint 3% -án keresztül. Ezután az 1518. április 9-i kegyelmi rendelettel a muszlimok erőszakkal megtértek Valencia régióba a németek idején, az 1520-as években, amikor 219 megtért muszlim mutatkozott be az inkvizítorok előtt. "Ezután negyvenéves türelmi időt élveztek, mielőtt az inkvizíció az 1560-as évektől kezdve szisztematikusan üldözte őket."
Nehéz pontos számot adni a moriszkán népességről. A kiutasítás előestéjén 300–400 000 moriszkó lett volna. A demográfiai növekedés során XVI E század kompenzálja egy fontos mai titkos indulások felé Észak-Afrikában és különösen Marokkóban. Másrészt, ellentétben azzal, amit a "régi keresztények" hisznek, a moriszkosok születési aránya jóval alacsonyabb, mint az egész lakosságé. A Moriscók eloszlása Spanyolországon belül nagyon egyenetlen: Katalóniában mészáros és elhanyagolható jelenlét mellett Aragón lakosságának körülbelül nyolcadát , Valencia királyságának 40% -át, a közelmúltban pedig 55% -át képviselik. meghódította Granada királyságát .
A spanyol eredetű címeket, hivatalokat és gazdag neveket őrző mór nemességet szintén elűzték és elvesztették minden vagyonukat. Házaik, művészeteik és örökségük olyan katolikus keresztények tulajdonába kerültek, akik bizonyos könnyedséggel élnek és pénzt adnak kölcsön a régi spanyol nemességnek .
A gazdák közül a Moriscók inkább a selyemhernyó-tenyésztésre (Grenada környékén) és a korai zöldségek termesztésére specializálódtak, ahol az öntözésnek köszönhetően a lehető legjobban használják ki a földet . 1570 után a grenadi mórok deportáltak Kasztíliába, bár nem kellett volna költözniük, de gyakran a mobilitással kapcsolatos szakmákat vállaltak , például hordozókat vagy házalókat .
Azokban az önkormányzatokban, ahol hagyományos szervezet ( aljamák ) fennáll , a mór kultúra megmarad mindenki szolidaritásának köszönhetően. A közösségi kohézió másik tényezője V. Károly fiskális politikája : a moriscók továbbra is a királyi és vallási hatalom által bevezetett radikális adórendszer hatálya alá tartoznak, amelyet az aljamák képviselői hiába tárgyaltak. Hihetetlenül magas és rendszeres adók ellenére a moriscóknak nem sikerül elhalasztaniuk a közösségeik és vallási gyakorlataik ellen elrendelt elnyomó intézkedések alkalmazását.
Valójában Granadában és Valenciában a papság a XVI . Század folyamán elítélte e gyakorlatok fennmaradását: a moriscók külsőleg alávetik magukat a keresztény hagyományoknak, de megőrzik kultúrájukat és származási hagyományukat. Az evangelizáció e kudarca a plébánia felügyeletének hiányosságainak és maguknak Moriscóknak a kettősségének tudható be, akik a taqiya (disszimuláció) gyakorlatával belül megőrzik muzulmán hitüket (crypto-Islam). A történészek jelenleg ragaszkodnak a moriszkosok, különösen a nők kulturális ellenállásához . Ezenkívül kiemelik a Moriscosnak az erőltetett keresztény kultúrához való akkulturációjának jelenségeit , akár egyik helységről a másikra, akár egyéni alapon.
1526-ban V. Károly Granada találkozik egy szakértői bizottságot, a Congregatio Royal Chapel, amely támogatja a tiltás nemcsak a muzulmán rítus, hanem a kulturális gyakorlatok, mint a nyelv az arab , a arab nevek , jelek és dísztárgyak iszlám ( kéz , fél -moon), vagy a amafala , egy darab szövet huzattal és veiling nők.
II . Fülöp trónjára kerülésével Moriscók helyzete elviselhetetlenné és bizonytalanná válik. Philip II határozza alkalmazni a katolikus reformáció az ő Államokban és harcolni eretnekség , hogy ellen reformátusok az Egyesült Tartományok (Hollandia), vagy ellen Moriscos Granada és Valencia. 1559-től a föld kiűzésének, megsemmisítésének és visszahódításának programját vezették be. 1567-ben intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a moriscók elveszítsék vallási és kulturális identitásukat, az 1526-osok folytonosságában: a fátyol betiltása, a Arab nyelv és az arab szövegek megsemmisítése (több mint 400 000 tudomány, orvostudomány, filozófia, csillagászat és irodalom könyve és enciklopédiája égett el). Tiltakozása ellenére a Moriscos és a figyelmeztetéseket a kormányzó Granada, a Marquis de Mondéjar (in) , ezek a törvények alkalmaznak feszességét. A Morisco lakosság erőszakos zaklatásnak érzi őket .
A karácsony este 1568, egy felkelést szerveztek a Albaicin kerület Granada. Az első vezetője a lázadás egy fiatal férfi 22 éves, Hernando de Valor, leszármazottja a Umayyads , aki a nevét Abén Humeya . A lázadás elterjedt az egész Lécrin- völgyben, majd az Alpujarras összes hegyére , Jalance-ra , Jarafuelre , Bicorpra , Cofrentesre vagy Dos Aguasra is átterjedt .
A lázadás békés, de ez nem akadályozza meg a muszlim lakossággal szembeni visszaéléseket abban, hogy a katolikus hatóságok elkövetjék a nem sokkal később érkező eseményeket (nemi erőszak, lopások, mészárlások, fosztogatások), különösen Dúrcal ostrománál a de-i márki csapatai által. los Vélez (es) .
A belső hatalmi harcok Aben Humeya meggyilkolásához vezetnek egyik riválisa és unokatestvére, Aben Abou (1570) által. Ezt Gonzalo el Seniz 1571-ben elárulja és meggyilkolja.
A lázadást ugyanebben az évben leverte az ausztriai Don Juan, V. Károly természetes fia, ezért II. Fülöp féltestvére. Ezután Granada királyságának moriszkóit vadászják egész Spanyolországban.
A kiutasítás a Moriscos Spanyolországból egy kiutasítás kihirdetett király Philip III Spanyolország on 1609. szeptember 22ami azt jelenti, elhagyása spanyol területek által Moriscos leszármazottai muszlim lakosság alakítjuk kereszténység a rendelet a katolikus királyok a 1502. február 14. Annak ellenére, hogy a Granada moriscosainak néhány évtizeddel ezelőtti lázadása a döntés oka, ez különösen érinti Valencia királyságát, amely ez alkalomból elveszíti lakóinak jelentős részét, és évtizedekre gazdasági válságba esik. .
Nehéz megbecsülni a Moriscók számát, akiket kiutasítottak Spanyolországból, valamint azt a számot, akik megúszhatták a kiutasítást vagy sikerült visszatérniük oda. Még az országban a deportálás előtt jelenlévő moriszkok teljes számának becslése is azokon az egyéneken alapul, akiket a hatóságok felfedeztek. Henry Lapeyre ebben a témában készült klasszikus munkájában 270 000 kitoloncolást javasol. Számos legújabb tanulmány azonban kezdi megkérdőjelezni azt az ortodox történetírást, amely a látható és megcélozhatatlan kisebbség hatékony, gyors és irgalmatlan kiűzésének képét kínálja. Ezek a legújabb tanulmányok arra a következtetésre jutnak, hogy éppen ellenkezőleg, a kiutasítás korántsem ért véget a spanyol mór lakosságnak, és hogy az ország nagy részein ( Andalúzia , Kasztília , Murcia és Extramadura ) kudarc volt, mindenekelőtt az elutasítás miatt. hogy ez az intézkedés a lakosság és a helyi hatóságok között valósult meg, akik gyakran támogattak egy teljesen integrált és az asszimiláció folyamatában lévő közösséget.
A kiutasítás folyamata az egész spanyol királyságban 1614- ig folytatódott . Az 1621-es IV . Fülöp trónra lépése után a moriszkosok zaklatásának politikája véget ért, és 1628-ban az inkvizíció elrendelte, hogy ne "botrány esetén" zavarják meg az afrikai földekről visszatérő sok moriszkot.
A kiutasított moriszkosok többsége Marokkó , Algéria és Tunézia partjain telepedett le . Másoknak a kiutasítást követő években sikerül visszatérni Spanyolországba, elsősorban a maghrebi ellenséges fogadtatás miatt . Marokkóban a kiutasításukról tárgyaló, fegyvereikkel és javaikkal Spanyolországból elhagyó Hornachos moriscói megalapították a Salé Köztársaságot (vagy Salé Köztársaságot) , amely a XVIII . Századig kulturálisan független közösség maradt .
Bizonyos Moriscók Franciaországban találtak menedéket , még akkor is, ha a többségük akkor Maghreb felé indult ; a többiek maradtak, és fokozatosan egyesültek a helyi lakossággal. IV. Henrik visszaadta a1610. február 22-énEgy kormányrendelet , amely lehetővé teszi azoknak, akik „azt akarta, hogy szakmát a katolikus vallás marad a királyságot, feltéve telepednek túl a Garonne és a Dordogne ”. Marie de Médicis elrendelte, hogy utasítsák el őket, de közülük néhányan Béarnban és különösen Bayonne-ban maradtak az önkormányzati bírák beleegyezésével. Dokumentumok és szövegek bizonyítják, hogy nagyon kevés moriszkos telepedett le Franciaországban. Például két fazekas család telepedett le Biarritzben , a Dalbarade és a Silhouette, amelyek kemencéi még 1838-ban működtek.
Más moriscókat 1611- ben telepítettek Guyenne- be. Parancsot adtak nekik, hogy hagyják el a várost, vagy térjenek át. 1614-ben alig volt kérdés az általános intézkedések ellen Moriscos a Bordeaux , bíboros Sourdis, felszívódik a tengeri funkciók, elterelve a figyelmet a Moriscos és azok, akik végül is elfogadták Bordeaux talán keveredtek. Állnia portugál kolónia a város. 1636-ban Bordeaux-ban nem volt olyan virágzó helyzet, hogy a helyi hatóságok attól féltek volna, hogy távoznak, ha a spanyolok, akik éppen akkor foglalták le Saint-Jean-de-Luz-ot , megtámadták Bordeaux-t, egy fegyvertelen várost. Maradtak azok, akiknek volt szakmájuk : marsallok , fazekasok, kereskedők stb. Egyikük, Alonzo Lopez nevű félvér , még némi hírnevet szerzett magának, és 1649- ben Párizsban elhunyt, miután Richelieu közvetlen parancsára sikeresen dolgozott a francia haditengerészet újjáélesztéséért , és többször elment. alkalommal a Holland Egyesült Tartományoknak e célból . Néhány évvel Lopez eltűnése előtt Franciaországban már nem beszéltünk a Moriscókról, „akik odakészültek, elvegyültek a lakosságban, és még mindig félelmesen éltek a királyságban. Elutazásuk elszegényítette Spanyolországot, és mi egy aktív és dolgozó népesség számos elemét örököltük ”.
Voltaire erkölcsi esszéjében e mór családok létrehozását idézte .
Az Ibériai-félsziget az E-M81 eredetű Y kromoszóma , az eredeti berber haplotípusának jelentős jelenlétét mutatja . Ez a genetikai marker a Pireneusok másik oldalán gyakorlatilag nincs . Az Ibériai-félsziget kromoszómájának alapos vizsgálata azt mutatja, hogy az E-M81 haplotípus gyakorisága meghaladja a 15% -ot az Ibériai-félsziget déli és nyugati részén. Ami a mitokondriális DNS elemzését illeti , az észak-afrikai U6 marker sokkal magasabb szinten létezik a félszigeten, mint a kontinens többi részén.
Az American Journal of Human Genetics által 2008 decemberében közzétett tanulmány szerint az Ibériai-félsziget jelenlegi lakóinak 19,8% -ánál van DNS, amely részben a Közel-Keletről származik, és 10,6% -uknak Észak-Afrika őseit tükrözi .
Az építészetben a mór és a mudejar művészet építészeti sajátosságai megtalálhatók a mecsetekben, de a templomokban és a magánházakban is.
Az irodalomban az Aljamiada irodalom (arab al-'adjamiyya - idegen szavakból) a földalatti mór irodalom, amelyet muzulmán irodalomból írtak át, és spanyolul írtak, de arab karaktereket használtak. Az általuk készített irodalom alapvetően vallásos, de még az első Kamasutra is található a spanyol nyelvben. Az 1492 előtti népköltészetbe ( fronterizos " románcok " , amelyek Granada utolsó visszahódító háborúival foglalkoznak) átment a mór téma , amely aztán bőségesebb művekben nyilvánul meg, például a L'abencerage de Villegas vagy a L'histoire regényben. Pérez de Hita granadai polgárháborúiból, amelyet francia nyelvre fordítanak. Aztán, hála a Lope de Vega , egy új romanceróból jön létre , a mór romantikus téma, a romanceróból hogy a készlet a népszerű kasztíliai versek (a „románc”) származó középkori dalok gesztus ( Romancero du Cid ).
Cervantes , a Don Quijote de la Manche (1605-1615) szerzője munkáját egy arabul írt szöveg, a Histoire de don Quijote de la Manche fordításaként mutatja be , amelyet Cid Hamed Ben-Engeli arab történész írt . Don Quijote egyes karakterek iránti szimpátiája, például Zoraïda vagy Ricote, bizonyos önelégült szerzőket arra késztetett, hogy Cervantes ehhez a néphez tartozzon. Cervantes genealógiája és a moriscók megítélése az egész mű során azonban érvényteleníti ezt a tézist.
Victor Hugo a Notre-Dame de Paris- ban mór táncra utal.
Thoinot Arbeau Orchésographie című művében ( 1589 ) egy mór vagy mór táncot ír le , amelyet Európa-szerte ismertek.